Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-08 / 127. szám
Szombat, 1915. május 8. AZ ÚJSÁG Japánban elrendelték az általános mozgósítást. Stockholm, május 7. A Dagbladet írja: Az idevaló japán konzulátus a Svédországban tartózkodó japán alattvalókat értesítette, hogy a japán kormány elrendelte az általános mozgósítást. Angol hang a szövetséges Japán rablóhadjáratáról. London, május 7. A Daily Mail vezérczikkében foglalkozik a japán-kínai válság ügyével és nevetségesnek mondja a japán követség azon állítását, hogy Kina barátságtalannak, sőt összeférhetetlennek mutatkozott. Japán követelései sokkal súlyosabbak, mint azok, amelyeket Ausztria-Magyarország állított fel Szerbiával szemben, amelyek miatt a jelenlegi világháború kitört . Ennek a háborúnak végső és legszomorúbb tragédiája az lesz, hogy egy éppenséggel nem agresszív nép, melynek függetlenségét és integritását a Primrose helyettes államtitkár által az alsóházban márczius 11-én felolvasott angol-japán egyezmény garantálja, meg lesz rabolva és a rabló éppen ezen egyezmény egyik aláírója. A Jardang Hare ostroma. Hadműveletek a Dardanelláknál. Konstantinápoly, május 7. A Wolff-ügynökség külön tudósítója jelenti: A dardanellai összes harczokról megbízható helyről értesülök . Miután az ázsiai part az ellenségtől teljesen mentes, a harczok lényegükben a Gallipolifélsziget pontjain koncentrálódnak, a legkülsőbb európai pontokon : Szedil Bahr és Kabatepénél, Madytosznál. Az ellenséges expedíciós hadtest ausztráliaiakból és franczia gyarmatcsapatokból áll, köztük a színesek modern felszereléssel vannak ellátva. A hatalmas flotta ágyútüzérsége a szárazföldi operációkat fedezte. Ez az oka, hogy a védelmi csapatok nappal nem tartózkodhatnak azon a területen, amelyet az ellenséges hajóágyuk tüze ér, így a török főtámadások éjjel folynak le. Minthogy az ellenségnek megerősített léggömbjei is vannak, amelyeknek segítségével a partvidéket áttekinthetik, a hajóágyuk tálalási biztossága jelentékenyen erősbödik és így közvetett tüzelés alá vehetik a községeket. Ilyen körülmények között kettős értéke van a török sikereknek. A május 2-áról 3-ára virradó éjjelen, valamint a 3-ika és a-ike közti éjszakán a török csapatok különös vitézséggel harczoltak, úgy hogy az ellenség bizonyára nagy veszteségeket szenvedett. Ilyen heves harczok mellett természetesen török részen is igen nagy a veszteség, éppen úgy, a mint német részen a háború elején igen nagy volt a veszteség a tiszti állományban. Az ellenségnek minden igyekezete és a leghatalmasabb harczi eszközök felhasználása ellenére is egy lépést sem sikerült előbbre jutni. Ellenkezőleg, a törökök védelmi vonalai mindkét oldalon egészen a part közelében vannak. Döntés még nem történt, de a török csapatok helyzete teljesen kedvezőnek tekinthető. Külföldi lapok jelentik, hogy két német repülőt Tenedosznál lelőttek. Ez a hír nem igaz, ellenkezőleg, török részről még csak meg sem sérült valamelyik repülőgép. Ezzel szemben a mi repülőink többször sikeresen bombáztak ellenséges hajókat és a partraszállításnál használt hidakat, és sikerrel tartják távol az ellenséges repülőket. A Gallipoli-félszigeten folyó harczok folytatása a Kabatepénél partraszálló csapatok további visszaszorítására, 500 fegyver és egy gépfegyver zsákmányolására vezetett. Az ellenség nagy veszteségeket szenvedett. Szombaton este a visszavert ellenség hajói ismét gyújtóbombákat dobtak a teljesen védtelen Madytosz községre. Napközben csak tüzérpárbajok folynak, amelyekben