Az Ujság, 1904. január/2 (2. évfolyam, 16-31. szám)
1904-01-16 / 16. szám
1094. január 16. AZ ÚJSÁG a 3 millió korona alamizsna. Egersdorfer vitatkozik Frank dr. fejtegetéseivel és azt bizonyítja, hogy az említett 3 millió tangenst képez és védi a budapesti horvát képviselők álláspontját. Elfogadásra ajánlja a javaslatot, amelyet azután általánosságban és részleteiben elfogadtak. A legközelebbi ülés holnap lesz. Főispáni beiktatás. Megemlékeztünk már báró Ghyllányi Imre, sárosmegyei főispán beiktatásáról, mely ma rendkívüli fénynyel folyt le. A beiktatási ünnepély után délben 300 teritékü diszebéd volt, melyen Tatos József alispán mondott telköszöntőt a királyra. A felköszöntök során különös nagy és mély hatást keltett Bujanovich Gyula felköszöntője, mely a mostani politikai helyzettel foglalkozott. A mai politikai helyzetet ecsetelvén, többek között a következőket mondotta: A miniszterelnök eddigi rövid kormányzati tevékenysége meggyőzhetett minden elfogulatlan szemlélőt arról is, hogy ő nála a szavak tényeivel a legszorosabb összefüggésben vannak, hogy benne egyenes, őszinte, férfias jellem, a kormányzásnál nélkülözhetlen erélylyel párosul. Közmegelégedést keltett országszerte az az erélyes, férfias fellépés, melylyel a közjogi kérdésekben hívatlan oldalról jött támadásokat ismételten visszautasította és egész eddigi működése eléggé megcáfolhatta a vele szemben táplált azon aggodalmat, mely az ő erélyében erőszakosságot keresett és vélt találni. Nem mellőzhetem az említését azon ránk nézve örvendetes ténynek sem, hogy a kormánynak egy nagytekintélyű tagja, megyénk fia. Valaha, a görög városok őket ért kitüntetésnek vették, ha fiaik az olimpiai játékokból győztesként kerültek haza, és így megyénkre nézve is megtisztelő, hogy egyik fia, ki mindig gyermeki szeretettel ragaszkodott szülőmegyéjéhez, a közélet terén ily kiváló polctot foglal el. Azon biztos reményben, hogy a kormány, programmjához híven, állami életünk egész mezején, mindenkor a nemzeti irányú haladás és fejlődés védője és előmozdítója lesz, azon reményben, hogy kitűzött czélját elérve, a mostani válságos helyzetből az országot kivezetve, egy szebb jövő alapját veti meg, poharamat a kormányelnökért és munkatársaiért, a kormány tagjaiért emelem. Az Isten őket sokáig éltesse! A felköszöntő mély és általános hatást keltett. — A főrendiházból. A főrendiház igazoló bizottsága 1904. évi január hó 18-án, hétfőn, délután fél 5 órakor ülést tart. Napirend: 1. A főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása. 2. Teleki József gróf vagyoni képesítését szorgalmazó kérvényének bizottsági tárgyalása. A főrendiház gazdasági bizottsága ugyanaznap délután 5 órakor tart ülést. Napirend: 1. A főrendiház kiadásairól és bevételeiről vezetett 1903. november havi számadások megvizsgálása. 2. Egyéb gazdasági ügyek. Az állami tisztviselők pótlékára vonatkozó törvényjavaslattal együtt az itt letárgyalt dolgok is a főrendiház jövő szerdai ülésének napirendjén lesznek. Korodi-Lutz tiszteletdíja. Megírtuk, hogy Rákosi Viktor orsz. képviselő megkeresést szándékozott benyújtani a képviselőház elnökségéhez, melyben Korodi-Lutz képviselői tiszteletdíjának beszüntetését kérte volna. Ez a beadvány elmaradt, miután nevezett képviselő meggyőződött arról, hogy az elnökség a házszabályok 254. §-a értelmében saját felelőssége tudatában is intézkedhetik, és ez esetben intézkedni is fog. A tapolczai választás. Tapolczáról jelentik, hogy ott fentartják azt a hitt, hogy Pék János képviselőjelölt a mellett, hogy Ugron-pártinak vallja magát, szoczialista szóbeszédeket tart. Úgy Pók