Az Ujság, 1909. március/1 (7. évfolyam, 51-61. szám)

1909-03-02 / 51. szám

Kedd, 1909. márczius 2. AZ ÚJSÁG támogatására Burdha Szilárd és Pescha Miklós képviselők utaztak a kerületbe. Az ellenjelöltet, Illyésfalvi Papp Györgyöt számos román képviselő támogatja. — A képviselőház ülése. — A napidij-átalány előre kijár a képviselők­nek. Nekik tehát semmiféle káruk nem lett volna abból, hogy elmarad a képviselőház mai ülése. Az országnak pedig az a haszna támadt volna a váratlan egynapos szünetből, hogy a képviselőház egy nappal később végez egy rossz törvényjavaslattal, az adóreformnak ne­vezett adónyomorítással. Mert kis hijja úgy esett, hogy ma nincs ülés. Képviselők nélkül tarthatnak ülést, — tar­tottak is már oly kevéssel, hogy szinte eltűn­tek az ülésteremben — de az elnököt mégse lehet elengedni, a házszabályoknak bármilyen kényelmes értelmezésével sem. Elnökre ma is szükség lett volna, de tíz órakor sem Justh Gyulának, sem a két alelnök bármelyikének nyoma se volt látható a képviselőházban. Wekerle miniszterelnöknek, a­ki legkorábban érkezett a Házba, mindjárt megvitték a vész­­hírt, hogy Justh Gyula beteg és otthon marad. A miniszterelnök nem ijedt meg. Tudta ugyan, hogy Návay alelnökre nem számíthat, mert az is beteg, operáczió előtt van, de abban bí­­zott, hogy a soros alelnök, Rakovszky István, majd csak jókor benn terem a Házban és meg­nyitja az ülést. Pár percznyi késés nem a világ. Úgyis elég gyorsan darálják le az adójavasla­tokat. Ebben a tekintetben nem lehet panasz. Legfölebb ma egy szakaszkával kevesebbet sza­vaznak meg. De aztán telt az idő. A pár perc­ negyed­órává lapult széjjel, majd félóra lett belőle. Ennek fele se tréfa. A miniszterelnök izgatott lett és idegessége átragadt a folyosón ácsorgó képviselőkre is. Ha nincs elnök, nincs ülés se, pedig arra még nem volt eset, hogy mind a három elnök cserbehagyja a parlamentet. Mindenféle fantasztikus tervek keltek szárnyra. A­mi a legegyszerűbb és a legtermésze­tesebb, az csak legkésőbb jutott az ülésmentők eszébe. Félórás disputálgatás után szolgát sza­­lajtottak Rakovszkyhoz, azzal a szigorú utasí­tással, hogy bármit csinál is az alelnök, min­dent tüstént hagyjon abba és rohanjon a kép­viselőházba, hogy megmentse a mai ülést. Közben a miniszterelnökön is erőt vett a buz­­góság. A telefonhoz sietett, felhívta Justh Gyulát és arra kérte, mentse meg a képviselő­házat attól a botránytól, hogy elnök hijján ne tarthasson ülést. Ha csak jártányi ereje van, keljen föl a betegágyból, hajtasson a képviselőházba és foglalja el a szégyenszemre elárvult elnöki széket. Justh Gyulán fogott is a miniszterelnök siránkozása. Tizenegy órára megjelent a folyo­són, de akkorra már nem volt szükség az ő önfeláldozására. Vagy tíz perc­c­el előtte meg­érkezett már a legédesebb álmából fölvert Rakovszky István, a­ki azzal igyekezett helyre­­ütni a háromnegyedórás mulasztást, hogy való­sággal nyaktörő sietséggel végzett a megnyitás formaságaival. Ez­t folytatták a házadó-javaslat tár­gyalását. Mindössze vagy harmincz képviselő lézengett az ülésteremben. Németországban vagy Francziaországban adó javaslatok tár­gyalására gyűl össze a legtöbb képviselő. Ná­lunk mintha versenyeznének abban, hogy men­nél vakmerőbb közönyösséget tanúsítsanak azokkal a törvényjavaslatokkal szemben, me­lyeknek hatását a lakosság legnagyobb része meg fogja sínyleni. A legtöbb szakaszhoz senki­nek sincs mondanivalója és ha van valakinek, az is előre tudja, hogy a miniszterelnök mint pénzügyminiszter letorkolja, a többi huszonöt­­huszonnyolc­ ember pedig leszavazza. Ma Poló­­nyi Géza szólalt fel legtöbbször, de benne is inkább a kötekedés ficzkándozott, semmint