Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-25 / 205. szám
e ményezésére emlékiratot akarnak kiadni a háb ború kitörésének évfordulójakor. Támadások az angol kormány ellen. London, július 24. (Alsóház.) A szénbill tárgyalásánál Goldstone (munkáspárti) javasolta, hogy a bilinek visszaható ereje legyen már megkötött szállítási szerződésekre is. Rámutatott arra, hogy a széntermelésnek 70%-a már szerződésileg le van kötve, úgy hogy a bill a fogyasztóknak keveset fog használni. Anderson kijelentette, hogy a glasgowi városi hatóság már szerződést kötött, amely 260.000 fonttal nagyobb kiadást hárít reá, mint a múlt évben. Mackkinder (unionista) kijelentette, hogy a bili késői benyújtása olyan időpontban, amikor a termelendő mennyiség 70%-a le van kötve, körülbelül olyan eljárás, mint amikor az istállót bezárták, miután a lovakat ellopták volt. • Dickinson (liberális) kijelentette, hogy a bili a pótjavaslat nélkül politikai szédelgés. Ha a legutóbbi hónapokban kötött szerződések árai kötelezők a kiskereskedelemre, akkor a londoni szegényemberek télen legalább 37 shillinget fognak fizetni egy tonna szénért. Ez nemcsak elégedetlenséget, hanem veszélyeket is rejt magában. A nép azt fogja hinni, hogy a kormány az országot eladta a szénkereskedőknek. Uealy (naczionalista) hangsúlyozta, hogy a vitában résztvevők mind indíttatva érezték magukat a kormányt támadni. A kormány tudta, hogy sietni kell és mégis késlekedett, amíg a szerződéseket megkötötték. A koalíciót úgy definiálja, hogy olyan valami, ami föl van ruházva hatalommal, hogy a parlamentet kihívja. (Helyeslés.) Edwin Cornwall képviselő, aki szénkereskedő, kijelenti, hogy a bili három hónappal késett. Markham kifejtette, hogy a bili pótjavaslat nélkül semmit sem ér. * Runciman kereskedelmi miniszter kifejtette, hogy a bilit nem lehetett benyújtani, mielőtt a bérviták rendezve nem voltak. Az eddigi szerződéseket nem lehet törvénynyel megszüntetni. Tény, hogy Angliában és Skócziában számos városi hatóság igen kedvezőtlen szerződéseket kötött. A pótjavaslatot nem fogadja el, ellenben javasolja, hogy a bilit a következő vitánál módosítsák. A pótjavalatot erre visszavonják. Markham kérdezi, vájjon nem kerülte-e el a hadügyi alállamtitkár figyelmét egy toborzó falragasz, amely Kitchener hadseregéről beszél a király hadserege helyett. Tennant alállamtitkár sajnálatát fejezte ki a hiba miatt. Pringle kérdezte, meddig tartott, amíg a hadügyi hivatal észrevette, hogy ez a falragasz a hadügyi hivatal épületén látható. Válasz e kérdésre nem jött. Erős megterheltetések. London, július 24. A Daily News írja : Mindeddig nem ütközött nehézségbe a pénz előteremtése, de ez a jövő erős megterheltetésének árán történhetett csak. A négy és fél százalékos hadikölcsönre való jegyzés igazán nem hazafiság. A lap erősebb megadóztatást tart szükségesnek, reméli azonban, hogy a lehetőségig egyenes adókat fognak kivetni. A Times a behozatal megadóztatásáról. London, július 23. A Times Írja: A Citykereskedők közt, akiket Asquith fogadott, voltak lelkes emberek, akik maguk kérték a kormányt, hogy adóztassa meg a behozatalt. Ezeknek az uraknakmegváltozott a véleményük, éppen úgy mint a kormánynak. A kormány kezdi a behozatal megadóztatását nehéz dolognak tartani. Asquith nyitva hagyta ezt a kérdést, de hogy a City ezt javasolta , hogy a kormány nem utasította el ezt a javaslatot, az az idők jele. A lap reméli, hogy a védkötelezettség dolgában is hasonlóképpen megváltoznak a vélemények. A dél-walesi bányászok győzelme: London, július 24. A Times jelenti Cardiffből . A bányászok küldöttei tegnap monstre gyűléseken jelentést tettek a történt döntésről. Minden ilyen gyűlésen az a meggyőződés