Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-22 / 172. szám

8 Mil III AZ ÚJSÁG Kedd, 1915.­június VI. A nagy bűnös, Szófia, junius 20. Angelov katonai iró a Kambaná­ba,n »A nagy bűnös« czimmel ezeket írja : Abban a hallatlan vérfürdőben, a melynek színhelye ma Galiczia, Oroszország hasonlít a mészárszékre vitt és megkötözött bikához, a mely saját vérébe fullad. Nem igaz büntetése-e ez Oroszország nagy bűneiért ? Egy kulturátlan nép akar erőszakot elkövetni a kultúrán, a czivilizá­­czión és a szabadságon. A reakc­ió, a szibériai börtönök és a rettenetes rendőri uralom klasszikus hazája, a­mely saját alattvalóit degenerált para­ziták rabszolgaságában tartja, s a­melynek köz­életét néhány nagyherczeg tartja lánczra verve, Európa czivilizált országainak ez a legutolsója akarta kibontani a szabadság zászlaját és fel­szabadítani a legszabadabb és legkulturáltabb népeket. Ugyanily eszmék nevében szabadította fel Csingisz kán századok előtt a népeket oly módon, hogy valóságos gúlákat halmozott össze emberek koponyáiból. Minden bűnéért kell most Orosz­országnak lakolnia. Az a milliónyi átok, a­melyet annak idején Oroszországra szórtak, most megy teljesedésbe. A Dardanellák ostroma. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, június 21. A főhadiszál­lásról jelentik : A Dardanella-fronton Ari Bur­­nunál június 18-án és 19-én semmi jelentősebb esemény nem fordult elő. Egy ellenséges pán­­czélos hajó jelent meg Sed-il-Bahr előtt, a melyet 9 torpedónaszád és 7 aknakereső hajó fedezett s azután eredménytelenül ágyúzta ana­tóliai parti ütegeinket, majd kíséretével vissza­vonult Lemnosz felé. E hónap 19-én az ellenségnek Sed-il-Bahrt­ól délre álló czentrumunk ellen intézett gyenge támadását az ellenség súlyos veszteségei mellett visszavertük, parti ütegeink pedig eredmény­­sen tüzeltek az ellenséges tüzérségre, szállító­­oszlopaikra és gyalogsági hadállásaikra, a­me­lyek európai ütegeink hathatós tüzelése elől kénytelenek voltak visszavonulni. Anatóliai ütegeink szintén nagyon eredményesen ágyúz­­ták az ellenséges hadoszlopokat, a­melyek az új tábor felé voltak után, hangáraikat is tűz alá vették és tüzet okoztak, a­mely több repülő­gépjüket elpusztította, az ellenséges csapatok és lovaik között nagy kavarodást idézett elő. Ellenséges repülőgépek egyes ütegeink fölött elrepülve, nyolcz bombát hajítottak le, de nem tettek kárt. A többi hadszíntéren nincs újság. A háború egfyéb hírei. Pour le mérite egy bajor tábornagynak. Berlin, június 21. Kneussel lovag bajor al­tábornagyot, hadosztályparancsnokot, a Pour le mérite-rendjellel tüntették ki. A montenegrói hadsereg felvonulása, Lugano, június 21. A Giornale d'Italia jelenti Bzkutariból . Míg a montenegrói hadsereg zöme a Tarabosz közelében marad, egy szakasz előrenyo­mult, hogy Selzet, Mikát, Mullit, Castratét és Kaoppliét megszállja, továbbá hogy Vraka felé előretörjön. Egy másik szakasz megszállotta Salat és Sosit és tovább nyomul Fusiostoi felé (Kiri táján), hogy az első szakaszszal egyesüljön. Egy harmadik szakasz átlépte a Bojana folyót, meg­szállta Obotit,Pulizit, Daraghiatit és Trust, úgy­szintén az Alessio—Szkutari közötti út egyes helyeit, valamint a Punta Merát, továbbá a mediai kikötőt uraló vidéket. A montenegróiak a meg­szállott területek lakosságát lefegyverezték, da­czára annak, hogy eddig nyugodtan maradt. A közutalés és a háború. Munkában a jótékonyság. A fővárosban. A Hadsegélyző Hivatal akcziói. A háborús jótékony­­sági intézmények homlokterében kétségkívül a magyar királyi honvédelmi minisztérium által felállított Had­segélyző Hivatal áll, a­mely mindjárt a háború kitörése után a király parancsára létesült, hogy központi szerve legyen Magyarország területén az önkéntes segélynyújtásnak és irányítója a jótékonysági cselekvéseknek. A direkt gyűjté­seken kívül a Hivatal czéljainak szolgálatában állanak. 1. A Magyar Nők Korona Alapja, melynek tagja lehet minden magyar asszony és leány, a­ki legalább egy koronát fizet az alap pénztárába. A teljes bevétel, mint a többi gyűjtésektől elkülönülő alap, a katonai öz­vegyeké és árváké. 