Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-23 / 234. szám
4 fából és Giaffából szabadon behajózhassák magukat. 4. Hogy az ország belső részének hatóságai ne akadályozzák meg olasz alattvalók elutazását a kikötőhelyek felé, sőt könnyítsék meg azoknak elutazását. Augusztus 5-én, mielőtt ultimátumunk 48 órás határideje lejárt, a török kormány a nagyvezér által aláírt jegyzékben pontrólpontra elfogadta követeléseinket. Ez ünnepies nyilatkozat alapján a királyi kormány két hajót küldött Rhodoszba azzal az utasítással, hogy ott parancsokat várjon be amaz olasz polgárok behajózása dolgában, akik az említett ldiázsiai kikötőkben már régóta vártak a hazautazásra. Most azonban az amerikai konzulátusi hatóságok jelentéseiből, amely hatóságok különböző helyeken az olasz érdekek védelmével voltak megbízva, kitűnik, hogy a beiruti katonai hatóság augusztus 9-én a megelőzőleg megengedett engedélyeket visszavonta és hasonló eset történt Mersinában is. Kijelentették továbbá, hogy a katonai hatóságok a többi olaszok behajózását is Szíriában meg fogják akadályozni. Az ultimátum következtében tett kategorikus ígéretet a török kormány tehát ily nyilvánvaló módon megszegte, minek folytán a királyi kormány a konstantinápolyi nagykövetnek azt a parancsot küldte, hogy Törökországnak nyújtsa át a hadüzenetet. Konstantinápoly, augusztus 22. A jegyzéket, amelylyel az olasz kormány tudatja azt az elhatározását, hogy a viszonyt megszakítja Törökországgal, Garroni olasz nagykövet tegnap reggel nyújtotta át a portán. Berlin, augusztus 22. (Saját tudósítónk távirata.) A Vossische Zeitung-v.dk. jelentik Konstantinápolyból: Garroni marchese olasz nagykövetnek elutazása itt nem keltett különösebb izgalmat, mert mindenki tudta, hogy Olaszország, miután ultimátumára kielégítő választ kapott, újabb ürügyet keres a hadüzenetre. Garroni azzal okolta meg a diplomácziai viszony félbeszakítását, hogy Törökország támogatja a líbiai felkelőket, és hogy a Törökországban megtelepedett olaszokat nem bocsátja haza. Ami különben Garronit illeti, ő a háború megakadályozása érdekében dolgozott. Fáradozása azonban nem járhatott sikerrel, mert az olasz kormány már régóta nem ura akaratának, hanem Anglia szolgája. Az ott élő olaszok túlnyomó része azon a nézeten van, hogy a Törökországnak küldött hadüzenettel az isonzói balsikerekről akarja a nép figyelmét elterelni a kormány. Chiasso, augusztus 22. (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz minisztertanácsnak még az utolsó percben is tanúsított tétovázását azzal magyarázzák a milánói újságok, hogy Garroni nagykövet táviratát várták Konstantinápolyból s a táviratban a török kormány válaszát Olaszország panaszaira. A nagyköveti távirat elmaradását annak a legújabb török rendelkezésnek tulajdonítják, mely a távirati forgalomban megtiltja az olasz, franczia és angol nyelv használatát. Az olasz sajtó ebben is Itália »provokálását« látja. A Secolo szerint az a »haramia-csoport«, amely Konstantinápolyban a hatalmat magához ragadta, ezzel a rendszabályával azt akarta demonstrálni, hogy Olaszországgal hadban állónak tekinti magát. A Secolo szerint Itáliára nézve szükséges a török háború, nem mintha Olaszország területének megnagyobbítására törekednék, hanem annak érdekében, hogy a »kulturnépek« (melyhez Németország és a monarchia nem számítanak — a Secolo szerint) letörjenek egy olyan államrendszert, amely állandó fenyegetője Európa békéjének. Az olasz nép szívesen vállalja a szükséges áldozatokat, annál is