Az Ujság, 1911. december/2 (9. évfolyam, 299-310. szám)

1911-12-31 / 310. szám

Vasárnap, 1011. deczember 31. AZ ÚJSÁG Waldbau­ere—Kerpehj-vonósnégyes vasárnap dél­után, január 7-én tartja harmadik bérleti hangversenyét, a Royalban. — Walker Edith kamaraénekesnő január 8-án a Vigadó nagytermében dalestélyt rendez. — Keiri- Szántó Imre zongoraművész szerdán, január 10-én, tartja hangversenyét a Royalban. A hangverseny műsora: Schumann : Grande Sonate, Bartók: Scherzo, Dohnányi: Rapsodia Nr. 3., Schubert­-Liszt: Wanderer-Fantasia, Liszt: Grande Etude F-m­oll, Au Bord d’une s­urce, Il-ik Rapsódia. Ezt a három hangversenyt a Rózsavölgyi és Társa-czég rendezi. Az V-ik filharmóniai hangverseny január 17-én lesz. Vendége Szigeti József hegedűművész, ki legutóbbi angol­os németországi sikerei révén méltán sorolható a jelenkor legnagyobb hegedűsei közé. Ezen a hangversenyen Bloch József legújabb keletű hegedűversenyét (op. 64., a-moll) játszsza legelőször és Hubay Magyar változatait. Bem­pel Frida porosz királyi kamaraénekesnő ja­­­­nuár 7-én tartja búcsúhangversenyét a Vigadó termeiben,­­ mely estén Weinman Rudolf hegedűművész működik közre. — Dohnányi Ernő január 14-én f­edezi zongora­­estélyét a Royal-teremben. — Messchnerl János tanár január 21-én tartja dalestélyét a Royal-teremben. E há­rom hangversenyhez jegyeket lehet váltani a­ »Lyra« , jegyirodájában (Andrássy-út 15.) és a »Grammophonsnál Kossuth Lajos-utcza 8.). Judit. — Részlet Hebbel tragédiájából. — Fordította Iván­yi Jenő. Ez a gyönyörű tragédia, a melyet a Nem­zeti Színház január k­özepe táján hoz színre nagy fénynyel és összes művészi erőinek gondos felhasználásával, csak most kezdi magára, vonni Európa irodalmi köreinek figyelmét. Hogy Heb­­belnek milyen mély és döntő befolyása volt a modern dráma fejlődésére, bizonyítja az is, hogy Mae­rlincket Hebbel Juditja inspirálta Monna Vanna megírására. Itt közlünk egy részletet az V. felvonásból: Judit (Holoferneshez) : Parancsoltál, uram és szolgálód megjelent. Holofernes: Ülj le, Judit. Elha­szonyodtál. Megrémítelek? Judit: Uram, te jó vagy hozzám ... Holofernes : Légy őszinte, asszony ! Judit: Uram . .. meg kellene vetned . . . ha ... Holofernes: Nos ? Judit: Ha szeretnélek. Holofernes : Asszony, te sokat mersz !. .. bocsáss meg, semmit sem mersz. Ilyen szót még nem hallottam. Fogadd érte ezt az aranylánczot. Judit (zavarban) : Uram... . nem értelek ... Holofernes : Jaj! volna néked, ha megértenél! Az oroszlán szelíden nézi a gyermeket, a­ki a sörényét czibálja, mert tudja, hogy a gyermek nem ismeri őt... Jer, ült ide mellém. Beszélgessünk. Mondd, mit gondoltál, mikor hallottad, hogy hazád ellen hadsereggel indulok? Judit: Nem gondoltam semmit. Holofernes : Asszony, az ember mindig gondol valamit, ha Holofernesről hall. Judit: Atyáim istenére gondoltam. Holofernes: És engem átkoztál. Judit: Nem. Azt istenre bíztam. Holofernes : Az első csókodat! (Megcsókolja.) Judit (magában, reszketve) Miért vagyok asszony ? ! Holofernes: És mikor szekereim robogását, tevéim dübörgését, kardjaim csattogását hallottad, mit gondoltál ? Judit: Hogy nem te vagy az egyetlen férfi a világon... hogy Izraelből támadni fog egy másik, a­ki hozzád hasonló. Holofernes: De mikor láttad, hogy a nevem elég