Az Ujság, 1911. december/2 (9. évfolyam, 299-310. szám)
1911-12-31 / 310. szám
Vasárnap, 1011. deczember 31. AZ ÚJSÁG Waldbauere—Kerpehj-vonósnégyes vasárnap délután, január 7-én tartja harmadik bérleti hangversenyét, a Royalban. — Walker Edith kamaraénekesnő január 8-án a Vigadó nagytermében dalestélyt rendez. — Keiri- Szántó Imre zongoraművész szerdán, január 10-én, tartja hangversenyét a Royalban. A hangverseny műsora: Schumann : Grande Sonate, Bartók: Scherzo, Dohnányi: Rapsodia Nr. 3., Schubert-Liszt: Wanderer-Fantasia, Liszt: Grande Etude F-moll, Au Bord d’une surce, Il-ik Rapsódia. Ezt a három hangversenyt a Rózsavölgyi és Társa-czég rendezi. Az V-ik filharmóniai hangverseny január 17-én lesz. Vendége Szigeti József hegedűművész, ki legutóbbi angolos németországi sikerei révén méltán sorolható a jelenkor legnagyobb hegedűsei közé. Ezen a hangversenyen Bloch József legújabb keletű hegedűversenyét (op. 64., a-moll) játszsza legelőször és Hubay Magyar változatait. Bempel Frida porosz királyi kamaraénekesnő január 7-én tartja búcsúhangversenyét a Vigadó termeiben, mely estén Weinman Rudolf hegedűművész működik közre. — Dohnányi Ernő január 14-én fedezi zongoraestélyét a Royal-teremben. — Messchnerl János tanár január 21-én tartja dalestélyét a Royal-teremben. E három hangversenyhez jegyeket lehet váltani a »Lyra« , jegyirodájában (Andrássy-út 15.) és a »Grammophonsnál Kossuth Lajos-utcza 8.). Judit. — Részlet Hebbel tragédiájából. — Fordította Iványi Jenő. Ez a gyönyörű tragédia, a melyet a Nemzeti Színház január közepe táján hoz színre nagy fénynyel és összes művészi erőinek gondos felhasználásával, csak most kezdi magára, vonni Európa irodalmi köreinek figyelmét. Hogy Hebbelnek milyen mély és döntő befolyása volt a modern dráma fejlődésére, bizonyítja az is, hogy Maerlincket Hebbel Juditja inspirálta Monna Vanna megírására. Itt közlünk egy részletet az V. felvonásból: Judit (Holoferneshez) : Parancsoltál, uram és szolgálód megjelent. Holofernes: Ülj le, Judit. Elhaszonyodtál. Megrémítelek? Judit: Uram, te jó vagy hozzám ... Holofernes : Légy őszinte, asszony ! Judit: Uram . .. meg kellene vetned . . . ha ... Holofernes: Nos ? Judit: Ha szeretnélek. Holofernes : Asszony, te sokat mersz !. .. bocsáss meg, semmit sem mersz. Ilyen szót még nem hallottam. Fogadd érte ezt az aranylánczot. Judit (zavarban) : Uram... . nem értelek ... Holofernes : Jaj! volna néked, ha megértenél! Az oroszlán szelíden nézi a gyermeket, aki a sörényét czibálja, mert tudja, hogy a gyermek nem ismeri őt... Jer, ült ide mellém. Beszélgessünk. Mondd, mit gondoltál, mikor hallottad, hogy hazád ellen hadsereggel indulok? Judit: Nem gondoltam semmit. Holofernes : Asszony, az ember mindig gondol valamit, ha Holofernesről hall. Judit: Atyáim istenére gondoltam. Holofernes: És engem átkoztál. Judit: Nem. Azt istenre bíztam. Holofernes : Az első csókodat! (Megcsókolja.) Judit (magában, reszketve) Miért vagyok asszony ? ! Holofernes: És mikor szekereim robogását, tevéim dübörgését, kardjaim csattogását hallottad, mit gondoltál ? Judit: Hogy nem te vagy az egyetlen férfi a világon... hogy Izraelből támadni fog egy másik, aki hozzád hasonló. Holofernes: De mikor láttad, hogy a