Az Ujság, 1918. április (16. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
2 is, okulva a múlt tapasztalatokon, a rendszert már idejében kell megállapitani s amint a cséplés kezdetét veszi, azonnal megindítandó. Szerény nézetem szerint a következő főbb t elvek figyelembevételével kellene a rendszert megállapitani : 1. Szigorú és kellőképpen ellenőrzött rendelet adandó ki a legelterjedtebb módon ismertetve, hogy tilos gabonát teljes beérte éseit takárniányozási■ czélokra levágni. Már a múlt évben sok helyen a kisgazdák búzát június elején takarmánynak kaszáltak, de sokkal inkább vágták a zabot féléretten, hogy ezáltal biztosítsák a szükséges takarmányt és meneküljenek a rekvirálástól. Anyagilag nem is jártak rosszul, mert az ilyen takarmányért szívesen fizettek 80—100 koronát mázsánként, míg magáért a zabért csak a felét. Rendelet és ellenőrzés hiányában tehát félni lehet, hogy ez az eljárás a folyó évben sokkal nagyobb mérveket fog ölteni. 2. A cséplés megkezdésével a rekvirálás is vegye kezdetét, de az eddigi rendszertől eltérően. Az új termést, készletek hiányában, nem lehet elég korán piaczra hozni s igy a szezon elején senki sem törődik azzal, hogy honnan és kitől származik a gabona, csak minél előbb a malomba kerüljön. A Haditermény bizományosai dicséretreméltó buzgósággal fáradoznak és versengenek, hogy mielőbb szállítsanak s miután ezt a legkönnyebben, de egyúttal a legelőnyösebben, és kényelmesebben a nagyobb birtokoknál eszközölhetik, onnan is történik a nagyobb mérvű rendszeres szállítás. Ez helyes intézkedés is, de csak addig, amíg az első néhány hét szükséglete fedezve van, azontúl pedig meg kell tiltani a bizományosoknak, hogy a nagybirtokról szállítsanak gabonát, hanem igenis a legnagyobb erélylyel vegyék át a kisbirtokosoktól retovirás mennyiségeket. Talán alig szükséges indokolni, miért bír fontossággal ez a körülmény. A kisgazdáknál meghagyott gabona könnyen elkallódik. A kisgazda, könnyen ad el gabonát kéz alatt maximális áron felül és előmozdítja a kettősellátást, de tapasztalat szerint főleg minden lelkiismeretfurdalás nélkül, a tilalom ellenére eteti állatjait a kenyérgabonával, a határ mentén pedig átcsempészi azt magas árak ellenében Ausztriába. Innen van, hogy a folyó évben, amidőn olyan jelentékenyen magasabb gabonatermésünk volt a múlt évben, annyival kevesebb gabonát tudnak az elkésett rekvirálásnál felhajtani. Csakhogy persze nem februárban, hanem már augusztusban kell a kisgazdánál a rekvirálást megkezdeni, amidőn a készleteket meg lehet találni s nem hét-nyolc hónap elteltével, amikor már a gabona fel van és el van etetve. A nagyobb birtokos nem etet kenyérgabonát az állatjaival és a"gabona jól is van ott elhelyezve, bármikor nála megtalálható "számbavehető, amennyi térhely tehát van, az mind kihasználható, természetesen ellenszolgáltatás ellenében, a kisgazdától pedig, úgy, amint a csépléit egyesek befejezik, azonnal elszállítandó a malmok raktáraiba. 3. Az ellátatlanok részére a hatóságoknak nem volna vásárlási engedély adandó. Öva lettekintve és előre lettek figyelmeztetve a múlt évben az intézkedő körök, hogy ezt az engedélyt ne adják meg, mert ennek szomorú következményei lesznek, daczára ennek mégis, még az egyes községeknek is megengedték a bevásárlást és ez után több millió méter mázsa gabona kallódott el. A legtöbb, amit e téren engedélyezni lehetne, az lenne, hogy vidéken egyesek szükségleteik negyedévi részét megvásárolhassák s ezentúl a vetőmagon kívül minden vásárlás és kiutalás a Haditermény r.