Az Ujság, 1922. december (20. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-01 / 274. szám
2 $, ZUJSA & Profen.. J?5StreeeraSer % „Elkerülhetetlen a főváros lakosságának megterhelése a külföldi kölcsönökkel kapcsolatban.4* ♦ fi főváros éjjel-nappal tárgya! a megoldási lehetőségekről — „Igazságos és egyenletes'* megterhelést akaraaft. — A franciái* súlyos követelései. A főváros külföldi kölcsöneinek rendezése parantítozó szükségszerűséggel lépett előtérbe. Amint Netíjság mai számában jeleztük, a francia hitelezők könyörtelenül, minden méltányosság mellőzésével akarják behajtani járandóságaikat. Rideg, parancsoló fellépésük nem tűr ellentmondást és követelésükben odáig mennek, hogy amennyiben a főváros nem rendezné megfelelő módon tartozását, úgy Budapest minden értékére rátennék a kezüket, hogy ily módon szerezzenek majánknak elégtételt. A főváros vezető köreit nagymértékben foglalkozó Hatfa, a franciák követelése, illetve a kölcsönügy problémája. Amint ismeretes, a polgármester az ellenzéki vezéreket is magához kérette, hogy támogatásukat megnyerje ebben a várost oly súlyosan érintő kérdésben. Az ellenzéki vezérek, a demokraták vezetőinek kivételével, megjelentek a polgármesternél, de csupán információsa,érzés céljából. A felvilágosításokat továbbadták pártjuk tagjainak, amelyet azután részletesen megvitattak. Az ellenzék meginvitálása nemcsak a felelősség megosztására irányult, hanem arra is, hogy a franciák lehetetlen követelésének visszautasításában teljesen egységes legyen Budapest népe. Ezt az álláspontot képviselte Baracs Marcell is, aki a polgármesterhez intézzett válaszában kijelentette, hogy a demokraták nem akadályozzák meg, hogy a külföldi kölcsönök ügyében a főváros közgyűlése egyhangú állásfoglalásra jusson. A külföldi kölcsönök rendezése során ugyanis mind több és több ízben hangzottak el kijelentések, amelyek a régi városházi rezsimet tették felelőssé a külföldi kölcsönökért. Az ellenzék mindenkor kimutatta, hogy csupán a kölcsönösszegek felvételéért terheli őket a felelőssége amit hajlandók is vállalni. Ezt az összeget azonban az elmúlt rezsim hatalmas beruházásokra, óriási építőakcióra, a város fejlesztésére használta fel és amit a mai vezetőség talált, az mind a régiek munkájának eredménye. Természetesen hangsúlyozták, hogy 1912-ben, a kölcsön felvételekor senki sem gondolhatott a világháború kitörésére és az azt követő eseményekre, amelyek előidézői a jelenlegi súlyos helyzetnek. A külföldi hitelezők megbízottainak elutazása óta a főváros pénzügyi vezetőkörei állandóan felszínen tartják a kölcsönügyet. A sürgős döntést különösen az teszi szükségessé, hogy mind gyorsabban közeledik december 16-ikig, az a dátum, amikorra a főváros képviselőit a franciák Parisba idézték. Erre az időpontra teljesen késő választervezettel kell megjelenni, amely magában foglalja a főváros törlesztési módozatait. Az e célból kiküldött bizottság Teleszky János elnöklésével és Schober Bélának, a Pénzintézeti Központ vezérigazgatójának bevonásával kétnaponként a késő éjjeli órákig tárgyal, hogy megoldásttaláljanak. A bizottság tagjai Csupor József pénzügyi tanácsnokon és munkatársain kívül Pock Ede tanácsnok, Szabó Imre dr. tiszti főügyész, valamint a törvényhatósági bizottság részéről öt tag: Wolff Károly, Joannovits Pál, Ernszt Sándor, Platthy György és Ereky Károly dr. Bár a bizottság tárgyalásai az ügy fontosságára való tekintettel szigorúan ritokmasak, egy beavatott személyiségtől Az Újság munkatársa a következő nagyjelentőségű információt kapta: és Tény az, hogy a franciák több átiratot intéztek a Kiegyenlítő- és Felszámoló Hivatalhoz, amely a békeszerződés értelmében létesült és amely tulajdonképpen ez állam, nevében felel a háború előtti külföldi tartozáttokért. Vannak azonban olyan tartozások is, amelyekért már maga a főváros felelős. A trianoni békeszerződés ugyanis két részre osztja a külföldi tartozások ügyét.A ratifikálás napját 1821 július 26-át megelőző tartozásokért ugyanis az állam felelős, minden ezután keletkezett adósságért pedig, amelyet a főváros csinált, maga a főváros tartozik felelősséggel. A békeszerződés előtti tartozásokéért az állam végrehajtást vezethet. 