Az Ujság, 1908. július/1 (6. évfolyam, 158-169. szám)
1908-07-10 / 165. szám
t és a költségek leszállítását követeli. A francziaorosz egyezmény hasznos a békének. Elnök felszólítja a szónokot, ne avatkozzék Oroszország belpolitikájába. Pichon külügyminiszter tiltakozik a Laissières szenátor által az orosz belügyi politika tárgyában mondottak ellen, s ezután 282 szavazattal 1 ellenében megszavazták az utazás költségeire kért 400.000 frank hitelt. Pelletan, a pénzügyi bizottság elnöke, az ülésszak meghosszabbítását ajánlja, mert a javaslat tárgyalása befejezendő. Caillaux pénzügyminiszter utalással arra, hogy az elnök távollétében nem lehet tárgyalni, továbbá nyár lévén, úgyis kevés képviselő volna jelen, nem helyesli a javaslatot. Pelletan javaslatát végül elvetik, mire az ülés véget ért. A szorb válság, Belgrád, július 9. A király nem fogadta el Velimirovics lemondását a kabinetalakításra vonatkozó megbízásról. Milovanovics, akit a király tegnap fogadott, koalíciós kabinet alakítását javasolta, amelynek feladata volna az apanázs nélküli költségvetés és az Ausztria-Magyarországgal való kereskedelmi szerződés elintézése után új választásokat kiírni. A király ma az ifjú-radikális pártvezéreket palotájába hívta meg. Kiszivárgott hírek szerint Ljuba Sztojanovics akként gondolta az ó-radikálisokkal való megegyezést elérhetőnek, hogy az ó-radikálisok a házszabályrevíziót az új ezkupszmnának engedjék át, amely esetben als ifjú radikálisok lemondanának két ó-radikális képviselői mandátum megsemmisítésére irányuló követeléseikről. Egyúttal kijelentette Sztojanovics, hogy ha Pasics tényleg óhajtja a kompromisszumot, pártklubja pedig nem követi őt, vonja le a konzekvenciákat ebből. Ebben az esetben hinni lehetne őszinteségében. Máskülönben nyilvánvaló volna, hogy az ó-radikálisok nem államérdekből, hanem csak pártérdekből vannak a kompromisszum ellen és a helyzet így is tiszta volna. Több órai tanácskozás után az ó-radikális párt meghívta klubjának választmányát, hogy az ifjú-radikálisokkal ismét lépjen tárgyalásba és legjobb belátása szerint kössemeg vele a kompromisszumot. Az ifjú-radikálisok szintén felhatalmazták delegátusaikat, hogy a párttal való előzetes tárgyalások nélkül kössenek kompromisszumot az a-radikálisok megbízottaival. E határozat következtében azt hiszik, hogy a kedden zátonyra futott kompromisszumot mégis megkötik, annál is inkább, mert a válság hosszadalmassága miatt az országban már feszült hangulat uralkodik. A türelmetlenség annál nagyobb, mert úgy a mezőgazdák, mint a kereskedők már biztosat szeretnének tudni a monarchiával kötött szerződést illetőleg. Belgrád, július 9. (Saját tudósítónk távirata.) A király parancsára, Kir szerint, ismét megkezdik a tárgyalásokat az ifjú-radikálisok és az ó-radikálisok között. Péter király tegnap az ó-radikálisok vezérének kijelentette, hogy az ország érdekében áll, hogy létrejöjjön a megegyezés a két radikális csoport között. Az ó-radikálisokat a királytól érkezett üzenet szerfelett meglepte. Tegnap este érkezett klubjukba, ahol éppen heves vita volt. Az üzenet hatása alatt az addig harczias hangulatban rögtön változás állott be. A klub felhatalmazta a bizottságot, hogy az ifjú-radikálisokkal való tárgyalásokat újból kezdje meg és esetleg fejezze is be. Péter király ma az ifjú-radikálisok vezéreit is kihallgatásra idézte, hogy a megegyezésnek megnyerje őket. A két fél delegáltjai ma este gyűltek össze. Azt hiszik, hogy holnapig meglesz a megegyezés és megalakítják a Velimirovics-kabinetet, hogy a királynak, aki országa sorsán anynyira aggódik, vasárnapi születésenapja alkalmából kedveskedjenek ezzel. A paraguay-i forradalom. Rio de Janeiro, julius 9. Brazília hivatalosan elismerte Paraguay forradalmi kormányát. A Kongó-javaslat. Brüsszel, július 9. (Kamara.) A Kongó-javaslat