Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

4 ! Mennyibe kerül a főváros igazgatása? Ereky Károly érdekes adatai a főváros közgyűlésén. — Hétszázezer korona egy-egy alkalmazott évi átlagfizetése. A főváros ssai közgyűlésén Sipőce Jenő ír. elnök Itt,h­g szavakkal parentélta el Feleki Béla dr. és Fejér­­patak­­ László dr. törvényhatósági bizottsági tagokat. Felesi helyére Rivovits Károlyt hívták be, Fejérpataky helyét pedig a­ be­lügyminiszter kijelölése alapján töltik be. Ezután közölte, hogy a lakáskérdést, mint rend­kívüli fontosságú ügyet a pénteki folytatólagos közgyű­lés első pontjaként tár­gyaljék le. Amikor bejelentette, hogy a közmunkatanács hozzájárult az újabb utcaelne­vezésekhez és a Petőfi-uk-dból Kami-utca lesz, Ol­icks­­sthal Samu így kiáltott közbe: — Végre egy alkotás! A napirend során Foek fa® öcsnek tett előterjesztést a­ soroksári dunai kikötő-bizottság megalakítására. Buday Dezső azt fejtegette, hogy mivel a főváros meg­építi a helyi kikötőt, szükségtelen, hogy a kormány nemzetközi kereskedelmi kikötőt, építsen, annál kevésbé, mert ezt francia tőkével akarják végrehajtani. Indít­ványozta, kérjék fel a kormányt, hogy az erre vonat­kozó szerződést a franciákkal ne kössék meg. Az. indít­­ványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Több költség­­összeg és póthitel megszavazása után Édes Endre ta­nácsnok tett előterjesztést az Új Szent János-kórházi tüdőbeteg-pavilonok építésének befejezése ügyében. A főváros tisermégy új gyógyszertárnyitási kérel­met visszautasított. Az erre vonatko­zó előterj­esztéshez Bársony Elemér szólalt fel és helyeselte a tanács el uta­sító álláspontját. Indítványozta, kérjék fel a népjóléti­ minisztert, hogy új s­y­ógyszertárak nyitását mindaddig­­ne engedélyezze, tanig ti közelvéd­elemi engedélyezett ti­zennyolc gyógyfszertár nem nyílik meg. A jövőben pe­dig csak ezen a pályán eltöltött, becsületes múltat ju­talmazzák. (Taps a kereszténypárton. Éljen! Ezt vár­­­juk!) Az indít­vényt a közgyűlés egyhangúlag­ elfogadta. Szatén az interpellációkra­ került a sor. Bohu József a m­unkáskizárások ügyében interpellált és azt kívánta, hogy a tanács írjon fel a kormányhoz, hogy minden eszközzel kényszerítse a GyOSz-t a békél­tető tárgyalások újbóli megkezdésére. Az interpellációra Ripecz polgármester közölte, hogy a kormánynak fel­ajánlotta a munkaadók és a munkások közötti közve­tő szerep vállalását. Müller Antal a vállalkozók számláinak késedelmes elintézése ügyé­ben interpellált, majd sor került Bréky Károly nagy érdeklődéssel várt interpell­ác­i­ó j­ár ». j , - ■■ - • M­iíler interpellációjába kapcsolódva, kijelentette, hogy ezek a látszólagos felső jelentőségű ügyek fonto­sabbak, mint a nagy közjogi és világnézleti viták. Ez­után rátért interpellációjának tulajdonképpeni tárgyára, amely a városok háztartásának rendezéséről szóló tör­vényjavaslattal van kapcsolatban. Ez a javaslat vonat­­­­kozik a fővárosra is, amelytől a tisztviselők javadalma­zásával kapcsolatos összes állami hozzájárulásokat meg­vonja. Ez igen súlyos terhet jelent a fővárosra. Statisztikai adatok alapján közli, hogy a fővárosnak a közigazgatási alkalmazottakkal, tanítókkal és tűz­oltókkal összesen 898 alkalmazottja van, akikre egyenként állag 70 iMHBI korona évi jövedelem jut. Ezeken kívül ÜSÖfi üzemi alkalmazott dolgozik a fő­város kötelékében, akiknek száma a villamos alkalme­ kottákkal együtt húszezer főre mnen­kedik. A főváros összes alkalmazottainak évi fizetési 11 milliárdot