Az Ujság, 1921. január (19. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Budapest, 192. 921. AfeM korona. Megjelenik ünnep után napok kivételével minden nap.AZUJSÁG / ‘Előfizetési 'arak: 1Báéik évre 4*0 K- X jjféiwVTfi 320 M ~*f) negyedévreJs 110 „ —„ Egy hóra-------------— / 40 „ Egyes szdlin dra Bndpgesten, rldé- Jcen és a pá 1 y s u d v*ro k o n 2 korona. Jugoszláviában egy számra 2 jugoszláv korona. XIX. évfolyam, 1. szám, Szombat, január 1. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-ut 54. sa Telefon: József 13-36, József 122-6s KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sa. Telefon : József 13-35, József 16-28 József 122 56. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 43. ROVÁS. Az év utolsó napján hagyjuk békén a politikusokat és beszéljünk inkább a malaczról. A malaczról, mely valamikor csúf név volt és ma irigység és tisztelet tárgya. Ott, ott nyilik az ajtó és kihallszik a visítása. Boldog emberek, akiknek a malacz visít, mint az életnek őket megillető boldogsága! # Nyugtalanság mindenütt Ahol a Dunántúl a kapavágás nyomán földgáz gomolyog, ott az isten áldása. De Budapesten nem lenne áldás, ha mindenütt, ahol a kutató kapa leüt, bűz nyomulna föl. Ez a panama bűze volna. Fogjuk be az orrunkat, vagy tegyük félre a kapát — még nincs itt az ideje, hogy olyat keressünk, amit nem szeretünk találni. * Milliárdokat lehetett nálunk a rendőrség kimutatásai szerint lopni, sikkasztani, rabolni és eszni, nálunk, a koldusok országában, a deflcitek államában, az üres gyomrok és üres kamarák sivatagvilágában. Milyen gazdag is a szegénység, ha a bűn nyúl utána. És tolvaj, sikkasztó többet talál magának, mint az állam. A lopást kiheverjük s ha ennyi adót sóznának ránk, nem birnák ki! Szilveszter. Éjfélkor összecsendülnek a poharak. Evőé! Ott, ahol van mit tölteni a pohárba. Éjfélkor dermedt álomban megfeledkezik a világról az, akinek üres a pohara. Az utóbbiak sokan vannak. Az előbbiekre jobban jártak, de nem boldogabbak. 1921 elé — úgy érzik az emberek — jobb részegen támolyogni, mint józan megfontoltsággal menni. A tudó szem nem lát utat és nem lát rózsát az út végén teremni. Szerte a világon az ideg tobzódik s érez, beszél és cselekszik az agy és szív helyett. Mindenütt gond és mindenütt tobzódás. Elfelejtettek mosolyogni és megtanultak kaczagni, hisztérikusam ledéren, kétségbeesetten. Evőé, a mama elveszett, A holnapot nem érjük meg soha, Isten táplálja a madarakat . * És minden hiúság, mond a biblia. Rólunk vette a mintát Madách Imre e sorokban? Nekünk szobinak, ránk illenek. A hol duhajkodó embert látsz, ott a kétségbeesés ütötte föl tanyáját. A hol ledér czinizmusnak szava iikolt, ott a szemérem gyászol a saját bukásán. Az erények sietve menekülnek a pusztuló világról és azért pusztul a világ. Félünk a holnaptól és nem hiszünk benne. Az a mienk, amit elköltünk, el van veszve számunkra az, amit megtartunk. A dögleletes veszedelem széttépi a kötelékeket, lehámlasztja a czivilizáczió mázát. A világ tele van menekülő alakokkal, akik cserben hagyják övéiket és kötelességüket. A fox-trott a legszorosabb kapocs, ami férfit ma nőhöz fűz. Jöjjön-e a pusztai próféta ostoros szavakkal és rázza-e föl a bűntanyát, mely czivilizácziónak neveztetik? A pusztában hangza,nék el szava. Az emberek elvesztették önkormányzásuk képességét. Ilyenekké lettek s nem lehetnek mások. Csapás érte őket, betegek. Csodafüveket hozzanak és bűvös tudományt a lelkek gyógyítására. És mindenekfölött élethigiéniát, az egészség föltételeit, amelytől pusztul a betegség. Ablakot kitárni, bilincseket szétverni, elferdült tagokat helyre nevelni, igazságot teremteni, melynél fogva az igazságot ismét értéknek és czélnak ismerik el. Mindenütt szenvedés és bűn az igazságtalanság következtében, ott is szenvednek tőle, ahol kitalálták mások meggyötrésére. Jui Keneset azért senki se imádkozik a bűnös földre büntetésképpen. A mai világ bűnössége szerencsétlenség. Az emberek arra valók, hogy békén dolgozva szerezzék meg maguknak a holnap biztonságát s ha a ma mámorába vetik magukat, mint öngyilkos a folyóba, úgy teszik. A szerencsétlenséget irgalom illeti meg, nem isten haragja. S a világ még nem teremtett meg minden népet, hogy már el kellene pusztulnia. Evőé! Higgjünk a kijózanodásban! Megszüntetik a monopóliumokat. (Fokozatosan hárítják el az akadályokat a szabadforgalom útjából. — A Hangya, a Mezőgazdák Szövetkezete, az Áruforgalmi Részvénytársaság monopóliumai.) A monopóliumok ügye a megoldás felé közeledik. A kormány megtette az első lépést s gyors egymásutánban újasíb intézkedések következnek a kereskedelmet és általában a forgalmat gátló monopólh miatt.