Az Ujság, 1921. augusztus (19. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-05 / 172. szám
*S ROVÁS. Ha ezer ok szól a mentelmi bizottság javaslata ellen, hogy Rónay Pál alezredes úr nyílt ülésen kövesse meg Rakovszky Istvánt, viszont egyetlen ok sem szóigltette. Még politikából, még czélszerűségből sem. A jogrend kérdése ez is és ilyenkor is érvényesülni kell az elvnek, hogy senki törvényes hatósága alól ki ne vonassák. A polgár felett ne ítéljen katona, de a katona felett se a polgár. Nem is szólva arról, hogy büntetés végrehajtásának a nemzetgyűlés sem színhelye, sem médiuma nem lehet. • A pénztudósoknak meg kell nyugodniok abban, hogy :spekuláczió van s azt hiába hibáztatják, azért idéig is van. A spekulácziót éppoly adott tényezőszámba kell venni, mint akár az exportot, a rendezett állami háztartást, az erőforrásokat és a fedezeteket. Aztán meg ne feledkezzünk meg róla, hogy súlyt vetünk a külföld bizalmára. Nos hát, az a spekuláció, mely fölfelé tolta a korona árfolyamát, ennek a bizalomnak volt a következménye s ha most lefelé nyomja, a bizalom megingását jelenti: a spekulácziónak nem lehet indítványozni, hogy ne legyen, viszont ha van, bízvást fölhasználhatjuk a külföldi bizalom barométeréül. * 1A nemzet megalázkodik a szovjet előtt ? végzetek.téveslés. A nemzetre, ha érte senyvedő tízezrekről van szó, semmi sem lehet megalázó, csak egy s ha nem menti meg őket — bármily áron s ezt az árt nem adja meg rögtön, nehogy maga hoszabbitsa meg szenvedéseiket. Budapest, 1921.____________________XIX. évfolyam. Iv2. szám. _ Péntek, augusztus 5. Előfizetési árak: __ sr SZERKESZTŐSÉG: Egész évre ..—........ 440 K — 1 M na n- JPWKBk i.JiiPWN Budapest, Rákóczi-ut 64. Sft félévre « 220 „ — „ ggmwm fE| t ||B 1|| JBpSHwi Jpils Telefon: Jizsel 13-36, Józsel 122-5* 101 ff n 11 y m JH BudaSAtDShftL54.sau Jugoszláviában^ egy számára |||| |||| |||| ■ * .4|14 |11 Telelőn: ¥|Gzsel 18-25, Regielemk ünnep utáni napok fl VM JjjjS FIÓKKIADÓHIVATAL kivételével minden nap. / *SS .... .. . U Budapest, Erzsébet körut 43. volna, mint most. Teljesen világossá lesz ez, ha meggondoljuk, hogy az orosszebirodalomf»LÉrti kiterjedése daczára mégis ról lett volna szó s a, XyhJJienlijl Wrosiegemnél a normális világforgalom mellett elég nagy részét fedezni lehetgfdl^jjftjiEyf. hiánynak. Hiszen az amerikí®K0S5wg Kamcsatkába is eL tud jutni, s ha Oroszországig belső konszolidácziója, meg^áJ&Gupi^nál enyhíteni lehetett volna a bajt, a mely ma enyhithetetlen. Mert hiszem^T«^STs^ágnak ma, hogy gabonája nincs, semmije sine^^gy normálisan funkczionáló államban,jfe^de^társadalmi viszonyok s rendes ellett elképzelhetetlen, hogy akkor nincs semmi. Mert hiszel az ipar, működik a kereskedelem s trterm^pe^^formális ,folyamata annyi belső erőkerJBSsséget ad, mely ínség esetén is fölmenti az országot attól, hogy a világ könyörületére appelláljon s koldustarisznyával járja azokat az országokat, a melyeknek halálos ellensége. Azonfölül egy konszolidált I államban az őslakos síua köréhez^is sorompóba jfe^o^l^ttM^éterl^^eszvét, az álvilágszerte ezt látjuk mindenütt, mert hisz ez az osztályok közé áidárításából a egyuttmftköd&lábSl “ffnként Tapad.'* Igen ám,^ mindez, meg inden. / ájlándian, naEuea JteyfeWBaMglStt, Oroszor^ p^limniiiMpmn i m n ji Inijlmii alatt4»,31*$t az kial m isten, lejjri ^j^Mjr^idárTtást« csak j két oonást predal^^^a* üldözötteket és az ii^do^öJijet.,, Rab«trl,«j^BK)lásra, erőszakra is teiTOrja pec^^eApyaMf csak a nemesebb és jobb emberi éraifík, arr együvétartó^á^ tudata, a részvét és az áldozatkészség. Nagy hiba lenne tehát, mérc*rar nem is .volna lehetetlen,,összeomlását svéletlen balesettel vagy az abnormális időjárással kapcsolatba hozni. Mert ez nem igaz s józan ember el sem hiszi. Nincs az a csodatermés, nincs annyi búza a világon, amely az orosz szovjettől rég megérdemelt végzetét elháríthatná. A szovjet végzete. Az a szeffliga éhinség, mely most Oroszországban millifikra mentnhordák népvándorlásával fenyeget,rügyet