Az Ujság, 1922. március (20. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
\ Mm vmm y hhr ^ x / Budapest, 1922. ^tira 5 korona. XX. évfolyam. 40. szám.__________________Szerda, marczius Y. Előfizetési árak: gg^ SZERKESZTŐSÉG: .l_..ni[tl T HQO K .■ ' I MjjMu nBnsjfflsn IBS® CiSS BTidupGst, Rákóczi~ut 54» sz. Félévre **.~r 560 *Ili 111 18|||» /cSSBIBL Telefon: József 13-36, József 122-56 s ^báiio°o: =: M Tm B jj 51 MjL S m kiadóhivatal: Boyes ■zám ára Budapesten, vidé- S^M üt IP W. Ü' Ü ÉÜ Jül Budapest, Rákóczi-út 54. sz. ken és a pályaudvarokon 5 korona. Meg ||| ||| fel - lÉ, ffn Telefon: Jözs^na-ffi József 16-28, Hegielenik ünnep utáni napok Jff SÍ FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. mMaaaBasm *s*a ^itÜUeS Budapest,Erzsébet körut43. / KOVÁS i belügyminiszter urnak nagyszerű a dialektikája. Nem hiszi, hogy a választók milliói passzivitásba mennének és ebben igaza van. Passzivok lesznek legfeljebb a jelöltek és a pártok. A milliók szavazni fognak, de — éppen ez a vicc — választani nem. Olyan változatos étlap kerül elébe, melyből törölve vannak azok az ételek, melyeket rendelne. Ennélfogva választani fogja azt, ami éppen megmaradt.* Nagyatádi Szabó István elveit fölötte tiszteljük, de nem tisztelhetjük jobban, mint ő maga. Elve volt a sajtószabadság és miniszterkedett czenzúra mellett Elve volt az emberi méltóság, de helytállt a numerus claususért. Most elve a titkos választás és hozzájárul a nyílthoz. Az ő elve mindig nyitott bicska a mellényzsebben, mely mihelyt kikerül, magától becsukódik.» A szoczialisták passzivitása a fontos, a belügyminiszter szerint is. Ebben annyira igaza van, hogy már erre való tekintettel is engedni kellett volna. Hogy Rassayék vagy Vázsonyiék nincsenek a nemzetgyűlésben, csak belügy. A demokrácziát és a választás szabadságát a külföld a szerint ítéli meg, hogy van-e ott szoczialista vagy nincsen. S a magyar külpolitikának szükségü"k van" a szoczialisták nemzetközi összeköttetésére, de hát ezekről is könnyebben mond le a kormány, mint a nyílt szavazásról. A kerület mégis fontosabb, mint a nagyvilág. Nyiltan. "■ Mi azt hiszszük, hogy a választójog kérdése van olyan komoly annak, akire tartozik, hogy komoly szóval okolhatná meg. Az olyan kijelentések, hogy a magyar nép jelleme nyilt, tehát a szavazás legyen nyilt, hogy a nép még nem érett meg a titkosságra, hogy rendeletről van szó, nem törvényről, tehát a kormány felelős, nem a párt, ezeket komolyan nem vehetjük. A kormány mért nem vallhatná be, hogy komolyabb okok miatt állt elébe az ellenzéki obstrukciónak s vállalja a rendeleti uton való intézkedést? Mi ezt a komoly okot, mivel a kormány mást nem mond, mint tartalmatlan általánosságot, csak egyben találhatjuk meg. Az új nemzetgyűlés minőségét nem akarja a magukra hagyott választások véletlenségére bízni, hanem a maga czéljai számára, miket biztosítani akar, egész biztonsággal akar alkalmas törvényhozó instrumentumot kapni. Ha nem ez a czélja, semmiképpen sem értjük egész eljárását, magyarázatok mellett sem. Ha ez a czélja, akkor minden magyarázat csakugyan fölösleges. Sajnáljuk, hogy akik a választójog méreténekát felében egyetértünk a kormánynyal, a módját, illetőleg szembe kell vele helyezkednünk. S itt nemcsak a nyílt szavazásról van szó, hanem a körülmények összességéről. A szőkített választójog csakugyan alkalmas egy szélsőségektől ment nemzetgyűlés kialakulására. Szabad választás mellett akár keresztény, akár liberális többség kerekedik ki igy, az ország ügyeinek intézésére alkalmas lenne, mert nem volna szélsőséges. De nyilt szavazás mellett, mely kontrol alá helyezi a tisztviselőket s mindennemű állami alkalmazottat, mely az elszigetelt embereket kiszolgáltatja legalább is a megokolatlan rettegésnek, mely a mezei munkást és sok helyütt még a kisgazdát is újcollizióba hozza magánérdekeivel, a valódi nemzetakarat nem alakulhat ki s igy a választás eredménye megnyugvást