-l'rLCg'szimtelésére. Ma felszabadult a zabforgalom. Érdekes, hogy a kormánynak erre vonatkozó döntése meglepetésszerűen történt, mert — mint nagyon jó forrásból értesülünk — a földművelésügyi minisztériumban már készen volt olyan rendelet, amely bizonyos cégeknek, magánosoknak, köztük igen sok nőnek adott volna engedélyt a zab exportálására. Ezt a rendeletet a kormány a pénzügyminiszter programmjában lefektetett elvekre való hivatkozással nullifikálta. A kormánynak az a szándéka, hogy gyors egymásutánban eltávolítja a gazdasági fellendülés előtt tornyosuló többi akadályt is. Revízió alá kerülnek a Hangyának, a Mezőgazdák Szövetkezetének és az Áruforgalmi Részvénytársaságnak összes monopóliumai, akár lisztnek, akár élő állatnak, vagy egyéb czikknek az importjára vagy exportjára vonatkoznak. Különös figyelmet érdemel a rotáczióspapiros kérdése, amely előrelátklttólag szintén hamarosan fog megoldódni. ■ Jellemző, hogy a monopóliumok megszüntetéserévén, az ország jelentékeny haszonhoz jut. Ezt bizonyítj-) a szakexport ügye is. Ezentúl tehát az ország csid majd jó üzletet és nem azok az intézmények, amelyek az altruizmus jelszavával élvezték a sok millióra rugó hasznot A klrifáns elhatározása nagy megnyugvást keltett az érdekelt körökben s alkalmas lesz arra, hogy a közvéleményben is megerősítse a gazdasági konszolidáczióba vetett hitét. Szakvélemény a zalaksivitel rentrasesérről. A kormány — mint fentebb említettük — a zabkivitelre nézve ma rendeletet adott ki, mely szerint a kiviteli felesleg kivitele versenyajánlatok útján történik és az engedélyt az kapja meg, aki a legnagyobb kincstári haszonrészesedést— de minimálisan ötszáz koronát fifétaralázeénként — biztosítja. A rendeletre vonatkozólag megkérdeztük Balkányi Kálmán dr.-t, az OMKJ3 igazgatóját, aki a következőket mondotta : — A mai rendelet — amely a zabkivitelt úgy szabályozza, hogy az államra nézve a legkedvezőbb ajánlat megállapítására árverést hirdet — a kereskedők körében igen keverő fogadtatásra talált. Nemcsak a közvetlenül érdekelt zabkereskedők, hanem a kereskedelem egyéb szakmái is úgy fogják fel a kormánynak ezt az intézkedését, mint az első vrdemleges lépést azon az úton, amelyet Hegedűs pénzügyminiszter megjelölt. Ha ezen az úton kialadnak tovább, akkor megszűnik a privilegizált szövetkezetek és velük egy követ fújó protekciós szindikátusok egyeduralma, újra felélénkül a kereskedelem és nagyobb jövedelemre tesz szert az állam megürült pénztára. Csupán az kívánatos, hogy az árverési feltételek úgy legyenek megállapítva megfelelő szakértők bevonásával, hogy abban a kereskedelem legitim tényezői bizalommal részt is vehessenek. Értem elsősorban az árverésre kerülő termény mennyiségének és szállítási időpontjának meghatározását. Túlságosan nagy mennyiségnek egy tételben való kikötése megint lehetetlenné tenné a dolog természeténél fogva sok hivatott elemnek komoly árverelőképpen való fellépését. A részletkérdésekről azonban ne beszéljünk, most örüljünk a tényeknek, hogy Hegedűs Lóránt működésének üdvös hatása kezd már gyakorlati téren is megnyilvánulni. PpiaeksESe fsrjBgrasiramla. Röpivek epreivel árasztják el a pesti utcáikat. A röplapokon Friedrich István,ókeresztény nemzeti párt elnöke tudtára adja a küzönségnek, hogy egy jottányival sem távolodott el és neim is fog sohasem eltávolodni az intranzigens keresztény állásponttól. Másrészt kijelenti, hogy a királyság kérdésében a független nemzeti királyság alapján áll, de a király személyinek kérdése ma nem aktuális. Harmadszor