tárgyalásának elnapolására vonatkozó javaslat tárgyalása sorén Sollaert miniszterelnök kijelenti hogy a kormány felelős az országnak a nemzeti függetlenségéért és ez okból óvakodni fog attól, hogy a külföldnek megengedi,etetn a kenezrrszió-kat tegyenek, másrészről a külfölddel indult tárgyalásokat folytatni kell, ha ezek véget érnek. AZ ÚJSÁG Péntek, július 10, akkor a vonatkozó iratokat a kamara elé terjesztik. Több képviselő azt javasolja, hogy az Angliával folytatott tárgyalások befejezéséig függeesszék fel a vitát. A miniszterelnök utalással arra, hogy a tárgyalások az annexió tervével nem állanak összefüggésbe, az elhalasztási indítvány elvetését kéri. A javaslatot 70 szavazattal 60 ellenében elvetik. Az Estriesburg-fsör. — Távirati tudósítások. — Berlin, július 9. Az Eulenburg-perben tegnap tetőpontjához ért a bizonyítási eljárás. Miután a két fő terhelő tanút, Ernst halászmestert és Riedl tejkereskedőt kihallgatták,a többi tanú kihallgatása már kevesebb időt fog igénybe venni és a bizonyítási eljárás sokkal gyorsabban fog haladni, sőt, mint a Lokalanzeiger-rel köztik, az sem lehetetlen, hogy a pert már a jövő hét közepén befejezhetik. A tegnapi tárgyaláson szóba került az a levél is, amelyet Dorina herczeg a Pierson-ügyben Eulenburg herczeghez intézett és amelyben többek közt ezt írja : „ Egész egyszerűen olyan hazug fráter vagy, hogy bánt a lelkiismeret, hogy egy ilyen ficzkót a császár bizalmasabb környezetébe bevezettem. Hogy az egész levelet felolvasták-e, vagy pedig csak egyes részeit, még nem tudják. Kanzov elnök és Isenbiel főügyész kiemelte, hogy ez a levél nagyon jellemzi a vádlott igazságszeretetét, amelyet már a tárgyalás eddigi neve is megbízhatatlannak tüntetett föl. Eulenburg herczeg állítólag arra törekedett, hogy Vilmos császár személyét belevonja a dologba. Ezt azonban az elnök megakadályozta. Eulenburg nagyon éles szavakkal nyilatkozott Dolna grófról, akit a legirigyebb és legrosszabb hiszemű embernek mondott, majd tiltakozott az ellen, hogy a Piersonügyet a tárgyalásba belevonják, miközben kijelentette, hogy ennek a bonyolult ügynek a tárgyalása nagyon sok időt venne igénybe és sok új tanú megidézését tenné szükségessé. Szóba került ezután, hogy Dohna herczeget is meg kellene idézni, de még nem tudják, hogy a törvényszék erre nézve micsoda határozatot hozott. Sokat emlegették Kistler udvari tanácsost, a ki Münchenben közlegény sorban katonáskodott, de jószerencsére összehozta őt Eulenburggal s katonai szolgálata után a herczeg komornyikja lett. Vele ment Bécsbe is s az osztrák császárvárosban a német nagykövetségre került. Mikor a herczeg megvált a nagykövetségtől, Kistlert udvari tanácsossá neveztette ki Bajorországban, a hol a czimekre nagyon sokat adnak. Kistler udvari tanácsos hamarosan igazgatósági tagja lett egy nagy iparvállalatnak húszezer márka ért fizetéssel. Kistler volt az, aki Ernstet ismételten felkereste, és rá akarta bírni, hogy ne valljon Eulenburg ellen. A tegnapi tárgyalás után a déli szünet alatt két esküdt elbocsájtását kérte, de az elnök lenvükre beszélt, hogy maradjanak, mert ha így megy tovább a dolog, jóformán esküdt nélkül marad. A két esküdt erre elállt,attól a kérésétől, hogy elbocsássák őket. A védelem indítványt tett arra nézve, hogy a tárgyalást ma szakítsák félbe, de ezt a törvényszék nem fogadta el. Lehet azonban, hogy hétfőn nem tárgyalnak. A stahrenbergi polgármester kihallgatása az Eulersburg-per tegnapi tárgyalásán kis inczidenssel járt. A polgármester vallomása után a jegyzőkönyv vezetője felemelkedett és azt kérdezte, hogy a tanú meg van-e esketve, mert az erre vonatkozó feljegyzés hiányzik a jegyzőkönyvből. Az államügyész nem emlékezett, az elnök nem emlékezett és a szavazóbírák se tudták, hogy a tanút megeskették-e ? Ekkor felállt egy esküdt és