-t, utján bonyolíthassék le. Ez az egyedüli eljárás idejekorán és megfelelően szervezve biztosítékul szolgálna, hogy még a múlt évinél kisebb termés esetén is nagyobb fejkvóta mellett sikerülne nemcsak a hadsereg és az ellátatlanok sükségletét fedezni, de még Ausztriának is jeléntékedíz mennyiséget engedhetnénk át. Ezeket szükségesnek véltem a legközelebb összeülő Közélelmezési Tanács figyelmébe ajánlani, azt mondták, hogy: »köszönöm«. Kezdetben úgy jártam, mintha álmodnék, éjszaka sírtam. Kém csoda, így nem bántak velem, mióta kicsaptak az iskolából. Ha szóltak hozzám, rámnéztek, mint ember az emberre. Önök nem tudják, hogy ez mit jelent. Nagyon szerencsétlen voltam akkoriban. Minden megszégyenítés az eszembe jutott, minden sértés, amiben részem volt. Jobban fájt most, mint mikor megesett. Akkor eltompított a nyomorúság, most minden az elevenbe vágott. Önök megszerettek, elismeréssel voltak szolgálataim iránt. Rám azonban legjobban azok az engedmények hatottak, melyekre a demokratikus érzésük ösztönözte önöket. Egyszer rajtakaptak, amint zongoráztam, imádom a muzsikát. Hebegve kértem bocsánatot, önök megengedték, hogy távollétükben használjam a zongorát. Egy másik alkalommal Rudolf úr könyvesszekrényét leporozva, fájó szívvel lapozgattam egy ötödéves mathematikában. A méltóságos asszony észrevette s nekem ajándékozta a régi tankönyveket. Lassanként behegedt a sok régi seb, feléledt letaposott ifjúságom, meggyógyultam. De aki meggyógyult bennem s uj kedvvel látott az élethez, ismét nem az urasági inas volt, hanem a kicsapott gimnazista, s úgy e belátják, hogy bármily jók voltak is irányomban, a gimnazista nem érezhette jól magát kvrében. Soká vesződtem önmagammal, alig jövőm térve kialakult bennem. Azzal az egygyel tisztában voltam, hogy nekem nem való az alacsony sors, én csak művelt emberek közt érzem jól magam, az intelligens osztály élete az, amelyre vágyom. Az időveszteség utóvégre pótolható, ha minden erőmmel nekifogok, a középiskolát elvégezhetem két esztendő alatt, harmincéves koromban diplomám lehet. De csak akkor, ha nincs anyagi gondom. Én nem tudom elviselni a nyondokiságot, engem letört tehetetlenné, kétségbeesetté tesz a kérdés, hogy mit eszem holnap. Ezt kipróbáltam. . Tehát pénz kell. Először arra gondoltam, hogy feltárom önöknek tervemet s egyszerűen elkérem a szükséges összeget. Bocsássanak meg érte, féltem, hogy »nem«-et mondanak. Nem maga a tény ijesztett, hisz utóvégre még akkor is rátérhettem volna az utóbb választott módra, attól féltem, hogy csalódom önökben. Nem akartam megérni, hogy elutasítsanak. Ezért szántam rá magam, hogy elveszek ,annyit és nem többet, mint ami a rendes megélhetéshez szükséges. Havi négyszáz koronát szántam a hat tanulási évre, a többit az átmeneti időre, amíg diplomám révén álláshoz jutok. Meggyőződésem, hogy első felháborodásuk lehűltével önök is belátják, hogy tulajdonképpen nem érte önöket kár, s én egyszerűen megvalósítottam az önök részéről egy olyan jó cselekedetet, amely nagyon is illik gondolkozásmódjukhoz, anélkül hogy az önök számára nagyobb anyagi áldozatot jelentene. Fogadják érte leghálásabb köszönetemet. Levelem kissé hosszúra nyúlt. Bocsássanak meg érte. Nagyon nehezen válok meg önöktől és mindig fájó vágyakozással és mély tisztelettel fogok önökre gondolni, mint az önök örökre lekötelezett hálás szolgája Lebrecht Gotfried. U. i. ígérhetném, hogy a felvett összeget visszaadom, de babonás vagyok, nem alkuszom a medve bőrére. U. J. Teri komornát ajánlom, hogy bocsássák el. Rajtakaptam, hogy a méltóságos aszszony selyem fehérneműjét viseli. Felháborodásomban megfenyítettem, azóta félt. Nem szeretném, ha most, hogy nem leszek ott, ismét szabadon garázdálkodhatna.« AZ ÚJSAC c IPédd, I91& április % x .---- -•......................■>= ...................................................—--------------------------------------- Koronatanács Bécsben. (Kompromisszum és házfeloszlatás. — Wekerle álláspontja. — Támadás az adójavaslatod ellen. — Bécsben a közérelmezésről tárgyalnád.) A kormány és az ellenzék között a választójog ügyében ennek a hétnek a végén kezdődik a tárgyalás, de már ma intenzív készülődés látható különösen Andrássy Gyula csoportjából, amely tudvalevőleg mindenáron a házfeloszlatást akarja. Az idetartozó néhány politikus, elsősorban maga Andrássy, azután Esterházy Móricz. Apponyi, Pálla,vicini őrgróf eddig azt mondták, hogy azért kívánják a házfeloszlatást, mert azzal akarják