a várágyúk is résztvesznek. Éjjel támad a gyalogság. Flandria helyett a Dardanellák. Hága, május 6. A Manchester Guardian azt fejtegeti, hogy czélszerűbb lenne Flandria helyett a Dardanellákhoz küldeni 950.000 embert. A Handelsblad ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy sajátságos a szövetségesek viselkedése, kik mindezideig Észak-Francziaországban törekedtek a döntésre, s most aztán, nyilvánvalóan azért, hogy Olaszországot a háborúba rántsák, hirtelen olyan nagy súlyt vetnek a Dardanellák megtámadására. A hollandus lap ezzel végzi fejtegetését : Olaszországra nézve fontosabb, hogy a Dardanellák az orosz hajóhad elöl elzárassanak, mint az Adriai-tenger birtoka, kodlik és harapja, marja, marczangolja a szalonnát. A vánkosból időközönként nem is emberi, inkább állatias hangok hallatszanak. — Hennye, hennye ! Hogy éppen most kellett ennek a büdös vonatnak elakadni. . . Most, mikor egy perczen élet, halál múlik — dünnyögi a menyecske és sápadt arczára sárgás foltokat ken az izgalom. A gyerek a vánkosban elcsöndesedett. Tán alszik. Talán örökre elaludt . . . Orbánné világért sem mert volna a vánkost fedő nagykendő alá tekinteni. Százszor is hozzányúlt a kendőhöz, de mindannyiszor ijedten kapta el a kezét. Egyetlen testrándulást sem érzett a vánkos alatt. A fásult nyugalom rettentő gondolatokat szuggerált az anyának ; ezeket a sejtelmeket, ezeket a tapogatódzó, vak gondolatokat azzal igyekezett elűzni, hogy okvetlen csak szendereg a pulyácska a vánkosban. Reggel felé egy üres mozdony érkezett. A hótorlaszokat is eltávolították a pályatestről. A vonat hát megindult. Délben be is szaladt a városi állomásépület elé. Orbánék ahhoz az orvoshoz mentek, aki legelsőben akadt az utjukba. — Megkéstek, emberek, a fiúcskával. Meghalt — szólt az orvos, mikor a vánkost kibontotta. — Meg-e ? Meghalt ? A Ferus meghalt ? Nem lehet a kérem otossan, orvos úr — morgott az öreg Orbán. — Ragályos betegségben, nyakszirtmerevedésben halt meg. Jelentsék azonnal az esetet a rendőrségen. A vánkost és a kendőt pedig tüstént égettessék el, mert magukra is átmegy a baj — felelte az orvos.rt Most nei tesz ! Ha Bábud haza gyón Semizliből, fejszével kerget ki engemet a világból a gyerek miatt — beszéli önmagához a menyecske, mikor kijöttek az orvos lakásából. Mentek, mendegéltek az utczákon. Egyikből ki, a másikba be. Meg-megálltak a boltok előtt. Nézték a czifra kirakatokat, bámulták a nyüzsgő népet. Lelki mozdulatlanságukban szédült árnyak gyanánt kószáltak a hóolvadásos gránitkoczkákon. Észre sem vették, hogy az alkony már teregeti szürke fátyolát. — Mit is parancsolt a doktor! Hogy vigyük a rendőrségre a halottunkat ? — motyogja egy néptelen utczában az öreg. — Úgy mondta. Hát itt temessük el a városban . Hazaviszem inkább. Otthon tegyük a föld alá — suttogja a menyecske. — Nem lehet hazavinni. Biró voltam. Tudom a törvényt. Halottat nem szabad szállítani egyik községből a másikba. A vasúton is észrevennék, aztán újabb baj szakadna a szivünkre, idézés . . . Huzavona . . . Tömlöcz... A teremtését, nem lehet... Hacsak . .. — No ! Mondja már kigyelmed ! — Tudod mit' Veszünk egy zsákot. A vánkost meg a kendőt leteszszük itt valamelyik kapu alá. Itt alig jár ember. A Ferust bedugjuk a zsákba. Otthon aztán azt mondjuk, hogy a visszafelé után, a vasúti kocsiban lett vége. A vonatunk éjszaka fog indulni. Addig bemegyünk a Füge Istók kocsmájába estézni. Ott majd falunk valami meleget. Kóvályog a fejem. Nem, bírnám ki hazáig éhgyomorral — fejezte