Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-19 / 222. szám

2 1920. AZ ÚJSÁG IX. 19. vágó munka hijján ilyen munkára vállalkoznak. Ezeken kívül a dunai kikötő-rakpart munkáinál állandóan ötven-hatvan ember dolgozik, az Aranyhegyi-árok betöltése is negyven állandó munkaerőt igényel és mintegy nyolc­van olyan állandó munkás van, a­kiket a kátrányozó és bitumenező telepen, valamint a csatornák fentartásánál és a Sfertitásánál foglal­koztat a főváros. Összesen tehát n­málszáz ember dolgozik most a városi közmunkáknál. Bizony kevés, de — sajnos — munka is kevés,,van, mert kevés pénz.­­ Fenyőffliksa dr., a Gyáriparotok Ota­gos Szövetségének igazgatója ezeket mondatta mfltlm­atársunknak : — A rg.xiilká/m& foglalkoztatásának kérdése a gyár­iparban a következőképpen alakult: A gépgyárakban alkalmazott munkások létszáma az utolsó hónapokban állandóan emelkedett, úgy hogy egy esztendő alatt Budapesten a létszám 10.000 foglalkoztatott munkásról 10.000-re emelkedett. Ennek az iparnak ez idő szerint három fenyegető problémája van ; az egyik a nyers­anyag és segédanyagok, főleg a vas- és öntödei koksz kérdése, a másik probléma azonban egy mindinkább észrevehető konjunktúra-hanyatlás, mely azzal a ve­­szélylyel fenyegeti a gyárakat, hogy kellő foglalkozta­tás hiányában egy bizonyos idő múlva üzemeiket csök­kenteni lesznek kénytelenek. Ma még úgy áll a hely­zet, hogy ebben az iparban, a­mely ma Magyarország vezet­ő­ ipara, nagy munkanélküliségről nem lehet be­­­­szélni. Kétségtelen ugyan, hogy sokkal nagyobb azok­­nak a munkásoknak a száma, a­kik a háború folyamán ebben az iparban kiképeztettek és foglalkoztatva let­­­­tek, de ezeknek egy jelentős része elszéledt, részben­­ visszatért a mezőgazdasághoz, részben üzérkedik, rész­ben a kisiparban helyezkedtek el főleg vidéken, sőt az utóbbi időben az is konstatálható, hogy — talán az itthoni politika folytán, talán agitáczió folytán — egy részük és nem is a legrosszabbak a külföldre ■vándorol­tak. Még mindig megvan ugyan a lehetősége annak, hogy a­mennyiben ez iparágnak több munkásra van szüksége, ezeket magának meg is szerezze, de tö­meges munkakínálatról a gépiparban beszélni nem le­het. A fafeldolgozó ipar, a­mely a háború alatt igen szépen fejlődött, ma csaknem teljes üzemmel dolgozik . Budapesten körülbelül­­8—9000 munkást foglalkoztat, ebben az iparban munkanélküliség egyáltalán nincs, tanult famunkások, asztalosok vagy a gyárakban, vagy a kisiparban helyezkedtek el. Természetes, hogy egy hanyatló konjunktúra — melytől ebben az iparágban is tartani lehet — esetleg egy kis munkáslétszám­­csökkentést vonhat maga után. A legrosszabbul foglalkoztatott iparunk a textil­ipar, mely a nyersanyagok hiányát súlyosan érzi, úgy­hogy­ a múltban a textiliparban foglalkoztatott munká­soknak csak egy kisebb része van ez iparágban foglal­koztatva, azonban itt is konstatálhatjuk, hogy ha va­lamelyik gyár nyersanyaghoz jutván, üzemét meg­akarja indítani, a munkás-stock beszerzésével és meg­szervezésével bizonyos nehézségei vannak, minthogy a munkásoknak egy része — a­mi természetes is — a gazdasági életben másképpen helyezkedett el. A bányamunkásoknál munkanélküliségről termé­szetesen szó sem lehet, sőt inkább beszélhetünk mun­káshiányról, a­melyen a kormány úgy akar segíteni, hogy a bányákkal egyetértésben nagyarányú