Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-19 / 222. szám
2 1920. AZ ÚJSÁG IX. 19. vágó munka hijján ilyen munkára vállalkoznak. Ezeken kívül a dunai kikötő-rakpart munkáinál állandóan ötven-hatvan ember dolgozik, az Aranyhegyi-árok betöltése is negyven állandó munkaerőt igényel és mintegy nyolcvan olyan állandó munkás van, akiket a kátrányozó és bitumenező telepen, valamint a csatornák fentartásánál és a Sfertitásánál foglalkoztat a főváros. Összesen tehát nmálszáz ember dolgozik most a városi közmunkáknál. Bizony kevés, de — sajnos — munka is kevés,,van, mert kevés pénz. Fenyőffliksa dr., a Gyáriparotok Otagos Szövetségének igazgatója ezeket mondatta mfltlmatársunknak : — A rg.xiilká/m& foglalkoztatásának kérdése a gyáriparban a következőképpen alakult: A gépgyárakban alkalmazott munkások létszáma az utolsó hónapokban állandóan emelkedett, úgy hogy egy esztendő alatt Budapesten a létszám 10.000 foglalkoztatott munkásról 10.000-re emelkedett. Ennek az iparnak ez idő szerint három fenyegető problémája van ; az egyik a nyersanyag és segédanyagok, főleg a vas- és öntödei koksz kérdése, a másik probléma azonban egy mindinkább észrevehető konjunktúra-hanyatlás, mely azzal a veszélylyel fenyegeti a gyárakat, hogy kellő foglalkoztatás hiányában egy bizonyos idő múlva üzemeiket csökkenteni lesznek kénytelenek. Ma még úgy áll a helyzet, hogy ebben az iparban, amely ma Magyarország vezető ipara, nagy munkanélküliségről nem lehet beszélni. Kétségtelen ugyan, hogy sokkal nagyobb azoknak a munkásoknak a száma, akik a háború folyamán ebben az iparban kiképeztettek és foglalkoztatva lettek, de ezeknek egy jelentős része elszéledt, részben visszatért a mezőgazdasághoz, részben üzérkedik, részben a kisiparban helyezkedtek el főleg vidéken, sőt az utóbbi időben az is konstatálható, hogy — talán az itthoni politika folytán, talán agitáczió folytán — egy részük és nem is a legrosszabbak a külföldre ■vándoroltak. Még mindig megvan ugyan a lehetősége annak, hogy amennyiben ez iparágnak több munkásra van szüksége, ezeket magának meg is szerezze, de tömeges munkakínálatról a gépiparban beszélni nem lehet. A fafeldolgozó ipar, amely a háború alatt igen szépen fejlődött, ma csaknem teljes üzemmel dolgozik . Budapesten körülbelül8—9000 munkást foglalkoztat, ebben az iparban munkanélküliség egyáltalán nincs, tanult famunkások, asztalosok vagy a gyárakban, vagy a kisiparban helyezkedtek el. Természetes, hogy egy hanyatló konjunktúra — melytől ebben az iparágban is tartani lehet — esetleg egy kis munkáslétszámcsökkentést vonhat maga után. A legrosszabbul foglalkoztatott iparunk a textilipar, mely a nyersanyagok hiányát súlyosan érzi, úgyhogy a múltban a textiliparban foglalkoztatott munkásoknak csak egy kisebb része van ez iparágban foglalkoztatva, azonban itt is konstatálhatjuk, hogy ha valamelyik gyár nyersanyaghoz jutván, üzemét megakarja indítani, a munkás-stock beszerzésével és megszervezésével bizonyos nehézségei vannak, minthogy a munkásoknak egy része — ami természetes is — a gazdasági életben másképpen helyezkedett el. A bányamunkásoknál munkanélküliségről természetesen szó sem lehet, sőt inkább beszélhetünk munkáshiányról, amelyen a kormány úgy akar segíteni, hogy a bányákkal egyetértésben nagyarányú