Az Ujság, 1909. november/2 (7. évfolyam, 271-283. szám)
1909-11-16 / 271. szám
íftdnownt Will-b-3 OA.8LD Si /e AZ ÚJSÁG 3 Kedd, 1909. november 16. gyűléseket, értekezleteket tartsanak, ennek érdekében anyagi eszközökről gondoskodjanak, alkalmas jelöltek után kutassanak. A programm szerint a mozgalom országos vezetésére hivatott központi iroda, amely a helyi bizottság kiküldöttjeiből alakul, mindenekelőtt iparosfoglalkozású jelölteket fog támogatni. Másodsorban kereskedőt és ha ilyen sem akadna, akkor foglalkozására való tekintet nélkül olyan férfiút kell a jelölés elfogadására rábírni, aki egyéb foglalkozása mellett az iparos közérdek terén már régebben is működött és a kinek személye és múltja biztosíték arra nézve, hogy az iparosérdekek előmozdításáért küzdeni fog és hogy erre nézve tett ígéretének mindig ura marad. A programm kiemeli, hogy az iparosság ma még csupán a fennálló vagy a jövőben létesülő politikai pártok keretében kívánja a hatályosabb érdekképviseletet érvényre juttatni. A horvát-szerb koalíczió kudarcza. Eszékről táviratozzék . A Rajncsics főispán elnöklésével tartott megyebizottsági ülésen a horvát-szerb koaliczió az igazoló és közigazgatási bizottságokba történt választásoknál kisebbségben maradt az unionista párt jelöltjeivel szemben. Még hat hónap előtt a törvényhatósági bizottságban a horvát-szerb koalíczióé volt a többség. Fölmentések. A király Andrássy Gyula gróf belügyminiszter előterjesztésére Ferribach Károly bácsbodrogmegyei és zombori, Vay Gábor báró szabolcsmegyei, Batthyány Pál gróf zalamegyei és Balla Aladár újvidéki főispánt, saját kérelmére, állásától fölmentette. Se konczesszió, se kinevezés. _ Wekerle, Andrássy, Kossuth a királynál. Folytatják a tárgyalásokat. — A miniszterelnök tegnap is kihallgatáson volt a királynál, ma is. A két audienczia közé esett Andrássy Gyula grófnak és Kossuth Ferencznek a Burgban történt fogadtatása. Döntés nincs. A kormány lemondásának, uj kineveztetésének ügye sincs elintézve és a három miniszter bécsi útjának ismét csak annyi, hogy tovább »tárgyalhatnak«. De mire nézve ? Hiszen a kormány tagjai, fél- és egész hivatalos szócsöveikben azt hirdették, hogy a gazdasági téren, jelesen a bankkérdésben, továbbá a katonai követelmények dolgában a minimumra szállították le tételeiket. Az is hallatszott, hogy most »könyörögni« fognak valamelyes koncesszióért és a király, ha másra nem, erre a könyörgésre bizonyosan engedni fog. Ám, ha e kalkulácziók legalább részben beváltak volna, a továbbtárgyalásra nem lenne szükség. A kihallgatáson történtek leplének hasogatása helyett néhány soros bécsinformácziót iktatunk ide. — Tévedés volna azt hinni, hogy az uralkodó a Kossuth-féle függetlenségi párt és az alkotmánypárt kooperációját teljesen úgy értékeli, mint ezt a magyar kormány körében cselekszik. Az uralkodó e két párt fúzióját szeretné, mert csak e réven látja biztosítottnak azt, hogy a jövőben a kormány védőpalástja alatt Kossuth-féle jelszavas politikát ne hirdessenek. Az új kormánytól továbbá nemcsak a rendes államszükségletek törvényhozási úton való garantáltatását kéri, hanem a szigorított házszabályok fentartását, a jövő országgyűlésnek legalább első ülésszakára való biztosítását is. A készfizetések fölvétele ellen elvi averziója már alig volna, ha a magyar kormánynak az osztrák kormánynyal megegyezni sikerülne. Az osztrák gazdasági tényezők se küzdenek már olyan megátalkodottan a reform ellen, mint azelőtt. Az osztrák miniszterelnök azonban a trónörökösnél szívesen látott személyiség és a trónörökös a magyar koalíciós kormánynak semmiben nem hajlandó támogatást adni. Ide vezetendő