Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-05 / 64. szám
A lépek. Az angoloknak kezdettől fogva volt valami bölcs és kedves axiómájuk arról, hogy kié a győzelem ? Hát eleinte azé volt a győzelem, akinek a kezében az utolsó milliárd marad. Ez természetesen ők lesznek. Aztán azé lesz a győzelem, akié az utolsó zsák búza. Megint csak magukat értették alatta, úgy gondolván, hogy Németországot elzárják a világtól, ők pedig vígan hozatnak, a mi szemnek, szájnak kellemes. Most pedig az ő imádott Lloyd George-ük beszédet tart, amelynek a veleje, hogy gép kell a győzelemhez, minél több gép. " Bennünket ezek az axiómák fölötte megnyugtatnak, mert nagyszerűen modernek. A pénz, a búza, a gép nyer nekik háborút, a mi oldalunkon ellenben egészen régi módi elv szerint a katonák, a hadvezérek és a tökéletes fegyverek nyertek csatákat és hódítottak földet. A pénz, a búza, a gép valóban igen fontos dolgok, élünk is velük bőven, de a mellett eszünk ágában sincs, úgy mint látszat szerint az angolnak, hogy hagynék magunkat megverni, mondván: mindegy, hiszen az utolsó milliárd, az utolsó zsák búza és a gép majd csak megszerzi a végső győzelmet. Notandum, a gépről szóló teóriát az angol államférfi nem azért hangoztatta, mert sok gépjük van, hanem azért, mert nincs. Az elégedetlen, a forrongó, a sztrájkoló munkásoknak prédikálja ezt, hogy ne nézzék az ő bérérdekeiket, hanem a hazát, a hazának gépekre van szüksége, mert ezek győznek, s amikor sztrájkolnak, a hazát gépektől fosztják meg, ezért majd nem tud győzni a haza. Az angol munkásság nem olyan buta, hogy az összefüggést a háború és az ő mozgalmuk között nem sejtette volna, s nem olyan buta, hogy most, hallván a Lloyd-George tanár, úgy tenne, mintha valami új dolgot tanult volna meg. Tehát: pénz, búza, gép, ezekre támasztja Angolország az ő reményeit. Mindenesetre kitűnően jellemezte önmagát. Neki a háború csakugyan olyan üzem, melyet kalkuláczió alapján helyez működésbe és spekuláczió szerint akar kihasználni, így illik ez üzlet-náczióhoz és így illik praktikus néphez, mely arra támaszkodik, a mi van : pénzre, búzára, gépre, s nem arra, a mi nincs: nemzeti lelkesedésre, hősi önfeláldozásra, szárnyaló hazaszeretetre s övéi védelmében gerjedő szent férfiharagra. Mi nagyon szegények vagyunk s kénytelenek vagyunk ezzel beérni. Nekünk sem pénzünk, sem búzánk, sem gépünk, amelyre helyettünk biznák a háborút. Mi magunk mentünk a háborúba, s búzát legföljebb eszünk, pénzt legföljebb kiadunk és gépeket legföljebb fölhasználunk, egyebekben azonban a győzelmet a magunk férfiasságától és eltökéltségétől várjuk. A mellett nekünk nem kell prédikálnunk, a német munkás, a magyar, az osztrák proletariátus nem állítja szembe a nemzetével az ő külön igényeit, tetejébe pedig gépek dolgában is meglehetősen el vagyunk látva. Úgy rémlik, Anglia odaadná azt a bizonyos utolsó zsák búzáját olyan gépért, amilyen a negyvenkettes, vagy harmincz és feles mozsarunk. Sőt köztünk mondva, a német tengeralattiért is érdemes volna egy milliárdocskát fizetni, ha nem is az utolsót, mely a győzelemhez kell, de az utolsóelőttit mindenesetre, azt, amelylyel Oroszországot szándékoznak kiuzsorázni. Hát gépeink is volnának, sőt Németországnak iszonyúan sok gépe van, s gyárai, műhelyei elég meg is szaporodtak, mert Belgium is nekik dolgozik. Mégis nekünk a győzelmet