munkáslakásépítő programmot vett kilátásba. A bőrgyárak csak csökkentett üzemei dolgoznak, úgyhogy itt bizonyos mértékig munkanélküliségről lehet beszélni, míg a vegyészeti ipar munkásainak foglalkoztatásáról a vegyészeti iparban az utolsó hónapokban bekövetkezett alakulások, az üzemek fokozott fejlesztése, gondoskodnak. Egyáltalán nincsenek foglalkoztatva munkások az élelmiszeriparban, mint a szalámi-, sötöt szesziparban, úgyhogy a múltban itt foglalkoztatott munkások vagy munka nélkül vannak, vagy pedig másutt helyezkedtek el, ahogy azt a gépiparnál fentebb vázolni alkalmam volt. A kisipari munkások foglalkoztatásáról nincsenek közvetlen tapasztalataim, de tudomásom van arról, hogy különösen a czipő- és szabóiparban még mindig elég jól vannak foglalkoztatva, bár az utn időben itt is gyanyatlás jeleivel találkozunk, tótja, hanem az iparcrnckak folytonos drágulsta folytán nincsenek megrendelések és így az ipari munkások nem juthatnak munkához. Emelni kell a fogyasztóképességet, hogy a munkanélküliek munkához juthassanak és ha így megkezdődik az egészséges vérkeringés, akkor meg fog oldódni a megélhetés problémája. Sajnos, az árak emelésében az állam jár elől, mert ő emelte a legszükségesebb élelmiszerek árát, míg más országokban az illetékes körök odahatnak, hogy a normális életet ismét behozzák és az árak csökkentésére törekszenek, addig nálunk az ellenkező történik. Ezért kevés reményünk van arra, hogy egyhamar jobb viszonyok közé jussunk. A magyarországi szakszervezetek egyelőre nagyon nehéz körülmények között kénytelenek a munkások megélhetésének a biztosításáért küzdeni, de ezt a munkát minden szervezetben a régi ügyszeretettel, komolysággal és szívóssággal végzik. / Ji szocialisták álláspontja. Jászai Somola szakszervezeti tanács elnöke, a munkások n féldtji/jfok problémájáról, az alacsony munkabérekről, és a nagy munkanélküliségről munkatársunknak a következőket mondotta : — A munkanélküliek száma körülbelül, amint ezt néhány hónappal ezelőtt megállapítottuk, százhatvanezer. Ez a szám nem fogyott és rövid időn belül nem is remélhető javulás, sőt kilátás van arra, hogy a télen még nagyobb lesz, mert nincsen semmi vállalkozási kedv, azonkívül nagy nyersanyagos szénhiány van, amit egyelőre, úgy látszik, lehetetlen lesz leküzdeni. A munkások a legnagyobb nyomorban vannak s ez a nyomor még fokozódni fog a télen. A szakszervezetek a maguk erejéből igyekeznek enyhíteni a nyomort azzal, hogy a nagyobb bajban lévőket rendkívüli segélyben részesítik. Állandó segélyezésről ma már szó sem lehet. Az egyes szervezetek már elhatározták, hogy a munkanélküliek segélyezése czéljából a munkában lévők külön járulékokat szessenek. Ezt teszik már a nyomdászok, aranyművesek, és valószínű, hogy valamennyi szervezet legközelebb megcsinálja ugyanezt. A szakszervezetek két súlyos feladat előtt állanak. A dolgozóknak biztosítani a megélhetést, megszüntetni a munkanélküliséget, vagy legalább csökkenteni és a mégis munkanélkül maradottakat kielégítően segélyezni. Mindehhez szükséges volna az összes társadalmi tényezők jóalattani együttműködésére. A munkaadók igyekeznek a munkabéreket csökkenteni. A szakszervezetek szívesen lennének ebben segítségükre, hogy ha a drágaságot általánosságban így csökkenteni lehetne. De addig, amíg a