nem kelthet. Ha pedig veszszük az átlag független polgárembert, aki titkosan szavazhat, az a kormány várható politikai irányára nézve tájéra délelőtt összeültek az egységes párt főkorifeusai és a miniszterelnök elnöklésével kimondták az utolsó szót a választójog kérdésében. Elfogadták a kormány rendeletét és stílszerűen sírba tették a titkos választójogot. Megtették ezt ugyanakkor, amikor könnyedén megakadályozhatták volna a szánalmas elvfeladást. Mást sem hallottunk az utóbbi hetekben, mint azt, hogy a volt kisgazdapárt él-hal a titkos választójogért, mert ez legeslegfőbb programmpontja. Nagyatádi, a skartba tett vezér ezt fuvolázta szüntelenül és az alvezérek ezzel kürtölték tele az országot. Aztán jöttek a fogadkozások, hogy majd megmutatják Bethlen Istvánnak, milyen kemény legények. Görögtűzzel operáltak, de a megmozdulás időpontját egyre tologatták, haboztak és berzenkedtek egyidejűleg és végül is elkéstek a kisded offfenzivával. Mára tervezték a nagy felvonulást és csak természetes, hogy csúnya meglapulásban domborodott ki a mesterségesen duzzasztott önérzet. Nagyatádi fáradtan és kedvetlenül ült a zöld asztalhoz és ezúttal is megtartotta régi jó szokását: bölcsen hallgatott. Pedig ma még tőle függött, lesz-e titkos választójog Magyarországon vagy Gömbös Gyula fog-e választatni ügyesen előkészített haditerv szerint. Informátorunk nem csinált titkot abból a meggyőződéséből, hogy a kormány deferált volna, ha a gazdavezér vétót kiált. A kormány nagyon jól tudja, — mondotta informátorunk — hogy Nagyatádi mögött tömegek állanak az országban és a tömegeknek kedvesebb az a hangja, mint a miniszterelnöké, amiből természetesen az is következik, hogy aktív erő van a hangjában és érvényt is tudna szerezni akaratának, ha komolyan akarta volna a választójog titkosságát. Ellenzékbe vonulásával percízek alatt kihúzhatta volna a gyékényt a kormány csiba alól, vagy helyesebben: egyetlen szavával élő valósággá tehette volna a titkos választójogot. Ez a komoly szó azonban nem hangzott el és bármik csürik-csavarják a dolgot, a valóság az, hogy Nagyatádi végleg cserbenhagyta azt, amiért hangzatos kijelentései szerint egész életében küzdött. A kormánypárt mai intézőbizottsági üléséről kiadott hivatalos közlés úgy számol be a tanácskozásról, mintha viharmentesen fogadták volna el a kormány rendeletét. Szigorú diszkrézióra kötelezték az intézőbizottság tagjait és lelkükre kötötték, hogy ne informálják a sajtót. Gyanús ez a titkolódzás. A tények ugyanis másról beszélnek. A hivatalos kommüniké azt mondja, hogy Nagyatádi felszólalása után rövid érdemleges vita fejlődött, pro és kontra felszólalásokkal. Ezzel szemben módunkban van megállapítani, hogy kissé másként ütközött össze a két álláspont, igaz, hogy Nagyatádi nagyon rezignáltan viselkedett és fáradt hangon csak szelíd elvi kijelentésekre szorítkozott. Ellenben más felszólalók nem fukarkodtak az érvekkel és alaposan sarokba szorították a miniszterelnököt. Hencz Károly, Dömötör Mihály, Simonyi-Semadam Sándor és más volt kisgazdapártiak éles hangon beszéltek és számonkérték a miniszterelnöktől a titkos választójogot. Természetes, hogy szavuk nem lehetett döntő súlya, mert Nagyatádi úgy viselkedett, mint annak idején Herakles a válaszúton. Bethlen Istvánnak kötnyű volt a dolga. Egyszerűen kijelentette, hogy a sajtó sem exponálja magát a titkosság mellett, a párt tagjainak zöme sem lelkesedik érte, így csak természetes a konklúzió, hogy a közhangulat a kormány álláspontját igazolja. Ez a kényelmes taktikai beállítás és féligazságnak sem mondható megállapítás sem találkozott ellenvéleménynyel az ülésen. Mindössze annyi engedményt tett a miniszterelnök, hogy a kormány viseli a teljes felelősséget és az egységes pártot semmi felelősség nem terheli a választási rendeletért. Ezzel a formulával le is szerelte a gyengécske offenzív erőt és liberálisan megengedte a párt tagjainak, hogy a választási