biztosítani azt, hogy a választójogi törvény változatlanul és minél előbb keresztülmenjen. Azóta számtalan körülmény bebizonyította, hogy ezen az oldalon a választójog egyáltalában nem fontos és a képviselőház feloszlatását tisztán hatalmi szempontból akarják. Köztudomású, hogy ők akkor is ragaszkodnának a házfeloszlatáshoz, ha a munkapárt elfogadná is változatlanul a javaslatot, mert attól tartanak, hogy a választójog bármilyen elintézése után a hatalom, amelyre csak nemrég tettek szert, kicsúsznék a kezükből. Ezzel a csoporttal a kormány kebelében nyíltan szemben áll Welkérte. Szterényi, Szurtszay és hir szerint Serényi gróf, míg Vázsonyi elhatározását befolyásolja az, hogy nem engedheti meg, hogy a választójog kérdésében Andrássy adandó alkalommal radikálisabbnak hirdethesse magát, mint amilyen ő, aki a javaslatot megcsinálta. Wekerle álláspontját, mely a kompromisszumot akarja, a következő szempontok támogatják : Először is a megegyezést kívánja maga a király is. Azután ezt kívánja a választójog ügye is, mert ha meg nem egyeznek és feloszlatják a Házat, akkor kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz és lesz -e egyáltalában törvény a javaslatból. Tehát éppen a választójog barátainak kell elsősorban kivárniuk a megegyezést. A király és így Wekerle szempontjai között is döntő tényezőként szerepel az, hogy lehetetlen most az országot választásba vinni. Az ellentét a két áramlat között mind nyilvánvalóbb. A kompromisszumra hajló oldal álláspontját megvilágítja az a czikk, mely a bécsi Neue Frue Presse vasárnapi számában illetékes forrásból megjelent. A czikknek ez a gondol átmenete . A választójogi kérdésnek kompromisszum útján való megoldása nem egyik vagy másik párt, hanem elsősorban a választójog érdekében áll. A kormány ragaszkodik a Vázsonyi-féle javaslat alapvető intézkedéseihez és ezen a téren olyan messzire megy, hogy a választók számának 400.000-rel való csökkentését — körülbelül ez a különbség jelenleg a kormány javaslata és az ellenzék követelései között — elfogadhatatlannak tartja. A munkapártnak tehát továbbmenti engedményeket kell tennie. De hogyan lehet a javaslat mielőbbi keresztülvitelét biztosítani ! Talán a házfeloszlatás által ? Meg kell ezt az érvet vizsgálni a közelből. A mai viszonyok között a kormány legkorábban szeptemberben írhatná ki az új választásokat, mert sem a rekvizíczió, sem az aratás ideje nem alkalmas arra. Az új Házban is erős ellenzék lépne fel a választójogi javaslattal szemben, úgyhogy a javaslat, tekintettel arra, hogy közben más sürgős elintézni valók is lesznek, egy éven belül alig volna a képviselőtázban elintézhető. Feltéve már most, hogy a javaslat 1019 tavaszán keresztülment a Házon, még mindig nincs végleg elintézve. A választójogi reform onnnan a főrendiház elé kerül, ahol, éppen mivel, nem kompromisszumnak az eredménye, újabb küzdelmek, tárgya lesz, a többségre való kevés kilátással. Nem maradna tehát más hátra, mint a főrendiháznak a reformja. A kormány a főrendiháznak igen alapos reformját vette fel a prograttmijába, de egy ilyen reform keresztülviteléhez megint idő kell. Újból egy évnek kellene elmúlnia, mielőtt ez a javaslat a főrendiház által elfogadtatnék. Ez már két esztendő. Azok a politikusok, akik a választójog prioritására hivatkoznak, vagyis a kormánynak azon kötelezettségére, hogy a választójogot minden más feladatot megelőzően oldja meg, a házfeloszlatás taktikája által igen rosszul járnának. Kompromisszum útján a választójogi reform rövid időn belül elintézhető, házfeloszlatás által az elintézés két évvel kitolatnék egészen eltekintve attól, hogy a választójog kérdése a két évi harca folytán igen sokat veszítene népszerűségéből. A kompromisszum tehát a legkedvezőbb útnak látszik arra, nézve, hogy az országot további meddő politikai kávézóktól megkímélje, hogy a választójogi reformot a megvalósításhoz közelebb hozza és hogy a politikai életben szabaddá tegye az utat a jövő. vggy feladatai számára. .A hásfeloszlatás his