Az Ujság, 1909. február/1 (7. évfolyam, 27-38. szám)

1909-02-05 / 30. szám

12 * Virágos réten. Tamnay Alajos nemcsak kitűnő zongoraművész, hanem termékeny és elsőrangú zene­szerző is. Mélyen érző lelkületének költői fellobbanásait tetszetős formában, mindig szépen és érdekesen tudja kifejezni. Legújabb műve hat könnyű és dallamos, az­­ifjúság számára írt előadási darab. Czimo : Virágos réten. A szép dallamok, a választékos harmóniák és az ötletes kidolgozás rendkívüli bájt kölcsönöznek Tamay ez újabb szerzeményének is. A hat apróság Rozsnyai Károly ki­adásában jelent meg. Ara 4 korona 50 fillér. A mai előadások : M. kir. Operaház: Norma. Sever: Lunardi, Fla­vius : Kertész, Orovese: Venczell, Norma: Sebcök S., Adalgisa: Szilágyiné B. I., Clotilde: Hardy H.) Kez­dete 7 órakor. Nemzeti Színház: A vadkacsa. (Werle: Horváth, Gregers: Petrics, az öreg Ekdal: Gabányi, Hlaimar: Gál, Gina: K. Hegyesi M., Hedvig: Váradi A., Mol­­lick: Mészáros.) Kezdete fél 8 órakor. Vígszínház: Izrael. (Agnes: P. Gazsi M., Thi­­bault­: Tanay, Gutliob: Fenyvesi, Silvian: Hegedűs, do Grégenoy: Szerémy, do Sail­az gróf: Taporczay, do Mauve: Vendrey, do Jouvins : Tihanyi.) Kezdete fél 8 órakor. Magyar Színház: Falusi idill. (Telekes: Csortos, Éva: T. Halmy M., Bodnár: Törzs. Fodor: Papp, a felesége: Forgács R., Hófehérke: Mészáros G., Füzesi dr.: Rátkay, Csibóné: Forrai R., a pap: Fenyvesi.) Kezdete fél 8 órakor. Király­ Színház: Tánczos huszárok. (Hubert: Gá­bor, von Flüggen: Szirmai, von Saarburg-Iffezheim: Csiszér, Canisius Wolf: Papír, Herma: Erdei Berta, Thea: Petráss Sári, Hertha: T. Harmath I., Frolocker dr.: Raskó.) Kezdete fél 8 órakor. Uránia: A franexia forradalom. Kezdete 18 órakor. FŐVÁROS. (Felsővezeték — alsóvezeték.) A városházán ma egyébről sem volt szó, mint arról a nagy vitá­ról, mely a tegnapi közgyűlésen a népszính­áz-utczai villamos vasút, illetőleg a felső- és alsóvezeték fölött folyt. Mindenki meg van győződve annak az igazságáról, a­mire tegnap Bárczy polgármester is c­érzott, hogy itt nem a közérdek játszik szere­pet ; hogy itt boszúról, ártó szándékról van szó, mely, mint ismeretes, a Józsefvárosi Kaszinónak nevezett méregzacskóból fakadt ki. Hogy mennyire nem volt igazságuk azoknak, kik a felsővezetők ellen szónokoltak, azokra ma fényesen ráczáfoltak azok az óriási közlekedési zavarok, melyeket a mai nap folyamán a villamos vasutak közlekedé­sében tapasztaltunk. A váratlanul beállt enyhe, esős idő, a hirtelen hóolvadás színültig megtöl­tötte a villamos vasutak alsóvezetékeinek csator­náit, úgy hogy órák hosszán át szünetelt a forgalom a legfrekventáltabb útvonalakon. Ellenben zavar­talanul folyt a közlekedés mindenütt, a­hol az áramot felsővezetékén vezetik, így elsősorban a Népszínház­ utczában. A forgalmi zavarokról csak­hamar jelentést tettek a közlekedési ügyosztály­nak is, mely a bejelentést tudomásul vette s meg­tette a lépéseket, hogy az akadályok elháríttassa­­nak. A villamos kocsik az alsóvezetékes vonalakon csak a késő délutáni órákban tudták a forgalmat zavartalanul lebonyolítani. (Árkádos sírok a