Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-05 / 64. szám

A lépek. Az angoloknak kezdettől fogva volt valami bölcs és kedves axiómájuk arról, hogy kié a győzelem ? Hát eleinte azé volt a­ győzelem, a­kinek a kezében az utolsó milliárd marad. Ez természetesen ők lesznek. Aztán azé lesz a győzelem, a­­­kié az utolsó zsák búza. Megint csak magukat értették alatta, úgy gon­dolván, hogy Németországot elzárják a világtól, ők pedig vígan hozatnak, a mi szemnek, szájnak kellemes. Most pedig az ő imádott Lloyd­ George-ük beszédet tart, a­melynek a veleje, hogy gép kell a győzelemhez, minél több gép. " Bennünket ezek az axiómák fölötte megnyugtatnak, mert nagyszerűen mo­dernek. A pénz, a búza, a gép nyer nekik háborút, a mi oldalunkon ellenben egészen régi módi elv szerint a katonák, a hadvezérek és a tökéletes fegyverek nyertek csatákat és hódítottak földet. A pénz, a búza, a gép valóban igen fontos dolgok, élünk is velük bőven, de a mellett eszünk ágában sincs, úgy mint látszat szerint az angolnak, hogy hagy­nék magunkat megverni, mondván: mindegy, hiszen az utolsó milliárd, az utolsó zsák búza és a gép majd csak megszerzi a végső győzelmet. Notandum, a gépről szóló teóriát az angol államférfi nem azért hangoztatta, mert sok gépjük van, hanem azért, mert nincs. Az elégedetlen, a forrongó, a sztrájkoló munkásoknak prédikálja ezt, hogy ne nézzék az ő bérérdekeiket, ha­nem a hazát, a hazának gépekre van szüksége, mert ezek győznek, s a­mikor sztrájkolnak, a hazát gépektől fosztják meg, ezért majd nem tud győzni a haza. Az angol munkásság nem olyan buta, hogy az összefüggést a háború és az ő mozgalmuk között nem sejtette volna, s nem olyan buta, hogy most, hallván a Lloyd-George tanár, úgy tenne, mint­ha valami új dolgot tanult volna meg. Tehát: pénz, búza, gép, ezekre tá­masztja Angolország az ő reményeit. Mindenesetre kitűnően jellemezte önma­gát. Neki a háború csakugyan olyan üzem, melyet kalkuláczió alapján helyez működésbe és spekuláczió szerint akar kihasználni, így illik ez üzlet-náczióhoz és így illik praktikus néphez, mely arra támaszkodik, a mi van : pénzre, búzára, gépre, s nem­ arra, a mi nincs: nem­zeti lelkesedésre, hősi önfeláldozásra, szárnyaló hazaszeretetre s övéi védelmé­ben gerjedő szent férfiharagra. Mi nagyon szegények vagyunk s kénytelenek vagyunk ezzel beérni. Ne­künk sem pénzünk, sem búzánk, sem gépünk, a­melyre helyettünk biznák a háborút. Mi magunk mentünk a há­borúba, s búzát legföljebb eszünk, pénzt legföljebb kiadunk és gépeket legföljebb fölhasználunk, egyebekben azonban a győ­zelmet a magunk férfiasságától és el­tökéltségétől várjuk. A mellett nekünk nem kell prédikálnunk,­­ a német mun­kás, a magyar, az osztrák proletariátus nem állítja szembe a nemzetével­­ az ő külön igényeit, tetejébe pedig gépek dol­gában is meglehetősen el vagyunk látva. Úgy rémlik, Anglia odaadná azt a bizo­nyos utolsó zsák búzáját olyan gépért, a­milyen a negyvenkettes, vagy harmincz és feles mozsarunk. Sőt köztünk mondva, a német tengeralattiért is érdemes volna egy milliárdocskát fizetni, ha nem is az utolsót, mely a győzelemhez kell, de az utolsóelőttit mindenesetre, azt, a­melylyel Oroszországot szándékoznak ki­­uzsorázni. Hát gépeink is volnának, sőt Német­országnak iszonyúan sok gépe van, s gyárai, műhelyei elég meg is szaporod­tak, mert Belgium is nekik dolgozik. Mégis nekünk a győzelmet