nevem elég volt, hogy népedet a porba döntse, hogy istened a csodatevésről megfeledkezett, hogy férfiáitok asszonyruhába bújnak------Judit: Akkor elfogott a szégyen és eltakartam az arczomat, valahányszor férfit láttam, magamra lázadtak a gondolataim, tépték egymást, tekergőztek, mint a kígyók az én istenem képe körül. Azóta irtózom a saját szívemtől és úgy nézek bele, mint a barlangba, ahova hiába süt a nap, mert minden zugában férgek rejtőznek. Holofernes: Hogy lángol! Olyan, mint az a piros tűzgolyó, melyet sötét éjszakában láttam egyszer föltűnni az égen ... Köszöntelek gyönyör ! A gyűlölet tüzében izzó gyönyör! Csókolj meg, Judit! (Megcsókolja.) Ajka úgy tapad, mint a vérszopó nadály és mégis hideg... Igyál bort, Judit: A borban minden megvan, ami belőlünk hiányzik. Judit: Igen ... a borban bátorság van ... bátorság . .. Holofernes: Hát bátorságra van szükséged, hogy elbírd a tekintetemet, hogy elviseld a csókjaimat? Te... szegény teremtés * Judit (lázadozva): Ó te! (Erőt vesz magán.) Bocsáss meg. (Sir.) Holofernes : Judit, én a szívedbe látok. Te gyűlölsz. Add ide a kezed és beszélj nekem a gyűlöletedről. Judit: A kezem ? a gúny ! Ráteszed a fejszét emberiségem gyökerére. Holofernes: Annyi bizonyos, hogy ez az aszszony ingerlő ! Judit (felugrik) : Ébredj föl, szívem ! Tovább ne titkolj semmit. Igen, gyűlöllek, átkozlak. Meg kell mondanom, meg kell tudnod, mennyira gyűlöllek, mennyire átkozlak, ha nem akarom, hogy megőrüljek ! Most megölhetsz. Holofernes : Megöljelek? ... Téged? Holnap .. talán. De ma még veled hálok. Judit (magában): Milyen könnyű lett a szívem ! . . . Most már megtehetem. (Belép Holofernes kamarása és Ephraim.) Kamarás.: Uram, egy ember áll itt a sátor előtt, Bethuliából jön . .. Nagyfontosságú dolgokat ... Holofernes (föláll) : Az ellenségtől? Vezesd be. (Judithoz.) Talán meg akarják adni magukat? Gyorsan, nevezd meg rokonaidat, barátaidat. Azoknak megkegyelmezek. Ephraim. (Holofernes lába elé veti magát.): Uram, biztosítod az életemet? Holofernes: Biztosítom. Ephraim.: Úgy hát. .. (Közelebb lép, gyorsan kirántja ruhájába rejtett kardját (■: Holofernes felé szúr. Holofernes kitér.) Kamarás (hirtelen odaugrik): Ficzkó, majd én megtanítalak, hogyan kell leütni férfiakat! (Le akarja szúrni.) Holofernes : Megállj ? Ephraim : És Judit látta ezt! . . . Szégyen ! (Le akarja szúrni magát.) Holofernes (megakadályozza) : Meg ne próbáld másodszor ! Lehetetlenné akarod tenni, hogy szavamat megtartsam? Biztosítottam az életedet, meg kell azt védenem teamagadtól is ... Fogjátok meg ! Nem döglött-e el kedvenc? majmom? Dugjátok a ketreczébe és tanítsátok meg jókedvű elődje tréfáira. Ez az ember ritka példány, az egyetlen, aki dicsekedhetik, hogy Holofernes felé sújtott és ép bőrrel menekült. Mutogatni fogom az udvarnál. (Elviszik Judithoz.) Sok kígyó van Bethuliában? Judit (szégyenkezve): Nincs, csak néhány őrjöngő. Holofernes : Megölni Holofernest, kioltani a villámot, mely a földet tűzbe akarja bontani, csirájában fojtani meg a halhatatlanságot, a vakmerő kezdetet üres fecsegéssé torzítani... Ó, igen... ez csábító lehet. Belemarkolni a sors gyeplőibe! Ez még engem is kisértene, ha nem volnék az, aki vagyok. De a nagyot kisszerűen