Az Ujság, 1912. augusztus/2 (10. évfolyam, 194-206. szám)

1912-08-27 / 203. szám

s a húgysav mennyisége több lesz ; ez nem beteg­ség, ez rendes állapot. Torday Árpád dr. egyet. m. tanár, I. bel­klinikai lab. vezetője : A szénhydrát kúrák hatása a czukorbetegségnél, különös tekintettel a zab­liszt-kúrára. A zabliszt-kúrát a Noorden-féle el­járás szerint alkalmazva, kedvező hatásúnak ta­lálta súlyos és középsúlyos eseteknél. A zabliszt helyett más keményitőféleségek (rizs, gabona) is adható leves alakjában. Fischer Ignácz dr. főorvos, a budapesti kir. törvényszék elmeorvosi szakértője előadást tart a kezdődő paralysisről. Fischer Jakab dr. kórházi főorvos (Pozsony) az érelmeszesedés kapcsán keletkező ideg- és elme­bajokról tart előadást, meghatározza az arterio­­sclerotikus psychosisok kórképét és annak külön­böző formáit. Ország Oszkár dr. osztály-főorvos tárgyalja saját tapasztalatai alapján a tüdőgümőkór gyógyí­tásának minden módszerét. Legértékesebbnek ma is az u. n. hygienodiaetas gyógymódot tartja, főleg akkor, ha az a szanatóriumokban lesz alkal­mazva. Donáth Gyula: »Salvarsan az idegrendszer szifilitikus és metaszifilitikus megbetegedéseinek kezelésében.­ Előadó 1910 októbertől 1912 januárig 107 betegnél alkalmazta a salvarsant. Ezek közül­­18 betegnél állott fenn a központi idegrendszer valódi bujakórja. A bénulások közül előadó külö­­­nösen a szifilitikus hemiplegiáknál és paraplegiák­­nál látott lényeges javulásokat (a hemiplegiáknál az esetek kétharmadában), bujakóros epilepsziá­nál a görcsrohamok megszűntek. A füves főfájá­sok különösen hálás tárgyát képezik a Salvarsan­­kezelésnek, mert ezek 11 esetben (30 agylves közül) megszűntek. Weisz Ferencz dr.Az újabb gonorrheas therapiáról cz. előadásában a különböző újabb ezüstpreparátumok bírálata után az Ag. nitr. tartja leghatásosabbnak és az autoth­erapiát, meg varzinás oltásokat kísérletre érdemesnek, mert gyógyulások is vannak. Béli Béla dr. az ischias kezeléséről, Tél Ferencz dr. a vérrokonok elmebajairól és Pető János dr. a szénsavas fürdők alkalmazásáról értekezett. A sebészeti szakosztály Verebély László dr. egyetemi magántanár elnöklésével tanácskozott. Mohr Mihály dr. egyetemi magántanár a pupilla-reakc­ióról szólva, hangoztatja, hogy a könnyen megejthető pupilla-vizsgálatot az orvosok még most is elhanyagolják s ezért számos tévedést követnek el. Schächter Miksa dr. egyetemi magántanár a sebkezelés legújabb vívmányairól tartott figye­lemmel hallgatott előadást. Farkas Ignácz dr. a heveny­ és idült izületi komplikáczióknak oltóanyagokkal való kezelését ismerteti. Fleischmann László dr. a középfülgyuladá­­sokhoz társuló agytályogok kórismézése czimű előadásában a fülbajok e legveszedelmesebb kom­­plikácziójának kórjeleit ismerteti. Horváth Mihály dr. azokról a visszaélésekről beszél, melyeket az »egyenes tartók« használatá­ban talált. Elvi ellenzője az »egyenes tartóknak, nem azért, mert szerkezete teljesen helytelen, ha­nem azért, mert alkalmat nyújt arra, hogy a tu­lajdonképpeni gyógyítás elhanyagoltassék. Obál Ferencz dr. a primar typhlitisről érteke­zett, Widder Bertalan a hátgerinczgörbületeknél és hátgerinczcsigolya-gyuladásnál módosított gipsz­kötésekről tartott előadást. Darányi Ferencz dr. kórházigazgató (Dés) felhívja a figyelmet arra, hogy a súlyos szülési komplikác­iók gyakrabban fordulnak elő a munkás­­néposztály nőinél, mint a statisztika kimutatja.­­Hotter Henrik dr.-nak a női gyógyászat körébe tartozó előadása után Groszmann Ferencz dr. előadása következett, a­melyben a rituális körül­metéléshez társuló gümőkóros fertőzésekről és az ellenük való védekezésről szólott. Balázs Dezső dr. az értéktelenítés köréből szemelvényeket sorol fel. Pogány Ödön dr. a dob­­h­ártyafölmetszés javaslatairól szól. A közegészségi és törvényszéki szakosztály ülését Kenyeres Balázs, a kolozsvári egyetem orvos­­tanára nyitotta meg. Konrádi Dániel dr. (Kolozsvár): »A veszett­ség ragályának változása különböző tényezők ha­tása alatt«. Egy eltemetett kutyáról kellett véle­ményt mondania: »vájjon veszett volt-e az az állat?