Kossuth-mauzóleum körül.) A tanács mai ülésén Vasziljevics János alpolgár­mester, mint a Kossuth-mauzóleum építésére fel­ügyelő bizottság elnöke egy nagy fontosságú javaslatot terjesztett elő. A javaslat építészetileg ki akarja egészíteni a mauzóleumot, hogy a mű monumentalitása kiemeltessék s annak művészi hatása fokoztassék. A terv az, a­mely már eredeti­leg is fölmerült, hogy a síremlék köré árkádsort kell emelni, a mely a síremlékkel alaki rokonság­ban álljon s tömegével és szépségével fokozza a mauzóleum művészi hatását. Az árkádok tervét azonban később részben pénzügyi, részben temető­szabályozási tekintetek miatt el kellett ejteni. A síremlék építésére felügyelő bizottság to­vább foglalkozott ezzel a kérdéssel és arra a meggyőződésre jutott, hogy a kérdés igenis meg­oldható és erre nézve az maradt a vezérlő szem­pont, hogy a síremlék művészi kiegészítésének esztétikai gondolatát szolgálja és hogy alkalmat adjon egy nagy, kegyeletes és hazafias eszme megtestesítésére. A bizottság ugyanis azt a nézetet vallja, hogy az árkádok belső, azaz a síremlék felé eső sorában kellene fokozatosan elhelyezni egyrészt mindazokat a nagyjainkat, a kik a lefolyt évszázad alatt a magyar nemzeti eszmét szolgál­ták s ezek közül különösen azokat, a kik Kossuth Lajos korában éltek és az ő szellemében küzdöttek, szenvedtek — államférfiak, írók, költők, katonák — s a kiknek hamvai a kerepesi-uti temetőben nyugszanak. Másrészt ide kellene temetni azokat a legkiválóbb férfiakat, a­kiknek történelmi nagy­ságát és érdemeit a nemzet közvéleménye elismeri és a­kiket a főváros ilyen örök emlékezetű sír­helyre méltóknak talál. Vasziljevics János dr. alpolgármester javaslatát a tanács egyhangúlag elfogadta és a további tárgyalások sürgős foly­tatását határozta el. (A Józsefváros fejlesztése.) A józsefvárosi bizottsági tagok legutóbb tartott értekezletükön Reich­feld Izor dr. indítványára tudvalevőleg el­határozták, hogy a Józsefváros fejlesztése érdeké­­ben nagyobbszabású akc­iót indítanak. Az érte­kezlet Steichfeld dr. indítványa értelmében meg­jelölte a sürgősebb tennivalókat és a további munkálatokra bizottságot küldött ki. A bizottság elnöki tisztségére Heltai Ferencz dr.-t kérték fel, a­ki azonban nagy elfoglaltságára való hivat­kozással a megbízatást nem vállalhatta el. A bizottság elnöki tisztét Hűvös József udvari tanácsos fogadta el a józsefvárosi bizottsági tagok felkérésére. A bizottság tagjai lettek: Vosits Károly tanácsnok, Rózsavölgyi Antal elöljáró, Máttyus Arisztid, Filó János, Anton József, Reich­feld Izor dr. és Simonovits Béla. (A villamos­kocsik új jelzése.) A villamos­­kocsik új jelzése tárgyában kiküldött ankét tegnap ülésezett a vasúti és hajózási főfelügyelőségen Pulszky Garibaldi elnöklésével. Az ankéten a főváros részéről Jármay Jenő műszaki tanácsos és Valtinyi József mérnök voltak jelen. Az ankét hozzájárult a bizottságnak már ismert propozíczió­­jáh­oz, függőben maradt azonban az utolsó kocsik elhaladásának mikénti jelzése és a hátsó perionok zsúfoltságának kérdése, melyekre nézve a fővárossal újabb tárgyalásokat fognak