Az Ujság, 1918. június (16. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-15 / 141. szám

t­t ki Franczia- és Angolország közt.. Az angol alsó- és felsőház vitáiból, angol államférfiak nyilatkozataiból, az angol sajtó fejtegetései­ből világosan kiérezhető az igyekezet, Franczia­­országot hibáztatni az elszalaszt­ott békealkal­­makért és a legutóbbi idők katonai esemé­nyeiért. Látszatra még kölcsönösen biztosítják egymást viszonyuk zavartalan voltáról, de a háború negyedik évében s különösen a németek diadalmas előreszáguldása után ezek az ünne­pélyes biztosítások nagyon gyanúsaknak lát­szanak. Az angoloknak é­s ennek az utóbbi időben mind több jelét vehettük észre — nem igen van ínyükre Francziaország makacs ra­gaszkodása háborús végezéljához : Elszász-Lothringia visszaszerzéséhez. Nem áll távol az igazságtól az a föltevés, hogy Franczia­ország épp ezt kezdi már nagyon is észre­venni s ezért hajlandók most már meghallgatni a német békejavaslatokat. Mert őszintén mondhatjuk, hogy ez a most támadt franczia békehajlandóság nem az az igazi, mely a helyzet tiszta felismeréséből, a humánus érzés föltámadásából, a további vérontástól való visszariadásból ered, hanem abból a döbbenetes meggondolásból, hogy most még olcsóbban szabadulhatnak meg a következményektől, mint hogyha a legutób­biakhoz hasonló újabb csal­ások megtörik erejüket s a világ előtt feltárul teljes össze­omlásuk borzalmas képe. Nekünk azonban teljesen mindegy, mily motívumokból ered a francziákban kitörést kereső békeszándék. Nekünk minden út, al­kalom vagy ürügy jó és kívánatos, mely a béke ügyét csak egy lépéssel is előbbre viszi. Csakhogy mi nem tehetünk semmi egyebet, mint­ várjuk, hogy az entente népei vagy rá­­kényszerítsék államférfiaikat a­ béketárgya­lások komoly megkezdésére, vagy eltávolítsák azokat, a­kik a békeakaratnak makacsul útját állják. Az entente népeinek világosan fel kell ismerniök, hogy saját államférfiaik és politikusaik akarják nyújtani, részben egyéni felelősségük rettentő súlyától hajtva, részben hiú, ámító és önámitó hajlandóságukból,, a nemzedékeket ölő háborút. Mennél jobban engedik magukat ámítani és terrorizálni s mennél erősebben tartják vezetőiket, annál kevésbé juthatnak, minden ,békevágyuk és akaratuk daczára, a békéhez. Tisztán látni, erősen akarni és tudatosan cselekedni, — csak ez az út vezetheti ki az entente népeit az egyre fenyegetőbb katasztrófából. Nem elég­ a meghallgatási hajlandóság ; az elhatározá­­­sok és tettek dönthetnek csak a békéről.­­ «.'12 országút sarkán, rengeteg házukat, mely már akkor, mint mondom, arról volt nevezetes, hogy házbére a legnagyobb volt Pesten, — egy­­ arany óránkint, hogy már a régi anekdota sza­gai mellett maradjak. A ház előtt reggelente nagy vásárt csaptak a benne lakó zsidó keres­kedők, — a­kiket a rendőrség e miatt sokszor zaklatott. Tudnunk kell, hogy ekkortájt csak két zsidónak volt megengedve a Pesten lakás. " Abelsberger Salamon volt, az egyik, Liebner Áron a másik. Nekik nem kellett a vásárok alkalmával külön taksát fizetniük, mint sajt­­sorsosaiknak, a­kik, ha a hatóságtól egy éjsza­kára maradási engedelmet­ tudtak kapni, azért huszonnégy krajczárokat kellett fizetniük. Vasárnap pedig tilos vola zsidónak az utczán mutatkozni. A mai Koronaherczeg-utczában már két­száz esztendő előtt épült egy Orczy-ház, a­mely ma is áll. Körülbelül száznegyven éve, hogy a másodikat elkezdték építeni. Akkoron nagyobbéra zsidóság foglalta el emeleteit, — már föloldatván a régi tilalom — s nyitottak benne templomot is, — az elsőt Budapesten, sőt iskolát is. A várban már régesrég volt zsinagó­gájuk, tudjuk, hogy Zsigmond királyunk alatt már külön utczájuk volt s nagyobbára arany­művesek vagy posztókereskedők valának. 