János, mint kísérője, Békefi, szocziálisztikus beszédekkel izgatják a népet, ezenfelül Pék feszületet tartva kezében, kijelenti, hogy ő jó keresztény és az Ugron-párt kivé. Békefit egyébként a dombóvári járás főszolgabírája szocziálisztikus izgatások miatt tíz napi elzárásra ítélte. Békefi a büntetés elől megszökött, mire a főszolgabiróság elrendelte köriztetését, és ennek folytán ma a csendőrség elfogta és a Tapolczán elkövetett izgatások miatt is fogházba helyezték. — Szatmár vármegye bizalmi felirata. Szatmár vármegye közgyűlése egyhangúlag hozott határozattal üdvözletét küldte és bizalmát fejezte ki Tisza István gróf miniszterelnöknek. A vármegye azért előlegezi bizalmát a kormányelnöknek, mivel a szatmáriak Tisza István gróf eddigi rövid kormányzása alatt a nemzeti nagy eszmének helyes irányát látják kijelölve és a kormányelnök a nemzeti szellem érvényesülésére az eddigi kormányoknál nagyobb teret keres. Arról is biztosítják a szatmáriak a miniszterelnököt, hogy folyton számíthat a vármegye támogatására, ha működésében a nemzeti irányban való öntudatos és fokozatos haladást látják. szanyerte önuralmát, lelkesen megszorítja Crichton kezét. — Ön igazi férfiú. A hajó indul Angliába. Persze, önök, kik e mesét olvassák, azt hiszik, hogy most már minden rendben van. Tudják is, hogy mi lesz a darab vége. Otthon, Angliában lady Mary ki fogja jelenteni, hogy ő más emberhez nem megy nőül, mint Crichtonhoz, ki erős, okos, jólelkű, becsületes, nemes gondolkozású és önzetlen, és akit ő szeret, imád. Mily tévedés! Hiszen ha ez így történnék, akkor ez rendes darab volna, melyben a dramaturgia ősi törvényei uralkodnának, melyek szerint a szerelmesek, míg élnek, egymást el nem hagyják. Megmondtuk, hogy ez nem »darab«, hanem »fantázia«. A fantáziában semmi szava a szívnek meg a józan észnek. A fantázia egészen souverain. A fantázia annyit gondol a józan észszel, mint a putyka a bibliával. A fantázia egész másképp rendezi el a dolgokat. És pedig így: Amint a lordok haza érkeznek Angliába és palotájukba, minden visszatér a régi kerékvágásba. A lord megint lord. Cousin Wooley megint szójátékokat csinál és kiad egy könyvet a hajótörésről, mely könyv tele van hazugsággal, neki, a szerzőnek tulajdonítja a hősi és uralkodó szerepet, Crichtonról pedig csak egy lapon,ott is csak lent, csillag alatt, emlékezik meg egy teljesen színtelen megjegyzésben. A három lady pedig nőül megy három kérőjéhez, az egyik Wooleyhez, a másik a velük utazott Clergymanhez, a harmadik, Mary, az otthon maradt lord Brocklehurst-hez. Csupán az öreg lord Loam változott meg kissé nézeteiben; lemondott az egalitarismusról, nem bírja többé teára szolgáit és átmegy a Torypárthoz. Valószínűleg nem akar többé harmónikázni. Az egész társaságon maradt ugyan valami nyom a szigetbeli fesztelen magaviseletből. Mikor magukra nem vigyáznak, a ladie-k fölfölkapják egyik lábukat a másikra, némelykor férfias erélylyel szaladnak végig a termen. De ez önmegfeledkezés csak perczig tart. A következő perczben visszatérnek a jó modor parancsolta nyugalomhoz és merevséghez. És még egy részlet, mely a múltra emlékeztet. Mikor a most már jegyes lord Brocklehurst, nagylelkű felbuzdulásában, azt mondja, hogy a derék Crichton-t pedig saját házához fogadja szolgálatba, udvarmesternek, az okos lady Mary közbelép: — Nem. Azt ön ne tegye. Az nem volna jó. Crichton egyedül marad a színpadon, mélyen meghajol. A társadalmi rendnek teszi meg devozióját, mely rendet ő a darab eleje óta szentnek és rendíthetetlennek tart. Ezekből világos, hogy ez a szeszélyes képzelettel megalkotott mű nem rendes