legszükségesebb élelmiszerek oly horribilisak, hogy a munkások még alátszólag magas munkabérekből sem tudják megfizetni azt, csökkentésről szó sem lehet, sőt ellenkezőleg, a munkások joggal követelik, hogy a munka- béreket emeljék fel. A munkások azzal érvelnek, hogy ők békeidőben négy-öt korona napi keresetből jobban táplálkozhattak és ruházkodhattak,mint most hatvan-hetven korona napi munkabérekből. A drágaság az egyik legnagyobb társadalmi faj, mert hiven nemcsak a tn tenhaktaását rosnab Miszek egy Istenben, jr Hiszek egy Hazában, jr Hiszek egy isteni őr a 8 Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. [Megint Jlíazug hireket terjesztemi Magyarországról c& 1 |3reiEaJ^jfai és elraiSise nem akar* Ee2- qfőJtja^^awenni. — „Nem felvételestörvény kait, Ráesem pozitív etbs*jí&stb.“ — QJesswaBn ansumerus slsususp&i. — Gaggran Gábor aislakait tosnyerték. Ma elég korán jelentek meg a honatyák a nemzetgyűlés termében, ahol érdeklődve várták Rakovszky István elnök enuncziáczióját, melyet tegnap este a pártkörben előre jelzett. Rakovszky bejelenti, hogy a Neue Freie Presse szeptember 16-iki reggeli lapjában egy czikk jelent meg, amely azt állítja, hogy a jugoszláv nemzetgyűlés alelnökének információja szerint a magyar nemzetgyűlés elnöke Belgrádban hozzájárulást kért ahhoz, hogy a magyar nemzetgyűlés küldöttsége élén meglátogathassa a szkupstinát. A jugoszláv állam budapesti képviselője által közvetített óhajtás vegyes hatást keltett. A jugoszláv kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a jugoszláv nemzetgyűlés belső ügye, forduljon tehát Rakovszky oda. Erre Rakovszky második közvetlen kérdést intézett Belgrádba, amire a válasz az volt, hogy a látogatást csak bizonyos előfeltételek mellett veszik szívesen. Most azonban az semmiesetre sem történhetik meg. Csak a ratifikálás után. Rakovszky a czikk ismertetése után kemény szavakban jelenti ki, hogy az egész közlemény szemenszedett valótlanság és ha a jugoszláv nemzetgyűlés alelnöke valóban tett ilyen kijelentéseket, akkor csak azt tételezheti fel róla, hogy félrevezették. Bármily szerencsétlenek vagyunk is, Magyarország nemzetgyűlése nem jutott oda, hogy kopogtatnia kellene bármely országban! Az elnök kijelentését élénk helyeslés és taps fogadja. Ezután Ugron Gábor jelenti, hogy tegnap este — nyilván tegnapi beszédének hatása alatt — ökölnyi kövekkel beverték az ablakait. Ezután Szterényi József beszél személyes kérdésben, bejelentve azt, hogy az Anya- és Csecsemővédő Egyesület elnöki tisztségét, amelyéről a Károlyi-kormány alatt lemondott, csak ebben az évben vette ismét át. Hosszasan foglalkozik az egyesület belügyeivel és megcáfolja azt, mintha ott kommunisták teljesítenének hivatali funkcziót. Szterényi után Bernedik jelenti, hogy ő nem akarta támadni sem Apponyit, sem Sztprényit. Az egyetemi törvényjavaslat tárgyalásának első szónoka Giesswein Sándor, aki rendkívül tartalmas és bátor beszédben fejtegeti azt, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy a magyar ifjúságnak kenyeret biztosítson. Nem numerus clausus-szal kell megszüntetni az aránytalanságot, hanem azzal, hogy a magyar nép fiainak alkalmat adunk a tanulásra. Nem kivételes törvényre van szükség, hanem pozitív munkára. Kifejti azt is, amit mi mai számunkban