nem az utolsó pénz, az utolsó búzát az utolsó gép fogja megszerezni, hanem az első lelkesedés, mely után más, vagy pláne utolsó rm.rn fog következni, mert még most is lankadatlanul megvan és megmarad az utolsó lövészárokig, melyből az ellenséget ki kell ugrasztani, milliárdostul, húzástul és gépestül. AZ 17JSÁQ Péntek, 1915. márczius 8. Anglia brokkolása• Az Unió tiltakozása az angol és franczia rendszabályok ellen. Rotterdam, márczius 4. Londoni lapok táviratokat kaptak Amerikából, amelyek megerősítik, hogy az amerikai kormány erélyesen tiltakozni fog Anglia és Francziaország ellenrendszabályaival szemben. Amerikában remélik, hogy legalább a rendszabályok enyhítését el fogják érni, úgy hogy pl. a gyapjúexportőrök ki fogják vihetni áruikat Németországba. Kétséges azonban, hogy Amerika még ebben az esetben is óvásnélkül fogja-e hagyni hajók és rakományok visszatartását. Rotterdam, márczius 4. A Nieuwe Courant a Times-nak Washingtonból kelt következő táviratát közli: Rendkívüli érdeklődéssel várják azokat az eseményeket, melyek Asquith nyilatkozatát fogják követni. Valamennyi londoni lap washingtoni táviratot közöl, melyek mind azt jelentik, hogy az Egyesült Államok tiltakozni fognak. A washingtoni angol követ, miután az angol-franczia jegyzéket átnyújtotta, közölte Bryan államtitkárral, hogy az Egyesült Államok javaslatát, mely a hadszíntéren a helyzet javítását czélozza, Londonban megfontolás tárgyává fogják tenni. Amerikában még mindig bíznak egy megegyezés lehetőségében, amelynek az lesz az eredménye, hogy az Egyesült Államok és Németország között a kereskedelem az eddigitől elütő más formában lehetséges lesz. Más kérdés az, váljon az Egyesült Államok tiltakozás nélkül tűrik-e majd a lefoglalásokat. Feltételezik az amerikai kormányról, hogy erélyesen fog tiltakozni az angol kormány jegyzéke ellen, mert e jegyzék, bár burkoltan, a semleges kereskedelmet veszélyezteti. Egy effektív blokád a nemzetközi jog alapján nem fogja megengedni, hogy a Németországgal szomszédos semleges államok kikötőinek forgalmába beavatkozzanak csak azért, mert az a gyanú merül fel, hogy az ellenséges állam lehet esetleg a hajórakomány végső rendeltetési helye. Amerikai mérvadó körök azt mondják, hogy a haditerületnek nyilvánított vizeken lévő helyzetért erkölcsileg Anglia felelős, miután a Wilhelmina lefoglalásával elárulták azt, hogy az élelmiszerbevitel meg akarják akadályozni, amivel a nemzetközi jogot sértik meg. Kopenhága, márczius 4. A National Tidende jelenti Londonból. Az angol sajtó egyetértőig hangsúlyozza, hogy Amerika ne ringassa magát illúzióba a felől, hogy az angolfranczia nyilatkozat ellen kiadandó bármilyen erős tiltakozásának hatása lenne. Sőt valamennyi semleges állam tiltakozása is teljesen eredménytelen lesz. Anglia tengeri uralma kihasználásával maga fogja a háborút vezetni és túlteszi magát a semlegesek minden tiltakozásán. Tudja meg a világ, hogy Anglia kardja milyen mély sebet vág, ha azzal komoly csapásokat osztogat. A Globe azon sajnálkozik, hogy ezt az álláspontot már korábban nem hozták nyilvánosságra. A Westminster Gazette a következőket írja : Kiderült, hogy a semlegesek közvéleménye képtelen rajtunk segíteni. Saját magunknak kell tehát minden eszközzel segíteni. Sajnáljuk, hogy ez más hatalmaknak kellemetlenséget okoz. Most azonban minden tekintet