folytatni. A letárgyalt javaslatokat az ankét jóváhagyás czéljából a miniszter elé terjeszti. (Adófizetés a postatakarékpénztár útján.) A közönség lassan megszokja, hogy adóját posta­takarékpénztár útján fizesse. A múlt hónapban már 152.931 koronát küldtek be az adóhivatalok­nak posta útján. (Kamarai tagválasztások.) A budapesti kereskedelmi és iparkamara tagjainak megbízatási ideje ez év június 28-án lejárván, a kereskedelemügyi miniszter felhívta a fővárost, hogy a törvényhatóság területén foganatosí­tandó kamarai tagválasztások végrehajtása czéljából köz­ponti bizottságot alakítson, a­melynek elnöke a törvény­­hatóság egy főbb tisztviselője, tagjai pedig a fővárosban lakó öt iparos és kereskedő. Felhívta még a miniszter a fővárost, hogy tegye meg a szükséges intézkedést az irány­­ban, hogy e bizottság működését megkezdhesse. (A polgármester nyilatkozata.) A következő nyilatkozat közzétételére kérettünk fel: A városok országgyűlési képviselőinek a városok háztartására vonatkozólag tegnap délután tartott érte­kezletén egyes lapok tudósítása szerint Kmety képviselő úr jónak látta visszautasítani azokat a szemrehányáso­kat, a­melyeket állítása szerint én tettem a városok ország­gyűlési képviselőinek azon a c­ímen, hogy kötelességeiket nem teljesítették. Nem szeretek gyakran élni a c­áfolga­­tás eszközeivel, s csak akkor teszem azt, a­mikor vala­mely ellenem intézett irányzatos nyilatkozatot világosan valótlan tényállításokra alapítanak. Ezúttal tehát ki­jelentem, hogy én sem a Kmety úr által nekem tulajdo­nított nyilatkozatot, sem ahhoz hasonlót soha nem tet­tem, de nem is olvastam sehol, hogy — bár tévesen — az én nyilatkozatomként hozták volna. Tehát nem volt Kmety képviselő úrnak mit visszautasítania. Ezzel ter­mészetesen nem állítom azt, hogy a városok képviselői egytől-egyig teljesítették kellőkép az ő választópolgársá­guk iránt tartozó kötelességüket, hanem csak azt, hogy én erről nem nyilatkoztam, s nyilatkozni nem is kívánok. Bárczy István s. k. (Megbolygatott sirok.) A szabályok értelmé­ben a kerepesi­ uti temetőben csak harmincz évig fekhetnek háborítatlanul a halottak. Ez idő el­teltével az egyes parczellák sirjait kiürítik, s h­a az ott porladók hozzátartozói új sírhelyet nem vál­tanak, akkor a holttestmaradványokat egy közös sirban elhantolják. Most újból kiürítésre kerül egy parczella, melyben sok neves ember porai nyugosznak. Ezekről a tanács fog gondoskodni. Kapnak új sírhelyet. 1902-ben is kiürítettek egy parczellát, de az ott nyugvó jeleseink marad­ványait otthagyták. Most ezeknek elhelyezéséről is egyidejűleg fog gondoskodni a tanács megfelelő új díszsírhelyek kijelölésével. Ilyen díszsírhelyet a következők kaphatnak : Bernát Gáspár író és zeneszerző f 1873. Szerdahelyi Kálmán színművész és színműíró f 1872. Tóth József színművész és színműíró f 1870. Czuczor Gergely költő, , akadémiai rendes tag f 1866. Egressy Gábor színművész és színműíró 1866. Csányi László 1849. évi közlekedés­­ügyi miniszter f 1849. Ernyey Antal, Pest város fő­sebésze f 1872. Kránitz József királyi táblabiró f 1873. Nagy