inkább, mert a Dardanellák megnyitása döntő hatású lesz az ország határán folyó háborúra nézve is. A Stampa szerint Sonnino a tegnapi minisztertanácson okiratokkal bizonyította be, hogy mennyire igyekezett Olaszország a szakítás elkerülésére, és kimutatta, hogy minden fáradozás meghiúsult a központi hatalmak tervszerű uszításán. A berlini sajtó az olasz hadüzenetről. Berlin, augusztus 22. A reggeli lapok Olaszország hadüzenetét Anglia parancsára kezdett és angol pénzzel finanszírozott vállalkozásnak mondják, és annak a meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy a törökök az olaszok ellen is meg fogják magukat védeni. A Morgenpost szerint ez az új háború szervezett rablás. Az olaszok keleten is el fogják magukat számítani, akárcsak északi határukon. A Lokalanzeiger írja : Hivatalosan azért üzeni meg Olaszország a háborút, mert a törökök állítólag támogatják a líbiai felkelést és mert visszatartottak olasz állampolgárokat. A valóságban szemérmetlen és leplezetlen kapzsiság indította Itáliát erre a lépésre. A törökök nagyzoló és kapzsi ellenfelüknek olyan fogadtatást fognak rendezni, mint vitéz szövetségeseink az Isonzónál és a Dolomitokban. A Berliner Tageblatt írja : Joggal remélhetjük, hogy Olaszország ezúttal is olyan szomorúan fog csalódni, mint az Isonzónál és a tiroli határon. A Vossische Zeitung írja : Anglia és Francziaország szolgálatában Olaszország olyan lépésre határozta el magát, amely végleg le fogja dönteni nagyhatalmi állásából, amelyet az Ausztria-Magyarország elleni háború megrendített. A Kreuzzeitung írja : Olaszország akkor üzen háborút Törökországnak, a mikor Oroszország ellenálló ereje megtört, s a mikor a központi hatalmaknak egész hadseregek állanak rendelkezésre s ezeket a többi hareztereken használhatják fel. Csak az cselekszik így, aki nem ura elhatározásainak. A Post megjegyzi, hogy Törökország készen áll arra, hogy az olaszokat véres fejjel küldje vissza. A Tägliche Rundschau szerint Törökország jól tudta, hogy semmiféle engedmény vagy nyilatkozat útján nem kerülheti el a háborút. Olaszország akarta a háborút s Törökország legjobb akarattal sem tudta Olaszországot akaratától eltántorítani. A Deutsche Tageszeitung az olasz hadüzenet indokolásáról a következőket írja : Nem szívesen ismerik el, hogy Olaszországra kényszeritett háborúról van szó s hogy az olasz kormány angol és franczia pénzért ezer meg ezer olaszt a Dardanellákhoz, vagy a kisázsiai partokra küld, hogy ott lemészárolják őket. A berlini török nagykövet visszalépéséről nyilatkozik. Berlin, augusztus 22. (Saját tudósítónk távirata.) Mahmud Mukhtar pasa, az imént visszalépett berlini török nagykövet a következő nyyatkozatát teszi közzé a Berliner Lokalanzeiger-ben : Franczia újságoknak az a magyarázata, hogy nagyköveti állásomról azért mondtam le, mert nem hiszek már Németország végleges győzelmében, természetesen légből kapott állítás. Soha nem kételkedtem abban, hogy Németország végre is győzni fog, noha előreláttam, hogy hosszú és fordulataiban változatos lesz a háború. Törökország önállóságának fentartását és jövőjének biztosítását én mindig is a központi hatalmakkal való szövetkezésében láttam és kerestem. Állandóan törekedtem azért arra, hogy Törökországnak Németországhoz való viszonyát a helyzet követelményeinek megfelelő állandó és szilárd alakba öntsem és hogy mindazt kiküszöböljük belőle, ami zavaró és akadályozó lehetett volna. Súlyt vetek annak kijelentésére, hogy a háború teljes tartama alatt ellenségeinknek