Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 28-40. szám)
1913-02-11 / 36. szám
6 lakosság egyik városrészből a másikba menekül a bolgár ágyúgolyók elől. A Csataldsa-vonalon a törökök minden támadó kísérlete teljes vereséggel végződik. A sebesült és elesett törökök közt szerecsen katonák is vannak. A Fekete-tenger partján fekvő Bodimánál, Szandsa közelében a törökök csapatokat akartak partra szállítani, de sikertelenül. A törökök harmincz halottat vesztettek. Szemtanúk a gallipolii ütközetről. Konstantinápoly, február 10. A San Marco és a Pisa olasz állomáshajók tisztjei végignézték útközben a gallipolii ütközetet, s így beszélik el a látottakat. A bolgárok három üteget állítottak fel egy magaslaton és onnan gránátokkal zúdították el a bulairi erődöket. A törökök nagy hősiességgel rohantak a bolgár hadállások ellen, többször egész közel jutottak a bolgár ütegekhez és végül látták az olasz tengerésztisztek, amint mindkét oldalon harczvonalba fejlődött a gyalogság. Ezt azonban már nem várhatták be, mert a két olasz hadihajó folytatta útját. Karkőji magasságában tanúi voltak az olasz tisztek egy újabb ütközetnek. Török hadihajók bombázták a karkőji bolgár sánczokat s még látták az olasz hadihajókról távozóban, hogy Karkesi városa lángba borult. Tegnap este kilencz órakor a török hadihajók beszüntették a tüzelést, de akkor már a bolgárok kiürítették a hegytetőkön lévő hadállásokat. Rodostó török kézen van. Berlin, február 10. A Berliner Tageblatt jelenti Konstantinápolyból . Rodostó és egész környéke török kézen van. A Linz nevű osztrák Lloyd gőzös kapitánya elbeszélte, hogy szombat délelőtt Maltepe mellett, nyolc kilométerre Bulakrtól keres ütközet volt, melynek végeztével a bolgárok kénytelenek voltak: a nyolczszázhatvan méter magas hegyet, mely a község mellett van, elhagyni és visszavonulni. A Dardanellák egész partja Myriophitóig török kézen van. Rodostó és Konstantinápoly között Szilivrinél erős harczok voltak, de a bolgárokat onnan is visszavonulásra kényszerítettek. Ütközet Csataldsánál, Frankfurt, február 10. A csataldsai vonalon vasárnap rövid, de nagyon elkeseredett ütközet volt. A törökök el akarták vágni a bolgárok visszavonulásának útját, ami csak részben sikerült. A bolgárok utóhadából a törökok nyolcvanegy foglyot ejtettek, köztük egy bolgár ezredest is, negyven bolgárt megöltek és negyvenöt súlyos sebesültje volt a bolgár hátvédnek. A török flotta vasárnap eredményesen ágyúzta a bolgár erődítéseket a Márvány-tenger partján, Sziliviinél. Nyolcz ágyat hátrahagyva, a bolgárok kiürítették ezeket a sánczokat. Csataidsa nem ég. Konstantinápoly, február 10. Az előnyomuló török csapatok megállapították, hogy a bolgárok védelmi földerődöket építettek. Jenidse falu egy része leégett. Az a hír, mintha Csataidsa város is leégett volna, nem nyert megerősítést. A szultán a csatatéren. Konstantinápoly, február 10. (Saját tudósítónk távirata.) Itteni lapok jelentése szerint a szultán legközelebb Csataldiába utazik, hogy a harczoló sereget jelenlétével fellelkesítse. Marsz Drinápolyért, Drinápoly ostroma. Konstantinápoly, február 10. Vasárnap reggel a nagykövetségek a hadügyminisztérium közvetítésével Drinápolyból dróttalan táviratokat kaptak konzulaiktól, melyek szerint a bombázás már négy napja folyton tart. Egy bolgár repülőgép átrepült Drinápoly fölött, ágyúlövésekkel azonban elüldözték. AZ ÚJSÁG Kedd, 1913. február 11. Roosevelt levele Danevhez, Szófia, február 10. Roosevelt egy üdvözlő feliratra, amelyet abból az alkalomból kapott, hogy czikket írt, amelyben nagy dicsérettel nyilatkozott