volt, hogy népedet a porba döntse, hogy istened a csodatevésről megfeledkezett, hogy fér­­f­iáit­ok asszon­yruhába bújnak------­Judit: Akkor elfogott a szégyen és eltakartam az arczomat, valahányszor férfit láttam, magamra lázadtak a gondolataim, tépték egymást, teker­gőztek, mint a kígyók az én istenem képe körül. Azóta irtózom a saját szívemtől és úgy nézek bele, mint a barlangba, a­hova hiába süt a nap, mert minden zugában férgek rejtőznek. Holofernes: Hogy lángol! Olyan, mint az a piros tűzgolyó, melyet sötét éjszakában láttam egyszer föltűnni az égen ... Köszöntelek gyönyör ! A gyűlölet tüzében izzó gyönyör! Csókolj meg, Judit! (Megcsókolja.) Ajka úgy tapad, mint a vérszopó nadály és még­is hideg... Igyál bort, Judit: A borban minden megvan, a­mi belőlünk hiányzik. Judit: Igen ... a borban bátorság van ... bátorság . .. Holofernes: Hát bátorságra van szükséged, hogy elbírd a tekintetemet, hogy elviseld a csók­jaimat? Te... szegény teremtés * Judit (lázadozva): Ó te! (Erőt vesz magán.) Bocsáss meg. (Sir.) Holofernes : Judit, én a szívedbe látok. Te gyűlölsz. Add ide a kezed és beszélj nekem a gyűlöletedről. Judit: A kezem ? a gúny ! Ráteszed a fejszét emberiségem gyökerére. Holofernes: Annyi bizonyos, hogy ez az asz­­szony ingerlő ! Judit (felugrik) : Ébredj föl, szívem ! Tovább ne titkolj semmit. Igen, gyűlöllek, átkozlak. Meg kell mondanom, meg kell tudnod, mennyira gyűlöl­lek, mennyire átkozlak, ha nem akarom, hogy meg­őrüljek ! Most megölhetsz. Holofernes : Megöljelek? ... Téged? Holnap .. talán. De ma még veled hálok. Judit (magában): Milyen könnyű lett a szí­vem ! . . . Most már­­ megtehetem. (Belép Holofernes kamarása és Ephraim.) Kamarás.: Uram, egy ember áll itt a sátor előtt, Bethuliából jön . .. Nagyfontosságú dolgo­kat ... Holofernes (föláll) : Az ellenségtől? Vezesd be. (Judithoz.) Talán meg akarják adni magukat? Gyorsan, nevezd meg rokonaidat, barátaidat. Azok­nak megkegyelmezek. Ephraim. (Holofernes lába elé veti magát.): Uram, biztosítod az életemet? Holofernes: Biztosítom. Ephraim.: Úgy hát­. .. (Közelebb lép, gyorsan kirántja ruhájába rejtett kardját (■: Holofernes felé szúr. Holofernes kitér.) Kamarás (hirtelen odaugrik): Ficzkó, majd én megtanítalak, hogyan kell leütni férfiakat! (Le akarja szúrni.) Holofernes : Megállj­ ? Ephraim : És Judit látta ezt! . . . Szégyen ! (Le akarja szúrni magát.) Holofernes (megakadályozza) : Meg ne próbáld másodszor ! Lehetetlenné akarod tenni, hogy szava­mat megtartsam? Biztosítottam az életedet, meg kell azt védenem teamagadtól is ... Fogjátok meg ! Nem döglött-e el kedvenc? majmom? Dugjátok a ketreczébe és tanítsátok meg jókedvű elődje­­ tréfáira. Ez az ember ritka példány, az egyetlen,­­ a­ki dicsekedhetik, hogy Holofernes felé sújtott és ép bőrrel menekült. Mutogatni fogom az udvarnál. (Elviszik­ Judithoz.) Sok kígyó van Bethuliában? Judit (szégyenkezve): Nincs, csak néhány őr­jöngő. Holofernes : Megölni Holofernest, kioltani a villámot, mely a földet tűzbe akarja bontani, csirájában fojtani meg a halhatatlanságot, a vak­merő kezdetet üres fecsegéssé torzítani... Ó, igen... ez csábító lehet. Belemarkolni a sors gyeplőibe! Ez még engem is kisértene, ha nem volnék az, a­ki vagyok. De a nagyot kisszerűen akarni, az oroszlán nemes