megállapítottunk, hogy a magyar fajta fölötte megalázó volna, ha olyan gyengének ismernénk el, hogy szüksége van speciális védelemre. Milotay István hosszú és alapos előtanulmányra valló beszédet mond, amelyben különösen a liberális politika történelmi múltjával foglalkozik. Statisztikai adatokkal igyekszik igazolni a zsidóságnak aránytalan térfoglalását. Szerinte a zsidóság térhódításának növekvő arányában engedett az asszimiláczió álláspontjából. Milotay tetszéssel fogadott beszéde után szünet következik, melynek elteltével Drozdy Győző bejelenti mentelmi jogának megsértését, majd Rupert Rezsőnek ad engedelmet a Ház, hogy beszédét a jövő ülésen mondhassa el. Ezután Mátéffy Viktor, a kérvényi bizottság előadója ismerteti a beérkezett ötven darab feliratot és kérvényt. Borsod- és Veszprém megyék a magyar királyság visszaállítását kérik. Az egyik kérvény tárgyalásakor Pálfy Dániel mondt beszédet a kisipar védelmében. Az interpellácziók során ketten is interpellálnak a vetőmagvak sürgős kiosztása ügyében. Kálmán István azért panaszkodik, hogy a falu elláttatlanjai július 15-ike óta nem részesülnek ellátásban. Tömöri Jenő és Szabó József törölték interpellácziójukat, Csukás Endre pedig a tanítóság ellátásának rendezését ajánlja a közélelmezési miniszter ügyelmébe. Az ülés félházadkor ért véget. Nasdai kiküldöttek a brüsszeli konferenczián. .aMlormány megbízásából Popovics Sándor, Schober Béla dr., Scitovszky államtitkár Brüsszelbe utaztak. Ipari szakértőként Fenyő Miksa, a GyOSz elnöke vesz részt í A pénzügyionfer?nziája PESTI KIS TÜKÖR A SZŐLLŐSI ZSIGMOND. ideges ön ? Fáradt ? Leszerelt ! Magába rosvadt és sóhajtozó? Az az érzése, hogy kipárologott, vagy kisüppedt a lelkéből az akaratnak, aj reménységnek, a lendületnek minden energiája?! Egy irtózatos csönd szörnyű terhe nyomja a nappalát és veri föl az éjszakáját ! Az összeomlott remények, az összeomlott életczélok, a kiláttástalanság és a tervtelenség rémvilágának némimasága, ahol csak a kétségbeesés szele soha,tozik ! Ha így érez, uram vagy asszonyom, orájosságot kommendálok önnek. A kúra, se nemi hossza, se nem drága. Üljön föl a villamosra, menjen ki a Városligetbe, az Iparcsarnokba és nézze meg a Keleti Vásárt. Az úgynevezett áru-ó minta-kiállítást. Nem baj, ha se szakember, sőf kereskedő. Én se vagyok. Az se baj, ha normálilis időben nem szokták érdekelni az ilyen tömegtárlatok. Engem sem vonzottak. Most érdekelni fogja, vonzani fogja és a programjába vett félóra helyett három óra hosszat ődöngvén á különböző fülkék, sátrak, osztályok és bazárok zsúfolt labirintusában — frissebben, élénkebben, lendültebben, aczélosabban fog távozni, apuvitas hogyan belépett. Az lesz az érzése, hogy valami kedves, valami jó, valami üditő, vjpfmi igém megvigasztaló történt vele. Egy hirt Jflfpott. Egy? öröm érte. Egy kedves, szép imiatika vette $ szárnyára átért lelkét és emelte a^J^firissülés mai'gasságába. J i_i Holott: mutatváirywifív? dolgában ez a kiállitás odakünt a városligeti Iparcsarnokban mögötte van minden elődjének. Azoknak a szórakoztató kis káprázatoknak, trükkösnek, attrakációknak, amelyek az ilyen kiállításokat szírezni, eztezomázni, enyhíteni szokták, a rendezési itt nem adott szerepet. Nyilván nem ötlet, hanem, hely hiányában. Ez a kiállítás nem mutat, hanem