uralkodott, hogy a bányászok nagy győzelmet vívtak ki és ezzel a tudattal visszatérhetnek a munkához. Gazdasági tanácskozó testületek Francziaországban, Páris, július 24. A Journal jelenti: Jean tiennessy a kamarában törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint a gazdasági mozgósítás jobb szervezése érdekében minden katonai kerületben gazdasági tanácskozó testületet szervezzenek, amelynek a prefektusok, a kereskedelmi kamarák képviselői, az ipar, a mezőgazdaság és a szállítóvállalatok képviselői lennének tagjai. A bizottság a gazdasági életre és a mozgósításra vonatkozó összes kérdéseket beható vizsgálat tárgyává fogja tenni. Eltűnt franczia katonák. Páris, július 23. A Petit Párisien jelenti: Tekintettel a több hónap óta nyoma veszett franczia katonák nagy számára, akikre vonatkozólag a hadügyminisztérium tudakozó irodája nem tudott felvilágosítást adni és tekintettel a kérdezősködések mind nagyobb tömegére, a hadügyminisztérium új intézkedéseket tett, hogy a raktárakban, az arczvonalon és egyebütt folytatandó kereséssel pontos adatok birtokába jusson. A hadügyminisztérium a vizsgálat után az eltűnt katonák sorsáról családjaiknak fölvilágosítást remél nyújthatni. Marconi Franciaországba utazott. Berlin, július 24. (Saját tudósítónk távirata.) A Vossische Zeitung jelentése szerint Marconi tegnap egyenruhában Francziaországba utazott. Angol veszteségek: London, július 24. A tegnapi veszteséglista 64 tiszt és 831 közember nevét sorolja fel. Képzelnék, hogy várok valamit tőlük .. . én, a szegény ördög, tőlük, a gazdagoktól... Annál inkább számon tartotta a halott rokonait. Hosszú nekrológokat, valóságos dicsőítő himnuszokat tudott mondani családjának azokról a tagjairól, akik legutóbb tértek meg őseikhez, és akikkel, amíg éltek, mindig csak a »Szervusz !«-nál maradt. Sok ízre oszló atyafiságának egész történetét könyv nélkül tudta és a leszármazás kérdései egy pillanatig sem ejthették zavarba. Volt egy pár lefejezett, lekaszabolt, vagy más hasonló kitüntetésben részesített őse, akiknek a históriájából mi is letehettük volna a vizsgálatot, annyiszor hallottuk a Római Császárban. Azt már kevésbé tudtuk, hogy az apja, meg a nagyanyja hogyan mentek tönkre. Erről nem szeretett beszélni. Elég az hozzá, tizenhéttizennyolz éves korában, alig hogy túlesett az érettségin. Pető egyedül állott a világban, egy fitying vagyon nélkül, arra utaltán, hogy amit Világosynak nevezett úr még nem próbált maga keresse meg a kenyerét. Vidáman felelt meg ennek a feladatnak. Tehetséges, ötletes fiú volt és tudott dolgozni, kivált ha nagyon szorította a szükség. Persze, sohase vitte többre, csak annyira, hogy nagynehezen, amikor szorgalmas volt, meg tudta szerezni a másnapra harmadnapra valót. Azután, hogy nagykorú lett, kétszer-háromszor is hozzájutott egy-egy kis örökséghez. Ebben a szép időben, mely két-három évig tartott, kitört belőle az ősrégi Világosy, akit különben máskor se nagyon fékezgetett magában. Bebizonyította nekünk, hogy sokkal kevesebb jutott neki, semhogy az öröksége kamataival »valamit kezdhetne«, a legokosabb tehát, ha az égből cseppent vagyonkát elutazza. El se utazta. Kétszer vagy háromszor nagyobb utat tett és ezalatt »jól élt« ; ennyi maradt rá a sok családi birtokból. Amint máskor nem igen ügyelt rá, hogy hova teszi a garast, — mert szeretett gavalléroskodni és nem szívesen tagadta meg magától az apró kényelmeket — ekkor is a legnagyobb nyugalommal adott túl azon, a mit eluralkodhatott. Se a holnap, se a messzibb jövő nem aggasztotta ; nagyra volt a tehetségével és rendetlenül bízott benne, hogy hamarosan ki fog gázolni a bohém szegénységből. Később, amikor elveszítette ezt a reménységét, már nem tudott változtatni