1921 január 11-én Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter szerződést kötött a franciákkal, amely a trianoni szerződés rendelkezéseit úgy egészíti ki, hogy a franciák a magyar állampolgároknál, tehát a fővárosnál is, mint jogi személynél fennálló követeléseik esetében direkte felléphetnek vagy a magyar kormányt azonnali végrehajtáseszközlésére kényszeríthetik. Ez a helyzet állhat fenn a mostani esetben is, de hogy a franciák ezt a szigorú lépést valóban megtették volna, arról a fővárosnak nincs, közvetlen tudomása. Ami a feltételeket illeti, tudvalévő, hogy a franciák három, megoldási tervvel állottak elő annak idején.A nyár folyamán hajlandók lettek volna haladékot adni, éskár a kamatszolgáltatás, akár a tőketörlesztés terén. A kamatból való elengedés azt jelenti, hogy amíg a magyar valuta két francia centime-on áll, addig a kamat 51 százalék. A kilenc francia centim eléréséig a kamat iS lépcsőzetesen emelkedik 4 százalékig. Ennél a pontnál, amilyen alapon a kölcsönt annak idején lebonyolították, az eredeti szerződéstől eltérően 3 százalékos kamat fizetendő rekompenzációképpen az elmaradt kamat- szolgáltatások fejében. A másik feltétel úgy szól, hogy amennyiben a fővárosnak módjában van azonnal fizetni , megfizeti a kölcsöntartozásnak a háború alatt elmaradt részleteit, az arbéreket, akkor a franciák hajlandók a törlesztendő tőke összegéből is engedni s hajlandók a -120 frankról szóló kölcsön címleteket 150 frankra felülbélyegeztetni. A fizetési lehetőségnek is kétféle módozata van. ’Az első terv szerint követelik, hogy a hátralékokat tőkésítsék és azok ellenében a főváros bocsásson ki ismét 1%-kal kamatozó és tizenöt év alatt törlesztendő kötvényeket. Ugyancsak a tőkeredukciókapcsán a franciák azzal a javaslattal állottak elő, hogy a főváros az összes ingatlanaira akkora kölcsönt vegyen fel, melyből ki tudja fietni az arriereket. A kölcsönügy rendezése után egy újonnan alakítandó társaság bízandó meg azzal, hogy a lekötött, ingatlanokat értékesítse. A személyes tárgyalások során a főváros, mint ismeretes, kifejtette, hogy ily súlyos feltételeket képtelen teljesíteni és csak a legelső módozatok alapján hajlandó tárgyalni. A franciák képviselője erre követelte, hogy a főváros megbízottai a párisi tárgyalások során közöljék azokat a forrásokat és üzembevételi többleteket, amelyekből a kötvények kamatait kifizetni szándékoznak. Kijelentették azonban, hogy korábbi felfogásukkal szemben most a legszigorúbb álláspontra helyezkednek és a nyár folyamán közölt feltételektől eltérően most már Budapest vagyonában is keresnek kielégítési fedezetet. A most folyó előzetes tárgyalások során először a francia követelés számszerű adatait vizsgálják felül, hisz 137 millió frankról van szó. Ez a horribilis summa két részből áll: 96 millió frank a tőkehátralék, 41 millió pedig az arbérek összege. A legfőbb kérdés az: mely után lehetne előteremteni a szükséges fedezetet a lakosság igazságos s egyenletes megterhelése által. Mert ez a parancsoló körülmények folytán, sajnos, elkerülhetetlen lesz. A kölcsön ügyében azonban minden elhatározást a pénzügyminiszterrel kell végső fokon letárgyalni, mert hiszen mindez nagymértékben érinti az államháztartást is. Ami a főváros delegátusainak december 11-iki párisi útját illeti, az annál kevésbé maradhat el, mert a hitelezők, Alphand és Barde urak ezt a leghatározottabban követették. Sajnos, ők cseppet sem barátságosak és a párisi útra vonatkozó kijelentésük is parancsként hangzott, mégpedig azzal, hogy amennyiben a főváros nem talál megfelelő megoldást, úgy a trianoni békeszerződés által felállított vegyes bíróság útján A vegyes bíróságnak egy francia és egy magyar tagja van , elnökét egy semleges ország tagjából jelölik ki. Ez a bíróság minden hosszadalmasabb tárgyalás nélkül végrehajtást is foganatosíthat. A franciák itteni nyilatkozataiból kiviláglott, hogy végső esetben, amenynyiben retorzióra kerülne a sor, nem elégszenek meg részletkielégítésekkel, hanem az aktívumok összességét követelik. A kölcsönügyet tárgyaló bizottság eddigi megbeszéléseinek anyagát most a főváros nyilvánosságra hozza, természetesen csak azokkal az adatokkal, amelyek ily kényes ügyben a nyilvánosság elé valók. A jegyzőkönyvek