Az Ujság, 1919. december (17. évfolyam, 170-195. szám)
1919-12-03 / 171. szám
/r\ / / . p 191 .JtC. ^ / A K‘ r * / ____^ Budapest, 1919. R_________XVII. évfolyam* 170. szám,_______________Szerda, deczember 3. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Egész 220 díjj^XL Budapest, Rákóczi-ut 54.^afc ROVÁS. '2$ konczentrácziós Bécs-Ausztriában a szocialisták szétverik a keresztényszocziálisok gyűlését és azt mondják: győztünk. Itt rajnaiunk erre .joggal kérdezzük: ez hát a konczeus^,ácaáé, é^''et: a szabadság, az egyenlő jog és elvégre a népuralom? S itt midpuust joggal és okkal gondolunk a tavalyi hóra, amikor nálunk volt olyan polgári-szoczialistat koalíció, amelynek kebelén a gyűlést szétverték a szoczialisták, a polgári lapnyomdákat szétrombolták a rokkantak, a polgári minisztereket elkergették a népők ágyús és géppuskás küldöttségeké- gátjuk jönni ott is, aminek ilyen körülmnények kzött jönnie kell, mind a két pá^pú^tel^uiv-nak az általános rablásban éshagyma Látjuk és mivel mi már tules&ftpc vastagon, hát azt hiszszük, hogy most .mikr/ folytathatjuk, a mi rosszra vezetett 10másik oldalról. Pedig nem az oldal számit, hanem az, hogy az atroczitást az követi el, aki erősebb. A politikai struktúra, hála Istennek, szolid és becsületes, nekünk csak Bécs felé kell néznünk látó szemmel és értő észszel, hogy megcsináljuk a társadalomban is azt, ami a politikában — hála Istennek — már megvan. — Nem a volt és nem a leendő képviselők erősségei a nemzetnek, hanem a mostaniak, — mondotta ma a miniszterelnök az ujságíróklubban. A sajtó tönkre tehet egy országot s meg is mentheti. Most az a feladata és az a készsége, hogy megmentse. Szívleljék meg ezt azok a politikusok és egyéb illetékesek, akik előítélettel és ellenségesen nézik azt a sajtót, mely nem az ő pártjukra áll. A másik nem lehet hasznos, ha az egyiket nem ismerik el fontosnak. Most nem az a nemzetnevelés módja, hogy az egyik irány nekimegy a másiknak és diszkreditálód és agyonütné. Most valamenynyien Paksnak írunk, hát ne gondoljunk Kecskemétre és a többi választókerületre. Párisban minden lapot egyaránt magyarnak néznek s nem disztingválnak pártok szerint. Tehát a kormány támogató lapoknak sem szabad nehézségeket csinálni a kormánynak. * Tetszik tudni, hogy mit jelent az, ha a fúziónak nincsenek csak személyi akadályai! Azt jelenti, hogy tárgyi megegyezés nincs, mert nem is kell. Személyi nehézség azt jelenti, hogy kezdetben vala a személy, a ki mondá: legyek valaki! S jön valaki. Aztán jön a második teremtő szó: legyek valami! — Erre orrára teszi a mutatóujját és spekulál: mi legyek? Keresztény radikális, vagy zsidó ultrámon tán? .Szélső közép, vagy középjobbbal? Végül kisüti: legyek miniszter. S most az üstbe dobja boszorkányreczipe szerint az összes politikai varangybeleket, kigyófogókat, denevérkörmöket, minden pártprogrammnak minden fekélyét, zománczát, savát, torsát és excrementumát és főzi a tárgyi nehézségeket, miknek az alja és föle aztán a világos eredmény: a személyi nehézségeket meg kell oldani. .. _A',__ A marcsár béke. Megjött afffoghive Neuillybe, a kisebbfajta itéletkiisírdetés városába. Készen az itélet .s*"roi mégis fellélegzü^j^m^msgy anbytfít vittük itthon, ko4\\lwenunhassák