kijelentette, hogy ő az esketésnél minden tanút jól szemügyre szokott venni és világosan emlékszik rá, hogy a tanút megeskették. Ezt a közlést megelégedéssel fogadták és a tanút elbocsátották. Borin, július 9. Isenbiel főállamügyész erre a következőket mondotta: — Roppantul sajnálom a tanút, amiért ily lelki kínokban szenved ; sajnálom azt is, hogy azt a teljesen alaptalan félelmet táplálja, mintha itt bárki is bántani akarná. De feltétlenül szükségesnek tartom a jelenlétét s elbocsátásába csak abban az esetben egyezném bele, ha a vádlott most kinyilatkoztatja, hogy mindaz igaz, amit Ernst itt vallott. Majd a vádlott felé fordult s igy szólt hozzá : — Könnyítsen a lelkén s tegyen töredelmes vallomást! A herczeg hallgat, a földre szegzi tekintetét s fejét rázza. Az elnök kéri Ernst tanút, szedje össze minden erejét; szombaton nem lesz ülés s akkor hétfőig otthon maradhat. Ernst rosszullétének okát az orvosi vizsgálat a nagy lelki izgalmakban, honvágyban s gyermekei után való vágyódásában állapította meg. Kihallgattak még több építőmunkást, akik Riedllel együtt dolgoztak ; ezek a tanuk Riedl szavahihetőségéről vallottak. Kistler udvari tanácsos bejelentette az elnöknek, hogy Ernst tanúi ellen hamis eskü miatt feljelentést tesz. Az elnök azonban nem fogadta el a feljelentést s utasította Kistlert, hogy később tegye meg. Ezután a vádlott két gazdasszonyát hallgatták ki. Gehrke, az egyik, a herczeget jóságos gazdának írja le s azt vallja, hogy a természetellenes hajlamairól szóló híresztelésekről sohasem hallott. A másik házvezetőnő, Schönfeld, Münchenben szolgált a herczegnél; nem tud arról, hogy gazdájánál feltűnő látogatások történtek volna. Schwulst Lajos berlini szabót hallgatták ki ezután. A nyolcvan esztendős tanú minden tartózkodás nélkül elmondotta, hogy 15 maga is homoszexuális s Berlinben és Münchenben hasonló érzésű emberek társaságában sokszor fordult meg. Személyesen nem ismeri a vádlottat, de barátjai körében általánosan tudtak a herczeg homoszexuális hajlandóságairól. Több érdekes nyilatkozatot tett Lónyay grófról, a müncheni osztrák-magyar követség egykori titkáráról. Elmondotta, hogy Lónyay gróf benső barátságban volt Eulenburg herczeggel. Lónyay gróf a homoszexuálisok körében igen ismert személyiség volt. A tanú Lónyay grófot homoszexuálisok által látogatott lebujban ismerte meg. Azt nem tudja, hogy Eulenburg herczeg részt vett-e a müncheni osztrák-magyar követségen rendezett homoszexuális teaestéken. A vádlott tagadja, hogy valaha is igénybe vett volna hajtóvadászatokon testőrulánusokat , mindig csak a környékbeli falvakból fogadott fel embereket. Igen beható kihallgatásnak vetették alá Lemmel titkos igazságügyi tanácsost, a herczegnek sok éven át jogi tanácsosát. Többek között azt vallotta, hogy Hardennek a Zukunftban közölt észrevétele és különféle sajtóbeli támadások alapján két személy jelenlétében szóba hozta Eulenburg előtt az ügyet. A herczeg egészen megdöbbent s azt kérdezte, mit lehetne tenni ez ellen. A tanú előadta továbbá, hogy a herczeg kijelentette előtte, hogy minden homoszexuális cselekedett megvetésre méltó. A főügyész és a védő több kérdést intéztek még a tanúhoz, aki kijelentette, hogy egyáltalában semmit sem hallott Eulenburg homoszexuális hajlamairól, illetőleg cselekedeteiről. Ezután a tárgyalást délutáni négy órakor félbeszakították és folytatását holnap délelőtti tizenegy órára tűzték ki. Holnap Tresskov bűnügyi biztost, Tize bűnügyi rendőrt, Moltke Kuno grófot és Todeyn maszszőrt akarják kihallgatni. Ernst tanút keddig elbocsátotta a bíróság. (Saját tudósítónk távirata.) A mai tárgyalás elején Ernst Janú arra kérte a bíróságot, engedje őt hazautazni. — Nem bírom itt tovább — mondotta. — Vissza akarok térni a családomhoz, látni akarom a gyermekeimet. Tönkre tesznek engem ezek az izgalmak.