az életmódján , de ő maga se tudott megváltozni. Kedves, derék, jó ember volt, — és kiválóan eszes valaki, aki a nagy munkabírásával is sokra vihette volna — de gyógyíthatatlanul könnyelmű. »Nem tudok számítani; ezt az» egyet sohase fogom megtanulni« — mondta, félig büszkén, félig szégyenkezve. Azt hiszem, sohase gondolt tovább a holnapnál. Ha a másnapi ebéd gondja nem bántotta, szívesen belefelejtkezett a mesélgetésbe, s ha több volt a zsebében, mint amennyi a legszükségesebbre kellett, mindjárt »nagy lábon« kezdett élni. Ez, természetesen, azzal járt, hogy időszakonként, újra meg újra »pénzzavar«-ba jutott és gyakran kölcsönözgetett azoktól a czimboráitól, akik jobb módnak örvendtek, vagy kevesebbet költekeztek, mint ő. Inkább meghalt volna, mint hogy — akármilyen nagy bajban — valamelyik előkelő rokonához forduljon, de abban nem talált semmi bízálgatni valót, hogy olyan összeg erejéig, amelyet még neki se volt nehéz visszafizetnie, kölcsönöket fogadjon el a czimboráitól. Úgy gondolkozott, hogy a bizalmas barátságnak ezzel a jelével csak megtiszteli őket, és amazok is — az illetékes bírálói —így fogták fel a dolgot. Nagyon értékeltük a társaságát ; elmésségének és mesélgetőskedvének sok, meghálálhatatlan gyönyörűséget köszönhettünk; szerettük minden hibájával, és úgy találtuk, hogy akármilyen szegény lett, lélekben éppen olyan nagy úr maradt, amilyenek ősei, a kiskirályok voltak. • •• Hogy ő maga is ilyenformán gondolkozott, minduntalan elárulta. Az öltözködését sohase hanyagolta el, s nem juthatott olyan nélkülözésbe, amelyben a külső megjelenését a leggondosabban ne ápolta volna. Egy cseppet se titkolgatta, milyen sokat tart családfájának az égbenyujtózkodásáról és arról, hogy mennyi előkelőséggel fűzi össze a vér köteléke. Órákig tudott mérgelődni, ha valaki, aki nem ismerte, y helyett i-vel írta a nevét és a legjobb barátja is megboszanthatta azzal, — amiért különben az idegent rendreutasította volna — ha tréfából nem Petőnek, hanem Péternek szántotta. Erősen gyanúsítom magamban, hogy — mint az udvarból száműzött Henrik herczeg, akinek Falstaff meg a többiek társaságával kell beérnie, amíg IV. Henrikké lehet — köztünk csak azt az időt várta, amikor majd visszatérhet az igazi életbe, királynak . . . legalább egy darabig, amig meg nem törte a reményevesztettség. III. Engem már meglehetősen elválasztott tőle a pályaválasztásom, amikor egyszer egyik közös barátunk ezzel a hírrel lepett meg : — Fogózzál meg jól, mert különben le fogsz esni a székről ! Tudod, mi újság ? Világosy Pető feleségül vette . . . mit gondolsz, kit ? . . . Nünükét ! — Lehetetlen ! — És mégis igaz. Tanuk bizonyítják. Az a két tanú, a ki ott volt a templomban. — Hát megőrült Pető ? — Úgy látszik, igen, teljesen megőrült... _________AZ UJSÁQ__________ _ Vasárnap, 1915. julius 2. Világfoáhomi, A Dardanellák ostroma. Olasz-török háború előtt. Zürich, július 24. (Saját tudósítónk távirata.) Rómából jelentik : A török vizeken tartózkodó olasz kereskedelmi hajók parancsot kaptak, hogy fussanak ki a török kikötőkből. A turini Stampa jelenti : A törökországi olasz konzulátusokat kormányuk felszólította, hogy ha török hatóságok tevékenységükben továbbra is akadályozni fogják őket, hivatalos helyiségeiket zárják be és térjenek vissza Olaszországba. * Lugano, július 24. (Saját tudósítónk távirata.) A Messagero szerint az olasz minisztertanácsban Sonnino és Salandra a Törökországgal való feszült viszonyról nyilatkoztak . Ha a török sajtó ellenséges magatartása és az olasz tartalékosok visszatartása ügyében az olasz nagykövet felszólalására nem érkeznék kielégítő válasz, Olaszország és Törökország között az összeköttetés visszavonhatatlanul megszakadna.