Károly, a pestvidéki kir. törvényszék első elnöke f 1873. Kille Ferencz cs. és kir. tábornok f 1867. Szino­­vácz György hétszemélynök, jogi iró, akadémiai tag 1 1870. Zilahy Imre iró f 1867. Glöczer József nemzeti színházi kartanitó f 1854. Kiss Károly honvédezredes, hadtani iró, akadémiai tag f 1866. Major Béla iró f 1872. Bernátfalvi és földvári Földváry András földbirtokos 1 1872. Győry Sándor mérnök, az Akadémia rendes tagja 1 1870. Böszörményi László orsz. képv., vértanú, a »Magyar Újság« szerkesztője f-----r. Karácson Mihály kir. tábla­biró, akadémiai tag f 1869. Mosonyi (Brandt) Mihály tanár és zeneszerző f 1870. Horner József tanár, természet­­tudós, akadémiai tag f­ 1873. Szerdahelyi József szín­művész és dalműiró f 1851. Czakó Zsigm­ond színész és színműíró f 1847. Kiss Bálint akadémiai festő, múzeumi képtárőr f 1868. Földváry Sándor 48/49-iki honvéd­­ezredes f 1868. Romellay Gusztáv ifjúsági iró f 1860. Gaál József író, akadémiai tag f 1866. Récsy Emil dr. egyetemi tanár, jogi iró, akadémiai tag f 1864. Tasner Antal iró, akadémiai tag f 1861. Zilahy Károly iró f 1864. Reviczky Szever iró f 1864. Kempelen Győző tanügyi és hírlapíró f 1865. Macsich Lajos pestvárosi tanácsnok 1 1864. Appianó József Pest város polgármestere f 1856. Sajó-Szentpétery Zsigmond színész f 1858. Agyagfalvi Udvarhelyi Miklós, a Nemzeti Színház tagja f 1864. Hegedűs Lajos és neje szül. Bodenburg Lina és végül egy közös síremlék alatt a kilencz vértanú, névszerint: Csernus Emánue­l, Szacsvay Imre, Abancourt Károly, Giron Péter, Streit Miklós, Kolosy Gábor, Juhai Károly, Sárközy Sándor és Noszlopi Gáspár. AZ ÚJSÁG Péntek, 1909. február 5. KÉPZŐMŰVÉSZET. ** A Halmi-kiállitás újabb meghosszabbítása. Halmi Artúrnak a Nemzeti Szalonban levő gyűjteményes ki­állítása vasárnapig, február 7-ig liezárólag marad nyitva, a mely után a M. I. É. N. K. rendező­bizottsága azonnal hozzáfog második csoportkiál­lításának rendezéséhez. A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének ezen tárlata iránt általános az érdeklődés s annak ünnepélyes megnyitása folyó hó 14-én, vasárnap megy végbe, délelőtt 11 órakor. A Halmi-kiállítás naponként nyitva van reggel 9-től délután 4 óráig és a belépődíj személyenként egy korona. ** A nemzetközi grafikai kiállítás. A Műcsarnokban a nemzetközi grafikai kiállítás rendezésével már elké­szültek. Hatszáznyolczvanegy a magyar, s ezerkétszáz­­kilenctvenöt az idegen művészektől való lap.­ A magyar osztálynak műtörténeti anyagát Térey Gábor dr. gyűj­tötte össze. A kiállítást az azon résztvevő magyar művé­szek szombaton délelőtt 9 órától délután négyig tekint­hetik meg, míg a sajtó képviselőinek két teljes nap, vasár­nap és hétfő áll rendelkezésükre. A kiállítás szerdán, február 10-én reggel nyílik ki, s annak ünnepélyes be­mutatása, a vernissage, 9-én délután 5 órakor lesz Apponyi Albert gróf közoktatásügyi miniszter, a külföldi államok képviselőinek, a művészi intézmények fejeinek és a kiállító művészeknek jelenlétében. A vomissage-on­ a tagok tag­sági jegyük felmutatása ellenében egy k­oronáért, a közön­ség pedig