Az Ujság, 1913. október/2 (11. évfolyam, 246-259. szám)
1913-10-19 / 249. szám
színház, zene. Pletykálkodás. A Király Színház egy jelentéktelen kis kardalosnőjét nagy szerencse érte. A lóversenytéren meglátta egy gazdag bécsi kereskedő, megszerette, vett neki szép ruhákat és csillogó ékszereket, aztán hogy a versenyek Budapesten véget értek, bepakolta egy drága prémbe és vitte magával a kincsét a császárvárosba. Ebben még nincsen semmi feljegyzésreméltó, mert hiszen a házmesterkisasszonyok karrierje majd mind így kezdődik. A Hs lány boldog volt, hamarosan beleszokott a jómódba, törzsvendége lett a Bristol Hotel bárjának, ahol már nem is szívesen viszonozta budapesti ismerőseinek köszöntését. De egy igen ismert rajzolóművésznek, aki szintén szerepelt egykor a »magyar kislány Bécsben« szerelmi főkönyvében, mégis levelet írt, amelyben meghívta teára. — Hogy érted ezt, édesem, — mondotta a rajzolóművész a szobába lépve — tegnap még meg sem akartál ismerni, és ma meghívsz magadhoz? — Oh, csak néhány perczre. Arra akarlak kérni... •— Parancsolj ... — Téged is, általad a többieket is, hogy engem többé ne tegezzetek ! És a five o’clock tea ezzel hirtelen véget ért. Hegedűs Sándor feldúltan ront a szobámba. — Éppen az én boldogulásomat igyekszik mindenki megnehezíteni, — harsogja — nem járja, az én boldogulásomat, az enyémet, holott a legnépszerűbb író én vagyok. — Ne ordíts, hát mi történt? — Idenézz — kiáltja, és egy csomó levelet húz ki a zsebéből. Valamennyi az ügyvédjének szól, akinek az egykori Kemnitzer-utczában, a mostani Hegedűs Sándor-utczában van az irodája. És csakugyan az összes borítékok így vannak czímezve : .........................ügyvéd annak Budapest VI., Ifjú Hegedűs Sándor-u. 7. A Vígszínház művészbejárójánál a múlt héten így fess huszárönkéntes várakozott előadás után. Az első nap fel se tűnt, a másodikon sem, de már a harmadikon kezdték kutatni, várjon kinek udvarolhat, kire vár? Kezdtek leskelődni. És nem akartak hinni a szemüknek ! Haraszthy Hermint várta a huszár, mégpedig olyan türelmetlenül, hogy mindjárt ott az utczán összevissza csókolta. A színészek azonban igen diszkrét emberek, és azontúl a Vígszínháznál annyira szeretik Haraszthy Hermint, hogy ezt a kirucczanást is elnézték neki. Ámde a dolog kezdett túlmenni a megengedett határokon. Hogy a katona este ott vár a Hjáratnál, — na, Isten nem. De legutóbb fényes nappal kísérte a színházhoz Haraszthy Hermint, nem is gyalog, hanem zárt kocsiban. Ezt már talán mégse lehet. — Hermance, drágám, — mondotta félénken az öreg Faludi — én sokat megértek, de hát ilyen nyilvánosan talán mégsem lehet. .. Gondold meg, ha a férjed, szegény... megtudja ... — Mit? — kérdezte Haraszthy Hermin türelmetlenül. — No jó, drágám, csak ne legyél olyan ideges ... én nem szólok neki... hanem ... — Mit ha nem, hát mit titkolództok — kiáltotta Hermance most már az összesereglett kollégák felé. És ismét a Htónő Faludi Gábor: — Hát az a huszár, drágám... az az önkéntes huszár, drágám ... Haraszthy Hermin szivéről kő esett le és felkaczagott: — Az a huszár... az az önkéntes huszár ... hát persze.. És egy örömkönyet morzsolt a szeméből, mert a huszár éppen végszóra megjelent. — Gyere csak ide, — szólt karját kitárva felé — hadd mutassalak be! Minden meg volt döbbenve, míg Haraszthy Hermin diadalmasan folytatta: — Doktor Pálffy Aurél, a fiam. Sarkady, a Vígszínház népszerű komikusa véletlenül kimaradt a két legutóbbi újdonságból, ami az ambíczióját végtelenül bántotta. És éppen a vélt mellőzésből kifolyólag összekocczanása volt Zátonynyal, a H nyomban provokáltatta. Sarkady a maga részéről a két Faludit, Sándort és Jenőt nevezte meg segédeiül, akik annak rendje és módja szerint jegyzőkönyvvel akarták elintézni az ügyet. De Sarkady ezzel nem elégedett meg és minden áron becsületbiróságot akart. — Becsületbiróságot? — mondták a segédei. — Hát meg van őrülve ? Zátony ellen akar becsületbiróságot? — Dehogy Zátony ellen, — magyarázta a két direktornak Sarkday — magam ellen. ,— Maga ellen? — Igen, egy becsületbiróságot, mely megállapítja, hogy a segédszínész párbajképes-e, vagy nem? Mert én most az vagyok — kiáltotta a két Faludi felé keserűen, és rohant a Club-kávéházba, ahol Zátony és a többiek már kíváncsian várták. Sorry. _________AZ UJSÁG________ „A Siologok szigete.