kampány idején mindenki a saját szája-íze szerint beszéljen a választójogról. A jövő választójogról, amely ma még senkit sem érdekel. A mait azonban ilyen módon szépen elintézték. Szabadkezet kapott a párt a kormánytól olyan kérdésben, amely hat év múlva lesz aktuális. Ezt az eredményt érte el Nagyatádi. Ráadásul még azt is tudomásul kellett vennie, hogy a csúnya sajtó össze akarja veszíteni a kormánynyal, amikor külön törekvésekről ír és Nagyatádit mint a titkos szavazás tántoríthatatlan bajnokát állítja a közvélemény elé. Tényleg a sajtó elvetette a sulykot, hiszen ma kiderült, hogy a berekedt gazdavezér legteljesebb harmóniában él elvi ellenségével, a nyilt szavazást hozó kormánnyal. * Budavasban mégis fzsfstromlos tesz a ss.avax.uki. A kormánypárt mai ülésén szemrehányást tettek a miniszterelnöknek, miért ejtette el Budapesten a lajstromos szavazást. Bethlen István gróf nem tudott erre elfogadható magyarázatot adni és kijelentette, hogy újból megfontolja a kérdést és ha tényleg opportunus a kormánypárt szempontjából — így mondotta semmi kifogása az ellen, hogy Budapesten lajstromos szavazással válasszanak képviselőket. Azt is megígérte, hogy ebben a kérdésben holnap dönt. Holnap tehát megtudjuk, opportunus-e Bethlen Istvánnak, hogy a fővárosban lajstromostul szavazzunk vagy sem. —agyarádi végleg a titkos választójogot. Nem exponálta magát a kormánypárt mai ülésén. — Hencz Károly, DömöZör* Mihály, Simonyi-Semadam Sándor ellenzéki fellépése Bethlennel szemben, — Gömbös Gyula állami telefonon dirigálja a választásokat a miniszterelnökség építetéből. — Bizonyos feltételek mellett mégis résztvesz a választásokban a szocziáldemokrata párt-Mitől lajstromos szavazást terveznek, Budapesten o kozatlan marad. A Bethlen szavakba foglalt programmjára rászavazna. De a Bethlen szavakba foglalt programmja mellett ott van pártja vezetősége: Gömbös Gyula, Meskó Zoltán, a véres hullák politikusa. Ezek is a Bethlen szavakba foglalt programmja mellett vannak? A választások vezetése az ő kezükbe van letéve. Akik az eddigi gyűléseken a szélsőségek szélsősége mellett izgattak, választást intéző hatalmukat a mérsékelt politika javára fogják-e felhasználni? Kötve hiszszük. S a két ellentétes megnyilatkozás egyaránt a kormány megnyilatkozása. Nem kerülhetjük el a kérődést, legalább is körülírva fel kell tennünk: egyik fél csalódni fog. Melyik lesz az! Ezt ki kellett mondanunk — nyiltan. S hogy a csalódás lehetősége kisebb azon a részen, melynek kezébe a beavatkozó hatalom van léve, mint azon, mely csak kijelentéseket kapott, — ezt is nyiltan kell kimondanunk — több mint valószínű. A nyilt szavazás azért fontos, mert megkönnyíti a választást intézők munkáját s az előre megállapított eredmény elérését. / / M regu/a&b fsítíííveány. Az egységes párt intézőbizottsága mai ülésén úgy határozott, hogy száltványnyal fordul a lakossághoz és felkéri a közönséget, hogy csatlakozzék a kormány táborához. Értesülésünk szerint néhány nap múlva elkészülnek a felhívás szövegezésével és főleg azt fogják kidomborítani a legújabb proklamáczióban, mennyire üdvös, hogy mindenki Gömbös Gyulát ők mellé sorakozzék. Nagy tömegmegmozdulásra számítanak, a helyzet objektív ismerői azonban erősen kételkednek ennek lehetőségében. Massay a naegarder-csoport felelősségéről, Rassay Károly az egységes párt intézőbizottságának mai üléséről és a kisgazdapárt magatartásáról a következőket mondotta Az Újság munkatársának: — A legnagyobb felháborodással veszem tudomásul a volt kisgazdapárt tagjainak azt a cinikus magatartását, amelyet az egységes párt mini intézőbizottsági ülésén tanúsítottak. Nevetségesnek kell bélyegeznem azt a beállítást, hogy a pártot nem terheli semmi felelősség a választójogi rendeletért, mert az nem törvény s igy csak a kormány tartozik érte felelősséggel. A kisgazdapárt, vagyis az egységes párt felelőssége ebben a tekintetben annál nagyobb, miután nemcsak rá