Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)
1919-10-10 / 124. szám
2 as trjsA© Pént'eE, 1919 október 16« Diáknyomor. Csis^znek a deákok. — Sapkahordássaj csigarsttaáresítássaL* egynSkösfeddéssel aissi'jják a skemf'erüleeS megkapás?*!. — Sé$a a diákmeraxák k«»rPSr| — Jiz Újság tudósítójától. — Más evekben vidám ifjakkal, leányokkal volt tele az egyetem, ma üresség honol a tudomány csarnokában. Kit erre, kit arra fújtak a szelek, ami kevés főiskolai diák mégis Budapesten maradt, azok nem a könyvekkel törődnek, hiszen az egyetme és a többi főiskola zárvaan, hanem a megélhetés gondjai között vergődnek, mint szárnya szegett madarak a szélviharban. A kommunizmus végiggázolt a diákjóléti intézményeken is, úgy hogy a főiskolai diákifjuság szinte teljesen magára van hagyatva. Óriási probléma ez, s a mostani átkos helyzetnek súlyos kihatása lesz a jövőre. Minden erőnek össze kell fogni, különben egész nemzedék átka fog súlyosodni azokra, akik ebbe a kátyúba kergették az ifjúság ezreit. (Pangó ifjúsági egyesületek.) Nagy dárom-dánom járta a kommunizmus idején az ifjúsági egyesületekben. Hogy csak egyet említsünk, a bölcsészek egyesületéből állandó tivornyák folytak, amelyek teljesen kimentették az egyesület rendelkezési alapját. Félrevezetett ifjak és könnyűvérű lányok orgiáinak lett színhelyévé az a hely, ahol annakelőtte komoly munka folyt a szegénysorsú tanárjelöltek istápolására. Intenzívebb kultúrát hirdetett a kommunizmus s a valóságban dorbézolásra oktatta a frázisok útjára tért ifjú lelkeket. Az egyesületi könyvtárakat egyszerűen elsajátakczózták az akkori mozgalomvezetők, pótolhatatlan értékek pusztultak el, melyeknek hiányát kétszeresen érzi most az egyetemi diákság. Pang az élet az egész vonalon, ott, ahol a szegénysorsú diák eddig támogatást talált. Rettenetes nyomor ütött tanyát a diáklakásokon. A tehetősebbek a Szent Imre-kollégiumban helyezkedtek el, néhányuknak az üllői úti diákotthonban jutott hely, harminc-negyven tanárjelölt a margitszigeti bölcsészotthonban kapott hajlékot, de a nagy többség az utczára szorult ki. Egy ifjú, aki olasz hadifogságból tért vissza, a bölcsészeti karon bóbiskolja át az éjszakákat, a másik naphosszat koldul lakásért s végül a Hűvösvölgyben tölti ébren az álmok idejét. Igen sok főiskolai hallgató más kereset hijján lapkihordással akarja megszerezni a mindennapi betevő falatot. Százakra megy már a diákrikkancsok száma. Ma is egy orvosnövendék járt a szerkesztőségünkben. — Apám tisztviselő, — mondotta — nem bírunk megélni. Kérem, alkalmazzanak rikkancsnak. Mások ügynökösködéssel próbálkoznak, ismét más ifjak cigarettát árulnak. Tanulni azonban ma már nem divat, mert hiányzik minden előfeltétele annak, hogy a főiskolai diák komolyan készülhessen pályájára. A régi diákvendéglők rég elvesztették ebbeli jelegüket, ma ott is méregdrágán mérik a porcziót. A Hankus-féle vendéglő a Barossutcza és Szentkirályi utcza sarkán már hónapok óta nem látott diákot vendégül, pedig, valamikor csak diákok kosztoltak benne. S a többi diákétkező is mind-mind a múlté. A diák nem képes megfizetni a horribilis árakat s napokon át koplal, éhezik. Szerencsések azok a kevesek, akik internátusokba kerülhettek. Felkerestük a Ferencz József Tanitók Házát, ahol Demuth Gyula igazgató istápolja a gondjaira bízott ifjakat és diákkisasszonyokat. Csak tanítók, tanárok és tanfelügyelők gyermekeit veszik fel ebbe az internátusba. Most mintegy kilenczvenen laknak ott. Havonkint négyszáz koronát fizetnek teljes ellátásért. Ingyenes hely nincs most az internátusban. Az élelmezés nem hasonlítható össze ugyan a Lukuluszéval, de mégis kielégítő. Tegnap például ez volt a menü: reggelire feketekávé és kenyér, ebédre köménymagos leves és krumplinudli, vacsorára pedig lekváros árpagyöngy. Húsz hetenkint csak egyszer kapnak az internátus lakói, összehasonlíthatatlanul rosszabb azoknak a helyzete, akik a molnár-utczai menza bezárása miatt ma itt, holnap ott kénytelenek könyörögni egy kis meleg ételért. Íme egy-két szomorú kép a sok közül: (A diákmenzán.) Dél van. A fővárosi diákmenzára most jönnek ebédelni a diákok. Benn az étkezőben két bölcsész tanul, mindketten a Hajdúságból valók, a múlt héten jöttek