gyanútlanságából hálót szőni, azután gyilokkal hátba támadni orvul, merni a tettet, de a veszélyt gyáván és ravaszul elalkudni, ugy­e, Judit, ez annyi, mint sárból csinálni istent? ! Judit: Te nagy vagy és a többiek kicsik ... (magában) Atyáim istene, védj meg engem saját magamtól, hogy ne kelljen tisztelnem, a­mit meg­vetek, a férfi ’. Holofernes (Kamaráshoz): Készítsd az ágya­mat. (Judithoz) Nézd, asszony, a karjaim könyökig­­ fü­rödtek a vérben, minden gondolatom nyomában borzalom és pusztulás, a szavam halál. A világ szánalmasnak tűnik föl előttem és azt hiszem, azért születtem, hogy rombadöntsem és valami jobb következzék utána. Az emberek átkoznak, de átkuk nem ragad a lelkemen, lerázom magamról, mint a semrpit, így hát nekem van igazam. Egyszer valaki, a­kit tüzes rostélyon süttettem meg, azt kiabálta : szó Holofernes, te nem tudod hogy’ fáj !« Azt igazán nem tudom, feleltem én és oda feküd­tem mellé. Ne csodálj érte ... bolondság volt. Judit (magában) : Hallgass, hallgass ! Meg kell őrülnöm, vagy térdre szédülnöm előtte. Holofernes : Jöjjön hát, a­ki szembe mer velem szállani, hogy a porba döntsön. Vágyom utána. Törjenek mozsárban össze és ha úgy tetszik, testem sarával tömjék ki a lyukat, a­mit a világba szakí­tottam ! Mélyebbre és mélyebbre fúrom én a kar­domat és ha a nyomában felsivitó jajkiáltás föl nem ébreszti a megváltót, akkor a megváltó nincs sehol! Az orkán ordítva robog a jégen át, testvérét keresi. De a tölgyeket, a­mik daczolni látszanak vele, gyökerestől tépi ki, ledönti a tornyokat és a földgolyót kiemeli sarkaiból. Ak­kor megérti, hogy hozzá hasonló nincs sehol és megundorodva alszik el. Nabukad Nezar talán testvérem volna ? Uram, kétségkívül. Egyszer talán még a kutyák­nak dobja a fejemet. Jó falat lesz. Talán valamikor Assyria tigrisei laknak jól a beleimből. Akkor én is megértem, hogy az ember véghatára én vagyok és egy örökkévalóságon keresztül ott lebegek káprázó tekintetük előtt, mint elérhetetlen, borzal­mas isten !­ó, a végső pillanat! Csak itt volna már ! Jöjjetek mind, a­kiket eltapostam, a­kiktől felesé­geiket, leányaikat szakítottam el. Jöjjetek, kínoz­zatok ! Csapoljátok meg a véremet és itassátok meg velem, vágjatok húst a c­ombjaimból és adja­tok ennem belőle ! És ha a legrosszabbat elkövette­tek velem és én még valami rosszabbat találok ki és barátságosan arra kérlek benneteket, hogy ne ta­gadjátok azt meg tőlem, akkor, ha borzadó bámu­lattal állanak körülöttem és én minden kinom daczára halálba és őrületbe m­­osolygom őket­, akkor majd a fülükbe dörgöm , térdeljetek le, mert én vagyok az ismerek és lezárom ajkam és szemem és meghalok csöndben, mozdulatlanul. Judit (reszketve.): És ha az ég villámát sújtja rád, hogy megöljön .. ? Holofernes : Kinyújtom utána a kezem, mintha én magam parancsoltam volna és a halál fénye zordon fenséggel ragyogja be arczomat. Judit: Szörnyeteg ! . .. Ember ! .... Rette­netes ! ... Jajért állasz közém és istenem közé?! Imádkoznom kellene és nem tudok. Holofernes: Borulj elébem és imádj engem. Judit: Nem tudom, mit mondjak ... ott, a­hol eddig a gondolat világított, sötétség van ... A szívemet sem ismerem már. Holofernes: Hiába­ vannak dolgok, a­miket soha sem ért meg az asszony. Judit: Tiszteld az asszonyt! Itt