1790-ben találom nyomát annak, hogy tekintettel a Pesten átutazó vagy itt kereskedő zsidókra, a magisztrátus megengedi egy rituális vendéglő nyitását, a­melyben az átutazó keres­kedők étkezhetnek. A hitközség — illetve a zsidóság egyeteme — tartozott azonban ezért évente kétezer és öt­ven forintot fizetni a város kasszájába. Az első iskolát 1814-ben nyitották az Orczy-házban, hatósági engedelemmel. No­vember ötödikén kezdődött benne a tanítás. Ugyanez időtájt nyílik meg az első zsidó kór­ház, melynek vezető orvosa Jakobovits doktor. Külön férfi és külön női osztály, van benne. Ekkor már öt zsinagóga van Pesten. Az első az Orczy-házbeli, a második ugyancsak a Király-utc­ában volt, a többi nagyobbára magánházakban. Külön temp­lomba jártak a hazai, másba az úgynevezett "frank" zsidók. Az askenász és szefardista zsidókat kell alattuk érteni. A régi Pest krónikása azt írja róluk, hogy : versenyeznek keresztény polgártársaikkal ab­ban, hogy az államnak kitűnő munkásai s jó hazafiak legyenek s ez a verseny a honfiúi eré­nyek és társadalmi haladás legszebb gyümöl­cseit­ fogja megteremni. Az Orczy-házban lakott, a rabbi, a tanító s a hitközségi elöljárók egy része. Ezek között a három nyelven író poétának, Bernstein Károly­­n­ak, írói nevén Hugó Károlynak a szülei is. Apja még nyolc­van esztendős korában is naponta megtette a három emelet útját­, hogy lemenjen a kávéházba, melynek asztalainál üzleteket bonyolítottak le, kártyáztak és be­szélgettek.­­Micsoda, nagy feltűnést kelthetett annak idején, mikor az orosz harc­térről haza­térő fiatal Hugó Károly megjelent a kávéház­ban apjával, fényes katonaorvosi uniformisban, mellén a Szent Anna-rend kereszt­jével ! ? Ezt a szép kitüntetést — akkorában pár­ját ritkító dísz egy zsidó fiatal ember mellén — Hugó orosz fogságban kapta. Mikor elment a lengyel szabadságharczba, az első csaták egyikében elfogták s minden c­eremónia­ nélkül Szibériába készültek deportálni. Még akkor Szibéria nem volt olyan előkelő hely, a­hová czárokat literáltak, — tehát Hugó nem volt valami nagyon meghatva a kitüntetés által s kézzel-lábbal iparkodott itthon maradni. Se­gítségére jött a sors egy hatalmas epidémia alakjában, mely az orosz hadsorok között kez­dett pusztítani. A­mennyi orvost összeszed­hettek, vitték a kórházakba, sőt még a fog­lyokat is megkérdezték: nem akad-e köztük orvos ? Hugó persze rögtön jelentkezett s olyan buzgóságot fejtett ki orosz ellenségeinek orvos­lásában, hogy jutalma szabadságán kivül a­z­zent Anna-rend kereszt je­len. Az utcza felőli fronton az Orczy-házban a gazdagabb zsidóság lakott, az udvarban a sze­gényebbek s az ■'átmenők*. Értem alatta a Galicziából, Felső-Magyarországról vásárokra, üzletek kötésére leutazott hitsorsosaikat, a­kik rendesen itt bújtak meg, mert a­ második József rendelete előtt nem volt szabad még az éjszakát sem a­ városban tölteniük. Ezek aztán kora­ hajnalban a ház előtti téren ütöttek vásárt és a vásárnál nagyobb lár­mát, úgy hogy a városi levéltárban őrzött akta szerint egyik Orczy siralmas panaszszal járul a magisztrátus elé : tiltaná el ezeket a zsidó­­vásárokat, melyek hajnaltól délelőttig tartanak és pogány lármával járnak. A város eleinte drabantot rendelt ki, de az még jobban kur­jongatott, mint az izraeliták s igy végre is befutották a mai zsibáruszérnek megfelelő piaczon a rögtönzött nadrágbörzéket és egyéb gavalléroktól levetett áruk adás-vevését. Száz év előtt Pestnek — egy kútfő szerint — 48—50 ezer lakosa volt. A halandóság négy — egész hat százalékra rúgott. Elenyésző cse­kély a zsidó halottak száma. Ekkor azonban már volt külön zsidó temető, mely később az Újpest felé vezető út keleti oldalán terült el,— nemrégen szüntették meg ezen, a régi részi­­­ t AZ ÚJSÁG Szombat, 1016. Juni­LR 15. A politika hírei. A boszniai kormányzó a miniszter­­elnöknél, Wekerle Sándor miniszterelnök Sárvárról, a­hol a bajor királyi párt látogatta meg, ma visszaérkezett Budapestre. Délelőtt fogadta Sarkotics tábornok, bosznia-herczegovs­mi kor­mányzót, a­kivel hosszasan értekezett. Zichy és Wins­ischgraetz. Windischgraetz Lajos herczeg közélelme­zési miniszter a mai napot is Bécsben töltötte s közélelmezésügyi megbeszéléseit folytatta. Előreláthatólag holnap érkezik vissza Buda­pestre. Zichy János gróf közoktatásügyi mi­niszter Debreczenből ma reggel visszaérkezett Budapestre. Bécsből táviratozzák . Unkelheuser Károly horvát miniszter ma délután V­4 órakor Buda­pestről Bécsbe érkezett. Bizalom: Nagyváradról j­elentik . A városi közgyűlés Mala­­tin­szki főispán elnöklésével egyhangúlag azt határozta, hogy a kormányt bizalommal üdvözli és közérdekű fel­adatainak megvalósításában hazafias buzgalommal eré­lyesen támogatja. Az oláhfalvi mandátum. Az oláhfalvi kerületben tegnap nem Ugrón Jánost választották meg képviselővé, a­mint a jelentések mondották, hanem ifjabb Ugrón Ákost, Ugrón Ákos udvarhely megyei főispán fiát, és pedig 48-as alkotmánypárti programmal. A kerület munkapárti választói kerestek és ta­láltak is jelöltet, ezen kívül még hárman ver­sengtek ugyancsak munkapárti jelöltségért. A „központ" azonban mindegyiket elutasította, azzal, hogy a munkapárt jelöltje Ugron János, a­ki a jelöltségről semmi szia alatt le nem mond és a­kit minden valószínűség szerint egyhangúlag választanak meg. Ugron János, a nemzeti munkapártnak ez a jelöltje azután tegnap -- a nemzeti munkapárt elnökségéhez nem tőle érkezett távirat szerint - a szavazás megkezdése után visszalépett. Pártértekezlet. A nemzeti munkapárt, hétfőn, június 17-én, este hét órakor értekezletet tart, a­melyen az indenmitási tör­vényjavaslatot tárgyalja. A Bizony Ákos elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt az indenmitási javaslatot elvi álláspontjához képest, el nem fogadja. A vitában a párt megbízásából Platthy György fejti ki a párt álláspontját. A párt a ka­tonai ellátási javaslatnál­ való felszólalással Egry Bélát bízta meg. Szubvenczió nélkül: Rádu Demeter várad!, Frentiu Valér lú­gos­­én Hosszú Gyula szamosújvári püspök és Bucin Vazul balázsfalvi érseki helyettes Nagy­váradon megbeszélték Apponyi Albert volt kultuszminiszternek lemondása előtt kiadott azt a rendeletet, a­melylyel a Besztercze-Na­szód, Nagyküküllő, Fogaras, Szeben és Hu­­styád megye egyes községeiben lévő gör. kát. román felekezeti iskoláktól az állami szubven­­c­iót megvonta és az illető községekben állami iskola létesítését rendelte el. A­ püspökök azzal a kéréssel fordulnak Zichy János kultuszmi­niszterhez, hogy vonja vissza elődje rendeletét. Az egyházi és iskolai főhatóságok a hívők tá­mogatásával tovább is fentartják az iskolákat. A paksi jelölés. A paksi választókerület függetlenségi pártja a kép­viselőjelöltséget Búza Barnának ajánlotta fel. Búza Barna tegnap kijelentette, hogy ez idő szerint nem akar fellépni­, A függetlenségi és 48-as párt elnöksége erre Friedrich István czinkotai pártelnököt ajánlotta, a­ki együtt járt Károlyi Mihály gróffal Amerikában. Friedrich ma Ábrá­ban­ Dezső képviselővel a kerületbe utazott. Pártszervezkedés. A szolnoki nemzeti munkapárti kör választmánya az eddig háborús ezatokra átengedett helyiségét újra meg­nyitotta s működését újra megkezdte. Ebből az alkalom­tól meleghangú táviratban üdvözölte Tisza István grófot­. Sikertelen franczia támadások* hisibb német siker az Arsuccifil délre. — Az olasz harcatérést visszautasítottunk két olasz támadást. — Albániában vissza­­vertük a francziák támadásait. A nyugati ha­rcz téren a tegnapi nap folyamán nem volt lényeges esemény. Montdidiertől délre a francziák folytatták ellentámadásaikat, de ered­­ményt ezúttal sem tudtak elérni. A támadások ereje észrevehetően csökken. Az entente nagy veszteségei és vereségei mindinkább érezhetővé válnak. Foeh tábornok már nem rendelkezik annyi tartalék felett, hogy az ellentámadásokat oly erő­vel folytathassa, mint azt a helyzet és a franczia, fővárosát féltő közvélemény megkívánná. A hiába­való, támadások makacs folytatása csak azt fogja eredményezni, hogy az entente veszteségei még nagyobbak lesznek és hogy a most elpazarolt erők később, ha majd nagyobb szükség lesz reájuk, hiányozni fognak. 1 . A soisson­-villers-cotteretsi út mindkét oldalán a németek újból tért nyertek és benyo­multak a villers,botteretsi erdőire. A francziák ereje már annyira megfogyott, hogy még az ilyen kisebb helyi jelentőségű támadások kivédésére sem képesek. ~ ~ .... —•. . . Az arczvonal többi részén, a francziák egy , Yperntől délkeletre végrehajtott sikertelen táma­dásától eltekintve, tüzérségi tevékenységen kívül nem volt lényegesebb esemény.

Next