munkás­­lakásépítő programmot vett kilátásba. A bőrgyárak csak csökkentett üzemei dolgoznak, úgy­hogy itt bizo­nyos mértékig munkanélküliségről lehet beszélni, míg a vegyészeti ipar munkásainak foglalkoztatásáról a vegyészeti iparban az utolsó hónapokban bekövetke­zett alakulások, az üzemek fokozott fejlesztése, gon­doskodnak. Egyáltalán nincsenek foglalkoztatva mun­kások az élelmiszeriparban, mint a szalámi-, söt­öt szesziparban, úgy­hogy a múltban itt foglalkozta­tott munkások vagy munka nélkül vannak, vagy pedig másutt helyezkedtek el, a­hogy azt a gépiparnál fentebb vázolni alkalmam volt. A kisipari munkások foglalkoz­tatásáról nincsenek közvetlen tapasztalataim, de tudo­másom van arról, hogy különösen a czipő- és szabóipar­ban még mindig elég jól vannak foglalkoztatva, bár az ut­­n időben itt is gyanyatlás jeleivel találkozunk, tótja, hanem az iparcrnckak folytonos dr­águlsta folytán nin­csenek megrendelések és így az ipari munkások nem juthatnak munkához. Emelni kell a fogyasztóképességet, hogy a munka­nélküliek munkához juthassanak és ha így megkezdődik az egészséges vérkeringés, akkor meg fog oldódni a megélhetés problémája. Sajnos, az árak emelésében az állam jár elől, mert ő emelte a legszükségesebb élelmiszerek árát, míg más országokban az illetékes körök odahatnak, hogy a normális életet ismét behozzák és az árak csökkentésére törekszenek, addig nálunk az ellenkező történik. Ezért kevés reményünk van arra, hogy egyhamar jobb viszonyok közé jussunk. A magyarországi szakszervezetek egyelőre nagyon nehéz körülmény­ek között kénytelenek a munkások megélhetésé­nek a biztosításáért küzdeni, de ezt a munkát minden szer­vezetben a régi ügyszeretettel, komolysággal és szívóssággal végzik. / Ji szocialisták álláspontja. Jászai Somola szakszervezeti tanács elnöke, a munká­sok n­ féldtji/­jfok problémájáról, az alacsony munkabérekről, és a nagy munkanélküliségről munkatársunknak a következő­ket mondotta : — A munkanélküliek száma körülbelül, a­mint ezt né­hány hónappal ezelőtt megállapítottuk, százhatvanezer. Ez a szám nem fogyott és rövid időn belül nem is remélhető javu­lás, sőt kilátás van arra, hogy a télen még nagyobb lesz, mert nincsen semmi vállalkozási kedv, azonkívül nagy nyersanyag­os szénhiány van, a­mit egyelőre, úgy látszik, lehetetlen lesz leküzdeni. A munkások a legnagyobb nyomorban vannak s ez a nyomor még fokozódni fog a télen. A szakszervezetek a maguk erejéből igyekeznek enyhíteni a nyomort azzal, hogy a na­gyobb bajban lévőket rendkívüli segélyben részesítik. Állandó segélyezésről ma már szó sem lehet. Az egyes szervezetek már elhatározták, hogy a munkanélk­ü­liek segélyezése czéljából a munkában lévők külön járulékokat szessenek. Ezt teszik már a nyomdászok, aranyművesek, és valószínű, hogy vala­mennyi szervezet legközelebb megcsinálja ugyanezt. A szak­­szervezetek két súlyos feladat előtt állanak. A dolgozóknak biztosítani a megélhetést, megszüntetni a munkanélkülisé­get, vagy legalább csökkenteni és a mégis munkanélkül ma­radottakat kielégítően segélyezni. Mindehhez szükséges volna az összes társadalmi tényezők jóalattani együttműködésére. A munkaadók igyekeznek a munkabéreket csökkenteni. A szak­­szervezetek szívesen lennének ebben segítségükre, hogy ha a drágaságot általánosságban így csökkenteni lehetne. De addig, a­míg a legszükségesebb