a főváros hivatalos lapjában külön mellékletként a napokban fognak megjelenni. Ez egyúttal ismertetése is lesz a kölcsönügyben tartandó, december 6-iki rendkívüli közgyűlés anyagának, amely alkalommal a városatyák egyetemes erővel szállnak majd szembe azzal a tervvel, hogy a magyar főváros idegen kézbe kerüljön, lefoglaltatják Budapest egész vagyonát. Pirii®!! tiltakozás szeülése! ellen. A kormánypárt mai értekezletén felvetődött az az eszme, nem volna-e célszerű, hogy a magyar parlament is állást foglaljon a jóvátétel kérdésében éppen most, amikor az entente döntésre készül a magyar jóvátétel ügyében. Abban állapodtak meg, hogy érintkezésbe fognak lépni a többi pártokkal, mert nagyon kívánatos, hogy a magyar parlament egyhangúlag tiltakozzék a jóvátétel ellen. Vass miniszter is Lakáshivatalról. A Lakáshivatal megszüntetésével kapcsolatosan kérdést intéztünk Vass József dr. népjóléti miniszterhez, aki így nyilatkozott munkatársunknak: — Bár a legnagyobb örömmel akár mindjárt, megszüntetném a Lakáshivatalt, az a hír, hogy a tavasszal minden, körülmények között feloszlik, ilyen formában nem fedi a tényeket. Nagyon jól tudom, hogy az igazi remédium a szabadforgalom helyreállítása volna, de ennek előfeltételei vannak, amelyek ez idő szerint még nem állanak fenn. A lakásüggyel nagy speciális kérdések függnek össze, amelyeknek meg kell oldódniok és csak a helyzet tisztulása után lehet arról szó, hogy a szabadforgalom helyreállíttassék és ennek folytán a Lakáshivatal megszűnjék. Én részemről remélem,hogy ez a kívánatos helyzet tavasszal legalább részben be fog következni és a szabadforgalom előfeltételei is meglesznek nagyjában. Ekkor, de csak ekkor beszélhetünk a Lakáshivatal feloszlatásáról. KsscTOfperek és Issffllsperselssssar. Nagy iparosküldöttség jelent meg ma Vargha Imre államtitkárnál és kérte, hogy a pénzügyminiszter sürgősen orvosolja a forgalmi adó körüli sérelmeket és szüntesse meg a blokrendszert. Kérte továbbá, hogy a blokrendszer helyett a kisiparos és kiskereskedő havi átalányösszegben róhassa le a forgalmi adót. Vargha államtitkár válaszában kijelentette, hogy a blokrendszert teljesen eltörölni nem lehet, de az erre vonatkozó rendelet végrehajtását a pénzügyminiszter december 15-ig máris felfüggesztette. Ezen a határidőn túl fakultatívvé teszik ennek az adónak a lerovását, ami azt jelenti, hogy a kisexisztenciák havi átalányösszegben is leróhatják, forgalmi adójukat. Szessay Károly kfr£se. Essy Károly az alábbi sorok közlésére kérte fel lapunkat: Tudomásomra jutott, hoggy előttem ismeretlen egyének a december 29-ikében a Hassay-pártklubban állítólag rendezendő művészest jegyeivel adományokat gyűjtenek. Minthogy sem én, sem a párt többi tagjai erről a művészestéről nem tudunk, ezúton kérem, hogy amennyiben bárkinél bárki ilyen adományt gyűjtene, adják át az illetőt a leszközelebbi rendőrnek. A nemzetgyűlés elhalasztatja a megyei választásokat — Habovszky és Szilágyi vitája. —* A nemzetgyűlés mai ülésén Szakács Andor és Jánossy Zoltán hozzászólásai után befejezték az akadémiai javaslat általános vitáját. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter válaszolt a vita után az elhangzott észrevételekre, majd a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A részletes vita közben Farkas Tibor kért szót személyes megtámadtatás címén. A belügyminiszter egyik reggeli lapban azt jelentette ki, hogy szemben az ő múltkor tett kijelentésével, nem vett részt március havában a vármegyék gyűlésén. Egyéni reputációja érdekében leszögezi, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter azon a gyűlésen igenis részt vett s hogy ezt igazolja, felolvassa a gyűlésről szóló — a napilapokban megjelent — tudósítást. Rakovszky Iván belügyminiszter Farkas beszéde után azt fejtegette, hogy mai nyilatkozatával egyáltalában nem akarta Farkas Tibor szavahihetőségét kétségbevonni. Az újságírónak azt mondotta, hogy márciusban semmiféle ülésen nem vett részt. A belügyminiszter felszólalása után rövid házszabályvita keletkezett. Az elnöklő Leitovszky Béla ugyanis azt jelentette ki, hogy a házszabályok szerint személyes kérdésben csak akkor lehet felszólalni, ha a nemzetgyűlésen történt a személyes