nem az utolsó pénz, az utolsó búz­át az utolsó gép fogja megszerezni, hanem az első lelkesedés, mely után más, vagy pláne utolsó rm.rn fog következni, mert még most is lanka­datlanul megvan és megmarad az utolsó lövészárokig, melyből az ellenséget ki kell ugrasztani, milliárdostul, húzástul és gépestül. AZ 17JSÁQ Péntek, 1915. márczius 8. A­nglia brokk­olása• Az Unió tiltakozása az angol és franczia rendszabályok ellen. Rotterdam, márczius 4. Londoni lapok táviratokat kaptak Amerikából, a­melyek meg­erősítik, hogy az amerikai kormány erélyesen tiltakozni fog Anglia és Francziaország ellen­­rendszabályaival szemben. Amerikában remélik, hogy legalább a rendszabályok enyhítését el fogják érni, úgy hogy pl. a gyapjúexportőrök ki fogják vihetni áruikat Németországba. Kétséges azonban, hogy Amerika még ebben az esetben is óvás­­nélkül fogja-e hagyni hajók és rakományok visszatartását. Rotterdam, márczius 4. A Nieuwe Courant a Times-nak Washington­ból kelt következő táv­iratát közli: Rendkívüli érdeklődéssel várják azokat az eseményeket, melyek Asquith nyi­latkozatát fogják követni. Valamennyi londoni lap washingtoni táviratot közöl, melyek mind azt jelentik, hogy az Egyesült­ Államok tilta­kozni fognak. A washingtoni angol követ, mi­után az angol-franczia jegyzéket átnyújtotta, közölte Bryan államtitkárral, hogy az Egyesült­ Államok javaslatát, mely a hadszíntéren a helyzet javítását czélozza, Londonban meg­fontolás tárgyává fogják tenni. Amerikában még mindig bíznak egy megegyezés lehetőségében, a­melynek az lesz az eredménye, hogy az Egyesült­ Államok és Németország között a kereskedelem az eddigitől elütő más formában lehetséges lesz. Más kérdés az, váljon az Egyesült­ Államok tiltakozás nélkül tűrik-e majd a lefoglalásokat. Feltételezik az amerikai kor­mányról, hogy erélyesen fog tiltakozni az angol kormány jegyzéke ellen, mert e jegyzék, bár burkoltan, a semleges kereskedelmet veszélyez­teti. Egy effektív blokád a nemzetközi jog alap­ján nem fogja megengedni, hogy a Német­országgal szomszédos semleges államok kikötői­nek forgalmába beavatkozzanak csak azért, mert az a gyanú merül fel, hogy az ellenséges állam lehet esetleg a haj­órakomány végső ren­deltetési helye. Amerikai mérvadó körök azt mondják, hogy a haditerületnek nyilvánított vi­zeken lévő helyzetért erkölcsileg Anglia felelős, miután a Wilhelmina lefoglalásával elárulták azt, hogy az élelmiszerbevitel meg akarják aka­dályozni, a­mivel a nemzetközi jogot sértik meg. Kopenhága, márczius 4. A National Ti­­dende jelenti Londonból. Az angol sajtó egyet­értőig hangsúlyozza, hogy Amerika ne rin­gassa magát illúzióba a felől, hogy az angol­­franczia nyilatkozat ellen kiadandó bármilyen erős tiltakozásának hatása lenne. Sőt valamennyi semleges állam tiltakozása is teljesen eredmény­telen lesz. Anglia tengeri uralma kihasználásá­val maga fogja a háborút vezetni és túlteszi magát a semlegesek minden tiltakozásán. Tudja meg a világ, hogy Anglia kardja milyen mély sebet vág, ha azzal komoly csapásokat osz­togat. A Globe azon sajnálkozik, hogy ezt az álláspontot már korábban nem hozták nyil­vánosságra.