áll előtted, hogy­­ megöljön ! És bevallja ! Holofernes : Bevallja, hogy­ el ne követhesse. Gyávaság, mely nagynak képzeled magad. Csak azért gondolsz a gyilkosságról, mert még nem visz­lek ágyba. Judit: Te nem ismered Judea asszonyát! Te csak szánalmas teremtéseket ismersz, a­kiket a gyalázat boldogokká tett. Holofernes: Jer hát, Judit hadd ismerjelek meg! Ellenkezzél még egy ideig, megmondom meddig. Még egy serleget! (Iszik.) Most hagyd az ellenkezést. Elég volt! ( Kamaráshoz.) El innen ! és a­ki ez éjszakán zavarni mer, a fejével lakok (Erőszakkal elviszi Juditot.) Judit (távozóban) : Örökkévaló gyalázat rám, ha nem merem . ..! A mai előadások: ffl. kir- Operaház: Jancsi is Juliska. (Andris: Mi­hályi, Panna: N- Válent V., Jancsi: Váradi M., Ju­liska­: Payer M., a várók­a bába: Boris M.) Utána: A bábatündér. Kezdete 7 órakor. tem­ti Színház: Délután: .4 szerelem gyermeke. (Liane: Alszeghy J., Maurice: Od­ry, Rantz: Gál, Nelly: Várad! A , Raoul: Kiss, Ahne: D. Ligeti J., Raymond: Horváth, Loredan: Hajdú, Mytille: Vízvári M.) Kezdete ti' 3 órakor. — Este: A peleskei nótárius. (Zajtai: Hor­váth, Klára: Gerő L., Baczur: Rózsahegyi, Peleskei bíró: Gyenes, Peleskei rektor: Rajnai, bír­óné: Molnár R., Tóti Dorka, Jászai M., megyebiztos: Mihályfy, Szegfű: Pethes, Hopfen: Gabányi, Hortobágyi csapláros: Bartos, Zsuzsi: Keczeri I., Panni: Iványi I., Botos: Gál, vasasnémetek : Dess­ő, Bartos, Kirr­ey, Náday, Sugtó Sándor: Garamszeghy.) Kezdete fél 8 órakor.­­Végtopera: Ilélu­án: Mignon. (Mignon: Bazilidesz Mája, Phil ne: Sebők I., Aloisier V.: Kertes?, Lotha­­r­o: Németh. Laertes: Hajapo?, Jarno: Fehér, Frigyes: Marossy, apinizé'l érey, Fern­yess I.) Kezdete fél 3 óra­kor. — Ese: Tuoybadour (Luna gróf: Gáb­o. Leo­nora: Ge vai E. ,’z­ela: Gi *vié*k'’ I., Mantro: Po­­pány, Beírandó: Körösi, Inos: K­ikisch Kató.) Kezdete fél 8 órak­or. Vígszínház : Délután: A tolvaj. (Lagardes R.: Balassa, Isabelle: Kendo Pau'a, Lagardes F.: Ta­­nay, Voysin : Góth, Marie-Louise : G. Kertész E., Zambault: Szerémy.) Kezdete 3 órakor. — Érte: Sumurun. (A sejk: Fenyvesi, a sejk fia: S­ella, Sumu­­run: Sz. Varsányi I., a komond: H­­edi­sné, Nur­al Din: Tanay, a púpos: Csortos, a tánczosnő: Mészáros Giza, a vénasszony: Ferenczy, a főhárómőr: Vendrey, a rabszopakereskedő: Balassa.) Kezdete fél 8 órakor. Magyar S­inh­áz: Délután: Bassz pénz nem vész el. (Bázán­y: Kürthy, Verőn: Gerő Ida, Laczika: Fényes A., Ferisó : Molnár, Ferencs : Körmendy, Biczók: Kéthoy, Annus: Nagy Teréz, Illés: Csi­­szér, Pusztázó : Gerő, Rekesz : Boross.) Kezdete 3 órakor. — Este: A kis kávéház. (Albert: Molnár, Phil­bert: Vágó, Veauchenu : Reiher, P­igredon: Hu­szár, Keikisadeo : Dobi, Gast­onnet : IVthő, Az úr: Vánd­uy, Berancrére: Hr­ászt­ M., E­wige: Fo­rai R . 's .beik : Camay J., Yvonne: Négy T.) Kezdete fél 8 't ' -- . Kir­ly-L­inh : Délután: Czigányszerelem. (Dragu­­tin: Lat­bar, Leleszi u: Zóth, Dimitrianu: Simai, Józsi: Raskó, M'.'-u: Sáfrány, Körösházy J.: Fedák S., Zo­­lt a: Hamath L, Jolán: Balogh E., Julcsa: Erdei B.) Kezdete 3 órakor. — Este: Leányvásár. (Harrison: Bo­rosa, Harrisonné: Erdei B., Lucy: Petráss S., Rotten­berg gróf: Latabár, Fritz: Ritkás, Higgles: Király, Bessy: Fedák II., Sam: Sáfrány.) Kezdetedés 8 órakor. 17

Next