Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)
1919-10-18 / 131. szám
o( AZ ÚJSÁG Szombat, 1911) október 12. Kik vásárolnak ?... — Budapest élete a boltajtókon át nézve. — Egy izgatóan érdekes, nemcsak a jelenre, de a m útra? jellemző és a közeli jövendőre is ezeken kiható probléma megvilágítására vállalkoztak tudósítóink, a mikor sorra, vették a jólétet, a kényelmet, a fényűzést és fejlettebb ízlést szolgáló üzleteket és vállalkozásokat, hogy megkapják a választ arra a kérdésre : Kik vásárolnak ebben a szegényévé lett városban ! Kik és mit ? Hogyan és mennyiért ! A szíves olvasó, aki végig követ bennünket kutató sétáinkon, látni fogja, hogy egyszerű boltajtókon keresztül mélyen bele lehet látni a lüktető, eleven életbe. Mintha vándorképe vonulna el szemünk előtt a főváros igazi életének. A kép, amit kapunk, nemcsak érdekes és tanulságos, de belevilágít kereskedelmünk és iparunk, művészetünk és életberendezésünk közeli jövendőjébe is. (Egy délelőtt a Zirnernél.) Nem mondhatnám, hogy valami nagy lelkesedéssel fogadtak Zirner Zsigmond váczi utczai ékszeres boltjában. Azt hitték ugyanis, hogy vásárolni akarok, az ékszerészek pedig reszketnek a klienstől. Nem szívesen adnak el semmit, mert az az érzésük, hogy Inába kérnek egy karát gyémántért 16.000 koronát, hiába egy gramm aranyért .50 koronát és az ezüstért anynyit, mint amennyibe bábom előtt az arany került, rossz üzletet csinálnak, mert a papír csak papír, hiába garantálta azt boldogabb időben az Osztrák-Magyar Bank. A hangulat, irányomban azonban rögtön megváltozott, amint előadtam, hogy csak tapasztalni akarok , székkel kínáltak meg, ezigarattával és tegye fel a kalapját, kérem, mondották és úgy kényeztettek, mint hajdanában egy igazi vevőt Közbe bejött, az üzletbe az elegáns Bandboh amerikai generális adjutánsával, Gore hadnagygyal, akit Széchy főhadnagy, az, összekötő tiszt kalauzolt ebbe a legszolidabb ékszerészüzletbe. Németül beszélt a tábornok, kifogástalan németséggel és olyan szakavatottsággal nézte és bírálta meg az eléje rakott ékszereket, ami Carliernek, akinek pedig a Rue de la Paix-n. Párisban van üzlete, is dicséretére válnék. A válogatott ízlése egyszerűen frappírozta Zirneréket a hozzáértése gyönyörködte teli, mindnyájunkat Vett egy platina karkötőt a közepén egy csillogó smaragddal és kifizetett érte 20.000 koronát kékben. Borzasztón örült neki. Azt mondta, kell neki még más ékszer is, de hiába raktak elébe hamisítatlan bécsi portékát, ő gyengéden elhárította, mondván: Nein, nicht das... És tényleg csak külföldi árut vett még csekély film koronáért, még egy karkötőt, inggombot, len ezel, mindezt platinából. Franczia frankkal nikírrt fizetni érte, mivel az ékszerész nem számíthatta azzal a kurzussal, amelyet ő kívánt, hát kékben fizette ezt is. Az adjutáns, Gore hadnagy, már kevésbé volt, nehézkes, — ő .aranyékszerrel is megelégedett és néhány igen finom kivitelű gyűrűvel. Másfél óránál tovább tartott az amerikaiak vasaria, — ez idő alatt román tisztek is jöttek, akiknek nagyobbik része kék pénzzel, másik része lelve fizetett. ...Az egész délelőtt ott ültem az üzletben,lettek ismét román és franczia tisztek és román katonák feltűnő nagy számban, akik 30 mind ezüst zsebórát vettek. Csak pestiek nem jöttek, egy asszonyt kivéve, akinek a láncza volt Zirnéréknél réparatmában. Ellenben jöttek szakállas úriemberek (három is egymásután), a kik németül beszéltek, olyan finomított frakker németséggel és a kiknek keresletére Zirner Zsigmond igen udvariasan