“ (Hat felvonásos vidám film-költemény. Irta: Kahano Arthur. Rendezte: Reinhardt Mikta. Sajtó-bemutatás október 18-án, szombaton délután a Mozgókép-Otthonban. Bemutató-előadások hétfőn, október 20-án a Mozgókép-Otthonban és az Andrássy-mozgóban.) A film nem ipar manapság, de egyenesen művészet. Ezt »A boldogok szigete« alkalmából aktuális elmondani, mert a filmet Bernhardt rendezte és újabb bizonyságot adott ezzel arra, hogy őt csakugyan jogosan keresztelték el a színpad varázslójának. Maga a darab hangulatos, megejtően kedves, álmokat valósít meg, szebb világnak zenéje árad belőle és a sok gyönyörűség mesteri módon formálva, csoportosítva jelenik meg előttünk. Az izgalom, melyet kelt, igen nemes, deczens és az élet, mi elénk tárul, káprázatos és elbűvölő, ami természetes is, mert hiszen Reinhardt mester csudatévő ujja után igazodik benne minden. M mikor a Mozgókép-Otthon színháznak is beillő artisztikus nézőterére ráborul a várakozás csöndje, mindenki érzi, hogy a filmvászonra néhány pillanat múlva egy még eddig ismeretlen szenzácziónak izgalma vetődik. A zsúfolásig tele padsorokra hirtelen sötétség borul és a reflektor fehér fényében előtűnik Reinhardt markáns, kissé lámpalázas portréja. De éppen, mert lámpalázas, él, amint hogy él az egész filmkolosszus, amely egy heves, művészi gesztussal egyszerre öleli át a jelent és a távolba vesző klasszikus ókort. De a zseniális Reinhardtnak minden sikerül. Még azt is megbocsátjuk neki, hogy kissé teátrálisan mutatja be figuráit. Mintha csak sakkfigurák sorakoznának: két bástya, két ló, két futár, így itt is adva van: két apa, két leány, két fiú, két agglegény. Figurák ! Ámde ami történik velük, káprázatos, izgató és mélységesen emberi. »A boldogok szigetén« önfeledt szerelmes emberek laknak. Csupa derű, csupa mosolygás, a hellén ég varázsa, melynek nyomán kínzóan támad föl a sóvárgás ez örökre letűnt korszak után. Reinhardt páratlan ügyességgel eleveníti meg az álmot, a vásznon a valóság lihegését érezzük, az életnek illata árad le reánk. Szerelem, szerelem, sok, sok szerelem, ez van »A boldogok szigetén«. Ebből is látható, hogy nem hiába ölelkezik e nagyszerű művészettel megkomponált filmkölteményben az ókor klassziczizmusa a modern kor neoromantikájával. »A boldogok szigeten« minden ölelkezés stílszerű, sőt kötelező. Ebben nagy gyönyörűsége vagyon írónak, rendezőnek, művésznek és a sötét nézőtéren üldögélőnek. De a mi ilyen tiszta gyönyörűség, az nem lehet egyéb, mint minden, a mire e nagy varázsló egyéniségének bélyegét nyomja: művészet, a szó szépséges értelmében, a minek nincs egyéb korlátja, mint maga a szépséges és szerelmes Természet, a mely csak gúnyosan kaczagja és megveti az ostobaság álszenteskedését. Felületesség lenne arról beszélni, hogy Reinhardt gyűlöli a prüdériát, a filiszter nagyképűségét, és csak Reinhardtnak teljes félreismerése révén lehet arról beszélni, hogy ő czélzatos és gúnyolódni akar. Nem. Reinhardt hamilvan csupán, de a hatásra finom, artisztikus eszközökkel törekszik. A sok gyönyörűséges szerelem gyűlölői gyanánt két komikus apa és két még komikusabb agglegény jelenik meg. Ezek okozzák a sok zavart és bonyodalmat, ámde végzetük betelik rajtuk, mert amit oly állhatatosan űztek-hajszoltak, annak lesznek rabjai, szerelmesek lesznek maguk