Az Ujság, 1921. augusztus (19. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-05 / 172. szám

*­S ROVÁS. Ha ezer ok szól a mentelmi bizottság javas­lata ellen, hogy R­ónay Pál­ alezredes úr nyílt ü­lésen kövesse meg Rakovsz­ky Istvánt, viszont egyetlen ok sem szói­gltette. Még politikából, még czélszerűségből sem. A jogrend kérdése ez is és ilyenkor is érvényesülni kell az elvnek, hogy senki törvényes hatósága alól ki ne vonas­sák. A polgár felett ne ítéljen katona, de a ka­tona felett se a polgár. Nem is szólva arról, hogy büntetés végrehajtásának a nemzetgyűlés sem színhelye, sem médiuma nem lehet. • A pénztudósoknak meg kell nyugodniok abban, hogy :spekuláczió van s azt hiába hibáz­tatják, azért idéig is van. A spekulácziót éppoly adott tényezőszámba kell venni, mint akár az exportot, a rendezett állami háztartást, az erő­forrásokat és a fedezeteket. Aztán meg ne feled­kezzünk meg róla, hogy súlyt vetünk a külföld bi­zalmára. Nos hát, az a spekulác­ió, mely fölfelé tolta a korona árfolyamát, ennek a bizalomnak volt a következménye s ha most lefelé nyomja, a bizalom megingását jelenti: a spekulácziónak nem lehet indítványozni, hogy ne legyen, viszont ha van, bízvást fölhasználhatjuk a kül­földi bizalom barométeréül. * 1A nemzet­ megalázkodik a szovjet előtt ? végzetek­.téveslés. A nemzetre, ha érte senyvedő tízezrekről van szó, semmi sem lehet megalázó, csak egy s ha nem menti meg őket — bármily áron s ezt az árt nem adja meg rögtön, nehogy maga hoszabbitsa meg szenvedéseiket. Budapest, 1921.____________________XIX. évfolyam. Iv2. szám. _ Péntek, augusztus 5. Előfizetési árak: __ sr SZERKESZTŐSÉG: Egész évre ..—........ 440 K — 1 M na n- JPWKBk i.JiiPWN­ Budapest, Rákóczi-ut 64. Sft félévre « 220 „ — „ ggmwm fE| t ||B 1|| JBpSHwi Jpils Telefon: Jizsel 13-36, Józsel 122-5* 101 ff n 11 y m JH BudaSAtDShftL54.sau Jugoszláviában^ egy szám­ára |||| |||| |||| ■ * .4|14 |11 Telelőn: ¥­|G­zsel 18-25, Regielemk ünnep utáni napok fl VM JjjjS FIÓKKIADÓHIVATAL­­ kivételével minden nap. / *SS­ .... .. . U Budapest, Erzsébet­ körut 43. volna, mint most. Teljesen világossá lesz ez, ha meggondoljuk, hogy az orosszebirodalomf»LÉrti kiterjedése daczára mégis ról lett volna szó s a, XyhJJienlijl Wrosiegemnél a normális világforgalom mellett elég nagy részét fedezni lehetgfdl^jjftjiEyf. hiánynak. Hi­szen az amerikí®K0S5wg Kamcsatkába is eL tud jutni, s ha Oroszországig­­ belső konszolidácziója, meg^áJ&Gu­pi^nál eny­híteni lehetett volna a bajt, a mely ma enyhit­­hetetlen. Mert hiszem^T«^STs^ágnak ma, hogy gabonája nincs, semmije sine^^gy normálisan funkczionáló államban,jfe^de^társadalmi vi­szonyok s rendes ellett elkép­zelhetetlen, hogy akkor nincs semmi. Mert hiszel az ipar, működik a kereskedelem s trterm^pe^^formális ,folya­­mata annyi belső erőkerJBSsséget ad, mely ínség esetén is fölmenti az országot attól, hogy a vi­lág könyörületére appelláljon s koldustarisz­nyával járja azokat az országokat, a melyeknek halálos ellensége. Azonfölü­l egy konszolidált I államban az ős­lak­o­s síua köréhez^is sorompóba jfe^o^l^ttM^éterl^^eszvét, az ál­világszerte ezt látjuk mindenütt, mert hisz ez az osztályok közé áidárításából a egyuttmftköd&lábSl “ffnként Tapad.'