­­ A Westminster Gazette a következőket írja : Kiderült, hogy a semlegesek közvéleménye képtelen rajtunk segíteni. Saját magunknak kell tehát minden eszközzel segíteni. Sajnál­juk, hogy ez más hatalmaknak kellemetlen­séget okoz. Most azonban minden tekintet nél­kül kell érdekeinket megvédeni. Ezt a szem­pontot az angol kormány is teljes mértékben osztja. Washingtoni ujsághangok. London, márc­ius 4. A Times washingtoni jelentése szerint a sajtó általában igen tartózkodó hangon ír a helyzetről. Egyes lapok, mint például a Philadelphia, és a Leader rosszalják, hogy a kor­mány a hasztalan, de talán veszélyes beavatkozásra szánta el magát. Mások, mint a Newyork Tribune, azon a nézeten vannak, hogy mindent el kell kö­vetni a semleges államok megóvására. A képviselő­­ház elé azt a javaslatot terjesztették, hogy a sem­leges államok ragaszkodjanak ahhoz, hogy a ten­geri kereskedelem útjainak szabadsága fentartas­­sék. A kongresszusnak egy német nevű tagja fel­szólította a kormányt, hogy adjon Angliának hatvan napi halasztást politikai magatartásának megváltoztatására, mely magatartása ma az Egye­sült­ Államok elleni állásfoglalást jelent. Az elfogadhatatlan amerikai javaslat Berlin, márczius 4. A Times szerint az amerikai javaslat tanulmányozása azt ered­ményezte, hogy a javaslatok elfogadhatatlanok. A holland sajtó a semlegesek jogairól. Rotterdam, márczius 4. A Nieuwe Rotter­­damsche Courant kifejti, hogy Anglia és Fran­cziaország az ellenséggel való kereskedésről szóló törvényt tulajdonképpen a semlegesek ellen alkalmazza és ezért elvárja a­ kormánytól, hogy ez ellen tiltakozni fog. A Nieuwes van der­ Dag Asquith bocsánatkérésére megjegyzi, hogy a tengeri háborúnak ezt a fajtáját Anglia kez­dette el. Anglia és Francziaország a dugáruról és a hajók feltartóztatásáról szóló rendelkezé­seket úgy forgatják ide-oda, a­mint ez nekik éppen megfelel és nem­­törődnek azzal, hogy mennyire károsítják ezzel a semlegeseket. A semlegesek jogaira való hivatkozás úgyis hiába­való, de azért ezekkel a hivatkozásokkal élni kell. Az egyetlen semleges állam, mely hatal­mával is támogathatja a tiltakozásait, az Egye­sült­ Államok. Washingtonban, úgy látszik,­­meg is teszik erre vonatkozólag az előkészületeket. A franezia sajtó a megtorlásról. Paris, márczius 4. A sajtó az angol-franezia jegyzék felett megelégedésének ad kifejezést és ki­jelenti, hogy mindkét kormánynak kötelessége volt minden olyan eszközt megragadni, mely alkalmas arra, hogy Németország levezetését siettesse. A Temps a következőket írja : Az általunk beje­lentett megtorlások nem embertelenek. Ezek a megtorlások nem járnak a semlegesek részére komoly következményekkel, sőt megvédik őket Németország barbár tettei elől. Különben csak Németországtól függ, hogy az entente-hatalmaktól elragadja a tengeri uralmat, melyből ők akarnak hasznot húzni mindaddig, m­íg az birtokukban van. A Figaro kijelenti, hogy Németország blokádja most a valóságban is teljes lesz. A Petit Journal azt mondja, hogy a jegyzék megfelel Francziaország és­ Anglia jogainak és érdekeinek. A Gaulois czikkében kifejti, hogy a semleges államok nem tehetnek mást, mint hogy minden kikötés nélkül helyeseljék az entente-hatalmak törvényes intézkedéseit, mert az entente-hatalmak érdeme, hogy ezek az intézkedések csak azokat érintik, a­kiket illet. Az angol sztrájkmozgalom veszedelmei. Rotterdam, márczius 4. A Nieuwe Courant a Times-ból a következő 2-áról Glasgowból kelt jelentését veszi át. Ámbár a sztrájkoló munkások csütörtökön ismét munkába állanak, a helyzet még­sem kielégítő. A munkát csak azzal a feltétellel kezdik mg, hogy nem követelnek tőlük túl.

Next