Az Ujság, 1909. március/1 (7. évfolyam, 51-61. szám)
1909-03-02 / 51. szám
Kedd, 1909. márczius 2. AZ ÚJSÁG támogatására Burdha Szilárd és Pescha Miklós képviselők utaztak a kerületbe. Az ellenjelöltet, Illyésfalvi Papp Györgyöt számos román képviselő támogatja. — A képviselőház ülése. — A napidij-átalány előre kijár a képviselőknek. Nekik tehát semmiféle káruk nem lett volna abból, hogy elmarad a képviselőház mai ülése. Az országnak pedig az a haszna támadt volna a váratlan egynapos szünetből, hogy a képviselőház egy nappal később végez egy rossz törvényjavaslattal, az adóreformnak nevezett adónyomorítással. Mert kis hijja úgy esett, hogy ma nincs ülés. Képviselők nélkül tarthatnak ülést, — tartottak is már oly kevéssel, hogy szinte eltűntek az ülésteremben — de az elnököt mégse lehet elengedni, a házszabályoknak bármilyen kényelmes értelmezésével sem. Elnökre ma is szükség lett volna, de tíz órakor sem Justh Gyulának, sem a két alelnök bármelyikének nyoma se volt látható a képviselőházban. Wekerle miniszterelnöknek, aki legkorábban érkezett a Házba, mindjárt megvitték a vészhírt, hogy Justh Gyula beteg és otthon marad. A miniszterelnök nem ijedt meg. Tudta ugyan, hogy Návay alelnökre nem számíthat, mert az is beteg, operáczió előtt van, de abban bízott, hogy a soros alelnök, Rakovszky István, majd csak jókor benn terem a Házban és megnyitja az ülést. Pár percznyi késés nem a világ. Úgyis elég gyorsan darálják le az adójavaslatokat. Ebben a tekintetben nem lehet panasz. Legfölebb ma egy szakaszkával kevesebbet szavaznak meg. De aztán telt az idő. A pár perc negyedórává lapult széjjel, majd félóra lett belőle. Ennek fele se tréfa. A miniszterelnök izgatott lett és idegessége átragadt a folyosón ácsorgó képviselőkre is. Ha nincs elnök, nincs ülés se, pedig arra még nem volt eset, hogy mind a három elnök cserbehagyja a parlamentet. Mindenféle fantasztikus tervek keltek szárnyra. Ami a legegyszerűbb és a legtermészetesebb, az csak legkésőbb jutott az ülésmentők eszébe. Félórás disputálgatás után szolgát szalajtottak Rakovszkyhoz, azzal a szigorú utasítással, hogy bármit csinál is az alelnök, mindent tüstént hagyjon abba és rohanjon a képviselőházba, hogy megmentse a mai ülést. Közben a miniszterelnökön is erőt vett a buzgóság. A telefonhoz sietett, felhívta Justh Gyulát és arra kérte, mentse meg a képviselőházat attól a botránytól, hogy elnök hijján ne tarthasson ülést. Ha csak jártányi ereje van, keljen föl a betegágyból, hajtasson a képviselőházba és foglalja el a szégyenszemre elárvult elnöki széket. Justh Gyulán fogott is a miniszterelnök siránkozása. Tizenegy órára megjelent a folyosón, de akkorra már nem volt szükség az ő önfeláldozására. Vagy tíz perccel előtte megérkezett már a legédesebb álmából fölvert Rakovszky István, aki azzal igyekezett helyreütni a háromnegyedórás mulasztást, hogy valósággal nyaktörő sietséggel végzett a megnyitás formaságaival. Ezt folytatták a házadó-javaslat tárgyalását. Mindössze vagy harmincz képviselő lézengett az ülésteremben. Németországban vagy Francziaországban adó javaslatok tárgyalására gyűl össze a legtöbb képviselő. Nálunk mintha versenyeznének abban, hogy mennél vakmerőbb közönyösséget tanúsítsanak azokkal a törvényjavaslatokkal szemben, melyeknek hatását a lakosság legnagyobb része meg fogja sínyleni. A legtöbb szakaszhoz senkinek sincs mondanivalója és ha van valakinek, az is előre tudja, hogy a miniszterelnök mint pénzügyminiszter letorkolja, a többi huszonöthuszonnyolc ember pedig leszavazza. Ma Polónyi Géza szólalt fel legtöbbször, de benne is inkább a kötekedés ficzkándozott, semmint a szakértelem. Wekerle