Az Ujság, 1909. január/1 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-02 / 1. szám
Budapest, 1909. VII. évfolyam, 1. szám. Szombat, január 2. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. esi Telefon 86—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. ss. Telefon 64—01—02*68. Megjelenhet, kivételével minden nap, Ünnep után is. Előfizetési árak 3 Egész évre - 28 k. — 1. Félévre ......... 14 * — * Negyedévre ... .„ 7 » — * Egy hóra * ..... 2 » 40 » Egyes számára helyben és vidéken 10 fillér. A test nélküli ember. Irta Andronicus. Táltos doktor, valameddig csak tudott, józan materialista volt. De mikor már tapasztalt is, az lett fanatikus meggyőződésévé, hogy az anyag igen alárendelt valami. Nem forrása, hanem csak eszköze, úgyszólván játéktárgya a felsőbbséges erőknek. Táltos doktor ebből kiindulva arra következtetett, hogy az ember testének anyaga nélkül is valósággal megvan, egyénileg létezik. Amint hogy például megvan a táviratozásra felhasznált villamosság a drót nélkül is, melyen rendszerint vezetni szokás. Marconi találmánya megmutatta már az új utat, mely az anyagok és erők egymáshoz való viszonyának kutatóit a meddő materializmus zsákutczájából kiszabadíthatja. Táltos doktor tehát idővel azt a problémát tűzte maga elé megoldandó feladatul, hogy a test nélküli embert a testtől elkülönöznie sikerüljön. Temérdek hipnotikai kísérlete rávezette a helyes nyomra. A hipnotikus álom bizonyság, hogy a test anyaga bizonyos fokig időlegesen megfosztható amaz erőktől, melyek az embert teszik, s ezek az erők mégis egyénileg továbbműködnek. E mellett kétségtelen tapasztalati tény, hogy egy és ugyanazon médium több és több hipnotizálás után, egy és ugyanazon hipnotizálójának mindjobban és jobban hatalma alá kerül. Úgyszólván belegyakorlódik a csodálatos műveletbe ; hovatovább egyre könnyebben esik dermedésbe, s szellemi képességei, saját testétől függetlenül, egyre készségeebben s ügyesebben szolgálják a hipnotizáló s karatét. a—„---------------------------------------------------------Hova lehetne fejleszteni a hipnózist folytonos, következetes gyakorlással ? Várjon a századik vagy az ezredik kísérlet nem hozná-e meg azt az eredményt, hogy a médium mint teljes egyén válna ki testéből ? De Táltos doktor belátta, hogy e kísérleteket másokkal a végtelenségig sohasem folytathatja. Az ő akarata médiumainak egyéni benső mivoltában nem lévén avatott, azokban, a válságos művelet alatt, akaratlanul halálos nagy károkat tehet. Ellenben — igy gondola Tákos doktor — aagam benső mivolta a magam akarata előtt nem idegen s nem lehet titok. Magammal bizonyára óvatosabban s tökéletesebben tudok elbánni. S mégha nem is : legfeljebb öngyilkos leszek, de nem gyilkos. Ettől fogva rendszeresen, napról-napra az önhipnotizálásban gyakorolta magát. Örömmel látta, hogy voltaképp csakis ez az igazi, egészséges hipnózis. Ezzel nem jár olyan kóros, kloroform-részegségszerű állapot, a minőbe az idegen médiumok szoktak esni. De hisz ez természetes, mert a magunk akarata magunknak illetékes törvényes ura és parancsolója, míg másokat csak mint rájuk támadó, erőszakos zsarnok, kábítással nyűgöz le. Táltos doktor már a tizenötödik önhipnotizálás alkalmával elérte, hogy mialatt testileg dermedt állapotban feküdt, testétől elkülönzött valója egy teljes új fejezetet írt »A test nélküli ember« czímű tudományos művéhez. Hálószobája pamlagán épp abban a helyzetben ébredt fel, amelyben magát hipnotizálta volt, s friss kéziratát mégis ott találta másik szobájában az íróasztalon. Holott egyáltalán nem emlékezett rá, hogy álmában kijött volna fekvőhelyéről, vagy hogy bármikor is foglalkozott volna azokkal az egészen új gondolatokkal, melyek meglepő értelmesen és szépen voltak a rejtelmes eredetű kéziratban kifejezve. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a test anyagában a szellemi erőknek s különösen az emlékezetnek valamely különleges gátjai vannak. Az ember valósággal jelentékenyen többet tud, mint amennyire testi állapotában eszmélni képes. Innen van az, hogy a nagy tehetségek legkitűnőbb szellemi alkotásai látszólag öntudatlanok. Elhatározta, hogy legközelebbi hipnotikus álmában erős autoszuggesztióval rákényszeríti testetlen valóját, hogy emlékezzék a kéz,irat keletkezésére, s vessen papírra arra vonatkozó feljegyzéseket. S íme, másnap reggel már leolvashatta testi szemeivel egy, az íróasztalán heverő papírszeletről, hogy okoskodása helyes volt. A testi anyag börtönéből kiszabadult valója tudatta, hogy csakugyan egészen öntudatos munkával szerkesztette volt ama fejezetet, s annak minden szavára ma is emlékszik. A jegyzetek végén Táltos doktor részére