Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)

1913-02-19 / 43. szám

10 kell megállapítanunk, hogy a levélváltás, a­mely utolsó kísérlet volt a helyzet javítására, czélját­­ nem érte és a helyzet ma rosszabb, mint volt. Orosz c­áfolat, Pétervár, február 18. A pétervári távirati iroda illetékes helyről vett értesülése szerint külföldi lapoknak Pétervárról jelzett táviratai­nak az a közlése, mely Miklós czárnak I. Fe­­rencz József császár és király sajátkezű leve­lére adott válasza állítólagos tartalmát közli, teljesen apokrif és puszta koholmányon alapuló formában közöltetett Brünápoly, Gallipoli, Glatsusa, Drinápoly bombázása. Szófia, február 18. A hadvezetőség elhatá­rozta, hogy csütörtökön minden oldalon megkezdi Drinápoly bombázását. A bolgároknak Csataldiá­­tól és Kadikejtől való visszavonulását nem a törökök okozták, mert ez a visszavonulás tisztán stratégiai okból történt. A semleges zóna: Konstantinápoly, február 18. A hadügyi veze­tőség elhatározta, hogy Drinápolyban semleges zóna kijelölését meg fogja engedni, a­hol az ide­gen állampolgárok védelmet fognak találni a bom­bázás ellen. Ezzel szemben a kormány, miután védekeznie kell a kémkedés ellen, nem engedheti meg, hogy külföldiek elhagyják a várost és át­haladjanak a bolgárok hadállásain. A Viktória- és Napóleon-erődök, Konstantinápoly, február 18. A tengeré­szeti minisztérium köreiből tegnap este elter­jedt az a hír, hogy a bolgárok makacs harca után a Szárosz-öblöt uraló Viktória és Napolon erődöket bevették. Vájjon e hir igaz-e, azt egy­­­­előre nem lehet ellenőrizni. A törökök most hir szerint a Szultánié-erődöt tartják igen ma­kacsul. Török veszteségek. Konstantinápoly, február 17. A bolgárok közlései a Bulak­ mellett török oldalon szenvedett veszteségekről túlzottak. Portai körökben el­ismerik, hogy két török hadosztály Bulak­ból táma­dásra ment a bolgárok ellen, de vissza lett verve. Elismerik azt is, hogy a törököknek 380 halott­juk és számos sebesültjük volt. Konstantinápoly, február 18. A külföldi sajtó híreit, hogy a törökök a bulairi csatában 15.000 embert vesztettek, hivatalosan megc­áfolják. Épp­úgy czáfolják azokat a túlzott híreszteléseket, a­melyek néhány nap óta katonai operác­iókról ter­jedtek el. Az a híresztelés is alaptalan, hogy a görögök a Besika-öbölben 10.000 embert­­állí­tottak partra. Kakki pasa küldetése, Berlin, február 18. Mértékadó körökből jelen­tik, hogy Hakki pasa a nagyvezér megbízásából csak magánbeszélgetést fog foltatni Londonban. Ha ez a beszélgetés eredményeivel fog járni, nem lehetetlen, hogy a béketárgyalást újra megkezdik. Egyenetlenségek a török kabinetben. Konstantinápoly, február 18. (Saját tudó­sítónk távirata.) A nagyvezér újból is sürgős lépéseket tett a nagyköveteknél, hogy a béke­­tárgyalásokat siettesse. A nagyvezér megjelent az osztrák-magyar, a német, a franczia és az angol nagyköveteknél, a­kikkel beható tár­gyalásokat folytatott. A nagykövetek állítólag kijelentették, hogy a portának a hatalmak kol­lektív jegyzékét kellene a tárgyalások alap­jául elfogadnia, mert más bázison való inter­­venczió nem ígér sikert. A nagyvezér béke­törekvését a kabinet tagjai nem támogatják. Kü­lönösen a belügyminiszter a háború folytatása mellett van. Enver bey, Konstantinápoly, február 18. Hivatalosan meg­c­áfolják azt