Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-05 / 5. szám
1904. január 5. I AZ ÚJSÁG a két szónoknak egy óriás érdemét. Az utolsók voltak. A legutolsók. Holló és Bartha után már nem jöhetett még egy Holló és még egy Bartha. Eljutottunk a szavazásig. De még egy szírt van előtte. Helyesebben egy akna. Valami föld alatt készült vakandokmunka, amiben robbanóanyag van. A Hollóféle határozati javaslat. Ennek a különös valaminek, amiből ma vihar, zárt ülés és még házszabály-sérelem is fakadt, röviden mégis fel kell újítani a történetét. Kossuth Ferencz elmondotta a Házban nyílt ülésen azokat a kívánságokat, amiknek a fejében a függetlenségi párt lemond a rendkívüli fegyverek használatáról. Csupa jogos kívánság, közérdekű, jórészt a legszegényebb nép javát szolgáló Tisza ki is jelentette nyomban, hogy elfogadja, teljesíti és kész a törvényhozásban is kimondatni, hogy a kívánságok törvényes formában rövid időn teljesítendők. Ezzel megvolt a béke, melyben. El is határozták, hogy a megállapodásokat határozati javaslatba foglalják, s a képviselőház azokhoz hozzájárul. Persze, Apponyinak rögtön az lett a véleménye, hogy kár ezeket a dolgokat határozatban kimondani, elég, ha az ország színe előtt megállapították. Persze hogy mások viszont rögtön írásba foglaltak (Barabás Béla, Pap Zoltán) és hol beterjesztették, hol visszavonták. E határozatot pedig mesterségéhez híven pontosan preparálta Lendl Adolf s tartogatta a zsebében. Azt gondolta, hogy jó lesz bombának. Közben Holló Lajos beszélt. Csak úgy beszélt, beszélt vagy két óra hosszat, főképp azért, hogy végezetül beadhasson egy határozati javaslatot, ami menlevél leszen arra, hogy még egyszer beszélhessen. Azonbana megesik ez a legjobb családokban is — egyszerre csak észreveszi a körültekintő férfit, hogy éppen arról feledkezett meg, ami a legfőbb volt neki: nem csinált határozati javaslatot. Kasza hamar kölcsönkéri a Lendl Adolfot és beadja. Most lett csak igazán bomba a bomba. Amint ez az alábbiakból ki fog derülni. Holló Lajos beadta a Kossuth Ferencz határozati javaslatát. Három óra hosszat ellene beszélt, azután elfogadásra ajánlotta. Mikor a dolog ízléstelen volta szóba került, nyomban vissza akarta vonni, de amikor kiviláglott, hogy kellemetlenségek fakadhatnak belőle, mégis csak meggondolta. Csak hadd maradjon. S különben is (ma disszidens oldalról sült ki a nemes terv) akadt rögtön vállalkozó, aki hajlandó volt magára venni az ódiumot, csak el ne maradjon a zűrzavar. Ki lett volna más, mint Kaas Iver. Úgy állt ma a dolog, hogy Holló javaslatát elutasítani nem lehet, hiszen nyílt ülésen történt megállapodás eredménye. De elfogadni is bajos volt. Véres kézből a rózsa se édes ajándék. És Kossuth se akarta a maga gyerekét angyalcsinálóhoz dajkaságba adni ... Azt kívánta tehát a függetlenségi párt a miniszterelnöktől, hogy ennek a kérdésnek a megoldását tolja ki egy-két napra, amíg a második katonai javaslat szavazásra kerül: az újonczok megajánlása. Ilyen értelemben tett aztán indítványt a mai ülésen Tisza István. No lett ebből háborúság. Nemcsak az obstruálok kisded hada, a békés néppárt is rávetette magát a kicsike sérelemre, s úgy téptemarta, hogy gyönyörűség volt néznie az obstruálóknak. Házszabályvita, egy sereg szónok, végül zárt ülés. A régi téma szerint. Hiszen igaz, a dolog nem volt egészen rendjén. A vita bezárása után nem lehet új indítványt tenni senkinek. A miniszterelnöknek se. Még Holló Lajosnak se. S nem főképp az olyan bolondos időkben, aminőket most élünk. A mézeshetekben, ha a férj kutyusnak, cziczámnak, majmocskámnak nevezi a hitvesét, ez kedveskedés, háborús időkben becsületsértés. Expiálni kellett a sérelmet. S ez