is. Ez a nagy Pálfordulás annyira kacagtató, hogy az már kész gyönyörűség. De azért senki se higyje, hogy csak ilyen vidám jelenetekből áll »A boldogok szigete«! A technikailag is nagyszerű és éles felvételekben a legszebb líra akkordjai csendülnek, és az az első szerelmi vallomás gyönyörűséges tiszta leheletére még vissza tud eszmélni: itt meglátja a poézis szivárványszínében életének azt a tűnő másodperezét, mikor először és utoljára boldog volt. A szerelemről zeng e szigeten minden. De Böckin művészete, sár Reinhardt e filmkölteményében mesterének vall, megóvja őt minden túlzástól. A szerelem dalát fújja a faun sípja és itt csattan el elfogódott pirulásban, de ifjú mohóságban a szerelem első, és itt halkul el fátyolos könypergésben a szerelmi vágyak utolsó csókja. Ezután a tragédia következik : az emberek elhagyják »A boldogok szigetét«. Az álmodásnak, a gyönyörűségnek vége és bizony isten ekkor az emberben az a vágy kél, hogy jó lenne mégegyszer végignézni a csábos históriát. Bizonyos, hogy mindenkire nagy hatással lesz, ez a darab azok közé tartozik, amelyeket jóval később is egyult szemmel emlegetnek : »Óh, igen, láttam, bizony láttam !« És nincs ebben semmi csudálatos. Reinhardt ! Ez a név mindent megmagyaráz. És a színészek, a színészek nagyszerű játéka ! Mindenki szerelmes lesz Dietrich, Planque, Schröder, Konstantin ifjú és tündöklő szépségébe és meghatódik Mátray, Diegelmann, Kühne, Prager és Lotz művészetén. »A boldogok szigete« nagy élmény. Ritkaság és az jellemző rá, hogy egy gazdag német városról a városra utazik utána. Annyira megszerette. * Az Új Nemzeti Színház, Tisza István gróf miniszterelnök csütörtökön délután feleségével, Jankovich Béla közoktatásügyi miniszter és Majovszky Pál osztálytanácsos iséretében látogatást tett Tőry és Pogány műépítészek műtermében, hogy megtentse az új Nemzeti Színház terveit. Jankovich, az a színházterv minden részletét jól ismeri, magyarázta el a miniszterelnöknek a terveket, melyeknek úgy alaprajzai, mint homlokzattervei igen tetszettek. * Márkus Lili sikere Bécsben. Márkus Lili, a fiatal zongoraművésznő tegnapelőtt óriási sikert aratott Bécsben, ahol a német Tonkünstler Orchester meghívására zenekari hangversenyt adott, amelyet Nedbal dirigált. A művésznőnek zenekari kísérettel előadott hangversenyét a közönség szűnni nem akaró ünneplésére számos szólószámmal kellett megköszönnie. * Mozi-affér a Magyar Színháznál. Beöthy László megegyezett a franczia Pathé-czéggel, hogy közösen magyar filmfelvételeket készítenek a Magyar Színház műsordarabjaiból. Egyelőre hat darabra szólott a megegyezés és tegnap kellett volna megtörténnie az első filmfelvételnek, a Sárga liliomnak. A mozifilm női főszerepét természetesen Gombaszögi Eddának kellett volna játszania, hiszen ő vitte száz estén diadalra a szerepet és a darabot a színpadon is. A Pathé Fréres operatőrjei, rendezői Budapesten vannak, minden készen állott a felvételre, csak éppen a főszereplő hiányzott. Gombaszögi Frida ugyanis előzőleg felkereste irodájában Blőhy Lászlót és tudomására adta, hogy a nem fölajánlott négyszáz korona nevetséges tiszteletdíjért a filmfelvételen résztvennni nem hajlandó. Blőhy László viszont a tiszteletdíjat nem volt hajlandó fölemelni, mindössze is általános ígéretekbe bocsátkozott az esetre, ha a kész filmnek majd sikere lesz. És miután Beődy a négyszáz koronányi összeget nagyon megfelelő föllépti díjnak tartotta, Gombaszögi Frida tudtára adta, hogy isit tart ő megfelelő föllépti díjnak. És most Biőthy Lászlón volt a meglepetés sora. Gombaszögi Fridának ugyanis aláírt és perfektuált szerződése van az Apolló Projektográf tulajdonosaival, Neumann és Ungerleider urakkal hat mozidarab felvételére. A hat Gombaszögi-filmet legelsőrangú magyar írók írják, köztük Molnár Ferencz és Lew-