vissza a mostani audiencziáknak a katonai kérdéseket illető eredménye is, amely röviden semminek mondható. Az uralkodó részéről ezúttal jóval nagyobb zárkózottság tapasztalható a katonai engedmények ügyében, mint amilyen a múlt hónapokban volt. Aehrenthal gróf külügyminiszter, mivel a magyar kormány az annexió kérdésében a kiadások folyósításánál készségesen támogatta a külügyi vezetőség politikáját, most viszontszolgálat fejében minden módot megragad, hogy az Andrássy-féle katonai reformok legalább részben előzetes szankciót nyerjenek, de a király, bizonyára a trónörökös intenczióját értékelve, úgyszólván semmi hajlandóságot nem mutat Aehrenthal intervencziójának honorálására. úgy Wekerle, mint Andrássy és Kossuth a függetlenségi párt szakadásával beállott parlamenti helyzet jelentőségét fejtegették a király előtt, amire nézve szombaton már Zichy Aladár megadta a dologkülsőségeire vonatkozó előzetes információkat. Wekerle előadta a maga kibontakozási és kormányzati programmját, amelynek katonai részére nézve az uralkodó előtte is, Andrássy előtt is kifejtette aggályait. Kossuthot pedig arra hívta fel, hogy ezekhez az aggályokhoz alkalmazkodva, támogassa a kormány misszióját. Az audiencziáról beszélve, Kossuth egy újságírónak ezeket mondotta : — Én eddig a függetlenségi párt álláspontját védtem; most arról kellett meggyőződnöm, hogy ez idejűleg a párt programmja nem érhető el és arról is, hogy mi az, ami elérhető. Holnap minisztertanács lesz. A jövő hét elején tárgyal a kormány az osztrák kormánnyal s a kabinet tagjai azt hiszik, hogy a világ huszadika táján nyer megoldást. Andrássy nélkül, vagy éppen Andrássy miniszterelnökségével. (Wekerle Schönbrunnban.) Wekerle Sándor miniszterelnök tegnap, vasárnap délelőtt, titkárával, Bárczy Istvánnal dolgozott, azután pedig Vértesy Gézát, a király személye körüli minisztérium államtitkárát fogadta. Tíz órakor Zichy Aladárt ,gróf miniszter kereste föl és hosszabb ideig tanácskoztak. Roessler lovag közös külügyminiszteri osztrágfőnök, majd Pranger udvari tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank vezértitkára volt ezután a miniszterelnöknél. Déli tizenkét órakor. Schönbrunnban fogadta a király Wekerle Sándor miniszterelnököt, aki egy óra hosszáig volt a király kószobájában. A miniszterelnök — amint félhivatalosan közük — kimerítő jelentést tett a megváltozott parlamenti helyzetről s a kibontakozó akczióiról; ő felsége a kihallgatáson semmi irányban sem döntött, ami Andrássy és Kossuth mai kihallgatására való tekintettel már eleve is ki volt zárva ; a király a miniszterelnök előterjesztését kegyesen fogadta. Az audienczia után Wekerle Zichy Aladár grófal tanácskozott, akivel együtt is ebédelt és születésenapja hatvanegyedik évfordulója alkamából — egész délután aludt. Estefelé néhány látogatást tett s ismét hazatért. (Esti konferenczia.) Vasárnap este féltízkor érkezett Bécsbe Kossuth Ferencz kereskedelemi miniszter titkárai : Tormay Géza dr. és Pallag Sándor dr. kíséretében, Andrássy Gyula gróf belügyminiszter és Szterényi József államtitkár. Kossuth kíséretében voltak még Szatmári Mór, Halász Lajos, Draskóczy László, Andrássyéban Béla Henrik, Márkus Miksa és Moskovitz Géza. A magyar házban tíz óra után Kossuth miniszter lakásán megjelentek : Wekerle Sándor miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf belügyminiszter és Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter. A kormány négy tagja mintegy két óra hosszat tanácskozott. Wekerle déli audiencziájára tett jelentést minisztertársainak, azután pedig a politikai helyzetről tanácskoztak. (Látogatás, tanácskozás.) Wekerle Sándor miniszterelnök ma reggel sétát tett, azután néhány szót váltott Andrássy Gyula gróf és Zichey Aladár gróf miniszterekkel. Féltízkor Burián István báró közös pénzügyminiszter látogatását fogadta. A két államférfi egy óra hosszat értekezett egymással. Tizenegy órakor Wekerle Nákó Sándor gróf fiumei kormányzó látogatását fogadta. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ma a kora reggeli órákban Lors Vilmos miniszteri tanácsossal és Neumann Károly osztálytanácsossal referáltatott azokról a tárgyalásokról, melyeket most Bécsben a vámkérdésekben Magyarország, Ausztria és Németország képviselői folytatnak. Ezután Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár, majd Chlumetzky báró látogatását fogadta. Andrássy gróf belügyminisztert a délelőtt folyamán meglátogatta Esterházy Pál gróf külügyi osztályfőnök. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár tizenegy órakor a külügyminisztériumban látogatást tett Aehrenthal gróf közös külügyminiszternél. Szterényi államtitkár még e hét folyamán újból Bécsben lesz, hogy a német kormány képviselőivel a kereskedelmi szerződéses ügyekben létrejött megállapodást aláírja. (Andrássy kihallgatása.) Andrássy Gyula gróf belügyminiszter délelőtt háromnegyed tizenegykor, miután Wekerle miniszterelnökkel értekezett, a magyar házból a Burgba hajtatott, ahol tizenegy órakor külön kihallgatáson jelent meg a király előtt. A kihallgatás ötnegyed óra hosszáig tartott. Andrássy a kihallgatás után a Burgban és a magyar házban reá várakozó újságíróknak mindössze ennyit mondott : — Az audiencziáról nem közölhetek semmit Arra a kérdésre, hogy ma vagy holnap utazik-e haza Budapestre, így válaszolt: — Még nem tudom, nem akad-e itt még valami dolgom. Talán ma, talán holnap utazom. Andrássy ezután a magyar házban Kossuth Ferenczet kereste, föl, hogy kihallgatása eredményét közölje. Wekerle Sándor és Zichy Aladár gróf is ott volt Kossuthnál és négyen majd félóra hosszáig beszélgettek a kihallgatáson történtekről s Kossuth audiencziájának esetleges következményéről. Később néhány perczig megjelent közöttük Szterényi államtitkár is. (Kossuth a királynál) Andrássy kihallgatása után a király villásreggenzett, azután Kossuth audiencziája következett. — A kibontakozásra — mondotta Kossuth a fogadtatást megelőzőleg egy újságírónak — remény mindaddig van, mig a király el nem fogadja annak a kormánynak a lemondását, amelynek minden tagja, bár nem ugyanazon az alapon, de határozottan kijelentette, hogy kellő nemzeti engedmények nélkül kormányozni nem vállalkozik. Ez a nyilatkozat alapos megvilágításba helyezi az audiencziát. Kossuth Szterényi államtitkár társaságában háromnegyed egykor ment a Burgba s néhány perczczel két óra után tért vissza a magyar házba, ahol az újságírók előtt igy nyilatkozott: — Uraim, tudják nagyon jól, hogy mindig készséggel állottam a sajtó rendelkezésére. Ő felsége kihallgatáson fogadott, mely öt percz hiján egy óra hoszszáig tartott, ő felsége, mondhatom, igen kegyesen fogadott. Most Wekerle miniszterelnök van másodszor kihallgatáson. Igen természetes, hogy míg e kihallgatás véget nem ér, nem mondhatok semmit. Most csak a külsőségekről referálhatok. Ami az impressziómat illeti, csak annyit mondhatok, hogy nézetem szerint nagyon rövid idő múlva ismét vissza kell térnünk Bécsbe. Én ma öt órakor hazautazom ; azt hiszem, többi minisztertársaim is velem tartanak. — Mégis csak jó volna, kegyelmes uram, — ha egy-két részletet mondana az audiencziáról. — Én legjobban szeretném, — felelte Kossuth — ha az audienczia egész lefolyását elmondhatnám, de nem tehetem. Kossuth ezután Szterényi József állam-