2. A nemzeti áldozatkészség szobrának alapza­tára és a lovasalak pánczélzatára illesztendő bronzleme­zek jövedelme felerészben az özvegyeké és árváké, fele­részben a rokkant katonáké. 3. Az alakulóban levő Hadsegélyző Szövetségbe beléphet mindenki, a­ki öt éven keresztül évi egy korona tagsági díj fizetésére vállal kötelezettséget. Ennek a szö­vetségnek teljes jövedelme felerészben az özvegyeké és árváké, felerészben a rokkantaké. 4. Családi és egyéb gyűjtőperselyeket hozott forga­lomba a hivatal ; a családi perselyek 40 fillér árban Buda­pesten, IV., Kossuth Lajos­ utcza 12. szám alatt, vagy a Hadsegélyző Hivatalnál (képviselőház) rendelhetők meg. A befolyó összegek fele az özvegyeké és árváké, fele pedig a rokkantaké. 5. Gyűjti a hivatal a közönség természetbeni sze­re­tét adó Hiányait élelmi és élvezeti czikkekben, pénzbeli adományokat a harcztéren levő és Magyarország területén kiegészülő közös-, honvéd- és népfölkelő csapatok részére és az adományokat eljuttatja a karost­érre. 6. Elfogad és gyűjt mindenfajta pótruházatot és fölszerelési tárgyakat a harcztéren levő csapatok részére. 7. Forgalomba hoz jelvényeket, emlékérmeket, em­léklapokat, csataképes levelezőlapokat, egyéb mű-, dísz­és használati tárgyakat. 8. Gyűjt férfiruházati tárgyakat a katonai kötelék­ből elbocsátott rokkantak részére. Női- és gyermekruhát a katonák özvegyei és árvái számára. A vidéken. Jótékonyczélu hangverseny Kaposvárt. Kaposvárott a város hires háziezredének, a 44-ik gyalogezrednek Reichrt­­bergbe (Csehország) történt áthelyezése folytán a Kapos­várra vezényelt új helyőrség, a 98-ik gye. vonószenekara a Vöröskereszt rendezésével jótékonyczélú hangversenyt tartott a Turul-szálló nagytermében. A majd 700 korona bevételt a tevékeny rendezőség, melynek élén remete­­pogányesti özv. Pogány Józsefné elnöknő buzgólkodott, ka­tonai betegápolás czéljaira forditotta. A Csernovicz körüli legutóbbi borotok. — Kiküldött tudósítónktól. — Csernovicz, junius 14. Az Észak-Bukovinában márczius 18. és 28-ika között lefolyt eredményes harcrok után az oroszok respektá­bilis távolságra vonultak Csernovicztól. A Baján—Novoszielicza közötti legszélsőbb terü­­letsávot tartották megszállva. Erről a terepszakasz­ról sűrűn rendeztek kisebb betöréseket, melyeknek azonban Papp alezredes a csoportjával mindig véres véget vetett, így múlt el körülbelül harmad­fél hónap. Május 10-én Papp alezredes taktikai okoknál fogva kénytelen volt a vezvonalát Buko­vina északkeleti részéből visszavonni és­ előbbi hadállásába vonulni a Pruth balpartjára. Az oro­szok erre egyre közelebb húzódtak Csernoviczhoz és szakadatlanul nyugtalanították a várost. Csa­pataink türelmetlenül várták a pillanatot, a­mely­ben véglegesen kiűzhessék az ellenséget Bukoviná­ból. Erre azonban csak egy nagy offenzíva kereté­ben kerülhetett a sor. Kerek egy hónap múltán, június 9-én vált valóra csapataink vágya. Pflanzer- Baltin hadseregének kelet-galicziai előnyomulásá­val kapcsolatosan az egész bukovinai fronton meg­kezdte az offenzívát Papp alezredes. A tulajdonképpeni küzdelem csak csütörtökön délelőtti tíz óra táján fejlődött ki. A város magasabb pontjairól puszta szemmel jól követhettük fejle­ményeit. Láttuk és hallottuk az ellenséges ágyú dübörgését , a mi tüzérségünk nyomtékkal felelt reá. A Pruthnak a város előtt elterülő egész völgye, Horeczától körülbelül Biláig füstfelhőkbe burko­­lódzott. Minden lövést csillámlás követett, mely a füstfelhőket egy-egy pillanatra átvilágította. Ebben a pokoli tűzben indultak előre csapataink, oda se nézve az ellenséges lövedékeknek. Egymás után múltak az órák szakadatlan harcz közben, mely csak estefelé csillapodott le egy kissé. Körülbelül fél nyolcz órakor rövid szünet tá­madt. Az ágyuk elhallgattak. A városra rá­borult az alkonyat és a lakosság éppen a nap eseményeit akarta kipihenni. Azt hitte mindenki, hogy az oroszokat most már alaposan elkergettük és hogy