n nyújt a kommunistáknak arra, hogy képtelen Eszméik és kísérleteik kudarczát a nagy gnárfazágra tolják. Még a jobbhiszemű szoczialista táborban is akadnak, akik ezen a csapáson indulva, összefüggést tádnak a szovjet küszöbön álló összeomlása és az idei abnormális időjárás közt. Ez megint egyike azoknak a megtévesztésre szánt jelszavaknak, amelyekben minden mániákus bővelkedik. Mert csak a mániákus hisz meggyőzhetetlenül a maga igazában és nem koncredálja soha, hogy a kudarc magában a mániában rejlik. Márpedig a józan emberiségnek kiváló érdeke, hogy a hazugságok és megtévesztő szándékok ellenében világosan lássa az igazat s ne tűrje, hogy álürügyek alatt a hazugságokon épülő eszmék tovább burjánozzanak. Kapcsoljuk ki teljesen e pillanatban mindazokat az érveket és bizonyítékokat, melyeket a bolsevizmus a gyakorlatban szolgáltatott önmaga ellen s maradjunk csak meg ennél a legújabb s legutolsó kudarczleplező ürügynél. Három-négy hónappal ezelőtt még nyoma sem volt az abnormális szárazságnak s már akkornyíltan bevallották Leninék, hogy eredeti rendszerük tarthatatlan s hogy kapcsolatot kell keresni a kapitalizmussal. Nem a szárazság okozta tehát, hogy a kommunisták rájöttek főelvük képtelen voltára. Amiképpen a szárazságtól sem, aképpen a közös termelésből sem fakad a jólét. Mikor a III. Internaczionálénak elnöke legutóbb konstatálta, hogy itt a bolsevizmus csődje, akkor sem volt még szárazság. Igenis volt be nem vetett föld bőven, mert az orosz paraszt nem volt hajlandó a kommunista termelésre, látván maga előtt az abból fakadó jólétet. S volt éhinség már akkor, amikor a parasztoktól a vörös rablóbandák elszedték az utolsó pad gabonát s tetejében még meg is verték. De hát maradjunk a szárazságnál. Koncredáljuk, hogy bármely kormányforma mellett is bekövetkezhetett volna az abnormális szárazság. De az már alig képzelhető, hogy ennek következményei oly szörnyűségeket produkáltak Beniczky Ödön volt belügyminiszter Az ifjság mai számában részletesen nyilatkozott madlamenti akciójának hátteréről és lényegéről. Nyilatkozata mindenfelé nagy feltűnést keltett. trehány képviselő azonban azt a kifogást tette ma a parlament folyosóján, hogy ez a nyilatkozat is hézagos, mert nem világítja meg az összes szempontokat. Ez a kritikai hang arra késztette munkatársunkat, hogy felkeresse Beniczky Ödönt és kérdést intézzen hozzá, van-e.Még tényleg olyan mondanivalója, ami sürgősen a nyilvánosság elé kívánkozik. Ugyanakkor megkérdezte munkatársunk Beniczky Ödöntől, mi a véleménye a nemzetgyűlésnek ma hozott ama határozatáról, hogy nem kívánja sürgősen tárgyalni a Rakovszky István és Beniczky Ödön mentelmi ügyére vonatkozó bizottsági jelentést. Mind a két kérdésre az alábbi választ adta Beniczky Ödön: — Az Újság mai számában részletesen ismertettem oly körülményeket, amelyek interpelláczióm hátterét a megfelelő világításba helyezik. Lényegében nem tettem mást, mint elfogadtam az egyik fővárosi életlap címképének tréfáját: nemzetgyűlési képviselői minőségemben meginterpelláltam árnyamat, a volt belügyminisztert. Gondolom, feleletemet kielégítő részletességgel adtam meg. Most arról értesülök, hogy megint más hajszálat találtak a levesben. Válaszomat hiányosnak minősítik azért, mert a Simonyi-kormány alakulásakor ismét szó sölt arról hogy újra belügyminiszter legyek. Tehát: ezt megelőző lemondásom nem volt komoly dolog. Továbbá azt is állítják, hogy új belügyminiszterségemet csak a kisgazdapárt állásfoglalása hiúsította meg a kesénypárt több párthatározatával szemben, amely párt további belügyminiszterségem mellett kötötte le magát. _ — Valósággal igaz, hogy az új Simonyi-kormány megalakulásának egyik súlyos nehézsége a belügyminiszterség betöltése volt. Való igaz, hogy a kereszténypárt mellettem, a kisgazdapárt velem szemben foglalt állást. Elsősorban természetesen azért, mert a belügyminiszteri tárcát elvileg a kisgazdapárt valamelyik tagjával óhajtotta betölteni. Ezenfelül soha nem bizonyított, teljességgel