a hírt, hogy Enver bej Rodostóban megsebesült. Tűzvész Sztambulban. Konstantinápoly, február 18. A sztambuli tűz­vész mintegy 200 lakóházat és 40 bolthelyiséget pusztított el, a­melyeknek egy része a Szófia­mecsettel szemben lévő uton volt. Számos hiva­talnokcsalád hajléktalanná vált. Egy részüket az Ah­med-mecsetben és a Szófia-mecsetben he­lyezték el. A rendőrség folytatja a tűzvizsgálatot, úgy látszik, hogy a tüzet véletlenség okozta. A Taurus nevű osztrák-magyar állomáshajó, vala­mint más külföldi czirkálók legénysége résztvett.. az oltásban. A háború egyéb hírei. A nagyvezér beszéde. Konstantinápoly, február 18. A nagyvezér tegnap délután megjelent a nemzeti védelmi bizottság ülésén, a­hol lelkes beszédet mondott. A nagyvezér összetartásra buzdította a nemzetet és azt mondotta, hogy a nagy nemzetek éppen a szerencsétlenség napjaiban vetették meg ener­giájukkal és összetartásukkal későbbi nagyságuk alapját. A török nemzetnek is igy kell cselekednie. Bízik Istenben és a nemzet kiváló férfiainak segítségében. A helyzet ma más, mint három hónappal ezelőtt volt. A nemzetnek nemcsak a háborúra kell gondolnia, hanem a birodalom jövőjére is.­­ AZ Ú­JSÁC( Szerda, 1913. február 19. NÉGYKÉZLÁB. — Hogyan lehet a női szépséget gyarapítani ? — A nőnek, a ki szépülni akar, minden esz­köz jó. Nem lehet neki olyat mondani, a­mit el ne higyyen, s nem lehet neki olyat tanácsolni, hogy meg ne próbálja. Ha akarod, ólmot önt, s egy hétig a nyelve alatt hordja. Ha akarod, beveszi a leglehetetlenebb orvosságokat, a­mik kutyazsírból, tehénzsírból, békamirigyből készül­nek, — ha akarod, sötét éjszakán kiáll a kereszt­­útra és lidérczekkel viaskodik a szépségért, — ha akarod, megfürdik petróleumban és bekeni a fehér testét ragadós kátránynyal. A nő, ha szépülni akar, eltűri a kozmetikus legborzalma­sabb kínzásait Tűkkel szúratja a testét, egyen­ként kitépeti a bajusz­szálait, tüzes vassal engedi a mitessereit pörkölni, s három hónapon keresztül délelőtt-délután feljár a fogorvoshoz, halálra kínoz­­tatja magát, hogy egyetlen odvas fogat megment­sen a szájában. A nőnek, a­ki szépülni akar, minden esz­köz jó. Még a négykézláb való mászkálás is. Egy londoni kozmetikus orvosnak (bizo­nyosan rosszul ment a dolga szegénynek) nemrég valami bizarr ötlete támadt. Kimondta a szen­­tencziát, hogy­ a női szépségre roppant ked­vező hatással van, ha a női némber reggel, délben, este egy-két óra hosszat négykézláb mászkál és csúszik a padlón vagy a szőnyegen. Nyolczszor körül a lakáson reggeli előtt (lehetőleg egy ing­ben), ötször ebéd után, vacsora után pedig tizenöt­­húszszor. Ez biztosan használ. Alapjában nem is olyan bolond az idea. A macska is négykézláb mászkál a földön, s minden rokona : a párducz, a tigris, a puma, a jaguár. S lám, milyen karcsú, mozgékony, simulékony a testék. A medve az két lábon jár, mint a férfi, de esetlen is, mint a férfi. Talán attól van. Már­ ennyi is elég, hogy az asszonyokat rá­bírja a négykézláb * való mászkálásra. De a londoni doktor még az emésztés dolgaira is hivat­kozik és soványító kúrának is kiválóképp ajánlja a hason való csúszást. Ez is valami. Szóval, ma London egész előkelő hölgy­­ közönsége a földön kúszik. Hiányos öltözékben — mert így kényelmesebb — mászkálnak a földön egyik szobából a másikba, aztán vissza, aztán