fel Budapestre, de közben bezárták az egyetemeket. Csak hallomásból tudnak diáknyomorról, mert ők most jöttek el hazulról. Mondják is, hogy hoztak magukkal kolbászt, zsírt, szalonnát, kenyerük is van még két hétre való, czukrok is van, pénzzel is ellátták őket, a két boldog diák nem tudja, mi a nyomor. Egyre többen telepednek le az asztalokhoz.Az egyik diák nagybajuszos férfi. Nem is néz ki diáknak. Harmincz éves múlt és még csak harmadéves műegyetemi hallgató. Négy és fél évig volt katona, a leszerelés után pár hónapig tanult, azután jött a bolsevizmus, bevonultatták vörös katonának, most meg bezárták az egyetemet . Nagyon szívesen beszélek a saját egyéni nyomoromról, — mondja — mert végül mégis csak a sajtó az, amely fellármázza a társadalmat. Hol is kezdjem el ! Haza nem mehetek, mert Nyugatnn Magyarországba az én koromban nem kapok utazási engedélyt Amikor novemberben leszereltem, 9 korona napi leszerelési illetéket kaptam egészen február végéig. Azután jött a kommün. 300 korona diáksegélyt kaptam havonta, ebből levonták a lakás- és étkezési illetéket, maradt mégis 100 korona egy hónapra. Be a vörös hadseregbe ! — szólt ezután a parancs, most meg nyomorgok. Van egy rokonom Újpesten, ő is szegény ember, tőle kaptam kölcsön annyit, hogy a hajó-utczai Diák Otthonban kibérelhettem erre a hónapra egy ágyat ötven koronáért, másik ötven koronát meg letétbe kellett helyeznem bizositékul. Reggeliről már rég leszoktam, ebédért és vacsoráért napi öt koronát fizetek a menzán, de ha nagyon elnyom az éhség, kimegyek újpesti rokonaimhoz s tőlük koldulok egy darabka kenyeret és szalonnát. "A menzára az ötkoronákat ügynökösködéssel keresem meg. A Csengőkarbantartási rt.-nak szerzek ügyfeleket, házrólházra járok, lakásról-lakásra s ha akad valaki, aki aláírja az előfizetést, öt korona jutalékot kapok. De előfizető is kevés akad, jutalék is kevés s igy bizony többször éhezem egy héten, mint eszem. Farkaséhesen várják a diákok a levest. Néhányan szereztek szegénységi bizonyítványt, ezeknek nem kell fizetniük, mások meg jómódban élhetnének, de nem kapnak szüleiktől, a megszállót területről pénzt. A konyha ma is háromszáz diák részére főzött: bablevest, káposztafőzeléket és lekváros lepényt. Hús ebben a hónapban még nem került az asztalra. Vacsorára főzeléket kapnak a diákok, tisztes adagot s most nincs is panasz a kosztra. Ma örülnek a diákok, hogy betevő falatjuk van. Mialatt elhaladunk az asztalok között, a következő párbeszédet halljuk :— Most beállott a hideg és zálogban a felsőkabátom. — Az még hagyján, — feleli a másik — de az én csípőmnek már talpa sincs ás holnapra nem is tudom a menza diját előteremteni. Szeretném eladni a jegyzeteimet. Elmentünk még a zsidó egyetemi hallgatók Rákóczi-uti menzájába is, de a menza, zárva volt. A menzában még augusztusban véresre vertek néhány diákot s most a többi koplalni kénytelen. (A diáklányok.) Elmentünk a váczi-utczai lánygimnáziumba, érdeklődni a tanítványok tandíjfizető képességéről és egészségi állapotáról. Az igazgató a következőket mondta: — Feltűnő változás nálunk nem észlelhető. Nem kérnek többen tandíjmentességet, mint a Károlyi-rezsim alatt, a minik legfőbb okát abban látom, hogy ide leginkább „burzsuj“-ok gyermekei járnak. Van persze szegényebb sorsú tanuló is és azt tudjuk, hogy a tisztviselő nyomorral küzd, de gyermekét csak a végső esetben veszi ki az iskolából. — Ennyit mondott az igazgató s kilépve a szobájából, zajongó és vidám kislányokat láttunk a folyosón, legtöbbjük jóltáplált és egészséges volt. Innét egy-két lánypenzióba mentünk, ahol alkalmunk volt főiskolai hallgatónőkkel beszélni. — Nagyon kevesen vagyunk, — mondták — mert a lányok legnagyobb része vidéken van s nem is jött fel. A kinek pedig Pesten vannak a szülei, arról nincs mit beszélni, mert az el van látva. Egy páran, akik nem mehetünk haza, itt lakunk a penzióban, 600 K-t fizetünk. A kosztunk elég rossz. Mosást az igazgatónő nem vállal, de megengedte, hogy minden lány kimossa a ruháját egyedül. De csak hideg vízben. Fürödhetünk is, szintén hideg vízben. Vannak kollégáink, akik a menzán esznek s hónapos szobában laknak, mert ez így olcsóbb. Aki szerzett magának tanítványt ebéd- vagy