Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
^ \ fiat y\ # ■ fr n ^ ..-Tje /\ ' I I j ■Budapest. 1918. - ÜLnk - " " XVI. árfolyam, 177. Csütörtöki, augusztus 1. Előfixtési arak ■ ^ ROVÁS. Fafayar viccz, hogy a suszternek lyukas a czipője, de keserű, sőt nem is vicci, hogy a kenyértermelő magyar nép, kaszával a vállán, kapával a kezében, a ringó-rengő kalásztengerek földjén ínséget szenved. A föld sem ad kalászt, ha minden kalászért nem kap legalább egy magot. A magyar paraszttól ellenben megtagadják azt az egy falatot, melyért sok ember betevő falatját előteremti. Azt a gépészt kinevetnék, aki kevesebb szénnel ugyanannyi gőzt akar a géptől kicsikarni. Az embernél megpróbálják ezt s azt akarják, hogy sikerrel. Tisza István az osztrákoknak akarta megnyitni a szemét ezzel az interpelláczióval, mi nem bánnák, ha idehaza is megnyílnának a szemek.* Félhivatalosan bizonyára nem alap nélkül tiltakoznak az olaszoknak ama jogtalan tempója ellen, hogy a cseh nemzetiségű hadifoglyokat mindenképpen arra kényszerítik, hogy hazájuk ellen fogjanak fegyvert. Ez a tiltakozás meg akarja védeni a nem áruló cseheket, de tartunk tőle, hogy egészen biztosan megvédi az árulókat. Mert melyik viszont fogságba eső áruló cseh-olasz katona nem állítja majd, hogy ő ama hű hazafiak közül való, akit az olaszok erőszakkal beporoztak ? A kötélhaláltól való szabadulás van olyan kényszerítő ok, mint az olasz szekatúra, s ha Stanek úr maga akadna horogra, ő is engedne ennek a kényszernek s ha osztráknak hazudná magát. Igazán nem állítjuk, hogy nincsenek ha csehek is. De mindenki szenvedjen az áruló esetiektől, éppen csak a csehek ne ? — Nem tudunk sorsukon megindulni, mig a cseh árulásoktól megölt legalább oly ártatlan magyar katonák föl nem támadnak.• Mit ér a német hivatalos paczifizmus, ahogy a Norddeutschéban megnyilatkozott, ha nálunk meg nem szavazzák a VázsonyiVálasztójogát? A mi demokrata paczifistáink ezzel akarnak hasznot húzni a németfölfogásból. Való igaz, hogy amikor Wilson paczifizmussal kereskedett, a világ nyakába varrta a kormányzatok demokratizálásának a maszlagját is. De voltunk demokraták s nem kaptunk békét s lehetünk továbbra is paczifisták s nem kapunk. Ez a furcsa junkum az egyszerű emberre emlékeztet bennünket, aki egy füst alatt vásárolt egy macskát és egy gyúródeszkát. A gyúródeszkát azonban az eladó visszavonta s csak a macskát akarta literálni. Erre az egyszeri ember vállat vont: mit csináljak én a macskával gyúródeszka nélkül? / $L ktevi bomba. Az orgyilok hozzátartozik az entente hadviselési módszeréhez. Orgyilkosság indította meg a lavinát és Jauréstól kezdve Eichhorn tábornagyig véres tanúságot tesz egy egész sora a politikai gyilkosságoknak az entente erkölcsi és emberiességi érzületéről. Az ellenforradalmi szoczialisták Oroszországban az entente zsoldjában állanak s kész eszközei minden gazságnak, a melyet az angol politika kieszel, hogy a keleti békét megzavarja s a megszűnt frontot újra tűzbe kényszerítse. Mert ez a front hiányzik nekik és a nyugati harcrtéren borzasztón érzik ezt a hiányt. Az amerikai csapatok nem pótolják az orosz hadsereg tömérdek millióit, csak éppen hogy az idei német offenzívák által ütött réseket tudják betömni. Az entente vezérei előrelátják, hogy a hajótér fokozatos csökkenése idővel nagy akadálya lesz az amerikai csapatszállításoknak s azért sürgős nekik, hogy még mielőtt ennek az akadálynak a hatásai a tartalékok kimerülésében aggasztó módon érvényesülnek, az európai kontinensen nyissanak maguknak új emberforrást. » Háborúba, új véráldozatokba akarják kergetni Oroszországot, erre pedig csak egy mód van letörni azokat, akik a bresztlitovszki békéhez ragaszkodnak s helyükbe ültetni azokat, akik minden pillanatban készek Keleten újra fölállítani a frontot a központi hatalmak ellen. S minthogy a németek hulláin keresztül férkőzhetnek csak a hatalomhoz, pisztolylyal és bombával távolítják el az útból azokat a német főembereket, akik hivatják Oroszországban a békeszerződések megtartása fölött őrködni s azok uralmát támogatni, akik e szerződéseket aláírásukkal és készségükkel is garantálják. Michael és Eichhorn meggyilkolása kísérlet egyrészt a németek terrorizálására, másrészt a németek és az általuk támogatott uralom között oly viszály szítására, mely a szerződések széttépésére s nyílt összeütközésre vezethet. Aztán jönne a németek kiszorítása egész Oroszországból, az ellenforradalom felülkerekedése és a második orosz hadüzenet. Mindezt oly világosan látjuk, mintha jelen lettünk volna azon az értekezleten, ahol az orgyilkos tervet kifőzték. S bármenynyire fölháborodunk is az erkölcstelenségen s minden népjogot, kulturszokást és tisztességet megcső foló merényleteken, el kell ismernünk, hogy