értelemben vett dráma és hogy ennélfogva külön szempontból bírálandó, mely szempont megválasztásánál az író által maga elé tűzött czél lesz kizárólag mértékadó. A kérdés tehát, mely elől ki nem térhetünk, az, hogy mi volt az írónak a czélja, midőn e művet megalkotó? Az volt-e czélja, hogy megértesse velünk, mennyire tehetetlen az előkelő, főrangú ember, mikor az élet anyagi kényszereivel áll szemben és hogy a vadonban egy izmos szolga jobban boldogul, mint az élte végéhez közeledő, vézna főnemes, a ki csak vagyona »gyümölcseinek élvezetére« született? Ezt kár bizonyitni. Minden ember tudja, hogy a lordok nem tudnak fát vágni és gerendafogó kapcsokat kovácsolni. Avagy azt akarta az író beigazolni, hogy mily hóbortos gondolat szolgáit teára hívni és az egyenlőség eszméjét a komikus végletig túlozni? Ennek föltevésével sem szabad az oly tehetséges szót megsérteni, amilyen Barrie úr. A szerző irányzatát tehát másutt kell keresnünk és legközelebb ott véljük érhetőnek, hogy meg akarta mutatni, mennyire különbözik az ember a társadalomban és a természetben; milyenné formálódik az ember a társadalmi megegyezések békéiban és milyenné fejlődik a szabad természetben, melyet csak a természeti erők közvetlen leküzdésének szüksége korlátoz. És meg akarta végül mutatni, hogy még az ősi viszonyok között élő ember dolgait is az erő és a szenvedély igazítja. Minden egyéb, ami a darabban található, keret, külső sallang és dévaj szeszély. Hogy e bizonyítást sikerrel véghez vigye az író, négy külön képben mutatja meg az embereket, melyeken experimentál, mint a phisiologus a házinyulon. Az első fölvonásban látjuk az ember magatartását, a szigorú erkölcsű és külső sor- 3 a kétszínűséggel! • • • — A képviselőház mai ülése. — — Apponyi Albert gróf! . . . Az elnök hívta fel szólásra. Pedig nem ez a rend. Az a helyes eljárás, hogy a javaslat mellett jelentkezőket a jobboldali jegyző írja föl és szólítja beszédre, a javaslatot támadókat az ellenzéki jegyző tartja számon és hívja szólásra. Igen ám, csakhogy ezt mindenkivel meg lehet csinálni, csak Apponyi Alberttel nem. Ő nem közönséges ember, nem is hétköznapi képviselő. A javaslat mellett iratkozik fel és a javaslat ellen beszél. Pártolja az újonczok megajánlását, mert ez hazafias kötelesség, de nehézzé teszi ennek a kötelességnek a teljesítését — másoknak. Szolgál az obstrukcziónak, gyűjti neki az anyagot, mint a szorgalmas méhecske, de maga elitéli az obstrukcziót. Piát lux, világosság legyen, mondja végül, de csak azért, hogy jobban megtalálhassák a kormány sebezhető pontjait . . . Nagy zavarban lett volna a két jegyző: Szőts Pál és Rátkay László, voltaképpen melyiké Apponyi Albert gróf? Csak az lehetett a helyes megoldás, hogy Perczel Dezső szólítsa föl: — Apponyi Albert gróf! . .. A nagy beszéd be volt jelentve már tegnap. Várták. Ház, folyosó, karzat egyaránt népes volt. S minden arezon komoly várakozás. Az "első csalódás azzal érte az embereket, hogy Apponyi csakugyan beszélt. Ahogy mondtuk: a karzatok tömve, a Ház szokatlanul népes. Jobboldal, baloldal tele honatyákkal, de népesebb, mint valamennyi oldal: a balközép. A disszidensek (bár már neve volna és iránya az uj pártnak) és a néppárt közt, a tizenkét obstruktor tőszomszédságában, a klerikális tábor közepén, — itt állott Apponyi Albert gróf. A helyszínrajz (bizonyára sokakat érdekel) a következő volt: _LA +9 J_ ± . Sághy Rakovszky Apponyi Kaas Szederkényi Gyula István Albert Ivor Nándor _L _L ± ± Darányi Molnár Holló Csávolszky Ferencz János Lajos Lajos JL±L Okolicsányi Lovászy Ugrón László Márton Gábor _L _L Molnár Szluba Jenő István