ment is a zárt ülés után simán, szépen,okosan. A miniszterelnök férfias szavai épp úgy megtették a kellő hatást (még az obstruálok vad serege is éljenezte és helyeselte), mint ahogy nem maradt hatás nélkül, hogy Kossuth Ferencz is félredobta a hiúság szempontját s belenyugodott bölcsen, hogy Holló Lajos öltse magára az értelmesség köpönyegét. Az lett a dolog vége, hogy a házszabályok valódi értelmét helyreállították, a tévedést kireparálták s megnyugodtak benne, hogy Holló Lajos tegyen egyszer életében olyan indítványt, amely mindenkinek jó, csak neki nem az. Ha az elveszett kabát megkerül, ki az ördög törődik a csempészővel? Mégis a kabát a fő. A szavazás holnapra maradt. Már reggel korán ivet csináltak az obstruálók, amelyben név szerint való szavazást kértek és egyúttal a szavazásnak holnapra való halasztását is. Csakhogy tizenkettőkor még nem volt az idén több tizenöt aláírásnál. Pedig busz kell. Lombroso egyik tanulmányában úgy véli, hogy a megrémült ember teljesen hasonló az állathoz. Mintha az Isten képét egyszerre letörölte volna lelkéről egy láthatatlan démon keze. Ha a kocsiba fogott négy ló közül az egyik megvadul, a többi is gyorsan utána szokott vadulni és ahelyett, hogy amazt visszatartaná, vele együtt vágtat. Még az irányt is az szabja meg, aki először megvadult. A rémülés szuggesztív ereje egészen kétségtelen, annyira az, hogy azt egyszerűen ragadós indulatnak lehet tekinteni. Egyébiránt minden nagy emberi indulat ilyen; kivált a harag és a düh. Különösen tehát a romboló indulatok, holottan a lelkesedés — amint jól tudjuk — hosszú hatás és munka után szokott csak ilyen »ragadóssá« lenni. A tanulság az, hogy egészen bizonyosan lehet előre is tudni, hogy a megrémült embertömeg mit fog cselekedni ? És így előre be lehet gyakorolni a menekülés czélszerűbb gondolatát is. A chicagói katasztrófa kábel-hírei közt legjobban Foy komikus színész magaviselete ragadta meg a figyelmemet. Nem tudom, nagy színész-e, de hogy mint ember valóban az, ebben nem kételkedem. De talán az egyetlen is ott, akinek lelkében tudata élt a tömegek psychológiájának. Ez egyébiránt a színészek egyik kiváltsága, talán leginkább a komikusoké, akik a közönséges, mindennapi élet ezernyi titkával ismerősek. Ez az ember nem ijedt meg azonnal a feje fölött terjedő lángtengertől. Bátor szavával percekig képes volt az óriási nézőtömeget is nyugodt magatartásra bírni. Ha meghallgatták volna, szinte bizonyos, hogy a színház rendesen kiürül. A vezér akarata szerint igazodó tömeg még okos embertömeg, de ha a vezér szavát elveszíti, vesztébe rohanó állatcsorda. Fog szellemi felsőbbséget, — úgy olvasom, — egyetlenegy rikácsoló vészkiáltás törte egyszerre össze. Talán egy hiszterika nőé vagy gyermeké. Ettől kezdve az embertömeg már állatcsorda volt s egymást vadítva rohant a főkijáratok felé, vesztébe. Itt is, mint a King színháznál, a főkijáratnál hevert az összegázolt holttestek óriási halma. Tehát azon egy jelenség mindenütt, a mely borzasztó betűkkel írja minden olvasó elé azt a »miheztartási szabályt«, amitől az ilyen helyzetekben élete függ. Egyébiránt ezt a derék Foy gyakorlatilag is megmutatta. Éppen azokban a perczekben, amikor 578 ember törte egymást halálra, neki ime még volt ideje színésztársainak is hasznos utasításokat adni, továbbá sokakat megmenteni és végre magának is megmenekülni egy rácscsal elzárt ajtón át, amelyet kívülről nyittatott ki. Milyen csoda érdekes, minden regénynél szenzácziósabb és minden bölcseleti munkánál tanítóbb lesz ennek az embernek az elbeszélése, ha akkori gondolatait és cselekedeteit perczről perezre le tudja írni. Micsoda mélységes okulást meríthet abból majd minden ember, aki olvasni tud . . . föltéve, hogy a derék Foy még írni is tud, ami már nem olyan bizonyos. Segített a néppárt. Aláírták vagy nyolczan az ívet. Mert a néppárt nem obstruál. Csak a suba alatt. BELFÖLD. A képvifeelöhá® holnap délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirendre az újonczjavaslatok feletti vita van kitűzve. Az ülés elején Rakovszky István halasztási indítványa felett fog a Ház név szerinti szavazás útján dönteni. Majd a javaslat s négy ellenindítvány kerül szavazás alá. Azután a részletes vita kerül sorrendre.