akarni, az oroszlán nemes gyanútlanságából hálót szőni, azután gyilokkal hátba támadni orvul, merni a tettet, de a veszélyt gyáván és ravaszul elalkudni, ugye, Judit, ez annyi, mint sárból csinálni istent? ! Judit: Te nagy vagy és a többiek kicsik ... (magában) Atyáim istene, védj meg engem saját magamtól, hogy ne kelljen tisztelnem, amit megvetek, a férfi ’. Holofernes (Kamaráshoz): Készítsd az ágyamat. (Judithoz) Nézd, asszony, a karjaim könyökig fürödtek a vérben, minden gondolatom nyomában borzalom és pusztulás, a szavam halál. A világ szánalmasnak tűnik föl előttem és azt hiszem, azért születtem, hogy rombadöntsem és valami jobb következzék utána. Az emberek átkoznak, de átkuk nem ragad a lelkemen, lerázom magamról, mint a semrpit, így hát nekem van igazam. Egyszer valaki, akit tüzes rostélyon süttettem meg, azt kiabálta : szó Holofernes, te nem tudod hogy’ fáj !« Azt igazán nem tudom, feleltem én és oda feküdtem mellé. Ne csodálj érte ... bolondság volt. Judit (magában) : Hallgass, hallgass ! Meg kell őrülnöm, vagy térdre szédülnöm előtte. Holofernes : Jöjjön hát, aki szembe mer velem szállani, hogy a porba döntsön. Vágyom utána. Törjenek mozsárban össze és ha úgy tetszik, testem sarával tömjék ki a lyukat, amit a világba szakítottam ! Mélyebbre és mélyebbre fúrom én a kardomat és ha a nyomában felsivitó jajkiáltás föl nem ébreszti a megváltót, akkor a megváltó nincs sehol! Az orkán ordítva robog a jégen át, testvérét keresi. De a tölgyeket, amik daczolni látszanak vele, gyökerestől tépi ki, ledönti a tornyokat és a földgolyót kiemeli sarkaiból. Akkor megérti, hogy hozzá hasonló nincs sehol és megundorodva alszik el. Nabukad Nezar talán testvérem volna ? Uram, kétségkívül. Egyszer talán még a kutyáknak dobja a fejemet. Jó falat lesz. Talán valamikor Assyria tigrisei laknak jól a beleimből. Akkor én is megértem, hogy az ember véghatára én vagyok és egy örökkévalóságon keresztül ott lebegek káprázó tekintetük előtt, mint elérhetetlen, borzalmas isten !ó, a végső pillanat! Csak itt volna már ! Jöjjetek mind, akiket eltapostam, akiktől feleségeiket, leányaikat szakítottam el. Jöjjetek, kínozzatok ! Csapoljátok meg a véremet és itassátok meg velem, vágjatok húst a combjaimból és adjatok ennem belőle ! És ha a legrosszabbat elkövettetek velem és én még valami rosszabbat találok ki és barátságosan arra kérlek benneteket, hogy ne tagadjátok azt meg tőlem, akkor, ha borzadó bámulattal állanak körülöttem és én minden kinom daczára halálba és őrületbe mosolygom őket, akkor majd a fülükbe dörgöm , térdeljetek le, mert én vagyok az ismerek és lezárom ajkam és szemem és meghalok csöndben, mozdulatlanul. Judit (reszketve.): És ha az ég villámát sújtja rád, hogy megöljön .. ? Holofernes : Kinyújtom utána a kezem, mintha én magam parancsoltam volna és a halál fénye zordon fenséggel ragyogja be arczomat. Judit: Szörnyeteg ! . .. Ember ! .... Rettenetes ! ... Jajért állasz közém és istenem közé?! Imádkoznom kellene és nem tudok. Holofernes: Borulj elébem és imádj engem. Judit: Nem tudom, mit mondjak ... ott, ahol eddig a gondolat világított, sötétség van ... A szívemet sem ismerem már. Holofernes: Hiába vannak dolgok, amiket soha sem ért meg az asszony. Judit: Tiszteld az asszonyt! Itt áll előtted, hogy megöljön ! És bevallja ! Holofernes : Bevallja, hogy el ne követhesse. Gyávaság, mely nagynak képzeled magad. Csak azért gondolsz a gyilkosságról, mert még nem viszlek ágyba. Judit: Te nem ismered Judea asszonyát! Te csak szánalmas teremtéseket ismersz, akiket a gyalázat boldogokká tett. Holofernes: Jer hát, Judit hadd ismerjelek meg! Ellenkezzél még egy ideig, megmondom meddig. Még egy serleget! (Iszik.) Most hagyd az ellenkezést. Elég volt! ( Kamaráshoz.) El innen ! és aki ez éjszakán zavarni mer, a fejével lakok (Erőszakkal elviszi Juditot.) Judit (távozóban) : Örökkévaló gyalázat rám, ha nem merem . ..! A mai előadások: ffl. kir- Operaház: Jancsi is Juliska. (Andris: Mihályi, Panna: N- Válent V., Jancsi: Váradi M., Juliska: Payer M., a váróka bába: Boris M.) Utána: A bábatündér. Kezdete 7 órakor. temti Színház: Délután: .4 szerelem gyermeke. (Liane: Alszeghy J., Maurice: Odry, Rantz: Gál, Nelly: Várad! A , Raoul: Kiss, Ahne: D. Ligeti J., Raymond: Horváth, Loredan: Hajdú, Mytille: Vízvári M.) Kezdete ti' 3 órakor. — Este: A peleskei nótárius. (Zajtai: Horváth, Klára: Gerő L., Baczur: Rózsahegyi, Peleskei bíró: Gyenes, Peleskei rektor: Rajnai, bíróné: Molnár R., Tóti Dorka, Jászai M., megyebiztos: Mihályfy, Szegfű: Pethes, Hopfen: Gabányi, Hortobágyi csapláros: Bartos, Zsuzsi: Keczeri I., Panni: Iványi I., Botos: Gál, vasasnémetek : Desső, Bartos, Kirrey, Náday, Sugtó Sándor: Garamszeghy.) Kezdete fél 8 órakor.Végtopera: Iléluán: Mignon. (Mignon: Bazilidesz Mája, Phil ne: Sebők I., Aloisier V.: Kertes?, Lotharo: Németh. Laertes: Hajapo?, Jarno: Fehér, Frigyes: Marossy, apinizé'l érey, Fernyess I.) Kezdete fél 3 órakor. — Ese: Tuoybadour (Luna gróf: Gábo. Leonora: Ge vai E. ,’zela: Gi *vié*k'’ I., Mantro: Popány, Beírandó: Körösi, Inos: Kikisch Kató.) Kezdete fél 8 órakor. Vígszínház : Délután: A tolvaj. (Lagardes R.: Balassa, Isabelle: Kendo Pau'a, Lagardes F.: Tanay, Voysin : Góth, Marie-Louise : G. Kertész E., Zambault: Szerémy.) Kezdete 3 órakor. — Érte: Sumurun. (A sejk: Fenyvesi, a sejk fia: Sella, Sumurun: Sz. Varsányi I., a komond: Hedisné, Nural Din: Tanay, a púpos: Csortos, a tánczosnő: Mészáros Giza, a vénasszony: Ferenczy, a főhárómőr: Vendrey, a rabszopakereskedő: Balassa.) Kezdete fél 8 órakor. Magyar Sinház: Délután: Bassz pénz nem vész el. (Bázány: Kürthy, Verőn: Gerő Ida, Laczika: Fényes A., Ferisó : Molnár, Ferencs : Körmendy, Biczók: Kéthoy, Annus: Nagy Teréz, Illés: Csiszér, Pusztázó : Gerő, Rekesz : Boross.) Kezdete 3 órakor. — Este: A kis kávéház. (Albert: Molnár, Philbert: Vágó, Veauchenu : Reiher, Pigredon: Huszár, Keikisadeo : Dobi, Gastonnet : IVthő, Az úr: Vánduy, Berancrére: Hrászt M., Ewige: Forai R . 's .beik : Camay J., Yvonne: Négy T.) Kezdete fél 8 't ' -- . Kirly-Linh : Délután: Czigányszerelem. (Dragutin: Latbar, Leleszi u: Zóth, Dimitrianu: Simai, Józsi: Raskó, M'.'-u: Sáfrány, Körösházy J.: Fedák S., Zolt a: Hamath L, Jolán: Balogh E., Julcsa: Erdei B.) Kezdete 3 órakor. — Este: Leányvásár. (Harrison: Borosa, Harrisonné: Erdei B., Lucy: Petráss S., Rottenberg gróf: Latabár, Fritz: Ritkás, Higgles: Király, Bessy: Fedák II., Sam: Sáfrány.) Kezdetedés 8 órakor. 17