tesz ki. Ezzel a problémával éppen, úgy, mint ahogy az ál­lamnak, a­ fővárosnak is foglalkoznia kell. Amikor az összes adóbevételek mindössze 800 millió koronát jelent ■tehet és a kereseti adó előirányzata másfélmilliárd, együttesen nincs annyi, amekkora összeg a törvényja­vaslat törvénnyé válásával a fővárost több kiadásként terhelné. Adóval lehetetlenség lesz minden közigazga­tási kiadást fedezni. Közbevetőleg, hogy a főváros üzleti politikáját a meg­­állapítsa, kitér a vízművek ismertetésére és kijelenti, hogy a vizitsem rövidesen tönkre fog menni. Nagyon szerencsétlen politikának oartja, hogy folytonosan csak a napirendest fedezik. Be fog következni, hogy a vízin a Siszterooptm és a közönség- ottmarad teljesen viz nettül. Kérdés, mi a kellemesebb: olcsóbban adják-e a közüze­mek termékeit, vagy pedig valamivel drágábban számít­sák és ebből biztosítsák a jövőre való fentartásukat is. Újból a városok háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslattal foglalkozva, kijelenti, hogy a t­or­­vasnyvak nem szeretne akkora hatalmat a kezébe adni, hogy új üzemekbe beavatkozhassál­, de ezt csak addig állja, amíg a közüzemeket megfelelően, vezetik. A köz­gyűlési többség kénytelení­ti politikai felelősséget, vál­lalni, de a tanács a saját szakállára vezeti a­ ü­zemet. Egy-egy jó ideát készséggel fogad, akár az angoloktól, akár a kínaiaktól is... — Csak a zsidóktól nem? — kérdezik az ellenzéken. —• Mondjuk ki, hogy a zsidóktól is! Ha az a nemzet javát és a köz épülését célzó idea, akkor a legnagyobb vehemenciával elfogadom. (Helyes! Helyes!) Mondjuk ki, hogy az ilyen elválasztó szempontokat kikapcsoljuk ,és akkor megtaláljuk azt a plattformot, amin együtt­haladni kell. Majd három pontból álló indítványt ter­jeszt­ elő: 1. A közigazgatás legyen a­ kerületeké. 2. A központi igazgatás tegyen a városházán, de ne fulladjon bele a részletekbe. 3. Az ü­ze­mi igazgatást ne keverjék össze, a közigaz­gatással és vigyenek bele szakszerűséget. Ezután hosszasan ismerteti az üzemekkel kapcsola­tos tapasztalatait. Megismétli, hogy pénzügyi szempont­ból szükséges az üzemek koncentrálása. Kifogásolja, hogy a tanács semmiféle iniciatívát nem honorál, pedig a Közgyűlés levéleerűsége, nem m­nlhét t.l csupán lm­. engedélyek megadásában és költségbeaesetek megszava­zásában. Beszédét így fejezi be: A lakosság nem azért küldött bennünket ide, hogy ily apró-cseprő ügyekkel fogla­lkoznunk, hanem hogy anyagi érdekeikért síkraszálljunk! Elég volt már a politizálásból! Kezdődjék meg végre a termékeny munka! Javasolja, hogy a főváros készítsen javaslatot ház­tartásának rendezéséről. Ezeky rendkívül érdekes és­­A nemzetgyűlés ma folytatta a mezőgazdasági munkaviszonyok közigazgatási szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Drezdy Győző azt köve­telte, hogy a mezőgazdasági munkaviszonyok folytán felmerülő ügyekben a független bíróság ítélkezzék. A falvak szociális nyomorát d­úl­tl. Kassay Károly: Mennyit kaptak a falvak a Horthy­­akcióból? Drozdy Győző: Terjesszenek a Horthy-akció gyűjté­séről számszerű elszámolást, a parlament elé, hogy meg­tudjuk, hogy azokat a milliókat, esetleg milliárdokat, kik kapták, nem titkos szervezetek-e. (Helyeslés ez ellen­zéken­, zaj a jobboldalon.) A javaslatot még általános­ságban sem fogadom el. S&intessiti­ve a refeeitreesési kényszert Zalaegerszegen. Szakács An­rer­ beszéde után áttértek az interpel­lációkra. A bejegyzett tizennyolc interpelláló közül az első Kelsinger Ferenc volt, aki