Csernoviczra nyugalom következik végre. Csalóka reménység volt. Pont kilencz órakor utolsó roha­mukra indultak az oroszok Csernovicz előtt álló legszélsőbb balszárnyunk éhen. .Rettenetes puska­tű­z kerekedett, a­milyenhez hasonló hevességűre Csernovicz körül még nem volt példa. Szakadatla­nul váltakozt­ak a sortüzek, melyek vad vissz­hangjukkal az­ egész várost felverték. A Pruth egész völgye megvilágosodott a reflektorok és a felvillámló rakéták fényében. Számos puskagolyó tévesztette el czélját és hullott le a városban. A Ringplatz járókelői jól megfigyelhették a köve­zetre lecsapódó puskagolyókat. Az alsóváros több utazájában az ablakokon át a lakásokba hatoltak a golyók és bele­fúródtak a falakba. Esti kilenc­től tízig tartott a lövöldözés. Ekkor ágyúink is megszólaltak. Az oroszok csak elvétve válaszoltak reájuk. Tüzérségünk megadta az ellen­ségnek a kegyelemdöfést és rákényszemítette, hogy a zuezkai erdős magaslatokra húzódjék. Néhány ellenséges tüzérségi lövedék, melyeket az oroszok czéltalanul és tervtelenül lőttek ki, a városba té­vedt, föl is robbant, de szert nerére csak csekély kárt okozott. Egy shrapnell egy R­ózsa-ut­czabeli ház tetejére­ hullott­, keresztülhatolt rajta, átfúrta a mennyezetet s végül a ház egyik előszobájában robbant szét. Szilánkjai összetörték az ablaküve­geket meg az ajtókat és a falakat is in­grongál­ták. A ház tulajdonos­nője éppen háló.-­ óha­jában tartózkodott a robbanás idején. Szerencsére semmi baja sem esett. Másnap elment a rendőrségre és panaszt tett az »ismeretlen orosz tettes« »ingat­lannak ártó szándékkal való megrongálása« c.zímén. Bár városunk lakossága az ilyen inczidensek­­hez már hozzászokott, ezúttal mégis izgatott­ lett és nyugalmát is elvesztette, a­mi érthető, hiszen a lövöldözés szokatlanul heves volt. Ezzel azonban ki is adták mérgüket az oroszok. Visszavonultak a Pruth-völgyén és még azon este megkezdték had­állásuk kiürítését. A harczi zaj egyre gyöngült s a lakosság csakhamar nyugalomra tért. Odakünn azonban, ha immár nem is hevesen, de még egyre tartott a küzdelem. Csapataink még az éjszaka folyamán folytatták az előnyomulást. Nem volt az könnyű feladat, ám derék katonáink törhetetlen kedvvel mentek előre. Tizenegy óra tájt érkeztek meg Csernoviczba első sebesült­jeink. Azzal az örömhírrel jöttek, hogy az oroszok már kiürítik Szada­gorát. Néhány órai pihenés után pénteken, június 11-én, folytattuk a küzdelmet. Csapatainknak, me­lyeknek soraiban magyar, horvát és bukovinai népfölkelők harczoltak, mindaddig államok kellett a küzdelmet, míg nyugatról segítség érkezik. Mert az a csapatunk, mely az oroszokat Koczman előtt oly alaposan megverte — a lengyel légionáriusok csoportja — Luzan felől Zadobrovkán és Czernav­­kán át feléjük tartott. A két csoport egyesült, azután fokozott hevességgel vetette magát a mene­külő ellenség után. Tömegesen hullott az orosz , több századjuk kapva-kapott az alkalmon, hogy megadja magát. Derék katonáink ily módon több mint 500 oroszt fogtak el Czernavkánál és Zado­­brovkánál ; a lengyel légió ugyanekkor egy teljes orosz zászlóaljat tisztestől fegyverletételre kény­­szerített. Két gépfegyverosztagot is elfogtak ka­tonáink. Déltájban annyira előre jutottunk, hogy Szada­­gorába, Mahalába és Czernavkába bevonulhattunk. Győzedelmes előnyomulásunk azonban még ezzel nem ért véget. Egész nap folyt a harcz. Miközben csapataink lelkesedve törtettek előre, az oroszok valóságos virtuozitást fejtettek ki a menekülésben. Tüzérségünk azonban elárasztotta a menekülő oszlopokat öldöklő tüzével. Garmadákban hevertek az orosz halottak és sebesültek a harcztéren, mely időközben Raranczéig­ elnyúlt. A forrósággal és a fáradalmakkal daczolva,lankadatlanul folytatták előretörésüket hősies csapataink. Estére már a miénk volt az az egész terep, melyet egy hónappal ezelőtt önként engedtünk át az ellenségnek. Az oroszok szakadatlan üldözése közben még azon nap megszállottuk Toporoucz, Rarancze és Dobro­­noucz községet. A foglyok száma és zsákmányunk

Next