ott, mit mérnek ránk^^iM&eink nincsenek, de reménysorpinkVva irhak. A neuilly-i tárgyalás'éjé' a úRigyár nemzet nézzen optimizmussal és készüljön reá egy sor.sátóplW% i^emzH,^on. hiolyságával és elszá^sáifGiÁk Apponyi Albert Se*? a^AWmik k mesV sze idegenben. Ékes lesz a szavm,' wA&akjfrt a beszéde ps *3 eg támadhat a ti any T? olk odósa:^Ügyünk nála jó kezekben van, mégis mától kezdve minden ember kötelessége úgy összeszedni minden érvet, szempontot, jogok és igazságot, mintha Apponyi helyett vinné a tárgyalást. Ezt teszszük mi is, nem öntelten, hogy ránk szorult, hanem kötelepségszerűen és buzgón, mintha ránk szorulna. A békeszerződésünk ki van nyomtatvaés a kezünkbe fogják adni. Mégis több okunk van hinni, hogy nem úgy fogják aláhratni, velünk, ahogy meg van fogalmazva. Németország, Német-Ausztria, Bulgária nem re,mélhette ugyanazt, amit mi. Mert Német- Ausztria és Bulgária ma is az az ország, amely volt a békeszerződés fogalmazásának idején. A entento urai ellenben mind tudják, hogy az a Magyarország, amely számára ezeket a föltételeket szabták, ma már nincsen. Az az ország, melynek kézbesíteni fog, jók, merőben más. Kell ezt bizonyítanunk? Az entente missziói itt voltak és vannak és tudják a nagy elváltozásokat. Tudják elsősorban, hogy amely Magyarország számára a feltételeket megfogalmazták, egy nem ismert, félreismert ország volt, amelyiknek pedig most átadják, azt már ismerik. Mindenképpen, tehát korrigálniok kell a különbséget a saját fogalmaikban: ha tévedtek az értékelésünkben, a korrektúrát meg kell ejteniük a munkán, melyet e tévedés alapján végeztek. A másik tény, amit az entente ugyancsak autentikusan a saját tapasztalásai alapján kénytelen lesz elismerni, hogy ugyanaz a Magyarország, melyet bolsevizmus és román megszállás előtt terveztek, nem ugyanaz, ha változatlan békeföltételek alá fogják. A mi számításuk akkor az ő fogalmaik szerint helyes volt, ma már nyilvánvaló tévedés. Az az ország, melyről föltették, hogy fa, vas, szén és só nélkül is meg tud élni az őstermeléséből, nem élhet meg belőle a bolsevizmus rablásai és a megszállás „rekvirálásai“ után. A mozgó vagyonúnkat megdézsmálták, a pénzünket egyhuszad értékre redukálták, a terményeinket, mezőgazdasági gépeinket, állatainkat elvitték, a vasúti anyagunkat elhurczolták. Ötven milliárddal kevesebbünk van most pénzértékben, mint volt nyolc hónap előtt, egy életreszóló életképességünkkel vagyunk szegényebb, hogy a munkaeszközökben vitték el ezt az ötven milliárdot. Hogy lehetne ma ilyen elvérzés után ugyanazt követelni tőlünk, mint annakelőtte ! , végül, ami egy év előtt még igazságosnak látszó teória volt, az ma már praxis, melynek kész tanulságai vannak. Az új elrendezése a térképünknek még nem történt meg, de már kiderült, hogy nem hozza meg azt az eredményt, melyet vártak tőle. Nem lesz ezen a területen a népeknek sem több szabadságuk, sem nagyobb jólétük, mint volt eddig. És nem lesz itt több nyugalom és az európai békének nagyobb garancziája. Ezt ma már tudják. S tudják, hogy szomszédaink megítélésében is csalódtak. A népek fölszabadítóiról ma már nyilvánvaló, hogy rabtartói azoknak, akiket fölszabadítaniok kellett volna. Hogy pusztul a kultúra, vadulnak az erkölcsök ott, ahol