élelmiszerek oly horribilisak, hogy a munkások még a­­látszólag magas munkabérekből sem tudják megfizetni azt, csökkentésről szó sem lehet, sőt ellenkezőleg, a munkások joggal követelik, hogy a munka- béreket emeljék fel. A munkások azzal érvelnek, hogy ők békeidőben négy-öt korona napi keresetből jobban táplálkoz­hattak és ruházkodhattak,mint most hatvan-hetven korona napi munkabérekből. A drágaság az egyik legnagyobb társa­dalmi faj, mert hiven nemcsak a tn tenhaktaását rosnab­ Miszek egy Istenben, jr Hiszek egy Hazában, jr Hiszek egy isteni őr a 8 Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. [Megint Jlíazug hireket terjesztemi Magyarországról c& 1 |3reiEaJ^jfai és elraiSise nem akar* Ee2- qfőJtja^^awenni. — „Nem felvételes­­törvény kait, Ráesem pozitív etbs*jí&stb.“ — QJesswaBn a­nsumerus slsususp&i. — Gaggran Gábor aislakait tosnyerték.­ Ma elég korán jelentek meg a honatyák a nemzet­gyűlés termében, a­hol érdeklődve várták Rak­ovszky István elnök enuncziáczióját, melyet tegnap este a párt­­körben előre jelzett. Rakovszky bejelenti, hogy a Neue Freie Presse szeptember 16-iki reggeli lapjában egy czikk jelent meg, a­mely azt állítja, hogy a jugoszláv nemzetgyűlés alelnökének informác­iója szerint a ma­gyar nemzetgyűlés elnöke Belgrádban hozzájárulást kért ahhoz, hogy a magyar nemzetgyűlés küldöttsége élén meglátogathassa a szkupstinát. A jugoszláv állam budapesti képviselője által közvetített óhajtás vegyes hatást keltett. A jugoszláv kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a jugoszláv nemzetgyűlés belső ügye, forduljon tehát Rakovszky oda. Erre Rakovszky második közvetlen kérdést intézett Belgrádba, a­mire a válasz az volt, hogy a látogatást csak bizonyos elő­feltételek mellett veszik szívesen. Most azonban az semmiesetre sem történhetik meg. Csak a ratifikálás után. Rakovszky a czikk ismertetése után kemény sza­vakban jelenti ki, hogy az egész közlemény szem­en­­szedett valótlanság és ha a jugoszláv nemzetgyűlés al­­elnöke valóban tett ilyen kijelentéseket, akkor csak azt tételezheti fel róla, hogy félrevezették. Bármily szeren­­csétlenek vagyunk is, Magyarország nemzetgyűlése nem jutott oda, hogy kopogtatnia kellene bármely országban! Az elnök kijelentését élénk helyeslés és taps fo­gadja. Ezután Ugron Gábor jelenti, hogy tegnap este — nyilván tegnapi beszédének hatása alatt — ökölnyi kö­vekkel beverték az ablakait. Ezután Szterényi József beszél személyes kérdésben, bejelentve azt, hogy az Anya- és Csecsemővédő Egyesület elnöki tisztségét, a­melyéről a Károlyi-kormány alatt lemondott, csak ebben az évben vette ismét át. Hosszasan foglalkozik az egyesület belü­gyeivel és megc­áfolja azt, mintha ott kommunisták teljesítenének hivatali funkcziót. Szte­­rényi után Bernedik jelenti, hogy ő nem akarta tá­madni sem Apponyit, sem Sztprényit. Az egyetemi törvényjavaslat tárgyalásának első szónoka Giesswein Sándor, a­ki rendkívül tartalmas és bátor beszédben fejtegeti azt, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy a magyar ifjúságnak kenye­ret biztosítson. Nem numerus clausus-szal kell meg­szüntetni az aránytalanságot, hanem azzal, hogy a magyar nép fiai­nak alkalmat adunk a tanulásra. Nem kivételes törvényre van szükség, hanem pozi­tív munkára. Kifejti azt is, a­mit mi mai számunkban megállapí­tottunk, hogy a