be a tanácskozást az öreg. 3. A Feigelstock korcsmája a városszélen van. Szutykos kis tanya, ahol a közelvidéki parasztok, leginkább kaplonyi, kálmándi és börvelyi emberek iddogálnak félliter nyírt czankót, vagy egy-egy porczió törkölyt a hetivásárok után. A korcsmaszoba tetejéről köreges petróleumlámpa csüng ; üvegjére réteges patinát rakott a piszok és a korom. Szanaszét asztalok, festetlen székek. Orbánék a kályha mellé telepedtek. A zsákot a fal mellett húzódó lóczára tették. Egy leszakadt vén paraszt könyökölt mellettük az asztalon. Olyan régimódi, kopott, sehonnából jött szegénylegény lehetett, kinek típusa némely Barabás-piktúrán van megörökítve. Fogtalan, behorpadt pofájára daczos, lenéző mosoly száradt. Csupa ragya, csupa tücsök ez a mefisztói pofa , szinte meg lehetne gyújtani rajta a gyufát. Keskeny karimájú jászkalapját a szemére húzta. Ázott bocskora paczalként ragadt a lábára. — Mán mögint este van — krákogja göthös vigyorgással. — Olyan hamar ellobbanik a Nap. Kevés mán benne a tökmagolaj. Kicserélhetné már az Úristen ezt a rozsdás Napot egy ujjal, ez a régi meg jó lenne Holdnak. Écczaka csak elpislákodja valahogy az égen. Orbán gazda félfüllel sem hallgat a bujdosó szegénylegényre, hanem bekiállt a kármentőbe : — Jordi ! Van-e valami meleg falni való ? — Mit ennék kend, ha volna ? Talán pástétomot szúnyogmájjal ? Az nincsen. De kaphat kend friss gulyáshúst. Éppen máma döglött meg egy kórságos bürgém — tréfál a poczakos Feigelstock. — Vagy két tángyérral szagálhat belőle, ha szüves lesz — kummog ősz bajusza alul Orbást gazdi * Anglia blokkozása. French végzetes megkésése. Hága, május 7. Érthetetlennek látszik, hogy French tábornok mindjárt azután, hogy a németek megszállották Fortuint, vagyis már egy héttel ezelőtt, vissza nem vonult; úgy látszik, vissza akarta venni minden áron az elvesztett terepet. Az angol munkások sztrájkmozgalma. Hága, május 7. A bányatulajdonosok és szénmunkások szövetségének közös gyűlése, amelyen Asquith miniszterelnök elnökölt, eredménytelenül oszlott föl, mert még az engedésre hajlandó bányatulajdonosok is sokalták a húsz százalékos béremelést. A német torpedók, Berlin, május 7. Brockdorff-Rantzau gróf kopenhágai német követ ezt a nyilatkozatot teszi közzé : A franczia hadügyminisztériumnak a Ritzau-iroda utján terjesztett ama közlése, hogy német torpedókat a rajtuk lévő szerkezet automatikusan úszóaknákká változtat át, ha ezért nem találnak, egyáltalában nem fedi a valóságot. Éppen az ellenkezője igaz. Valamennyi német torpedót olyan szerkezettel látták el, amely sülyesztő-készülék által megakadályozza azt, hogy a torpedók, pályájuk végére érve, a víz színén úszszanak. Nem tapasztalták, hogy akár egy ilyen mechanizmus is csütörtököt mondott, ellenben az angol torpedóknál ez, úgy látszik, igen gyakran megtörténik. A sülyesztő készülék annyira általánosan ismert, hogy a franczia minisztérium állítása minden szakértő előtt a rosszakaratú ferdítés bélyegét viseli magán. A balkáni államok és a bábom. Aviatikusaink nem bombázzák Montenegrót A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról : Az entente-sajtóban folyton felbukkanó olyan hírek, melyek szerint az osztrák-magyar aviatikusok napról-napra Montenegró városaira és falvaira bombákat dobnak, miáltal számos nőt és gyermeket megölnek, vagy megsebesítenek, nem egyebek mesénél. Aviatikusaink harczi tevékenysége azokra az elkerülhetetlenül szükséges ellenintézkedésekre szorítkozik, amelyeket a mi biztonságunk érdekében meg y