Bulgáriáról. Danevhez szívélyes hangú levelet intézett, amelyben a bolgár nemzet hazafias polgári erényei iránt nagy csodálatát és a bolgár katonák nagyszerű győzelmei fölött örömét fejezi ki, mert azokkal a czivilizált emberiséget az európai török uralom nyomasztó terhétől megszabadították. Roosevelt hangsúlyozza annak szükségét, hogy Drinápoly városa, amelynek eleste száz évet jelent a középkori török jobbágyok haladásában, most ismét visszaadassék a czivilizácziónak és a bolgároknak. Szkutari ostroma: Harcz Szkutari körül. Czetinje, február 10. Szombatról vasárnapra virradó éjjel a török helyőrség harmadszor is kirohant, hogy visszafoglalja az elvesztett hadállásokat Szkutaritól keletre, de nagy veszteséggel kénytelen volt visszavonulni. Ebben az utolsó ütközetben sok nszam katona jutott fogságba s ezek beszélik, hogy a fegyverszünet után a szkutarni csapatok egy része nem akart tovább harczolni. Hasszán Riza bey elrettentő példa gyanánt sok gyáva katonát a vár udvarán agyonlövetett. A Tarabos-erődök, Czetinje, február 10. (Hivatalos montenegrói jelentés.) Martinovics tábornok hadoszlopának jobbszárnya Djonsisie falut, amely a Tarabos-erődök alatt fekszik, megszállotta. A hadoszlop balszárnya, amely a Szkutari-tó partján nyomul elő, majdnem Szirekáig jutott. A középen lévő csapatok kétszáz méterrel közelebb jutottak a tarabosi sánczokhoz, miután előbb utászcsapatok a szögesdrótból készített akadályt tizenkét helyen elpusztították. A Szirokagora és az Oblika hegyekről a Tarabost szakadatlanul bombázzzák. Popovics ezredes parancsnoksága alatt egy szerb katonai csapat és három golyószórókkal felszerelt montenegrói zászlóalj Brdiza ellen nyomult és hevesen megtámadta az ellenséget. A trónörökös seregétől érkezett jelentések szerint a törököket az egész vonalon megverték. A montenegrói csapatok előnyomultak és körülzárták a kis Bardagnolt. A nagy Bardagnolt már megszállották. Tegnap fogságra jutott törökök megerősítik azt a hírt, hogy Hasszán Rita elesett és Szkutariban kezd érezhetővé válni az élelmiszerek hiánya, muníczió azonban van elég. Szkutari és a diplomáczia, Bécs, február 10. Itteni diplomácziai körökben nagy érdeklődéssel kisérik a Szkutari ostromáról érkező híreket. Az egyesült szerb és a montenegrói seregek erősen szorongatják a várost és most már számolni kell azzal az eshetőséggel is, hogy sikerül azt megadásra kényszeríteni. Ebben az esetben azonban alighanem újabb bonyodalmak lesznek, mert Ausztria-Magyarország ragaszkodik ahhoz a régebbi álláspontjához, hogy Szkutari ne a szövetségeseké, hanem az új Albániáé legyen. A londoni nagykövetségi konferenczián a monarchia Albánia határainak kérdésében a legnagyobb előzékenységet tanúsította a szerb és montenegrói kívánságokkal szemben, de ismételten hangsúlyozta, hogy az új Albánia csak akkor lehet életképes, ha Szkutarit nem szakítják ki belőle. A monarchiának ez az elhatározása már valamennyi hatalom előtt ismeretes, csak, úgy látszik, Szerbia és Montenegró előtt nem. Annál inkább érthetetlen ez, mert az újabb hírek szerint Oroszország is hajlandónak mutatkozik hozzájárulni a monarchia kívánságához. A Kölnische Zeitung egy pétervári távirata azt mondja, hogy Oroszország már beleegyezett abba, hogy Szkutari legyen a jövendő Albánia fővárosa. Pétervár, február 10. (Saját tudósítónk távirata.) Ausztria-Magyarország és Oroszországnak az albán kérdésben elfoglalt álláspontja még meglehetősen ellentétes. Oroszország támogatja Montenegrónak Szkutarira vonatkozó kívánságait, azonban mégis kész volna oly egyezségbe belemenni, hogy Szkutarit ugyan az új