*] A helyzet. A Házban a fiók-obstruk-tczió utolsó hullámverései, a pártkörökben ünnep utáni hangulat. Ma véget ért az újonezmegajánlási törvényjavaslat általános vitája, holnap lesz fölötte a név szerinti szavazás, melyet még egy névszerinti szavazás előz meg a Rajcovszky István halasztó indítványa fölött. A szabadelvű körben meglehetős élénkség uralkodott. Megjelent a kormány tagjai közül Tisza István gróf miniszterelnök, Lukács László pénzügyi, Nyíri Sándor honvédelmi és Tallián Béla földművelésügyi miniszter. Nagyszámú biharmegyei párthív is volt a klubban, Beöthy László főispánnal, akik holnap fogják átnyújtani vagy száz főnyi deputációban a miniszterelnöknek Bihar vármegye üdvözlő és bizalmi feliratát. A csoportonként való beszélgetés légióként a boszniai katonai kihágásokról, s az olasz kereskedelmi szerződésről folyt. A benntartott öreg bakák zavargásában sokan, érdekelt, külső izgatás nyomait látják, aminek a vizsgálat van hivatva végére járni. Az Apponyi Albert grófhoz tartozó disszidensek egyelőre még mindig várakozó álláspontot foglalnak el, s akcióba lépésük legfölebb valamely házszabálysértés esetére várható. A néppárt nem obstruál, csak »résztvesz az obstrukczióban«. Ennek megfelelően az újonczmegajánlási javaslat részletes tárgyalásánál a czímhez is, az egyes szakaszokhoz is kivezényel a párt egy-egy hosszújáratú szónokot. — A pestmegyei szabadelvűpárt szervezkedése. A pestmegyei szabadelvűpárt az utóbbi négy év alatt majdnem szervezetlen volt, s ennek tulajdonítható az ellenzéki pártok térfoglalása a kerületekben és a megyei törvényhatósági bizottságban. A megyei szabadelvű érzelmű vezető férfiak elérkezettnek látják az időt a pest megyei szabadelvű-, párt újból való szervezésére. Ebből a czélból báró Podmaniczky Géza szervező szabadelvűpárti gyűlést hívott egybe folyó hó 14-ik napjára. A szervező közgyűlést a vármegyeház közgyűlési termében fogják megtartani. Elvámolatlan olasz borok. Tudvalevő dolog, hogy december havában igen jelentékeny mennyiségű olasz bort raktároztak be Fiuméban, miután az olasz bortermelők iparkodtak kihasználni a borvámklauzula előnyös vámtételét. Most azt híresztelik, hogy Fiuméban azon bormennyiségeken kívül, melyek december 31-éig elvámoltattak, még óriási mennyiségek hevernek elvámolatlanul. Ezt a hírt módunkban van alaposan megcáfolni. Biztos tudomásunk van róla, hogy ezideig az összes bormennyiség, mely Fiuméba szállíttatott, s eddig elvámolás alá nem került, nem több 4000 méter mázsánál. Azok a riasztó hírek tehát nem felelnek meg a valóságnak, s reméljük, hogy e tény konstatálásával teljesen megnyugtatjuk ez irányban az érdekelt köröket. A költségvetési törvényjavaslatról ma terjesztette be a pénzügyi bizottság jelentését Neményi Ambrus előadó. A jelentés kiemeli, hogy e javaslat formára és tartalomra nézve a rendes költségvetési törvényeknek felel meg. A rendkívüli viszonyok okozták, hogy a kormány csak novemberben terjeszthette be e javaslatot, azzal a kifejezett szándékkal, hogy az az 1903. évre szóló zárószámadásnak törvényes alapjául szolgáljon. Ebből a szempontból vizsgálta a pénzügyi bizottság is a javas