a szakértelem. Wekerle pedig mindannyiszor oly hősi pózzal és oly álpátoszszal szónokolt a Polónyi indítványozta módosítások ellen, mint­ha nem harmincz ember, hanem egy ország figyelne szavára. De ezek a páros viaskodások se tartottak sokáig. Fél kettőre a házadó­javaslatot részleteiben is megszavazták és tüs­tént belefogtak a tőkekamat-adóról szóló ja­vaslatba. Éber Antal nagy buzgósággal szó­nokolt a tőkekamatadó fölemelése ellen. Úgy beszélt, mintha hinné is, hogy kritikájának valami foganatja lesz. Szegény álmodozó ! A mai törvényszakasz-ledarálásról részle­tes tudósításunk itt következik . (A házadó.) Rakovszky István elnök bejelenti, hogy Vlad Aurél hat heti szabadságot kért, bemutatja a választ váró interpellácziók hosszú jegyzékét. Wekerle Sándor miniszterelnök a házadó­javaslat harmincnegyedik szakaszánál stiláris mó­dosítást ajánl. Sziklay Ottó az üres telken vagy régi épület helyébe épített házakat egyformán 20 évre akarja adómentessé tenni. Bródy Ernő azt óhajtja, hogy a javaslat ne tegyen különbséget az üres telkeken s a régi házak helyén emelt épületek adómentességének időtartama között. Keller István módosítást ajánl, mely szerint a tizenkét és tizenöt éves adómentesség a főváros közelébe eső Kispest, Erzsébetfalva községekre is kiterjedne és az építkezés fejlődését is előmozdí­taná, erre pedig a fővárosi lakásínség ellensúlyo­zása érdekében is szükség van. Wekerle Sándor miniszterelnök : Nálunk oly messze megy a törvény az adómentesség tekin­tetében, mint sehol másutt. Nem tartaná helyes­nek, ha a javaslatban fölállított határt túllépnék. Különös városfejlesztési érdekekből kiterjeszthető az adómentesség, a javaslat ezt meg is teszi, általánossá azonban nem lehet tenni ezt a rendel­kezést. Polónyi Géza kéri, hogy a szavazásnál ne állít­sák a javaslat eredeti szövegét egyszerre szembe valamennyi módosító indít­ványnyal. Rakovszky István elnök a házszabályokkal magyarázta a kérdés föltevésének módját. A Ház a szakaszt a miniszterelnök módosítá­sával fogadta el. Keller István a harminccnegyedik szakasznál a nyolcz, tíz éves adómentességnek öt évvel való meghosszabbítását ajánlja a fővároshoz közel eső községekben. Wekerle miniszterelnök ezt nem fogadja el. A Ház így határoz. Polónyi Géza a negyvenkettedik szakasznál az iránt intéz kérdést a miniszterelnökhöz, hogy több társtulajdonos vagy több haszonélvező ese­tében kit terhel az adóbevallás és az adófizetés kötelezettsége s ki tekintendő tényleges birto­kosnak. Wekerle Sándor miniszterelnök megmagya­rázza, hogy a tényleges birtokost, Polónyi Géza a negyvennegyediknél a házadó­kivetésnél, iletőleg az osztálybasorozásnál a tulaj­donos jelenlétét és megidézését szükségesnek tartja, ezt a szakaszban kimondani óhajtja. Wekerle Sándor miniszterelnök. A szakasz­ban benne foglaltatik a biztosíték arra nézve, hogy a tulajdonost a becslésnél meghallgatják. A Ház a szakaszt elfogadja. Sümegi Vilmos a negyvenötödik szakasznál a bevehetetlen bérjövedelemnél az adó törlésének kimondását kéri. Wekerle Sándor miniszterelnök a módosítás­hoz hozzájárul. A Ház így határoz. Polónyi Géza a negyvenhatodiknál kérdi, hogy osztott tulajdon esetén a háztulajdonos, vagy a telektulajdonos tartozik-e vallomást tenni. Wekerle Sándor miniszterelnök kijelenti, hogy hosszabb időre szóló utasítást ad ki. Polónyi Géza a negyvennyolc­adiknál a be­vallástól való vonakodás esetén elegendőnek tartja a törvényben kontemplált büntetést, csak ha az újabb felszólítás is eredménytelen lenne, akkor emeltessék fel négy százalékra a büntetés czímén fizetendő adópótlék. A negyvenkvenczedik szakasznál módosítást ajánl a főbérlők visszaéléseinek megakadályozá­sára. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul. A Ház így határoz. Polónyi Géza az ötvenedik szakaszba betol­­dani kéri, hogy azok, a­kik az adókötelessel szol­gálati viszonyban állanak, csak annak beleegyezé­sével legyenek mint szakértők meghallgathatók. Wekerle Sándor miniszterelnök hozzájárul a pótláshoz. A Ház is elfogadja. Polónyi Géza az ötvenkilenczedik szakasz­nál kifogásolja, hogy adóeltitkolásoknál a feljelentő, még abban az esetben is, ha része volt az eltitko­lásban, jutalmat kapjon. Ezt immorális dolognak tartja, a­mely ellentétben áll a törvény etikai feladataival. Wekerle Sándor miniszterelnök : A feljelentő jutalmazásának kérdése körül mindenütt erős vita folyik. Az etikai szempontokat a maga részé­ről is méltányolja , de a mi viszonyaink között a visszaéléseket másképpen korlátozni nem lehet, mint a feljelentő jutalmazásával. Ha olyan pél­dákat látunk, hogy egész városok most a maga­sabb lakbérosztályba való sorozást azzal a meg­­okolással kérik, mert az általános adóeltitkolás miatt kerültek alacsonyabb osztályba, nem lehet eltekinteni a megtorló intézkedésektől. (Helyeslés.) A Ház a szakaszt változatlanul hagyja. Polónyi Géza a hatvanhetedik pontnál az indítványozza, hogy a törvényjavaslat 1911 he­lyett 1910-ben lépjen életbe. Wekerle Sándor miniszterelnök ehhez hozzá­járul. A Ház így fogadja el s változatlanul meg­szavazta a többi szakaszt is. (A tőkekamat-adó.) Éber Antal a javaslat c­íménél azt fejtegeti, hogy a takarékbetétek adójának fölemelése a nálunk különben is szórványos takarékossági haj­lamot egyenesen kiirtja az emberekből. A függet­lenségi párt múltjával és tradic­iójával is ellen­kezik ez az intézkedés. A czímet különben elfogadja. Justh Gyula elnök a tanácskozás folytatását a Ház hozzájárulásával holnapra halasztja. 3 -------------------------------- -........................... Tisza István gróf és a kÖBÜgyi helyzet. — A főrendiház üléséből. — Nem igen volt mostanában olyan látoga­tott ülése a főrendiháznak, mint a mai. Tisza István gróf felszólalása hozta össze a méltó­­ságos és nagyméltóságu főrendeket olyan szo­katlan nagy számban. A beszéd érdemi részé­vel másutt foglalkozunk, itt csak azt a környe­zetet akarjuk néhány vonással megrajzolni, a­melyben elhangzott. A teremben a padsorok jórészt megteltek. Leginkább az öregek jöttek el, noha fiatalságban sem volt hiány. A kor­mány tagjai közül Kossuth és Darányi hiány­zott, s mint ritka vendég megjelent Forgách gróf belgrádi követünk is. Az ülést a kitűzött időpontban nyithatták meg : volt kiket be­csöngetni a folyosókról, a­hol nagy csoportok­ban tárgyalták és találgatták, miket fog Tisza István gróf mondani. A megnyitás után érkezett Tisza. Wekerlé­­vel beszélt, mielőtt helyet foglalt az elnöki emelvénynyel szemben Zselenski Róbert gróf és Nyáry Jenő báró között. A karzatokon elegáns hölgyközönség, kép­viselők és a volt szabadelvű párt notabilitásai. A Nemzeti Kaszinóból röppent ki a hir, hogy Tisza István gróf ma beszélni fog, s ma dél­előtt a képviselőházban egész csoportok hány­­ták-vezették, vájjon nem támaszt-e kormány­­válságot ? (Tisza István gróf beszéde.) Tisza István gróf : Nagyméltóságu elnök úr, méltóságos főrendek! Az előterjesztett törvény­­javaslatot elfogadom és ha mégis felszólalok, hogy — remélem, nem nagyon hosszú időre — kérjem el­­mondandóim számára a méltóságos főrendek nagy­becsű türelmét, azt nem azért teszem, mintha ez­zel szavazatomat indokolni kívánnám, mert azt gondolom, hogy az újonczlétszám megszavazása annyira eminens állami szükség, hogy annak indo­kolására a magyar főrendiházban szükség valóban nincs. De mégis felszólalok azért, hogy alkalmuk

Next