dokumentál. Még pedig, mint az egész ensemable nagy zsúfoltsága és műfaji tarkasága elárulja: többet, mint amennyinek „ dokumentálására maga a rendezés is számítani mert Nyílvánvaló: őt magát is meglepte, amit kapott. Hogy mikor egy vesztett háború, forradalmak* kommün, szétmarczangolás és kifosztottság katasztrófáit, végigszenvedett maradék ország al*kötő energiáit szólította próbamutatásra, az eredménynek ekkora tömege tolul a szinre. És ez a meglepetés az uj Magyarország eddigi életenek a legörvendetesebb rezenzáeze a szakembernek és laikusnak egyaránt. ’ff. Csak romokan láttak. Csak sóhajokat hal előttünk. És pálmát, a titkot, leszerelt vagy dühös kétségbeesést. Hozi nincs szén, nincs nyersanyag, nincs termelés. A kazán hideg, a gyárkémény nem füstöl, a gépeket elrabolta a román, a bányát, sri erdőt a trianoni akta. Csend, nyomor, rozsda _ea pusztulás. Egy panasz se volt alaptalan es_ min* den sirám ezerszeresen jogos. És mégis , imen bizonyság: elünk. Akarod hallani a szivünk dobo* gását, az ereink lüktetését, a dolgos, egészséges vér zuhogását ? Menj ki az Iparcsarnokba és a szived megtelik ezzel a boldog muzsikával. Látírj fogsz. Hogy nemcsak desparáczió, sóhaj, veszelkedés, szónoklás és szitkozódás terem itt. Hogy mind e kietlen lárma mögött, irtozatos küzdelmei közepette, leirhatatlan nehézségekkel, a legborzalmasabb viszonyok nyomása ellenéreis, csendben, de megtörhetetlen energiával egy hűséges, szorgalmas, nagy alkotó munka, is folyik és termel Magyarországon. Bízó szemét a jövőbe függeszti és rendületlen hitét e nemzet életében, hivatásaiban és boldogulásában abban fejezi ki, hogy ki dolgozik. A desparácziót magához közel se engedi. Érzi az élet jogát és kötelességét. Eleven szentség benne a tudat, hogy: dolgozni kell. És tervez és verejtékezik és dolgozik. És meghatott lélekkel bolyongván a gyönyörű teljesítmény tö* megei között,, világosan meg kell érezned, hogy egyetlen sátor vagy fülke látnivalójában több hit, több igazi kötelességtudás, több élő hazafi* ság van mint száz öblös beszédben a dobogókon. Hogy ez a tettek hazafisága. Ez az, amiben éle- tünk, megmaradásunk és boldogulásunk mindennél drágább ereje lángol. Fanatikus hit és minden poklokon diadalmas eltökéltség kell ahhoz, hogy egy kimondhatatlanul megsanyargatott nemzet energiája példátlanul mostoha viszonyok között ilyet tudjon produkálni. És látván, hogy mit tud, senkinek sincs többél joga kételkedni ez ország biztos gyógyulásábal.Mert a nemzeteknek és az egész emberiségnarlás az egészsége: a munka. Dnyepertől a pinszki mocsarakig güldösik az oroszokat. Ő lengyelek megegyezéses békét akarnak.) A mai lengyel harcotéri jelentés szerint az ukrán nők és a lengyelek megszállották Czortkov, Buczacz, Brzewloka, Visniovczyk, Podhajcze, Brzezany és Karajov helységeket. A Dnyesztertől a pinszki mocsarakig üldözik az ellenséget. A felszabadult területek nagy lelkesedéssel üdvözlik a felszabadító csapatokat. A bolsevikek az egész országot elpusztították és minden terményt elvittek. „ Az Újság bécsi szerkesztőségének jelentése szerint Domsky, a lengyel békedelegáczió elnöke, kijelentette, hogy Lengyelország nem akarja kihasználni csapatainak fényes győzelmét és minden áron tartós, megegyezéses békét akar létrehozni. A lengyelek hadikáz-