ezt felelte : — Bodauere, momentán kann ich damit nicht dienen. (Sajnálom, nem szolgálhatok.) És amikor egy-egy brilliáns ékszernek, arany czigarettatárczának, láncznak, órának arát kérdezték, mindig ez volt a stereotip válasz: — Bedauere,es ist verkauft, (El van adva.) . Az egyik német azonban nem jött zavarba és kijelentette, hogy annak daczára, hogy az illető ékszer el van adva (tudta, hogy nem igaz),25 százalékkal ad többet érte, mint a a mennyi az ár jelzése. De hát ez az igyekezet is meddő maradt, nem kapta meg. Amikor elment, kíváncsian vártam a magyarázatot. — Hát ezek a németek — mondta Zirner Zsigmond — bécsi ékszerészek, akik miután Bécset már kifosztották, most Budapestre vetették magukat. Oh, jól ismerjük őket és jobbfajta üzletbe hiába kopogtatnak. Én legalább nem adok el nekik semmit. Elsőbben is és mindentől eltekintve, mert semmi érdekem bármit is eladni. A románokat és az idegen missziók tagjait már udvariasságból is kiszolgáljuk, de azontúl úgynevezett nagyobb dolgot nem adok el. Mert nem tudom pótolni és azt a csekélységet, amit pótlásul kapok, külföldi valutában kell kifizetnem. Ezek az osztrákok most a konjunktúrát akarják kihasználni és nem is szólván arról, hogy osztrák felülbélyegzésű pénzzel árasztják el Budapestet, igen csúnya üzletet csinálnak. Minden árat megadnak aranyért, biálliántért és mikor már van néhány milliónyi készletük, kicsempészik Bécsből Paksba, ahol az osztrák pénzen Budapesten vásárolt ékszert, frankért adják el. Hogy könnyebben megértse, egy karát brilliáns nálam 16.000 korona, Párisban, ahol szinténelment az ára, 2-3000 frank. Már most tekintettel arra, hogy 100 korona 9—10 frank, ezek a zugárusok a brilliánst kicsempészve Parisba, ott eladják 3000 frankért, ami körülbelül 37—30.000 koronának felel meg és igy minden egyes karát gyémánton, a mi pénzünkön kifejezve, 11—11.000 koronáig nyernek. Hát ezért nem adok el nekik semmit, sőt hogy közel se férkőzzenek hozzám, a lebélyegzett osztrák pénzt egyáltalában nem fogadom el. — Pesti vevőm, mint láthatja, nincs. Az embereknek nincs pénzük ma ékszert venni, amelynek ára borzasztóan felment. A háború előtti, árakhoz viszonyítva ma tízszeres az ékszerek ára, a kommunizmus előtti áraknál az arany és ezüst mintegy 30 százalékkal drágább. (A szőrmések.) A Károly-körúti Elkán-szőrmebotot tegnap nyitották ki. Egy emberfia sem tartózkodott a helyiségben, amikor beléptünk. Néhány szőrmesapkát láttunk az egyik polcton, néhány tucrat rókaboát az egyik üvegszekrényben. A tulajdonos felesége szíves volt ezeket mondani: — Most alig van forgalma a boltnak. A proletárdiktatúra idején kilométer hosszú sorban álltak a vevők a holtunk előtt, pénz bőven volt, vásárolt boldog-boldogtalan. Ma itt vagyunk teljesen lerongyolva, nem is tudom, mihez kezdjünk. Szomorú feleletet kaptunk a Kristóf-téri Kutnewskynél is. — Nem vásárol ma senki, — mondották — igaz, hogy nincs is telt. Amíg a valutaügy nem nem rendeződik, nem is lehet szó igazi forgalomról. Várunk, várjuk a szebb napokat. Élénk életet láttunk ellenben a Dorottyautczai Dán-testvéreknél. Éppen egy román alezredes jött a szőrmeboltba nagyobb kísérettel. Női bundát, és más szőrmésnit vásárolt Jöttek a vevők , idegen tisztek és bőkezűen vásároltak. A főnök ezeket mondotta munkatársunknak : — Nem élet ez, kérem- Szó sincs róla, el fogjuk adni, a mi kevés árunk még van, aztán becsukjuk az üzletet, mert reményünk sincs arra, hogy megtörniük raktárunkat. Az árak, ha magasak is, mégsem reálisak. Egy rókaboa