pedig mindannyiszor oly hősi pózzal és oly álpátoszszal szónokolt a Polónyi indítványozta módosítások ellen, mintha nem harmincz ember, hanem egy ország figyelne szavára. De ezek a páros viaskodások se tartottak sokáig. Fél kettőre a házadójavaslatot részleteiben is megszavazták és tüstént belefogtak a tőkekamat-adóról szóló javaslatba. Éber Antal nagy buzgósággal szónokolt a tőkekamatadó fölemelése ellen. Úgy beszélt, mintha hinné is, hogy kritikájának valami foganatja lesz. Szegény álmodozó ! A mai törvényszakasz-ledarálásról részletes tudósításunk itt következik . (A házadó.) Rakovszky István elnök bejelenti, hogy Vlad Aurél hat heti szabadságot kért, bemutatja a választ váró interpellácziók hosszú jegyzékét. Wekerle Sándor miniszterelnök a házadójavaslat harmincnegyedik szakaszánál stiláris módosítást ajánl. Sziklay Ottó az üres telken vagy régi épület helyébe épített házakat egyformán 20 évre akarja adómentessé tenni. Bródy Ernő azt óhajtja, hogy a javaslat ne tegyen különbséget az üres telkeken s a régi házak helyén emelt épületek adómentességének időtartama között. Keller István módosítást ajánl, mely szerint a tizenkét és tizenöt éves adómentesség a főváros közelébe eső Kispest, Erzsébetfalva községekre is kiterjedne és az építkezés fejlődését is előmozdítaná, erre pedig a fővárosi lakásínség ellensúlyozása érdekében is szükség van. Wekerle Sándor miniszterelnök : Nálunk oly messze megy a törvény az adómentesség tekintetében, mint sehol másutt. Nem tartaná helyesnek, ha a javaslatban fölállított határt túllépnék. Különös városfejlesztési érdekekből kiterjeszthető az adómentesség, a javaslat ezt meg is teszi, általánossá azonban nem lehet tenni ezt a rendelkezést. Polónyi Géza kéri, hogy a szavazásnál ne állítsák a javaslat eredeti szövegét egyszerre szembe valamennyi módosító indítványnyal. Rakovszky István elnök a házszabályokkal magyarázta a kérdés föltevésének módját. A Ház a szakaszt a miniszterelnök módosításával fogadta el. Keller István a harminccnegyedik szakasznál a nyolcz, tíz éves adómentességnek öt évvel való meghosszabbítását ajánlja a fővároshoz közel eső községekben. Wekerle miniszterelnök ezt nem fogadja el. A Ház így határoz. Polónyi Géza a negyvenkettedik szakasznál az iránt intéz kérdést a miniszterelnökhöz, hogy több társtulajdonos vagy több haszonélvező esetében kit terhel az adóbevallás és az adófizetés kötelezettsége s ki tekintendő tényleges birtokosnak. Wekerle Sándor miniszterelnök megmagyarázza, hogy a tényleges birtokost, Polónyi Géza a negyvennegyediknél a házadókivetésnél, iletőleg az osztálybasorozásnál a tulajdonos jelenlétét és megidézését szükségesnek tartja, ezt a szakaszban kimondani óhajtja. Wekerle Sándor miniszterelnök. A szakaszban benne foglaltatik a biztosíték arra nézve, hogy a tulajdonost a becslésnél meghallgatják. A Ház a szakaszt elfogadja. Sümegi Vilmos a negyvenötödik szakasznál a bevehetetlen bérjövedelemnél az adó törlésének kimondását kéri. Wekerle Sándor miniszterelnök a módosításhoz hozzájárul. A Ház így határoz. Polónyi Géza a negyvenhatodiknál kérdi, hogy osztott tulajdon esetén a háztulajdonos, vagy a telektulajdonos tartozik-e vallomást tenni. Wekerle Sándor miniszterelnök kijelenti, hogy hosszabb időre szóló utasítást ad ki. Polónyi Géza a negyvennyolcadiknál a bevallástól való vonakodás esetén elegendőnek tartja a törvényben kontemplált büntetést, csak ha az újabb felszólítás is eredménytelen lenne, akkor emeltessék fel négy százalékra a büntetés czímén fizetendő adópótlék. A negyvenkvenczedik szakasznál módosítást ajánl a főbérlők visszaéléseinek megakadályozására. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul. A Ház így határoz. Polónyi Géza az ötvenedik szakaszba betoldani kéri, hogy azok, akik az adókötelessel szolgálati viszonyban állanak, csak annak beleegyezésével legyenek mint szakértők meghallgathatók. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul a pótláshoz. A Ház is elfogadja. Polónyi Géza az ötvenkilenczedik szakasznál kifogásolja, hogy adóeltitkolásoknál a feljelentő, még abban az esetben is, ha része volt az eltitkolásban, jutalmat kapjon. Ezt immorális dolognak tartja, amely ellentétben áll a törvény etikai feladataival. Wekerle Sándor miniszterelnök : A feljelentő jutalmazásának kérdése körül mindenütt erős vita folyik. Az etikai szempontokat a maga részéről is méltányolja , de a mi viszonyaink között a visszaéléseket másképpen korlátozni nem lehet, mint a feljelentő jutalmazásával. Ha olyan példákat látunk, hogy egész városok most a magasabb lakbérosztályba való sorozást azzal a megokolással kérik, mert az általános adóeltitkolás miatt kerültek alacsonyabb osztályba, nem lehet eltekinteni a megtorló intézkedésektől. (Helyeslés.) A Ház a szakaszt változatlanul hagyja. Polónyi Géza a hatvanhetedik pontnál az indítványozza, hogy a törvényjavaslat 1911 helyett 1910-ben lépjen életbe. Wekerle Sándor miniszterelnök ehhez hozzájárul. A Ház így fogadja el s változatlanul megszavazta a többi szakaszt is. (A tőkekamat-adó.) Éber Antal a javaslat címénél azt fejtegeti, hogy a takarékbetétek adójának fölemelése a nálunk különben is szórványos takarékossági hajlamot egyenesen kiirtja az emberekből. A függetlenségi párt múltjával és tradiciójával is ellenkezik ez az intézkedés. A czímet különben elfogadja. Justh Gyula elnök a tanácskozás folytatását a Ház hozzájárulásával holnapra halasztja. 3 -------------------------------- -........................... Tisza István gróf és a kÖBÜgyi helyzet. — A főrendiház üléséből. — Nem igen volt mostanában olyan látogatott ülése a főrendiháznak, mint a mai. Tisza István gróf felszólalása hozta össze a méltóságos és nagyméltóságu főrendeket olyan szokatlan nagy számban. A beszéd érdemi részével másutt foglalkozunk, itt csak azt a környezetet akarjuk néhány vonással megrajzolni, amelyben elhangzott. A teremben a padsorok jórészt megteltek. Leginkább az öregek jöttek el, noha fiatalságban sem volt hiány. A kormány tagjai közül Kossuth és Darányi hiányzott, s mint ritka vendég megjelent Forgách gróf belgrádi követünk is. Az ülést a kitűzött időpontban nyithatták meg : volt kiket becsöngetni a folyosókról, ahol nagy csoportokban tárgyalták és találgatták, miket fog Tisza István gróf mondani. A megnyitás után érkezett Tisza. Wekerlével beszélt, mielőtt helyet foglalt az elnöki emelvénynyel szemben Zselenski Róbert gróf és Nyáry Jenő báró között. A karzatokon elegáns hölgyközönség, képviselők és a volt szabadelvű párt notabilitásai. A Nemzeti Kaszinóból röppent ki a hir, hogy Tisza István gróf ma beszélni fog, s ma délelőtt a képviselőházban egész csoportok hányták-vezették, vájjon nem támaszt-e kormányválságot ? (Tisza István gróf beszéde.) Tisza István gróf : Nagyméltóságu elnök úr, méltóságos főrendek! Az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom és ha mégis felszólalok, hogy — remélem, nem nagyon hosszú időre — kérjem elmondandóim számára a méltóságos főrendek nagybecsű türelmét, azt nem azért teszem, mintha ezzel szavazatomat indokolni kívánnám, mert azt gondolom, hogy az újonczlétszám megszavazása annyira eminens állami szükség, hogy annak indokolására a magyar főrendiházban szükség valóban nincs. De mégis felszólalok azért, hogy alkalmuk