megint előre. És mivel a mászkálás így magányosan unalmas és kiállhatatlan, a jobb­fajta delnők mászkáló jourokat rendeznek, a­mikor aztán ötösével, hatosával csúsznak-mász­­nak a padlón. Némelyik már olyan ügyességre tett szert, hogy akár egész életében is négykézláb járhatna, s egy órai mászkálás meg se kottyan neki. Szép dolog ez nagyon. A­mit mi, férfiak, évezredeken keresztül gyakoroltunk a női szép­ség miatt, — hogy mászkáltunk előttük a föl­dön — most ők gyakorolják a saját kedvükért. S én hiszem is, hogy ez a dolog hasznára lehet a szépségnek. Az én szememben legalább meg­szépül az a nő, a­ki a földön mászkál négykéz­láb. Látványnak bizonyosan megszépül. Csak az a kár, hogy a londoni ladyk, leg­alább egyelőre, zárt ajtók mögött végzik szépí­­tési mászó-gyakorlataikat. Ez egy nagy hiány. De ezen még lehet segíteni. Akad majd egy dok­tor, a­ki kimondja, hogy a mászás csak úgy hasz­nál a szépségnek, ha férfiak is nézik. S akkor minden jó lesz. Vulpes. A sas halála. (A trónörökös elismerése. — Rossz előérzet. — A levegő boszúja.) Tavaly szeptemberben, a hónap első vasár­napján, kora reggel a bécsújhelyi katonai repülő­téren egybesereglett a telep valamennyi pilótája. Petróczy István kapitány, akkori parancsnok veze­tése mellett az aviatikus tiszt urak még utolsó próbát tettek gépeikkel, aztán becsomagoltatták apparátusaikat — az őszi nagy hadgy­akorlatokra, le Mezőhegyesre. A hadsereg legjobb repülőit láttam akkor együtt : Uzelác alezredest, Mutter, Blaschke, Petro­­vits és Nittner főhadnagyokat. Elszánt, életükkel keveset törődő lelkes katonákat a­kik nagy mun­kában fáradoztak , a küszöbön álló manővereken Ferencz Ferdinand trónörökösnek kézzelfoghatóan szemmelláthatólag, kétségtelenül bebizonyítani, hogy már a közös ármádia is büszkélkedhetik tö­kéletes légi csapattal, a­mely a hadműveleteknél mostanság már a legmegbízhatóbb felderítő szol­gálatot teljesíti. Jobbat, czélravezetőbbet, mint a lovasság. Öröm volt nézni, mennyire urai e hadipilóták lenge monoplánjaiknak, a­melyek jóllehet a leg­kitűnőbben voltak felszerelve, a legelsőrangú anyagból készítve, mégis csak istenkísértő, emberi alkotásnak bizonyultak. Főként a motor miatt, a­melynek legcsekélyebb makacskodása, szeszélye odafenn a levegő magas régiójában biztos halált jelent. Nittner Ede, egy szőke, alig pelyhedző bajusz­, huszonhárom éves főhadnagy repült legszebben legcsudálatosabban. Csigalépcsőszerű, rövid át­mérőjű kanyarulatokban nyolcz-tíz percz alatt fel­emelkedett ezer méternyi magasságba. Szédületes sebességgel, csaknem szökelésekkel távolodott egyre­­a föld szintjétől, szabad szemmel már alig láttuk. — Oly bátran, akkora biztonsággal repül, akár a sas ... mondotta főnöke, Uzelác alezredes és noha Nittner légi bravúrjaival bizonyos mérték­ben az ő dicsőségét (Uzelác pár nappal később — méltóztatik emlékezni — Bécsújhelyből Makó közeléig repült) elhomályosította, szívből örült Da fius (így hívta) sikerének. Megismerkedtem Nittnerrel. A telep kantin­jában kávé mellett elbeszélgettünk ama szeptemberi verőfényes, meleg vasárnapi délelőttön. Hármas­ban, Bernáth Mátyás főhadnagy is — a­ki szintén kitűnő tábori pilóta — leült asztalunk mellé. Persze aviatikáról folyt a szó. Én nem győztem eléggé kifejezni bámulatomat Nittnernek, a­ki mosolyogva felelte:

Next