két koronáért vehet részt. TDD0M1M7. IRODALOM. (-) A Magyarhoni Földtani Társulat ma Koch Antal dr. egyetemi tanár elnöklésével tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Az elnök megnyitó beszédében megemléke­zett az elmúlt év geológiai esemény­eiről, többek között a messinai földrengésről is. Ezután a Szabó-emlékérem kiadására került a sor, melylyel a társulat háromévenként, a legutóbbi években megjelent, legjobb magyar, vagy magyar tárgyú munkát tüntet ki. A Szabó-érem negyed­szer került ez alkalommal kiadásra, és ez idén néhai Pethő Gyula dr. m. kir. főgeológusnak a Péterváradi-hegység kréta-korú képződményeivel foglalkozó terjedelmes alap­vető műve jutalmaztatott. Az érmet az elhunyt tudós fia, Pethő Emil földbirtokos vette át, ki meleg szavakkal mondott köszönetet és egyúttal a társult javára alapít­ványt tett. Majd Koch Antal dr. tartott érdekes felolva­sást a hegyképződés újabb elméleteiről. A tetszéssel foga­dott előadás után Lörenthey Imre dr. egyetemi tanár, a társulat első titkára terjesztette elő évi jelentését. A köz­gyűlés ezután a Szabó József-emlékalapból 800 koronás tudományos pályázatot hirdetett és végül a pénztáros jelentésének előterjesztése után az elnök éltetésével véget ért.­­ (-) A Debreczenii Csokonai­ Kör, a Magyar Földrajzi Társasággal karöltve, február 6-án, szombaton, délután 5 órakor a kereskedő társulat dísztermében népszerű tudományos előadást rendez. A népszerű tudományi,­­ előadás tárgya : A magyar Alföld tanulmányozása, Vetite képek kíséretében előadja Cholnoky Jenő dr., a kolozsvár egyetem tanára, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkár (-) Nemzeti zeneművészet. Történetkritikai tan­mány. Irta Osváth János. Nagy tudással, óriási­an áttanulmányozása alapján megirt könyv Osváth J­e műve. összefoglalja a szerző és birálgatva elei" , könyvében mindazt, a mit nemzeti zeneművészetül­ írtak. Művének még csak az első része jelent meg, előszóban könyvének ezélját körvonalazza a szerző. A eddigi írók csak a népzenével foglalkoztak s figyem­­ kivül hagyták, sőt bizonyos ellentétbe helyezkedtek az úgynevezett nemzetközi zenével, noha a rendszeres össze­hasonlítás körébe ennek a múltját is be kellett volna vonni. Ezt a hiányt akarja pótolni Osváth. Műve első fejezetében a magyar zene őskorát ismerteti, s a­ Szent Gellért legendájában előforduló szimfónia és modulatio­­szok helyes értelmét fejti ki. A második fejezetben a­ kereszténységnek a magyar zenére való befolyását és az első zenei műemlékeinket ismerteti. A harmadik és negye­dik fejezetben a kadenczia, az ötödikben pedig a zenei ékítés fejlődésének a történetével foglalkozik a szerző, végül áttér a hatodik fejezetben a zene terén való nemzet törekvésekre. Osváthot­ nem teszi elfogulttá a fajszeretet viszont másrészről az úgynevezett tárgyilagosság sem ragadja túlzásokba. Teljes igazságossággal igyekszik faji zenénk életét a nemzetközi zene nézőpontjából meg­világítani, s ez sikerül is neki. Az élvezetes és tanulságos munka Toldi Lajos könyvkereskedésének (II., Fő­ utcza 2.) a bizományában jelent meg.

Next