az entente ilyetén politikájában nemcsak rendszer, de logika is nyilvánul. Úgy a pétervári, mint a kievi orgyilkosság azt bizonyítja, hogy Oroszországban, épp úgy mint Ukrajnában, az ententenak jelentős befolyása, mindenre kész tábora és alá nem becsülhető hatalma van. A kérdés az, várjon a németek ezt a befolyást és hatalmat tudják-e ellensúlyozni a békét garantáló vezetők s ezek híveinek erejével ? Nehéz innét eldönteni, micsoda rendszabályok volnának legczélszerűbbak az ellenforradalmi elemek elnyomására, mert azt sem tudjuk világosan megítélni, vájjon a békét garantálók valóban csupa megbízható elemekből állanak-e ? S hogy esetleges fegyveres német beavatkozás esetén, mely rendet akarna teremteni, nem támadnának-e oly hatalmiés kormányzati összeütközések, amelyek a békeszerződések betűjével ellenkezésbe jutván, alkalmat szolgáltatnának a szerződések semmissé nyilvánítására ? Az ötödik háborús év küszöbén nagyon komoly tünetei mutatkoznak egy esetleges újabb keleti veszedelemnek. S nagyon is szükséges, hogy számba vegyünk minden lehetőséget s készen álljunk minden eshetőségre. A minek legfőbb föltétele pedig az, hogy tisztán lássuk, mi történik Olaszországban, úgy állítólagos barátainknál, mint ellenségeinknél. A fölismert veszély távolról sem lehet oly végzetes, mint a hiszékenység és az optimista bizalom, amely csalódást és meglepetést zúdíthat reánk. Sem az ukrán béke, sem az Oroszországgal kötött béke nem tekinthető véglegesnek addig, amíg kormányzatban, lelkületben és rendszabályokban meg nem nyilatkozik a föltétlen békeakarat s nem érvényesül az erre szükséges erő. S addig nem kerül nyugvópontra a keleti kérdés sem. Az entente egy pillanatig sem fog nyugodni, hogy akcióját a keleti front retablírozására folytassa és kiterjeszsze s e front újjáéledésének lehetőségével — bármily csekélynek látszanak is ma erre az entente kilátásai — az előrelátó politikának számolnia kell. Közben azonban tiszta helyzetet kell teremteni, mégpedig mennél sürgősebben s mennél alaposabban az oroszországi és az ukránba állapotokban. Megítélhető s tisztázható lesz a helyzet, ha a németek a most uralmon levő — mondjuk — békepártiak részéről teljes készséget és támogatást találnak az ellenforradalmi mozgalom elnyomására és azon források kiapasztására, amelyekből Péterváron, Kjevben és egyebütt az orgyilkosságok tápot nyernek. Nyitott szemmel és a kard markolatán tartott kézzel kell e forrás eredetéig előrehatolni, mert látnunk kell, ki van mellettünk s ki ellenünk, kire számíthatunk , kivel állunk szemben. Életkérdés ránk nézve, hogy idejében fölismerjük, ködkép-e az entente reménykedése az új keleti front iránt, vagy eleven valósággá sűrűsödhetik-e előbb vagy utóbb. Lapunk mai száma 12 oldal. Katonák dolga. — A képviselőim ülése. Súlyosan megérzett régi bajoknak és keserves igazságtalanságoknak legalább féligmeddig való orvoslását jelenti a katonai ellátásról szóló törvényjavaslat, amelynek előreláthatóan holnap befejeződő tárgyalásába mai ülésén fogott bele a Ház. Ma legelőbb Barta Ödön előadó jutott szóhoz, a felreható tanulmányon alapuló tartalmas ismertetéssel szolgált a javaslatról, rajta kívül pedig csak Egry Béla beszélt, akinek fejtegetései határozati javaslatba csúcsosodtak ki, amelyben a tiszti, legénységi és csendőrségi illetmények fölemelését sürgette. Délben tizenkét órakor a Ház áttért az interpellációkra, amelyekről több külön czikkben számolunk be. Részletes tudósításunk ez: Sürgősségi indítványt. Szász Károly elnök jelenti, hogy Fazekas Ágost képviselő egészségének helyreállítása végett négy havi szabadságot kér. (Helyeslés.) A Ház megadja. Barta Ödön előadó beterjeszti a közszolgálati alkalmazottak adósságainak rendezéséről szóló bizottsági jelentést és a törvényjavaslat tárgyalására nézve sürgősségi indítványt tesz, amit a Ház el is fogad. Huszár Károly a munkásügyi bizottság jelentését terjeszti be a munkásbetegsegélyző és a munkásbiztosító pénztárak 1907—1912. évi működéséről. A katonai ellátás. Szász Károly elnök: Jelenti, hogy a honvédelmi miniszter Bernolek János vezérhadbiztost, a pénzügyminiszter Kerntler Kálmán miniszteri tanácsost bízta meg a katonai ellátásról szóló törvényjavaslatnál felmerülőszakkérdések megvilágításával. Barta Ödön előadó ismerheti a törvényjavaslatot. Alig van az ellátás területén egyetlen olyan pont, amelynek a tekintetében ez a javaslat ne igyekeznék a bajokon a lehető legmesszebbmenő humanizmussal és szociális érzékkel segíteni. A javaslat megszünteti azt a diszparitást, amely eddig a tartalékos és a nem tartalékos tisztek között fennállott s megszünteti azt az állapotot, hogy eddig cziklusok szerint állapították, meg a járandóságokat; a javaslat e helyett a tényleges, a valósággal