Az Ujság, 1919. december (17. évfolyam, 170-195. szám)
1919-12-02 / 170. szám
m 9 V Bufflfflf s&1019.^ Egész évre _ ... 220 K — » Félévre 110 » ■— » Negyedévre _ 56 » — » Egy hóra ...... 20 » — « Egyes szám k*. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon Sü fillér. Mecpjelen hétfő kivételével minden na-... ünnep után is. •% XVII. ÚT 9. szám. Budapest, Rákóczi-út 54. ss. Telefon: József 13-35, József 122-50 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon: József 16-26, József 122-53 FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 43. ®®gedem. ROVÁS.' / A mé r sé kelt 14fajta amaknak mos!: egyetlen nagy kézsességüik van : mérsékelteknek kell fejöjtunk. Akármi történik, ami nem felel®, meg a koncentráczió szellemének és hivatásának, a magunk részéről a fejhez tartjuk magunkat, nem a tagokhoz, még kevésbé a tyúkszemekhez és vimmerlikhez. Huszár Károly a miniszterelnök s amit ő mond és ő tesz, ezt tartjuk komolynak és illetékesnek. Az ő magatartása pedig igenis megfelel mindenben annak, amit a kormány elismerésének föltételéül szabott az entente. Az entente, a külföld, a béke, s nekünk most ez fontosabb minden belügynél. S rosszul teszi, aki rekriminálással magyar részről bizonyítékokat gyárt az ententénak a mellett, hogy nem vagyunk kvalifikáltak a velünk való tárgyalásra. Ha mások nem tartják elég fontosnak azt a szempontot, hogy ne csináljanak ártalmas dolgokat, a mérsékeltek kötelessége minden oldalon, hogy akár le is tagadják, ami történt. * *:/. Hasznos volt Rubinek Gyula miniszter kecskeméti kijelentése a magyar integritásról. Amúgy nyersen úgy hangzik, mintha ragaszkodásunk hazánk ősi határaihoz élére állítaná a Velünk kötendő békét. Sajnos,a legteljesebb ragaszkodásunk Magyarország integritásához is kénytelen leszámolni azzal, hogy a békefeltételekben, melyeket ránk diktálnak, nem kapjuk meg igazunkat. Le kell számolnunk azzal, hogy ez az eszme nem érvényesül a béke aláírásával. Viszont a külföldnek is jól tudnia, hogy a béke aláírásával ez az eszme nem is bukott el. Mi a béke feltételeit becsületesen be fogjuk tartani s régi határainkat azért mégis helyreállítjuk’. Nem is mi, hanem a történelem, nem is a történelem, hanem a létezés természetes törvénye, mely mindig azt hozza létre, a mi természeti igazság és semmit sem tilt meg, a mi nem az.* A két kisgazdapárt egyesülése, úgy látszik, kifakasztotta a magyar politikának egy lappangó kelését, melyet kezdettől fogva mindenki érzett, de azt hitte, hogy ha hallgat róla, akkor nincs is. A sok keresztény egyesülés, középpárt, balpárt-tömörítés csak úgy verbuválja az embereket, pedig a tömegek alján mégis csak ott lappang a szociális választóvonal. A kisgazdák veszekedése levezette ezt az ellentétet, majd tolják kétfelől a két szekeret, de maguk lemaradnak róluk. Az egyesülésük pedig kipattantja az igazi szembenállásokat: a kisgazdákét és az urakét. Ha a kisgazdák urakra szavaznak, nem lehetnek elég sokan, de ha önmagukra szavaznak az urak ellen, nem lehetnek elég kevesen. A mandátumveszedelem lekoppasztja az urakról a demokrata mázt. A paraszt válaszszon, de urat, különben második proletárdiktatúráról van szó. Persze, hogy így van, de ezt az általános titkos és nőkre is kiterjedő választójog megadásánál kellett volna meggondolni, amelynél csak arra gondoltak, hogy ez nekik lesz jó, arákfas