albán állam kapná, azonban a tó és a nagyon termékeny síkság Montenegró birtokába menjen át. Ausztria-Magyarország azonban eddig nem mutatott hajlandóságot ily egyezségre. Oroszország támogatja még a szerbeknek Ipehre, Prizrendre és Djakovára vonatkozó kívánságait. Ausztria-Magyarország kész volna Ipeket a szerbeknek átengedni, azonban követeli, hogy Djakovát és Prizrendet Albánia kapja. Az ostrom áldozatai. Czetinje, február 10. (Hivatalos.) Három napi elkereskedett harcz után, mely a Bardagnol leírásáért folyt, a montenegróiak vesztesége körülbelül kétezerötszáz halott és sebesült. A törökök oldalán mintegy négyezer ember elesett, kik a csatatéren fekszenek temetetlenül. A Taraboson és Brdizánál három nap óta dühöng a harcz. Bár a csapatoknak szöges sövényekkel körülvett erődök ellen kellett harczolniuk, mégis lépésenként sikerrel nyomultak előre. Több sánczot már el is foglaltak. A veszteségek mindkét részről igen érzékenyek, de a pontos veszteség, tekintettel arra, hogy az elkeseredett harczok még folyamatban vannak, nem állapítható meg. Béketárgyalások ? lakki pasa Bukarestben, Konstantinápoly, február 10. Lakki pasa volt nagyvezér tegnap és tegnapelőtt a portán tanácskozott Mahmud Sejket pasa nagyvezérrel. Hír szerint Haki pasa megbízást fog kapni, hogy a félhivatalos béketárgyalást folytassa a bolgár delegátusokkal, akikkel Bukarestben fog találkozni. A bolgár békedelegátus egyike a bukaresti bolgár követ lesz. „Korlátlan felhatalmazás.“ London, február 10. Konstantinápolyból jelenti a Times tudósítója. A porta Hakki pasát sürgős megbízással Londonba küldi. A volt nagyvezérnek állítólag korlátlan felhatalmazása van a béke megkötésére. Hakki pasa kedden utazik el. Grey a békéért. Páris, február 10. A Temps londoni híre megerősíti, hogy a török nagykövet arra kérte Sir Edward Grey államtitkárt, hogy a béke érdekében kezdeményezze a nagyhatalmak közbelépését. Grey ama kijelentésére, hogy erre hajlandó, ha Törökország hivatalosan megkeresi, a török nagykövet azt válaszolta, hogy nem kapott utasítást formális megkeresésre, csak arra, hogy a hatalmakat kezdeményezésre ösztönözze, s tőlük függ, várjon ezt megteszik-e, vagy sem. Az államtitkár erre azt mondta, hogy ilyen körülmények között feltétlen formális török megkeresés szükséges. A király levele: Hohenlohe herczeg útja. Pétervár, február 10. Itten a külügyi hivatalban úgy vélekednek, hogy: Hohenlohe herczeg missziója nagyon sikeres volt. Ezen a véleményen vannak az osztrák és magyar nagykövetségen is. Orosz hivatalos körök azt mondják, hogy Hohenlohe herczeg látogatása majdnem minden kérdésben előkészítette a talajt a két monarchia között való további tárgyalásra. Az utóbbi napokban többször hosszabb tanácskozás volt Szaszonov és Cernin gróf nagykövetségi tanácsos között, aki az influenzában megbetegedett Thurn-Valszasszina gróf nagykövetet helyettesítette és ezekben a tárgyalásokban megállapították, hogy a két kabinet között majdnem minden kérdésben csak jelentéktelen differencziák vannak, amelyeknek kiegyenlítése nem lehetetlen. Bécs, február 10. Hohenlohe Gottfried herczeg Pétervárról ma reggel megérkezett. A herczeg megérkezése után az északi pályaudvaron lévő postahivatalba ment, ahonnan telefonon apósával, Frigyes királyi herczeggel néhány perczig beszélt. A herczeg a telefonbeszélgetés után palotájába hajtatott, ahol háziorvosát fogadta. Az orvos megvizsgálta a herczeget, a ki az egész után rosszul volt, s azt mondta neki, hogy legalább két napig ágyban kell maradnia. Frigyes királyi herczeg a vejével való telefonbeszélgetés után Schönbrunnba