átlag kétezer koronába kerül, előállítási költsége, ellenben sokkal több. 1.De nem emeljük az árakat, mert úgysem termelünk. Megjegyzem, jó üzletet csinál, aki a mostani rossz magyar pénzen szőrmét vásárol. Ha külföldre viszi ki az árut, sokkal drágábban adhatja el, mint ahogyan vette. Nekünk,szőrméseknek, Leipzig a Mekkánk, ez a város irányítja az árakat. Én tavaly október óta ott tartózkodtam és így személyes tapasztalásomból mondhatom, hogy az árakat is körülbelül ugyanazok márkaértékben, mint minálunk koronaértékben. Behozatalról természetesen szó sem lehet a mostani viszonyok között. Egyszer csak ott állunk majd, hogy minden árunk elfogy, illetve külföldre vándorol, mert a vásárlók túlnyomó részét az entente-tmissziók és a román tisztek teszik, akik az árut természetesen a külföldre viszik. (Női divat, pipere.) A vevőközönségről árukról és árakról érdeklődni elmentünk többek közt Holzerhez, kinek üzlete tudvalevőleg egyike a legforgalmasabbaknak. Augusztus elsején úgyszólván teljesen kifosztva, állottam itt, — szólt az üzlettulajdonos —, mert a proletár diktatúra alatt készült sablon ruhákat természetesen nem használhattam. Most már ismét van egy kis áru, olasz, cseh és ausztriai, de a valutakülönbség miatt drága. Még mindig nem sok ugyan, de a kereslet is megcsappant, mert, a vidéki vevők a szörnyűséges vonatközlekedés miatt nem jöhetnek, a pestieknek meg a pénzük kevés. Vásárló kedvük leginkább az itt tartózkodó misszió-katonáknak van, akik különösen prémet, szőnyeget, és ékszert vesznek. Eztazután hazaviszik, mert akármilyen sok koronát fizetnek is itt érte, ez a nagy összeg átszámítva lejre, lírára, vagy fiftakra, még mindig oly kevés, hogy külföldön még haszonnal adhatnák el ez itt méregdrágának mondott árukat. A ruhák árai a következők : téli kosztüm 2500— 3000 korona ; szőrmével díszítve 4000 koronától 5000-ig. Egy jó minőségű téli köpeny 1500— 2000, koronába kerül, prém nélkül. A pongyolákért (persze csak selyempongyolákról beszélünk !) 1000—1200 koronát kérnek. Nagyon drágák a szőrmekabátok,JOOO-től 20.000-ig variálódik az áruk. Azért erre is akad vevő, csak nem sok ! Innét elmentünk a Belváros egyik előkelő szalonjába, Neumann Bertához, most már aziránt érdeklődni, hogy a hölgyek, akik a készruha vásárlástól mintha tartózkodnának kissé, legalább varratnak-e sokat! Neumann Berta a forgalmat szinte minimálisnak mondja. A régi: vevők azonban itt is eltűntek, helyet adva új,■ eddig nem ismert közéleti csillagoknak. A Belváros kevésbé ismert szalonjaiban már több panaszt hallottunk,, a, nagy költség, kis bevétel és magas munkabérek miatt. A kalapszalonokban nagyjában ugynaz a,, helyzet. Kalapok, Molnár Gizella szerint, hat-ó száztól kétezer koronáig kaphatók. A mágnás asszonyok még nincsenek itt, de vevők azért akadnak. A hölgyek kevesebbet vásárolnak, de ez a kevesebb nem jelenti azt, hogy semmit." Ottlétünkkor éppen Kosáry Emma próbált modellkalapokat. Persze vannak olcsóbb, de azért nem kevésbbé jó szalonok, így pld. ugyancsak a Vácz,i-utczában Miklós Margit, négyszáz koronától ezer koronáig tud már ka-*lapot adni. Az alakítás 150—200 korona. A Király-,utczában. Majdnem minden üzletben panaszkodnak. Néhol a czégnek nincsen pénze, máshol a publikumot okozzák, mert annak nincs pénze, megint másutt magát a pénzé okozzák, mert hogy olyan keveset ér. Árujuk sincs sokkal több, mint amennyi a kirakatokban díszeleg, ez is nagyobbrészt elkésett nyári holmi. Végigsétálva a Király-utczán s benézegetve az üzletekbe, majdnem