helyt nem álló, általam még cáfolatra sohasem érdemesített választási visszaélések vádját emelték. E vádak — szerintem — inkább abból származtak, hogy nem számítottak a kereszténypártnak nekik talán meglepetésszerű választási eredményére, hiszen már a választások előtt azt hitték, hogy övék az ország, a hatalom és a dicsőség most és mindörökké... Való igaz, hogy az új miniszterelnök az országház folyosóján közölte velem : nincsen más megoldás, mint az én harmadik belügyminiszterségen. Mindezzel szemben az is való igazság, hogy én — tanúk jelenükében — a miniszterelnök felhívására- egy szónyi választ nem adtam. A kereszténypártban lévő barátaim, mikor a belügyminiszterség kérdése azután eldőlt, azzal a szemrehányással illettek, hogy a dolog sikerét az én „vérlázitó flegmám“ hiúsította meg. A „vérlázitó flegma" okait Az Újság mai számában részletesen ismertettem. — Egy további hajszál a levesben : miért van az, hogy én mindenkit támadok, de egy bizonyos különítmény dolgairól állandóan hallgatok ! Módjában van mindenkinek, aki tud valamit, a konkrétumokkal előállani. Mindaddig az ilyen beszéd csupán üres levegőbe beszélés. Mint eddig kizárólag akták alapján dolgoztam, ezután is ezen az alapon mindenkivel szóba állok. Azonban eddig pletykákat sem hallottam, pletykákat pedig eddig egyik különítménynyel szemben sem használtam fel. Ezt tehát ezután sem vagyok köteles megtenni. Azonban: la banque est ouverte, faites vos jeux Messieurs... . · A nemzetgyűlés mai határozata minden időkben emlékezetes fog maradni minden parlament történetében. Engem alig lep meg. Ellenkezőleg : A Rakovszky-ügy és a Beniczky-ügy bejelentésénél lepett meg a nemzetgyűlés váratlan magatartása, mely tehát már ma csupán átmenetinek bizonyult, illetőleg csupán Rakovszky Istvánnak — úgy látszik — hamar eloszlott szónoki sikere volt. Nézetem, hogy ez a határozat egyszerűen beletartozik abba az anyaghalmazba, melylyel én minden szónoki sikernek tudatos mellőzésével több ülésen át kizárólag a történetíró számára tömtem a nemzetgyűlés naplóját. wan- aiurwjj.. tt ui—ram Beniczky kritikája a mai szavazásról. (Nem lepte meg a fordulat. — Újabb nyilatkozata akcziójáról.) Clémenceau czáfolja Windischgraetzet /— Sürgöny válasz Párisból. — Bat hyány Tivadar gróf Windischgraetz Lajos bér* czegni* julius 6-iki perlamenti beszédében előterjesztett ifjabb vádjai Szipcsán Fouchet budapesti franczia meghatalmazottjihiszter utján felvilágosításért fordult Clémeceau vojkminiszterelnökhöz, aki ma a következő sürgönyffáladét küldte Párisból: Comte Théodore Batthyány Budapest, Paris 5774 8 o 16 10 Je n'ai prononcé aucunf des paro- les que m'attribue prince Windischgraetz. Clémenceau. (Egyetlen szót sem mondtam abból, amit Windischgraetz herczeg nekem tulajdonít. Clémenteau.) A belgrádi merénylet közelebb hozta Szerbiát és magyarországot — Kinek érdeke a karlista hírek terjesztése ? — Kaposvár, augusztus 4. A Sándor régensherczeg ellen elkövetett sikertelen merénylet és Draskovics belügyminiszter meggyilkolása Magyarország szempontjából érdekes nyomokat hagyott hátra a jugoszláv sajtóban. Még olyan lapok is, amelyek Magyarországgal szemben ellenséges érzületet tanúsítottak, most barátságosabb hangot pengetnek. A kommunistákkal szemben minden lap véres megtorlást követel, egyik-másik lap pedig arra a következtetésre jut, hogy Magyarország iránt, amely eredményesen küzdötte le a bolsevizmust, a szerb antagonizmusnak meg kell szűnnie. Magyarországnak sikerült a kommunista elemek felett úrrá lennie. Ennek az lett a hatása, hogy a bomlasztó elemek a mi területünkre tették át működésük színhelyét. A kommunizmus elleni védekezésben tehát a mi államunknak közvetlen szomszédunk, Magyarország szerepét kell átvennie .Államunk közösen veszi fel a küzdelmeet Magyarországgal ellenük, nyomban kampány indul meg, amely ijesztődül Habsburg Károly visszatérését festi a falra. Erre szükségük van azoknak, kiket a két ország együttműködése a legnagyobb veszélylyel fenyeget.