magyar fajta fölötte megalázó volna, ha olyan gyengének ismernénk el, hogy szüksége van spec­iális védelemre. Milotay István hosszú és alapos előtanulmányra valló beszédet mond, a­melyben különösen a liberális politika történelmi múltjával foglalkozik. Statisztikai adatokkal igyekszik igazolni a zsidóságnak aránytalan térfoglalását. Szerinte a zsidóság térhódításának nö­vekvő arányában engedett az asszimiláczió álláspont­jából. Milotay tetszéssel fogadott beszéde után szünet kö­vetkezik, melynek elteltével Drozdy Győző bejelenti mentelmi jogának megsértését, majd Rupert Rezsőnek ad engedelmet a Ház, hogy beszédét a jövő ülésen mondhassa el. Ezután Mátéffy Viktor, a kérvényi bi­zottság előadója ismerteti a beérkezett ötven darab feliratot és kérvényt. Borsod- és Veszprém megyék a magyar királyság visszaállítását kérik. Az egyik kérvény tárgyalásakor Pálfy Dániel mondt beszédet a kisipar védelmében.­­ Az interpellácziók során ketten is interpellálnak a­ vetőmagvak sürgős kiosztása ügyében. Kálmán István­ azért panaszkodik, hogy a falu elláttatlanjai július 15-ike óta nem részesülnek ellátásban. Tömöri Jenő és Szabó József törölték interpellácziójukat, Csukás Endre pedig a tanítóság ellátásának rendezését ajánlja a köz­­élelmezési miniszter ügyelmébe. Az ülés félháza­dkor ért véget. Nasdai kiküld­öttek a brüsszeli­­ konferenczián. .aMlormány megbízásából Popovics Sándor, Schober Béla dr., Scitovszky államtitkár Brüsszelbe utaztak. Ipari szakértőként Fenyő Miksa, a GyOSz elnöke vesz részt í A pénzügyi­­­onfer?nziája PESTI KIS TÜKÖR A SZŐLLŐSI ZSIGMOND. ideges ön ? Fáradt ? Leszerelt ! Magába ros­­vadt és sóhajtozó? Az az érzése, hogy kipárolo­gott, vagy kisüppedt a lelkéből az akaratnak, aj reménységnek, a lendületnek minden energiája?­! Egy irtózatos csönd szörnyű terhe nyomja a­ nappalát és veri föl az éjszakáját ! Az összeom­­­lott remények, az összeomlott életczélok, a kilát­­tástalanság és a tervtelenség rémvilágának némi­masága, a­hol csak a kétségbeesés szele soha,t­­ozik ! Ha így érez, uram vagy asszonyom, oráj­­osságot kommendálok önnek. A kúra, se nemi hossza, se nem drága. Üljön föl a villamosra,­ menjen ki a Városligetbe, az Iparcsarnokba és nézze meg a Keleti Vásárt. Az úgynevezett áru-ó minta-kiállítást. Nem baj, ha se szakember, sőf kereskedő. Én se vagyok. Az se baj, ha normáli­lis időben nem szokták érdekelni az ilyen tö­­­megtárlatok. Engem sem vonzottak. Most érde­­kelni fogja, vonzani fogja és a programjába vett félóra helyett három óra hosszat ődöngvén á­ különböző fülkék, sátrak, osztályok és bazárok­­ zsúfolt labirintusában — frissebben, élénkebben, lendü­ltebben, aczélosabban fog távozni, apuvit­as hogyan belépett. Az lesz az érzése, hogy­ valami­ kedves, valami jó, valami üditő, vjpfmi igém megvigasztaló történt vele. Egy hirt Jflfpott. Egy? öröm érte. Egy kedves, szép imiatika vette $ szárnyára átért lelkét és emelte a^J^firissülés mai'­gasságába. J i_i Holott: mutatváirywifív? dolgában ez a ki­ál­­litás odakünt a városligeti Iparcsarnokban mö­­götte van minden elődjének. Azoknak a szóra­­koztató kis káprázatoknak, trükkösnek, attraká­c­ióknak, a­melyek az ilyen kiállításokat szí­rezni, eztezomázni, enyhíteni szokták, a rendezési itt nem adott szerepet. Nyilván nem ötlet, hanem, hely hiányában. Ez a kiállítás nem mutat, ha­­nem