egyetlen olyan sikere sem volt, amely alkalmas lett volna arra, hogy a győzelemben való hitünket megerőtlenítse, vagy hogy a magam meggyőződését bármi részben is megmásítsa. Hogy a franczia sajtó a háború mai helyzetében czélzatos híresztelésével hová czéloz, túlságosan nyilvánvaló ahhoz, semhogy külön magyarázatra szorulna. Híresztelése mit sem változtathat azon a valóságon, hogy a hámlaiszövetség az egész vonalon győztes , csakúgy, mint eddig. S hogy az idő, a melyben ellenségeink a maguk frigyesét látták, határozottan mellénk pártolt s ezután is mellettünk fog küzdeni. A mi visszavonulásomat illeti, annak oka nem újság. Már nyolcz hónappal azután, hogy nagyköveti helyemet elfoglaltam, adva volt a nagykövetváltozás lehetősége. Utóbb több ízben is szó volt róla. Csak annyit mondhatok róla, hogy ezúttal sem külső politikai okok azok, amelyek visszalépésemet okozták. Itteni hivatali működésemre nagy örömérzettel és nagy megelégedéssel tekintek vissza. Mahmud Mukhtar: AZ ÚJSÁG Hétfő, 1915. augusztus 23. & Dardanellák ostroma. Hivatalos török jelentés. Konstantinápoly, augusztus 22. A főhadiszállás közli : A Dardanella-fronton nem történt jelentős esemény. Az ellenség, amelyet 19-án visszavertünk, 90 puskát, ugyanannyi szuronyt, nagytömegű municziót, egy gépfegyvert, sánczárokanyagot, drótsövényeket és drótvágó ollókat hagyott hátra, öt sebesültet foglyul ejtettünk. A többi fronton semmi változás. A többi hapezténpel, fiábornnk Olaszországgal. Események a Hengeren. Hivatalos jelentés (kiadatott augusztus 22-én): Folyó hó 21-én reggel egy felderítésünk folyamán megállapítottuk, hogy Pelagosa szigetét az olaszok teljesen kiürítettél és az összes épületeket és védelmi műveket elpusztítottál. A szigetet, ahol csak a világítótorony őreinek családjai laktak, az olaszok a július hó 11-ére virradó éjjel „meghódították“ és azután radio-állomással és védelmi művekkel szerelték fel. Egy tengeralattjáró is állomásozott ott. Repülőink portyázása és frostillánknak háromszoros alapos ágyutüze az ellenségnek úgy emberben, mint anyagban mindig súlyos veszteségeket okozott; a Nereide tengeri alattjárót is megsemmisítettük. Ez, úgy látszik, végül arra a belátásra vezetett, hogy ez a szigetecske stratégiai-taktikai szempontból nem olyan értékes, mint ahogy annak „meghódítása“ alkalmával el akarták hitetni. Flottaparancsnokság. Az olasz sajtó józanodik. Lugano, augusztus 22. (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz sajtó immár Vona és Breszt- Litovszk kiürítésének hírét közli. A keleti helyzetet már egyikük se szépítgeti, mint még nemrég is. A Corriere della Sera »Válaszúton« pzimű vezérczikkében ezt a gondolatmenetet fejti ki: Németország ujjongása épp oly megokolt, mint a szövetségesek súlyos aggodalma. Oroszország ezután is bizakodhatik hadseregében, de a rideg valóság azért nem kevésbé parancsoló módon jelentkezik. Londonban már arról beszélnek, hogy a németek Pétervár és Moszkva felé indulnak. Ez ugyan még csak a jövő zenéje, de nem kevésbé aggasztó lehetőség az, hogy Németország csapatainak nagy tömegével nyugatnak, Ausztria-Magyarország pedig délnek fordul. Ezzel a háború sorsa kerülne dűlőre. Az a reménység, hogy a balkáni államok kilépnek semlegességükből, egyre gyöngül, jóllehet a középponti hatalmak győzelmének esetére a Balkán a két császárság vazallusává válnék. A négyes, szövetség csakis önmagával törődhetik. Aktívumán embereinek tartaléka, a tengeri forgalom szabadsága és a kölcsönös támogatás lehetősége van. De