Rsmama. Irta Béla kolozstéregyetemi tanár. Romárpitf jóformán teljesen őstermelő jellegüáthmi. Természetes tehát, hogy belső podlimai helyzetének szilárdságát és külső politikai súlyát végeredményben agrárviszonyainak alakulása dönti el. E tekintetben Románia mai állapota nem valami kedvező. Földbirtokmegoszlása egyenesen a legegészségtelenebb valamennyi európai államé között. A nagybirtok és — a mi még rosszabb — a nagybérlet a legszélsőségesebb tulságba megy ott. Földjének majdnem kétötöde 1563 nagybirtokos kezében van s még ez évtized elején is valóságos földbérlőtrösztök állottak fönn, a melyek minden földet birtokukba kerítettek egy-egy vidéken. Ezzel lehetetlenné tették a környékbeli parasztságnak, hogy a neki föltétlenül szükséges földet (főként legelőt) mástól bérelhesse. Így pl. a Fischer testvérek kezében 1905-ben 159.000hektárt meghaladó terület volt. Ez a monopóliumos helyzet a földre ráutalt parasztságot teljesen kiszolgáltatta a nagybirtokosoknak és a nagybérlőknek. Az utóbbiak 40—70 lej bért is ki tudtak csikarni a paraszttól ugyanazért a földért, amelynek hektárjáért ők 1722 lejt fizettek. Ha pedig a paraszt a földbért munkájával törlesztette, addig nem takaríthalta bel'a maga termését, mig a főbérlőnek vagy a, tulajdonosnak járó minden szolgáltatást nem teljesített. E miatt bizony nem egyszer ott lepte a hó a paraszt gabonáját a földön, sőt olyan eset is fölt, —éppen a parasztlázadás évébe irt, 1907 ben ■,ahogy az előző évi termés még márcziusban is kint maradt. A nagybirtok és nagybérlet elhatalmasodásával szemben kevés a középbirtokos : nem is egészen 5000, ami a földbirtokosok 0,5%-ának felel meg. Ez a fölöttébb fontos és szükséges társadalmi réteg tehát még vékonyabb ott, mint nainálunk, ahol a középbirtokosok száma 20.000-re (a földbirtokosok 0,8%-ára) tehető, pedig mi is joggal panaszoljuk föl és érezzük hiányát a falu társadalmának vezetésére hivatott értékes középbirtokos osztálynak. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy a kisbirtokosoknak nemcsak száma nem elég nagy, de földjük területe is kevés : nem biztosítja megélhetésüket (a kisbirtok átlagos nagysága 5,3 hektár, kisebb, mint bárhol másutt Európában, pedig, az ottani extenzív művelés éppen nagyobb területet követel meg egy-egy család létalapjául),s megérthetjük a nép elégedetlenségét és az 1907. évi véres parasztlázadást. Tagadhatatlan, hogy ennek hatása alatt a liberális Sturdza-kormány az agrárreformok egész sorát indította meg, amelyek közül a legfontosabbak a bérlőtrösztök megszüntetésére, paraszttelephelyek létesítésére és ezéiből a kerületi, községi, iskolai és egyházi javak állami tulajdonba vételére irányulnak. Hogy minő erélylyel és eredménynyel hajtják végre a reformokat, arról ma még számot adni nem igen lehet. Az bizonyos, hogy az erdélyi oláhság földbirtokviszonyai kedvezőbbek, mint a Kárpátokon túli románokéi. A nagybirtok, amely Románia területének 3/5 részét fekszi meg, Erdélyben 18%-os aránynyal kénytelen beérni. Romániában a törpe- és kisbirtokosok legfeljebb a terület felét mondhatják magukénak, Erdélyben, ahol majdnem minden oláh parasztnak van földje, 70% az övék. S jellemző, hogy nálunk a magyarok közül csak minden nyolcadik embernek van földje, az »elnyomott« oláhok közül azonban minden hatodiknak, vagyis csaknem minden egyes családnak. A