dokumentál. Még pedig, mint az egész en­­semable nagy zsúfoltsága és műfaji tarkasága el­­árulja: többet, mint a­mennyinek „ dokumentál­­ására maga a rendezés is számítani mert Nyíl­­vánvaló: őt magát is meglepte, a­mit kapott. Hogy mikor egy vesztett háború, forradalmak* kommün, szétmarczangolás és kifosztottság ka­­tasztrófáit, végigszenvedett maradék ország al*­­kötő energiáit szólította próbamutatásra, az eredménynek ekkora tömege tolul a szinre. És ez a meglepetés az uj Magyarország eddigi életenek a legörvendetesebb rezenzáeze a szakembernek és­ laikusnak egyaránt. ’ff. Csak romokan láttak. Csak sóhajokat hal e­lőttünk. És pálmát, a titkot, leszerelt vagy dühös kétségbeesést. Hozi nincs szén, nincs nyersanyag, nincs termelés. A kazán hideg, a gyárkémény nem­ füstöl, a gépeket elrabolta a román, a bányát, sri erdőt a trianoni akta. Csend, nyomor, rozsda _ea pusztulás. Egy panasz se volt alaptalan es_ min* den sirám ezerszeresen jogos. És mégis , ime­n bizonyság: elünk. Akarod hallani a szivünk dobo* gását, az ereink lüktetését, a dolgos, egészséges vér zuhogását ? Menj ki az Iparcsarnokba és a szived megtelik ezzel a boldog muzsikával. Látírj fogsz. Hogy nemcsak desparáczió, sóhaj, veszel­kedés, szónoklás és szitkozódás terem itt. Hogy mind e kietlen lárma mögött, irt­ozatos küzdelmei közepette, leirhatatlan nehézségekkel, a legborzal­­masabb viszonyok nyomása ellenére­­is,­ csendben, de megtörhetetlen energiával egy hűséges, szor­galmas, nagy alkotó munka, is folyik és termel Magyarországon. Bízó szemét a jövőbe függeszti és rendületlen hitét e nemzet életében, hivatásai­ban és boldogulásában abban fejezi ki, hogy ki dolgozik. A desparácziót magához közel se en­­gedi. Érzi az élet jogát és kötelességét. Eleven­ szentség benne a tudat, hogy: dolgozni kell. És tervez é­s verejtékezik és dolgozik. És meghatott lélekkel bolyongván a gyönyörű teljesítmény tö­* megei között,, világosan meg kell érezned, hogy egyetlen sátor vagy fülke látnivalójában több hit, több igazi kötelességtudás, több élő hazafi* ság van mint száz öblös beszédben a dobogókon. Hogy ez a tettek hazafisága. Ez az, a­miben éle-­ tünk, megmaradásunk és boldogulásunk minden­nél drágább ereje lángol. Fanatikus hit és minden poklokon diadalmas eltökéltség kell ahhoz, hogy egy kimondhatatlanul megsanyargatott nemzet energiája példátlanul mostoha viszonyok között ilyet tudjon produkálni. És látván, hogy mit tud, senkinek sincs többél joga kételkedni ez ország biztos gyógyulásáb­al.Mert a nemzeteknek és az egész emberiségnarlás az egészsége: a munka.­ ­ Dnyepertől a pinszki mocsarakig güldösik az oroszokat. Ő­ leng­yelek megegyezéses bék­ét akarnak.) A mai lengyel harcotéri jelentés szerint az ukrán nők és a lengyelek megszállották Czortkov, Buczacz,­ Brzewloka, Visniovczyk, Podhajcze, Brzezany és Kara­­­jov helységeket. A Dnyesztertől a pinszki mocsarakig üldözik az ellenséget. A felszabadult területek nagy lelkesedéssel üdvözlik a felszabadító csapatokat. A bol­sevikek az egész országot elpusztították és minden ter­ményt elvittek. „ Az Újság bécsi szerkesztőségének jelentése szerint Domsky, a lengyel békedelegáczió elnöke, kijelentette, hogy Lengyelország nem akarja kihasználni csapatai­nak fényes győzelmét és minden áron tartós, meg­egyezéses békét akar létrehozni. A lengyelek hadikáz-

Next