* Igen ám,^ mindez, meg ind­en. / ájlándia­n, naEuea JteyfeWBaMglStt, Oroszor^­­ p^limniii­Mpmn i m n ji Inijlmii alatt4»,31*$t az kial m isten, lejjri ^j^Mjr^idárTtást« csak j két oonást predal^^^a* üldözötteket és az ii^do^öJijet.,, Rab«trl,­«j^BK)lásra, erőszakra is teiTOrja pec^^eApyaMf csak a nemesebb és jobb emberi éraifík, arr együvétartó^á^ tudata, a részvét és az áldozatkészség. Nagy hiba lenne tehát, mérc*rar nem is .volna lehetetlen,,összeomlását svéletlen­ balesettel vagy az abnormális időjá­­rással kapcsolatba hozni. Mert ez nem igaz s józan ember el sem hiszi. Nincs az a csodater­més, nincs annyi búza a világon, a­mely az orosz szovjettől rég megérdemelt végzetét elhá­ríthatná. A szovjet végzete. Az a szeffliga éhinség, mely most Oroszor­szágban millifikra mentnhordák népvándorlásá­val fenyeget,­­­­rügyet n nyújt a kommunistáknak arra, hogy kép­telen­ Eszméik és kísérleteik ku­­darczát a nagy gnárfaz­ágra tolják. Még a jobb­­hiszemű szoczialista táborban is akadnak, a­kik ezen a csapáson indulva, összefüggést tádnak a szovjet küszöbön álló összeomlása és az idei abnormális időjárás közt. Ez megint egyike azoknak a megtévesztésre szánt jelszavaknak, a­melyekben minden mániákus bővelkedik. Mert csak a mániákus hisz meggyőzhetetlenül a maga igazában és nem koncredálja soha, hogy a kudarc­ magában a mániában rejlik. Már­pe­dig a józan emberiségnek kiváló érdeke, hogy a hazugságok és megtévesztő szándékok ellené­­ben világosan lássa az igazat s ne tűrje, hogy álürü­gyek alatt a hazugságokon épülő eszmék tovább burjánozzanak. Kapcsoljuk ki teljesen e pillanatban mind­azokat az érveket és bizonyítékokat, melyeket a bolsevizmus a gyakorlatban szolgáltatott ön­maga ellen s maradjunk csak meg ennél a leg­újabb s legutolsó kudarczleplező ürügynél. Há­rom-négy hónappal ezelőtt még nyoma sem volt az abnormális szárazságnak s már akkor­­nyíltan bevallották Leninék, hogy eredeti rend­szerük tarthatatlan s hogy kapcsolatot kell ke­resni a kapitalizmussal. Nem a szárazság okozta tehát, hogy a kommunisták rájöttek főelvük képtelen voltára. Amiképpen a szárazságtól sem, aképpen a közös termelésből sem fakad a jólét. Mikor a III. Internaczionálénak elnöke legutóbb konstatálta, hogy itt a bolsevizmus csődje, akkor sem volt még szárazság. Igenis volt be nem vetett föld bőven, mert az orosz paraszt nem volt hajlandó a kommunista terme­lésre, látván maga előtt az abból fakadó jólétet. S volt éhinség már akkor, a­mikor a parasztok­tól a vörös rablóbandák elszedték az utolsó pad gabonát s tetejében még meg is verték. De hát maradjunk a szárazságnál. Koncre­­dáljuk, hogy bármely kormányforma mellett is bekövetkezhetett volna az abnormális száraz­ság. De az már alig képzelhető, hogy ennek kö­vetkezményei oly­ szörnyűségeket produkáltak Beniczky Ödön volt belügyminiszter Az ifjság mai számában részletesen­­ nyilatkozott madlamenti akc­iójának hátteréről és lényegéről. Nyilatkozata mindenfelé nagy feltűnést keltett. trehány képvi­selő azonban azt a kifogást tette­ ma a parlament folyosóján, hogy ez a nyilatkozat is hézagos, mert nem világítja meg az összes szempontokat. Ez a kritikai hang arra késztette munkatársunkat, hogy felkeresse Beniczky Ödönt és kérdést intéz­zen hozzá, van-e­­.Még tényleg olyan mondani­valója, a­mi sürgősen a nyilvánosság elé kíván­kozik. Ugyanakkor megkérdezte munkatársunk Beniczky Ödöntől, mi a véleménye a nemzetgyű­lésnek ma hozott ama határozatáról, hogy nem kívánja sürgősen tárgyalni a Rakovszky István és Beniczky Ödön mentelmi ügyére vonatkozó bizott­sági jelentést. Mind a két kérdésre az alábbi vá­laszt adta Beniczky Ödön: — Az Újság mai számában részletesen ismer­tettem oly körülményeket, a­melyek interpellá­­czióm hátterét a megfelelő világításba helyezik. Lényegében nem tettem mást, mint elfogadtam az egyik fővárosi életlap c­ímképének tréfáját: nemzetgyűlési képviselői minőségemben meginter­pelláltam árnyamat, a volt belügyminisztert. Gon­dolom, feleletemet kielégítő részletességgel adtam meg. Most arról értesülök, hogy megint más haj­szálat találtak a levesben. Válaszomat hiányosnak minősítik azért, mert a­ Simon­yi-kormány a­lakul­á­­sakor ismét szó s­ölt arról hogy újra belügymi­niszter legyek. Tehát: ezt megelőző lemondásom nem volt­ komoly dolog. Továbbá azt is állítják, hogy új belügyminiszterségemet csak a kisgazda­párt állásfoglalása hiúsította meg a ke­­­s­­ény­­párt több párthatározatával szemben, a­mely párt további belügyminiszterségem mellett kötötte le magát. _ — Valósággal igaz, hogy az új Simonyi-kor­­mány megalakulásának egyik súlyos nehézsége a belügyminiszter­ség betöltése volt. Való igaz, hogy a kereszténypárt mellettem, a kisgazdapárt ve­lem szemben foglalt állást. Elsősorban természe­tesen azért, mert a belügyminiszteri tárc­át elvi­leg a kisgazdapárt valamelyik tagjával óhajtotta betölteni. Ezenfelül soha nem bizonyított, teljes­séggel helyt nem álló, általam még c­áfolatra so­hasem érdemesített választási visszaélések vádját emelték. E vádak — szerintem — inkább abból származtak, hogy nem számítottak a keresztény­­pártnak nekik talán meglepetésszerű választási eredményére, hiszen már a választások előtt azt hitték, hogy övék az ország, a hatalom és­ a dicső­ség most és mindörökké... Való igaz, hogy az­ új miniszterelnök az országház folyosóján közölte velem : nincsen más megoldás, mint az én harm­a­­dik belügyminiszterségen.­ Mindezzel szemben az is való igazság, hogy én —­ tanúk jelenükében — a miniszterelnök felhívására- egy szónyi választ nem adtam. A kereszténypártban lévő barátaim, mikor a belü­gyminiszterség kérdése azután el­dőlt, azzal a szemrehányással illettek, hogy­ a do­log sikerét az én „vérlázitó flegmám“ hiúsította meg. A „vérlázitó flegma" okait Az Újság mai számában részletesen ismertettem. — Egy további hajszál a levesben : miért van az, hogy én mindenkit támadok, de egy bizony­os különítmény dolgairól