megtámadtatás. Rakovszky István erre azt válaszolta, hogy olyan esetekben, mint az előbb elhangzott volt, napirend előtti felszólalásra kérnek engedélyt. Mivel Farkas nem kapott erre engedélyt, azért szólalt fel személyes kérdésben. Rövid szünet után Szilágyi Lajos szól Fáy Gyula indítványához és beszédében azt a kérdést intézi a belügyminiszterhez, hogy a nemzetgyűléssel vagy a kétkamarás országgyűléssel akarja-e letárgyaltatni a közigazgatási reformot. Rothenstein Mór: A törvényjavaslatban a vármegyei és városi tisztviselők státusrendezéséről van szó, a választásokról egy szó sincs benne. Jöjjön a miniszter a Ház elé egy egyszakaszos javaslattal, hogy a legközelebbi választást szélesebb választójog alapján ejtik meg. Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel ezután és kijelenti, hogy a nemzetgyűlés saját hatáskörét szűkítené, ha a képviselőknek nem adná meg a jogot, hogy új szakaszt indítványozzanak. A Fáy javaslata nem más, mint egy fennálló tényleges állapotnak hosszabb időre való kitolása. Györki Imre szól ezután s kifogásolja, hogy a közigazgatási bizottság munkája poygyola és az utolsó percekben gyorstalpalás történik. Rassay Károly tiltakozik az ellen, hogy világos rendelkezések helyett homályos intézkedéseket adnak ki. Szilágyi Lajos követeli, hogy a törvényhatósági választások elhalasztása a csonka vármegyékre ne vonatkoztassák. Szakács Andor a vármegyei szervezetek demokratikus átalakítását kívánja. Rakovszky Iván belügyminiszter annál is inkább szükségesnek tartja a választások elodázását, mivel a jövő év elejére elkészül a közigazgatási reform. A Ház végül is a huszadik szakaszig változatlanul fogadja el a törvényjavaslatot. Az ülés délután két órakor ért véget. Kritika az áttétesügy S©rvéirsys,án. Tudvalévő, hogy a pénzügyminiszter törvényt készít elő a külföldi magyar adósságok ügyének rendezésére. A törvénytervezetet most küldték szét az érdekeltségeknek hozzászólás céljából. Kérdést intéztünk ezzel kapcsolatosan egy magyar pénzügyi szaktekintélyhez, aki az alábbi kritikai megjegyzéseket fűzte a készülő törvényjavaslathoz: — A »belső kiegyenlítési törvény« tervezete az érdekeltségek körében a legkínosabb meglepetést keltette. Ez a törvénytervezet ugyanis — amely rendkívül elkésve, évekkel a németországi Reichsabgleichigesett és sok hónappal az ugyanezekben a kérdésekben intézkedő osztrák törvény után készült — semmiféle tekintetben nem követi azt az utat, amelyet az előbb említett két törvény Németországra és Ausztriára nézve jelentett s kizárólag a legnyersebb fiskalitási álláspontot képviseli. Nemcsak nem állapítja meg az állam részesedési kötelezettségét a valutatartozások megfizetése terén, hanem még a valorizált koronatartozásokban is — amelyekre nézve még a lerongyolt Ausztria is a terhek felét vállalta — az államra nézve semmiféle fizetési kötelezettséget non statuál. Teszi ezt annak ellenére, hogy a valorizált koronatartozások egyenesen hadisarc jellegűek, másrészt annak ellenére, hogy a legóvatosabb adós sem gondolhatott a békeszerződés megkötése előtt arra, hogy a magyar koronában fennálló adósságait frankokban vagy fontokban lesz kénytelen megfizetni. De az állam még ennél is sokkal tovább megy a törvénytervezetben. A clearing-tartozások tekintetében a konvenciók által a valorizált koronatartozások megfizetésére biztosított halasztási határidőt teljesen a maga érdekében akarja kihasználni és például a francia konvencióban biztosított tizennyolc évi kamatnélküli fizetés helyett magának az öt év alatt való behajtást kívánja a clearing-adóssal szemben biztosítani. Tisztán a pénzügyi ematérium diszkrecionális jogává teszi azt a szempontot,melyet a minisztérium azután tetszése szerint különféleképpen alkalmazhat abban a vonatkozásban, hogy indokolt esetekben az állam által a konvenció értelmében élvezett halasztást az adósokra is kiterjesztheti. Mindezeken kívül még számos olyan intézkedése van a törvénytervezetnek, amelyek elviselhetetlen terheket hárítanak az adósokra. Az érdekelteknek az a felfogása, hogy kellő súlyú argumentáció alapján sikerül majd meggyőzni a pénzügyminisztert arról, hogy a törvénytervezet csak igen jelentékeny módosításokkal fogadható el az ország szempontjából.