néhány sornyi biztatás is volt, hogy csak folytassa bátran kísérleteit. A fejlődés folytonos és gyors — igy szóltak e toldaléksorok — s nincs már messze az idő, mikor a testtől legnehezebben elkülönülő egyéni érzés, az »En« érzése, szintén képes lesz a többi erőkkel együtt az anyagból kiválni. Táltos doktor megértette, hogy amint ez az előre jelzett stádium bekövetkezik, meg lesz oldva a nagy probléma. Ő test nélküli valóját épp oly világosan fogja egyéni énjéül felfogni, mint ahogy eddig testi valóját érzi a ROVÁS. A tömegsztrájk nem volt teljes, de ne ámítsuk magunkat , mégis hatalmas erő megnyilatkozása volt. Csak éretlenség vásottul kigúnyolni a szoczialistákat, amiért nem tűzzelvassal robogtak végig a városon. Ami a tegnapi napon mutatkozott, az megmutatta, hogy a munkával a munkások parancsolnak s nem a kormány, sem a polgári társadalom. Tehát a kormány ne idézzen föl ilyen erőket, ha nem képes a maga nagyobb erejét vele szemben fölvonultatni. Nem azt következtetjük a tegnapi sztrájkból, hogy hajtsunk térdetfejet a szoczializmus előtt, hanem ha kezünket becsületes és jogos küzdelemben ráemeljük, akkor ez a kéz legyen erős és csapásait irányítsa igazi államférfii meggondoltság. Ahhoz ez az osztályharcz sokkal nagyobbszerű, semhogy holmi közigazgatási inczidensek pattantsák ki s zúdítsák nyakunkba, mikor legkevésbé sem várjuk.* Bizony Ákost lecsapták az újévi szónoklástól, mivel Miskolczon honárulóan világosan beszélt. Ne kompromittálja ez a bankellenes hazafi a bankos hazafiakat azzal, hogy az ő szájából kapja a kormány a függetlenségi párt üdvözletét. S helyébe tették Csizmazia Endrét, aki már nem kompromittálja a pártot. Ő sem mondta ugyan, hogy a banknak meg kell lennie, de viszont Miskolczon azt sem mondta, hogy a banknak nem kell meglennie. Tehát hihető az ő részéről, hogy amikor az előbbit nem mondja, ezzel nem az utóbbit akarja mondani. Az ő gratulácziójával már meg lehetnek elégedve az önálló bank harcrosai, mert meg lehetett vele elégedve Wekerle is, a közös bank készítője. Érdekes, hogy az alkotmánypárt, ahol pedig a legrutinosabb és legedzettebb komédiások vannak, az újévi színjátéknál nem mer egymás szemébe nézni. Az egész czéczót írásban és telegrammban végzik. Nem attól félnek, hogy hajba kapnának, csak attól, hogy nem állják meg nevetés nélkül. Hogy ők mindennel meg vannak elégedve,amikor rajtuk kívül mindenkit utálnak ? Hogy Széli nagyon örül az Andrássy bölcseségének , Andrássy nagyra tartja a Székét, s hogy a párt egyiküket sem ejtené le szívesen a pajzsáról, azt igazán könnyebb komoly képpel megsürgönyözni, mint élőszóval megmondani. Újévi orákulumok. A politikai nóvumok nem készültek el, tehát a politikusok úgy tesznek, mintha nem is akarták volna őket megteremteni. Elhangzottak az üdvözlő beszédek, s el a kormánynyilatkozatok, minden változásnak bejelentése nélkül s nyomtalanul, mint a vízre mért csapás. Hogy mégis foglalkozunk velük, annak oka egyszerű , mert még ilyesmikkel is kell foglalkozni. Másrészről a különböző pontokon elhangzó nyilatkozatok az egymással való egyezésükben épp úgy, mint eltéréseikben, híven jellemzik a helyzet és az emberek hazug voltát. S helyesen látni ezeket a hazugságokat szintén valami, noha nem sok. Wekerlét azzal üdvözlik, hogy meg kell teremteni a gazdasági és állami önállóságot. Jól beszéltél, felel Wekerle, egészen úgy vélekedem én is. Aztán kifejti e nézetnek ellenkezőjét, s nagyokat suhint ama kicsinyes következetességre, mely a gyakorlati politikának útját szegi. Ilyen süti tett kivonatát az ország ámításának még a koalíczió sem produkált sokat. Egyfelől elhitetik az országgal, hogy irgalmatlanul ragaszkodnak programmjuk maradványaihoz: ezt az üdvözlő beszédben teszik. Másfelől a kormánynyilatkozat részben a határozott és világos kijelentések kerülésével, részben az ellenkezőknek óvatos és meg nem fogható körülírásában megadja a honatyáknak az instrukciót: kiabáljatok, de csöndesen. A függetlenségi párt rendületlenül ragaszkodik a bankhoz, de Wekerle szerint mindenek előtt a kormánynak önmagával kell megegyezésre jutnia. Miben ? Minek ? Hiszen az önálló bankhoz rendületlenül ragaszkodnak ! Aztán tárgyalnia kell az osztrák kormánynyal. Ez csak formalitás, melynek nem eredménye, hanem adott feladata az önálló bank. • Kossuth Ferencz viszont mint pártvezér beszél, de mint miniszter diktál a pártvezérnek. A bankról egyszerűen kijelenti, hogy már megmondta, mint vélekedik a bankról. Igazán megmondta ? Dehogy. Az a nyilatkozat, melyre hivatkozik, csak annyit mond, hogy a függetlenségi párt hű marad elveihez és küzdeni fog az önálló bankért. Küzdeni fog Lapunk mai száma 80 oldal.