nélkül kell érdekeinket megvédeni. Ezt a szempontot az angol kormány is teljes mértékben osztja. Washingtoni ujsághangok. London, március 4. A Times washingtoni jelentése szerint a sajtó általában igen tartózkodó hangon ír a helyzetről. Egyes lapok, mint például a Philadelphia, és a Leader rosszalják, hogy a kormány a hasztalan, de talán veszélyes beavatkozásra szánta el magát. Mások, mint a Newyork Tribune, azon a nézeten vannak, hogy mindent el kell követni a semleges államok megóvására. A képviselőház elé azt a javaslatot terjesztették, hogy a semleges államok ragaszkodjanak ahhoz, hogy a tengeri kereskedelem útjainak szabadsága fentartassék. A kongresszusnak egy német nevű tagja felszólította a kormányt, hogy adjon Angliának hatvan napi halasztást politikai magatartásának megváltoztatására, mely magatartása ma az Egyesült Államok elleni állásfoglalást jelent. Az elfogadhatatlan amerikai javaslat Berlin, márczius 4. A Times szerint az amerikai javaslat tanulmányozása azt eredményezte, hogy a javaslatok elfogadhatatlanok. A holland sajtó a semlegesek jogairól. Rotterdam, márczius 4. A Nieuwe Rotterdamsche Courant kifejti, hogy Anglia és Francziaország az ellenséggel való kereskedésről szóló törvényt tulajdonképpen a semlegesek ellen alkalmazza és ezért elvárja a kormánytól, hogy ez ellen tiltakozni fog. A Nieuwes van der Dag Asquith bocsánatkérésére megjegyzi, hogy a tengeri háborúnak ezt a fajtáját Anglia kezdette el. Anglia és Francziaország a dugáruról és a hajók feltartóztatásáról szóló rendelkezéseket úgy forgatják ide-oda, amint ez nekik éppen megfelel és nemtörődnek azzal, hogy mennyire károsítják ezzel a semlegeseket. A semlegesek jogaira való hivatkozás úgyis hiábavaló, de azért ezekkel a hivatkozásokkal élni kell. Az egyetlen semleges állam, mely hatalmával is támogathatja a tiltakozásait, az Egyesült Államok. Washingtonban, úgy látszik,meg is teszik erre vonatkozólag az előkészületeket. A franezia sajtó a megtorlásról. Paris, márczius 4. A sajtó az angol-franezia jegyzék felett megelégedésének ad kifejezést és kijelenti, hogy mindkét kormánynak kötelessége volt minden olyan eszközt megragadni, mely alkalmas arra, hogy Németország levezetését siettesse. A Temps a következőket írja : Az általunk bejelentett megtorlások nem embertelenek. Ezek a megtorlások nem járnak a semlegesek részére komoly következményekkel, sőt megvédik őket Németország barbár tettei elől. Különben csak Németországtól függ, hogy az entente-hatalmaktól elragadja a tengeri uralmat, melyből ők akarnak hasznot húzni mindaddig, míg az birtokukban van. A Figaro kijelenti, hogy Németország blokádja most a valóságban is teljes lesz. A Petit Journal azt mondja, hogy a jegyzék megfelel Francziaország és Anglia jogainak és érdekeinek. A Gaulois czikkében kifejti, hogy a semleges államok nem tehetnek mást, mint hogy minden kikötés nélkül helyeseljék az entente-hatalmak törvényes intézkedéseit, mert az entente-hatalmak érdeme, hogy ezek az intézkedések csak azokat érintik, akiket illet. Az angol sztrájkmozgalom veszedelmei. Rotterdam, márczius 4. A Nieuwe Courant a Times-ból a következő 2-áról Glasgowból kelt jelentését veszi át. Ámbár a sztrájkoló munkások csütörtökön ismét munkába állanak, a helyzet mégsem kielégítő. A munkát csak azzal a feltétellel kezdik mg, hogy nem követelnek tőlük túl.