ezt tudatja híveivel: »Mieden erőnket arra összpontosítjuk, hogy a gazdasági és pénzügyi kérdéseket, valamint a népellátás — tsmérkérdés — ügyét a legsürgősebben megoldjuk.m Hogyan üdvözlise újévkor ? A Vázsonyi üdvözlésére választott küldöttség faktuár 4-én kel útra Bécs felé a Déli vasút D.vonlalán. A küldöttség kocsiját Bécsben a badeni vonathoz kapcsolják. Az üdvözlés aktusa Badenben a a-Bristol-szálló dísztermében zajlik majd le. Ünnepi beszéd kíséretében átadják Vázsonyi Vilmosnak a nemzeti demokrata párt levelét és felkérik, hogy lehetőleg még a küldöttséggel együtt térjen vissza Budapestre. Jogászok az amnesztiáről. /Az amnesztia-renddé?, mely a szent bé kesség ünnepén jolanlt meg, vitákat idézett fel, k kommentárokat szdított ki jogászok és politikátok körébe.lyai nem akarjuk a napi politika hremityigén át nézni ezt a nagy fontosságú korhuffszati tényt, mert a kegyelmi jog gyakorlásában nem politikát, hanem kiengesztelődést és magasabb etikát keresünk. Ezért nem a ma szereplő politikusok véleményét kérdeztük meg az amnesztiáról, hanem kiváló jogászokhoz fordultunk. Elmentünk a volt igazságügyminiszterhez, a magasrangú bíróhoz, a praktikus kriminálissá ügyvédhez és megszólaltattuk az a objektív hangjukat, mely a napi politika múlt és kicsinyes szempontjain felülemelkedve, az örök jog szava. Sajnos, igen sok kiválóságra akadtunk, akik olvasták ugyan a rendeletet, de, különböző okokra hivatkozva, nem óhajtanak nyilatkozni. Elhatározásukat tiszteletben tartjuk- de értékes véleményüket fájdalommal nélkülözzük ezen a helyen. Grecsák Károly dr. v. b. t. t. volt igazágügyminiszter és a m. kir. Curia volt másodelnöke így nyilatkozott munkatársunk előtt az amnesztiáról: A kiadott amimnffarendelet mindenesetre alkalmas lesz a páísbocsátás és kiengesztelőrlés szelleminek, aársadalmi osztályok egymáshoz való kisírítésének és békés együttműködésének előmozdítására. Ebből a szempontból örömmel kell üdvözölni a kormányzó úr ő főméltóságának azt az elhatározását, hogy a legutóbbi időkben lezajlott tömegmozgalmak keretében elkövetett egyes bűncselekmények tárgyában kegyelmet kivált gyakorolni. A magam részéről óhajlandónak tartottam volna ugyan, hogy ez a kegyelmi tény az internáltakra is kiterjesztessék. Ha azonban az igazságügyminiszter által kilátásba helyezett felülvizsgálatnál a megbocsátás és kiengesztelődés ugyanazon szelleme fog érvényesülni, mint amely az amnesztiát szülte, akkor tulajdonképpen az internáltak is részesednek a kegyelem fényében. Hogy az amnesztia rendeletét azokra is kiterjesztették, akik az úgynevezett tanácsköztársaság megalapozása, föntartása, vagy visszaállítása érdekében véghez vitt bűncselekmények és embertelenségek által felidézett közelkeseredésből, vagy menthető felháborodásból fakadt lelkiállapotban követték el a közelebbről meg nem jelölt bűncselekményeket, nem lehet helyteleníteni. Mert hiszen büntetőtörvénykönyvünkben is megtaláljuk a jogos fölindulásban a bűncselekményt minősítő körülményt. Talán helyén lett volna, ha nemcsak azt állapították volna meg e kategóriánál, hogy az, aki az illető cselekményt jogtalan vagyonszerzés czéljára követte el, a kegyelem tényében nem részesülhet, hanem ha azt a szabadságvesztési büntetési tartamot is meghatározták volna e bűncselekmények esetében is, melynek határain belül az illető kegyelemben részesíthető. Ebben az esetben az igazságügyminiszteri rendelet értelmében eljáró kegyelmi tanács mindenesetre biztosabb úton haladt volna annak a megállapításában, hogy az elítéltekre vagy terheltekre nézve fenforognak-e azok a körülmények, melyek a kegyelemre ajánlás feltételei. Biztosabb alapon nyilváníthatta volna véleményét a tanács abban, hogy az elítéltet vagy terheltet kegyelemre méltónak tartja-e. Ez a körülmény azonban nem lehet ok az amnesztiarendelet intézkedésének kritizálására, mert a független bírákból alakult kegyelmi tanácsoknak módjukban lesz a fenforgó összes körülmények mérlegeléséből megállapítani azt, hogy a kegyelemre ajánlás megfelel-e a megbocsátás és kiengesztelődés azon szellemének, mely a kormányzó úr ő fő-