állandóan hallgatok ! Mód­jában van mindenkinek, a­ki tud valamit, a kon­­krétumokkal előállani. Mindaddig az ilyen beszéd csupán üres levegőbe beszélés. Mint eddig kizá­rólag akták alapján dolgoztam, ezután is ezen az alapon mindenkivel szóba állok. Azonban eddig pletykákat sem hallottam, pletykákat pedig eddig egyik különítménynyel szemben sem használtam fel. Ezt tehát ezután sem vagyok köteles meg­tenni. Azonban: la banque est ouverte, faites vos jeux Messieurs... . · A nemzetgyűlés mai határozata minden­ időkben emlékezetes fog maradni minden parla­ment történetében. Engem alig lep meg. Ellenke­zőleg : A Rakovszky-ügy és a Beniczky-ü­gy be­jelentésénél lepett meg a nemzetgyűlés váratlan magatartása, mely tehát már ma csupán átme­netinek bizonyult, illetőleg csupán Rakovszky Istvánnak — úgy látszik — hamar eloszlott szó­noki sikere volt. Nézetem, hogy ez a határozat egyszerűen beletartozik abba az anyaghalmazba, melylyel én minden szónoki sikernek tudatos mel­lőzésével több ülésen át kizárólag a történetíró számára tömtem a nemzetgyűlés naplóját. wan- aiurwjj.. tt ui—ram Beniczky kritikája a mai szavazásról. (Nem lepte meg a fordulat. — Újabb nyilatkozata akcziójáról.) Clémenceau czáfolja Windischgraetzet /— Sürgöny válasz Párisból. — Bat hyány Tivadar gróf Windischgraetz Lajos bér* czegni* julius 6-iki perlamenti beszédében előterjesz­tett ifjabb vádjai Szipcsán Fouchet budapesti franczia meghatalmazottjihiszter utján felvilágosításért fordult Clémeceau vojk­m­iniszterelnökhöz, a­ki ma a következő sürgönyff­áladét küldte Párisból: Comte Théodore Batthyány Budapest, Paris 5774 8 o 16 10 Je n'ai prononcé aucunf des paro- les que m'attribue prince Windisch­graetz. Clémenceau. (Egy­etlen szót sem mondtam abból, a­mit Windisch­graetz herczeg nekem tulajdonít. Clémenteau.) A belgrádi merénylet közelebb hozta Szerbiát és m­­agyarországot — Kinek érdeke a karlista hírek terjesztése ? — Kaposvár, augusztus 4. A Sándor régensherczeg el­len elkövetett sikertelen merénylet és Draskovics bel­­ügyminiszter meggyilkolása Magyarország szempontjá­ból érdekes nyomokat hagyott hátra a jugoszláv sajtó­ban. Még olyan lapok is, a­melyek Magyarországgal szemben ellenséges érzületet tanúsítottak, most barátsá­gosabb hangot pengetnek. A kommunistákkal szemben minden lap véres megtorlást követel, egyik-másik lap pedig arra a következtetésre jut, hogy Magyarország iránt, a­mely eredményesen küzdötte le a bolsevizmust, a szerb antagonizmusnak meg kell szűnnie. Magyar­­országnak sikerült a kommunista elemek felett úrrá lennie. Ennek az lett a hatása, hogy a bomlasztó elemek a mi területünkre tették át működésük színhelyét. A kommunizmus elleni védekezésben tehát a mi államunk­nak közvetlen szomszédunk, Magyarország szerepét kell átvennie .Államunk közösen veszi fel a küzdelmeet Ma­gyarországgal ellenük, nyomban kampány indul meg, a­mely ijesztődül Habsburg Károly visszatérését festi a falra. Erre szükségük van azoknak, kiket a két or­szág együttműködése a legnagyobb veszélylyel fenyeget.

Next