« Ezért veszettségben elhullott nyulak és kutyák hulláit 1—3 hétig, 1—3 hónapig elásta a földbe s azután kereste tengeri malaczokon és nyulakon végzett agyburok alatti és izom közti oltásokkal: »vájjon van-e még ragály az elteme­tett állatokban?« A kíséreltek egybehangzóan azt mutatták, hogy még három hónapi eltemetés sem teszi tönkre a veszettség ragályát, csupán meggyengül egy kissé. Auszternál László dr. (Arad) »Furcsa ön­­gyilkosságok bűnvádi eljárás közben kiderítve« czímű előadásában elmebeteg nőktől végrehajtott két ritka különleges öngyilkosságról számol be, melyekhez hasonlót a rendelkezésére álló irodalom­ban nem talált. Kenyeres Balázs dr. eseteket ismertet, melyek bizonyítják, hogy lőfegyverekkel elkövetett bűn­cselekmények eseteiben rendkívül fontos kérdése­ket világíthat meg a töltés alkotó részeinek, a golyónak vizsgálata. Sümegi József dr. Balatonfüred forrásairól és természetes szénsavas fürdőiről tartott előadást. Hangoztatja, hogy Balatonfürednek igazi gyógyító hatását nem a Balaton, hanem a forrásai és ter­mészetes szénsavas fürdői adják meg. Demeter György dr. a Frommer-féle önműködő ismétlő­pisztoly hatásairól, Sándorfi Miksa dr. a veszprémi járás fejlődéséről, Földes József dr. az iskolai száj- és fog­higiénáról, Kolozs Mihály dr. »Érdekes esetek orvosi gyakorlatomból« czímmel értekezett. A természettudományi szakosztály Laczkó Dezső főgimnáziumi igazgató elnöklésével tartotta mai ülését, melyen először Entz Géza dr. udvari taná­csos, egyetemi tanár értekezett »Az episzilis nemé­nek magyarországi fajáról« czímmel, mely elő­adásában ez érdekes véglényeken végzett vizsgá­latairól számolt be. Koch Antal dr. ismertette ezután azokat az ős­gerinczes leleteket, melyek Magyarország ős­­faunájának ismereteit gazdagítják. Az előadáshoz hozzászólott Lóczy Lajos s azt indítványozta, hogy a szakosztály a napilapok útján hívja föl a közönséget, hogy minden régebbi, vagy újabban is­meretessé váló leletet hozzon valamely közintézet tudomására. Safarzik Ferencz dr. a magyar nemes opálról beszélt és szép opálgyüjteményt mutatott be. Rátz István dr. udvari tanácsos előadása után Ilosvay Lajos udvari tanácsos »A kémiai összetétel és a szag« czimen tartott érdekes elő­adást. Lakits Ferencz a napfogyatkozásról, Lovassy Sándor dr. a Balaton madárvilágáról értekezett, továbbá ifj. Entz Géza, Abonyi Sándor és Ernyei József tartott még előadást. A társadalomtudományi szakosztály Óvári Fe­rencz dr. országgyűlési képviselő elnökletével ülésezett s be is fejezte munkálkodását. Pécsi Dani dr. a tüdőgümőkórt nemzetgazda­sági szempontból ismerteti. Kimutatja, hogy ha­zánkban a nyugati kulturállamokhoz viszonyítva, 40.000 emberrel több halt meg tüdőgümőkórban, holott ez a 40.000 ember nálunk épp úgy meg volna menthető, mint a műveit nyugaton. Pető János dr. előadásában azt hangoztatta, hogy az iskolaköteles nyomorék gyermekeket, különösen a szegényeket, büntetés terhe mellett kellene kötelezni a gyógy­tornára. Szalkay Gyula dr. a lóhus evését ajánlja mindenkinek, mert az ellenszenv a lóhús iránt csak képzelt. Erőss János dr. az egészségtan kötelezővé tételét kívánja az iskolákban és sürgeti a korcs­máknak vasárnap való bezárását. Az orvoskongresszus nagyválasztmánya teg­nap délutáni ülésében a Jegyzőkönyv hitelesítése után a számadásokat átvizsgálta és rendben ta­lálta és a pénztárosnak megadta a felmentvényt. A költségvetés megállapítása után megválasztot­ták az uj tisztikart és folyó ügyeket intéztek el. Délután a vendégek a Bakonyba és Zirczre rándultak ki, a­hol Békeffy Rémig zirczi főapát vendégei voltak. AZ UJSA( Szerda, 1912. augusztus 28. Az Újság tel­ef­onszántai. Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 162—63. és 58—03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71—31. Interniban (külföld és vidék): 57. • __________. Pénzjegyek és postajegyek. — Egy kis kritika. —­­ . Most megint a világoskék százkoronás és a sötétkék húszkoronás bankjegyek helyett bocsátanak ki újakat. Alig szoktuk meg őket (kivált a nagyobbikat) és máris fare well! — mennek. Az előttükvalókkal sem pajtáskod­­hattunk sokáig, — pedig a huszkoronásnak a magyar felére olyan csinos czigányleányt pingált a német, ha magyar volt is. A sűrű pénzváltozást a pénzhamisítási technika rohamos tökéletesedése okozza. Mert ebben is folyik az emberi elme lassú, de örökös harcza, a­mi különben Kain és Ábel történeté­vel kezdődött. Nem bírnak olyan tökéletes és finom kiállítású pénzjegyeket csinálni, hogy utána ne csinálják a hamisító urak. És mi­helyest a hamisított példányok elszaporodnak, megint kell rajzolni, spekulálni még tökéle­tesebbet, hogy azt is kitanulják már néhány hónap múlva a hamisítók, a­kik legnagyobb­részt külföldön székelnek és meglehetősen jö­­vedelmes műszaki intézeteket tartanak fönn. Csoda még, hogy a lapokban nem ajálgatják kitűnő készítményeiket. Az egészben az a legcsodálatosabb, hogy éppen nekünk (magyaroknak és osztrákoknak) kell ilyen sűrűn változtatni a pénzjegyeinket, holott az egész világon nekünk van a leg­­czifrább, teleczirkalmazott és agyonarabeszkelt papirospénzünk. Mindenféle haj­szál vonalak há­lózzák be a pénzt és a kék szín is olvadozik benne a pirossal. Az ilyen sok czifraság éppen­séggel jó arra, hogy az egyszerű ember ne bírja kitanulni. Tehát a nagy művészkedésnek az a vége, hogy éppen a legszegényebb em­berek nyakán maradnak a hamisítványok. És azután az a bizonyos női kultusz a pénzen. Ez még az abszolutizmus korának a bankóiról maradt szokás, de akkor még a hellén művészet szerint vett sablonos szépség uralkodott a bankón. Azonban már haladtunk ebben is. Úgy látszik, a bankó-tervező művészek az ideáljaikat szerkesztik bele a bankóba, mivel az új pénz-géniusz sorra egyéni arczkép. És nincs komikum nélkül, hogy pl. a tíz­­koronás bankjegyen egy 15—16 éves szőke bakfis medaillon-képe van, a húszkoronáson egy szeczessziós keretben 25—26 éves érett barna szépségé, a százkoronáson pedig egy 35—36 éves hiszterikáé. Isten bizony nagy szerencse, hogy ez a portrait-kultusz nem megy följebb, mert a 80 esztendős banyákon állana meg. Különben a százkoronás hisztériás hölgy eltűnésének közegészségi szempontból is örü­lök. Nem jó, ha ilyen rohamba esett hölgyet állítanak a világ elé mintának. A nélkül is van elég hisztériás nő a világon. Mindent összevéve kitetszik, hogy ez a czifrálkodó és artisztikus irány a papiros pénzjegyeken nem jó. Esztétikai gyönyörű­séget nem okoz, ellenben szövevényességénél fogva előmozdítja a hamisítást, mivel meg­nehezíti a hamisítvány fölismerését. Lám az angol bank fehér papiros-utalványai és az alig kék franczia százfrankos jegyek milyen régen daczolnak a hamisítókkal, noha nagyon egy­szerűek. A víznyomás könnyen fölismerhető, de nehezen utánozható jele védi őket. Világos, hogy nekünk is erre kell vissza­térnünk. De még az ezerkoronás jegyekkel is, a­melyek már-már olyan kékek, mint az úgy­nevezett pauz-papiros. Különös, de az ezüst és nikel érmeknél meg éppen ellenkezőleg az a baj, hogy a magyar érmek egészen a ridegségig egyszerűek és művészietlenek. A 10 és 20 filléres még nő , bár a hasonló osztrák pénzek barokékessége fölülmúlja a mi pénzünk tökéletlen pálma­­koszorúját. Annál szomorúbb a mi egy- és ötkoronás pénzünk és annál fájdalmasabb az, hogy ezeket a talon­jegyeket most a két­­koronás új pénzjegyekben is megörökítették. Tessék csak a magyar pénzdarab mellé odatenni a megfelelő osztrák pénzdarabokat és azonnal ki fog tetszeni, mennyivel tetsző­­sebb, művésziesebb az osztrák. Hát miért muszáj ennek így lenni, holott a művészet nem végződik és nem kezdődik az országok határainál!

Next