vacsora-kosztért, az különösen szerencsésnek mondható. De mondom, kevesen vagyunk s e kevésből is több mint a fele utazási igazolvány után szaladgál, hogy ne kelljen az előreláthatólag borzalmas telet itt töltenie. KÁLYHÁK "ra és hazai szenek fűtésére kaphatók a KOCHJENŐ kályhagyárában, Budapest VI. KER., SZONDY UTCA 63 NAGYVILÁG. (tíz osztrák pénzügyi programot, kif fiumei kérdés.) A bolgár kormány lemondott. Teodorov miniszterelnök, a párisi bolgár békedelegáczió vezetője jelentést tett a hónap 2-án azokról a tárgyalásokról, melyekben részt vett és a megállapított békefeltételekről. Minthogy jelentését kedvezőtlenül fogadták, átadta a királynak az egész kormány lemondását. Az új kormány megalakításával alkalmas sint Sztambulinszky képviselőt bízzák meg. Az új kormányban valószínűen képviselve lesz 13 szocziáldemokrata párt is. A bolgár békedelegáczió a miniszterválság miatt kérte, hogy a békefeltételekhez beadandó kifogásaik átadásának határidejét a szövetségesek tíz nappal hosszabbítsák meg. Goltz tábornagy levele, melyet Búrt tábornokhoz, a rigai entente-misszió vezetőjéhez intézett, élénk és kellemetlen feltűnést keltett. Búrt tábornok a balti tartományok ki nem ürítése tárgyában levelet intézett Goltz tábornagyhoz, melyben többek közt azon németek névsorát kérte, kik a kormány, intézkedéseivel szembehelyezkedtek s a kiürítési parancsnak ellenállanak. Goltz tábornagy szerepéről és a német kormány balti politikájáról Bauer birodalmi kanczellár programmbeszédében a következőket mondotta: „A kísérletek, melyekkel a birodalmi németeket hazatérésre akarták bírni, nem jártak eredménynyel. Három nappal az ultimátum beérkezése előtt a kormány a leg-, szigorúbb rendszabályokat léptette életbe, melyeket egyidejűleg az entente tudomására juttatott. Az ultimátum után ezeket a parancsokat még egyszer a legszigorúbb formába foglalták és az orosz szolgálatba való átlépést minden német polgári jog elvesztésével fenyegették meg. Ez a birodalmi kormány balti politikája. Az ultimátum ennek ellenére azzal a félelmetes fenyegetéssel érkezett, hogy újra felveszi az embertelen blokádharcot asszonyaink és gyermekeink ellen. Erről a helyről emelem fel még egyszer tiltakozó szavamat, megállapítva a tényállást az egész világ előtt. A köztársaság hatalmi körén kívül -amely katonailag minden eszközzel tehetetlenségre van kárhoztatva — zsoldosok önző kalandorpolitikát folytatnak s ezért a német asszonytól és a német gyermektől akarják ismét elvonni azt a kis zsírt és tejet, a mit elszegényedett országunk a határokon túl venni tudott és Goltz tábornagy is nyilatkozik arról a szerepről, melyet a balti tartományokban betölt. A Daily News berlini tudósítójának tett nyilatkozatában a tábornagy azt mondta, hogy az ő misszióját mindenütt félreértették. Csapatai azt hiszik, hogy a bolsevizmus leverésével szerzett érdemeikért megengedik nekik, hogy a balti tartományokban mint földmívesek letelepedjenek. Nem hagyhatom cserben csapataimat, mert különben a Spartakusokhoz pártolnak át. Legnagyobb részük visszatérne Németországba, legfeljebb tizenötezren maradnának a balti tartományokban, de ezek sem mint németek, hanem beállnának orosz szolgálatba. A fiumei kérdés bonyodalma egész sereg különböző és ellentmondó híresztelésre ad alkalmat. A Chicago Tribüne jelentése szerint az amerikai szenátus határozata szerint az Egyesült Államok kormánya nem avatkozik bele a fiumei ügybe. Az angol kormány álláspontját a Stefani-ügynökség közli. Az angol kormány az olasz kormánynak a fiumei törvénytelen állapot további fennállása feletti csodálkozását szándékozik kifejezni. Francziaország katonai és politikai körei — a Neues Wiener Tagblatt jelentése szerint — elégedetlenek azok miatt az elvek miatt, amelyek szerin Olaszország Tirol északi részének megszállását gyakorolja. Olaszország képviselőinek tiltakozásával szemben Francziaország részéről azt indítványozták, hogy Észak-Tirol olasz megszállását vagy egészen, vagy legalább részben szüntessék meg, az utóbbi esetben kétezer franczia katonával váltsanak fel ugyanannyi olasz katonát. Páris diplomácziai köreiben még most is feszültnek tartják Olaszország és a délszláv állam egymáshoz való viszonyát.