kizárólag parasztasszonyokat hittünk vagy kosarakkal és sok kékpénztől duzzadó zsebekkel. Ők a Királyutcza jelenlegi vevői. Kár, hogy csak fejken*dőket meg „festő*‘-t vásárolnak ! Egy ferenczvárosi varrónőnél végre megy az üzlet! Persze csak alakításokról lehet beszélni, de ez azután van sok A középosztály asszonyai már öt éve várják a békét, öt éve nem csináltattak úgyszólván semmit, s most itt állnak teljesen lerongyolva. Eczknek az asszonyoknak muszáj már varratni valamit s némelyik kényes szemmel mondja a varrónőnek, hogy alig eszik egy idő óta és folytatni is fogja a kényszerű koplalást, de a pénzt ruhára kell adnia, mert nincs már mit felvennie. A fazon itt is elég pénzbe kerül, kosztüm 600, köpenyruha 300, blúz 100, alj 100 korona, de hát Istenem, ha a vevő azt mondja, hogy sok, a varrónő azonnal rátér a megélhetés nehézségeire. — Egy kiló liszt is busz korona !— mondja * a legnagyobb jóakarattal se lehet megczáfolni ezt az állítását. (Folytatjuk.) NAGYVILÁG (J) diplomácziai viszony felvétele Németország és Francziaország között. — Fiume önálló állam ? — Új választások Francziaországban. — Clémenceau győzelme.) A békeszerződés ratifikálása aktuálissá tette a békés állapotok felvételének kérdését. A német kormány a Morgen jelentése szerint egy héten, belül várja a ratifikálást. A szerződés ünnepélyes életbeléptetése után 400 tiszt és 900 katona érkezik Berlinbe, hogy az entente részéről a szükséges ellenőrzést gyakorolja. Az entente-megszállással kapcsolatban Mayer birodalmi pénzügyminiszter az entente-megszálló seregek költségét körülbelül 3 milliárd márkára becsüli s ez az összeg nagyon súlyosan terheli a német költségvetést. Az újjáépítés megkezdését is erősen sürgeti a franczia kormány s rendeletet adott ki, hogy Mülhausenből, Kalmárból és Strassburgból haladéktalanul kezdjék meg a munkanélküliek elszállítását az újraépítendő területekre. A diplomácziai viszony felvételére vonatkozólag a franczia kormány kezdeményező lépésével, Chileként berlini ügyvivővé való kinevezésével egyidősen a német kormány is megtette a szükséges intézkedéseket A párisi német nagykövetség részére berendezett épület már teljesen rendben van és elfoglalható* A német, kormány -különben a Wolff-ügynökség jelentése szerint tiltakozó jegyzéket intézett az ententéhez, a Kis- Ázsiában szerepet játszott tábornokok hazaszerztése ügyében. Az entente válaszjegyzékében kijelentette, hogy Simon von Sanders* Kress és Schellenburg tábornokok máltai internálását a görög ügyek tették szükségessé* de máris történt intézkedés, hogy mindhárom tábornokot a békeszerződés értelmében haza* engedjék. Fiume problémájában Tittoni javaslata új helyzetet teremtett. A Reuter-ügynökség jelentése szerint Tittoni új javaslatot terjesztett a békekonferenczia elé, melyben azt indítványozta, hogy Fiuméból Isztriával és Adelsberggel alakítsanak független államot a népszövetség oltalma alatt. A fiumei nemzeti tanács állítólag hozzájárul ehhez a tervhez. Tittoni javaslata Olaszország teljes deferálását jelenti. Az új helyzetet a békeszerződések angol, franczia és japán részről történt gyors ratifikálása s az amerikai szenátus engedékeny álláspontja idézte fel. D’Annunzio kalandos politikája, mely a béketárgyalás időleges nehézségeire támaszkodott, az új helyzet folytán minden alapját elveszítette. Clémenceau kamarai győzelme a választások sorrendjére nézve diadalra vitte a kormány, javaslatát. Briand és Clémenceau nagy szócsatája, melynek során a miniszterelnök felvette.