Magyarország testéből eleven, hozzátartozó és hozzászóló részeket téptek ki. Nem kell csüggednünk. Az igazság velünk van s Nyugat urai ma már képesebbek ezt meglátni. S nincs semmi okuk, hogyelőre ismerjék, amit megláttak. f ^íf tartsunk ki és küzdjünk igazunkért az ríg^ifiság fegyvereivel. S közben vigyázzunk fűmagunkra. Ne adjunk okot arra, hogy miután megismertek bennünket, ismét félreisjaérjenek. Sincsen pártbojalSs, csaiF pletykáip-^aimaK S (Pletykák és akstji munkák. — Kém Csomjük fel a demosperta párt 1 — Pat msntta* nak a kerepslény nemset! egyesöEcs pSrtf&Ss'— A Nemzeti Társaskör vá« tasztW^ A tevesér a minisztertanács^ — Garami Svájcéba utazott, — Az Újság tudósítójától. — A miniszterelnök ma délután azt mondta az újságírók klubjában, hogy az újságíró egyetlen hivatott czenzora saját lelkiismerete és az a hírlapíró, aki ebben a végzetes korban, ezekben a sorsdöntő órákban nem tudja megítélni, hogy mit szabad leírni a nyilvánosság számára, mit nem, az érdemetlen az újságírói hivatás betöltésére, mert nem érti a mesterségét. Ezeket a mély igazságú szavakat mi szó szerint alkalmazzuk azokra a politikusokra, akik ezekben a szívszorítóan, halálosan, végzetteljesen komoly napokban nem tudnak vigyázni a szájukra és ami ugyancsak baj, nem tudnak parancsolni alantas indulataiknak. Minden felelősségérzet nélkül beszélnek, cselekszenek és terjesztenek olyan híreket, amiken sírni kellene pártkülönbség nélkül mindenkinek, aki hazáját szereti. Mióta megalakult a konczentrácziós kormány, egy nap sem múlt el a nélkül, hogy hátha ne támadták volna Huszár Károlyt és a pártközi béke ügyét. Akik ezt teszik, azoknak nem akarunk leckét adni a polgári becsületből, mely azt parancsolja, hogy a vállalt kötelezettségeket teljesítsük és ha tegnap konczentrácziót csináltunk, ne akarjuk azt mára orvul ledöfni. Nem a becsület iskoláját akarjuk kijáratni bárkivel is, csak azt mondjuk a politikában ujonczoknak és iskolázatlanoknak, hogy ébredjen fel bennük a felelősségérzés ! Szörnyű felelősség terhel ma mindentát, aki politikát csinál, a ki szól, a ki ír, aki plakátokat ragaszt a falakra. Ezt a felelősséget sokan nem érzik azok közül, akik például nem akarnak addig nyugodni, amíg szét nem robbantják a baloldali pártokat és ezzel a keservesen megcsinált konczentrácziót, mély békénknek ára. Százszorosan káros és veszedelmes a bőbeszédűek könnyelműsége és a nyughatatlanok aknamunkája a konczentrácziós kormány ellen ma, amikor Huszár Károly kabinetje végre megkapta a meghívót Neuillybe, ahol a magyar békét meg fogják kötni. Ma este hat órakor a párisi meghívó ügyében minisztertanács volt. *A kormány, tagjain kívül megjelent a tanácsban Horthy Miklós fővezér, Bethlen István gróf, Teleki Pál gróf és Lors Vilmos báró titkos tanácsos. A minisztertanács a békekonferencziára valói meghívással és a békedelegáczió összeállításával foglalkozott. Majd élelmezési kérdéseket tárgyaltak és elfogadták Huszár miniszterelnök rendelettervét a választások zavartalanságának biztosításáról. Ezek után Fried-rich hadügyminiszter hozta szóba azt a vádat, melyet ellene a Tisza-gyilkossággal kapcsolatban emeltek. Friedrich erélyesen tilta Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 60 fillér