Romániáról tisztán román források (Creanga, Dobrogeana,Cherea, I. Ionescu, Maltezianu) alapján adott elfogulatlanságra törekvő ismertetést a mai külpolitikai helyzetben talán nem érdekesség nélkül egészíti ki két másik, vele szomszédos Balkán államra : Bolgárországra és Szerbiára való utalás. Mindkettőben sokkal egészségesebb, sőt szinte ideális a bódokmegoszlás. Bulgáriában a kisbirtoké :a terület 84%-a, sőt csupán a közepes nagyságms 5—20 hektáros parasztbirtokoké is több mint fele, — 500 hektárnál nagyobb birtok mindössze 91 van s a gazdaságok területének csak 2%-át foglalja el. Szerbiában meg össze-vissza 3 olyan magánföldbirtok van, amelynek területe meghaladja a 300 hektárt. Éppen ezért nem nagyon valószínű, hogy akár Bolgárországot, akár Szerbiát agrárforradalom rázhatná meg, vagy éppenséggel a bolsevizmus tartós gyökérverése fenyegetné. — Romániára nézve, ahol a birtokmegoszlás monopolisztikus jellegű, túl sok a nagybirtok területe, igen erős vagy a legújabb időkig igen erős volt a, — ha jogilag nem is, — de tényleg jobbágysorban levő paraszt kihasználása, kevés és kisterületü a kisbirtok, — nem merném — legalább is parasztlázadás tekintetében — ugyanezt állítani. Egészen külön dolog az erdélyi agrárreform. Ez persze nemcsak Erdélyre szorítkozik, hanem Magyarországnak mindazokra a részeire is, amelyeket a románok uralmuk alá kivonnak. Az ezt szabályozó bukaresti rendlettörvény nem annyira agrárpolitikai, mint inkább politikai célokat szolgál. Nem a népet akarja földhöz juttatni. Erre Erdélyben nincs is nagy szükség és nem is igen van meg a lehetőség. Hiszen Erdély, mint említettem, úgyis a kisbirtok hazája , sehol sincs Magyarországon annyi kisbirtok és olyan kevés nagybirtok, mint éppen ott. És ami nagybirtok van is, annak is jórésze erdő, tehát a földosztásra alkalmatlan terület. Erre alkalmas föld bőven kínálkozik magában Romániában, ahol csak az 500 hektárnál nagyobb terjedelmű birtokok területe meghaladja a három millió hektárt s a Duna,vidék mély síkjának már megkezdett ármentesítése is vagy egy millió hektár termékeny földet tesz gyümölcsözővé „Uj-Dobrudzsái” néven. Az erdélyi agráreform czélja egyenesen az erdélyi magyarság birtokból kiforgatása. Ez világos egyrészt a törvénynek abból a — nemzetközi joggal nem egészen összeférő — parancsából, hogy az idegen állampolgárok ingatlanai kisajátíthatnak. Nem tesz különbséget sem a birtok nagysága, sem az, hogy valaki idegen állampolgárnak született, vagy csak később vált azzá. Ehhez már most csak egy honossági törvény kell, amely pl. azt mondja ki, hogy aki az esküt Nagyromániára le nem teszi, idegen állampolgárnak tekintendő, s nyitva áll az út az esküt megtagadó erdélyi magyarság deposszerálására. De ezt nem tekintve is, az erdélyi magyarság ellen irányul a törvény éle. Mert mit tesz meg a kisajátításnál birtokmaximumnak ? Elvben 500 holdat, de le lehet menni 200, sőt ha szükséges 50 holdig, bérbeadott birtokoknál 30 holdig, városok határában 10 holdig. Már most, ha tudjuk, hogy az 50 holdasnál nagyobb birtokosok 62%-a, a 200- 1000 holdas középbirtokosok négyötöde, a nagybirtokosoknak pedig kilencztizede magyar, tisztában lehetünk vele, hogy e törvény, hia végrehajtják,, a halálharangot konditja meg az erdélyi majgyar birtokosok feje fölött. Lapunk mai száma 10 oldal. — Egyes példány ára 80 fillér.