a zalaegerszegi inter­­náló-tábor ügyét tette szóvá. Éhn Kálmán a kalóriák­ról beszélt. Hivatkozik Bóka// Árpád egyetemi tanár megállapításaira, melyek Éhn adataival homlokegye­nest ellenkeznek. Sok beteg volt a táborban. • Reisehl Blefei­d: Beteg a lelkiismeretük! Reininger Ferenc: Álljon elő Görgey képviselőtár­sam és jelentse ki, hogy együtt állapítottuk meg Kal­a­­egerszegen­, hogy a tábor főorvosa ottlétünk alatt ál­landóan politizált. (Folytonos közbeszólások.) Bogya János: Maga, ne beszéljen! Népbiztos volt! Pikler Emil: Magának a Lipótmezőn van a helye! Belslager Ferenc nagy zajban folytatja beszédét. Elmondja, hogy a tábor vizsgálata közben először neki volt incidense, azután Lakó képviselőnek és végül Bogya János hib­apivónak. (Beriltt közbekiáltások balról: Nem Bogyó János, hanem Bogyó János dr., Az Újság munkatársa!) Reisinger Ferenc (A baloldali hirlapírókarzat felé): Pardon, bocsánatot kérek a névcseréért. (Zajos derült­ség balról.) Reisinger Ferenc azután előterjesztette interpellá­cióját: Hajlan­dó-e a kormány a jelentkezési kényszert megszüntetni az internáló­táborban. Éhn Kálmán személyes megtámadtat és innen szó­lalt fel és bejelentette, hogy hiteles adatokat fog be­terjeszteni, melyeket a tudományegyetem állít ki. Fábián Béla az Oroszországban túszként visszatar­tott, hadifoglyok ottan töltött idejének hadiévek gya­nánt való beszámítása tárgyában interpellált. Bentska Sándor honvédelmi miniszter nyomban vá­laszolt. A törvény értelmében ugyan csak 1918-ig lehet beszámítani a­ hadiéveket, de a túszoknál, akik a Péter Pál-erőd gyilkos kazamatáiban sínylődtek, tényleg ki­vételt kell tenni. Ez az egyéni elbírálás azonban a pénzügyminiszterhez tartozik. Fábián Béla és a Ház a választ tudomásul vette. Rupert Rezső a diplomás emberek ellen megindult exisztenciaüldözés tárgyában interpellált. Az egyetemek bírói jogkört vindikálnak és napról-napra fosztják meg az embereket diplomájuktól poltika alapján. A diploma­­fosztás azon az alapon történik, hogy valaki évekkel ezelőtt deliktumot követett. Az egyetemi tanácsnak most jut eszébe büntetni ezért. Egy székesfehérvári európai­­ hírű orvos esetét mondja el, Paizs Pál dr.-t po­litikai okokból fosztották meg a doktori címtől. Az volt nagyjelentőségű fejtegetéseit az ellenzék is helyesléssel fogadta és melegen megtapsolta. Sipócz­ polgármester kifogásolja, hogy Ereky a fő­város közigazgatására a dzsungel kifejezést használta. Ez igazságtalanság a tisztviselőkkel szemben. Ami sí üzemeket illeti, az összes világvárosokban megvannak ezek az anomáliák. A vezetőknek csak elismerését nyilvá­níthatja, hogy nehéz időkben is becsülettel megálltak, a helyü­ket. A városok háztartásáról szóló törvényjavas­­lattal kapcsolatban a közgyűlés is idejekorán ellást­­foglalhat. Ereky Károly a választ tudomásul veszi és kijelenti, hogy a dzsungel kifejezést nem a tisztviselőkre, hanem­­a­ rendszerre értette. Kívánja, hogy az üzemek újból a békebeli nívóra emelkedjenek. A közgyűlés néhány sze­mélyes kérdés elintézésével ért véget, e bűne, hogy egy vármegye­ választás ellen tiltakozott. Teljesen lehetetlen igy üldözni diplomás embereket. (Zajos helyeslés as ellenzékei­.) Kies Menyhért a Lakáshivatal működését kritizálta. Kiviteli polit­ka és drágaság. Kéthly Ásna­­i folytán fokozódó drágaság ügyében interpellált, Azt látjuk, hogy a drágaság leküzdés­ére a kormány semmit sem tesz. A kizárt munkások és csa­ládtagjaik a leglehetetlenebb helyzetben vannak, úgy bánnak velük, mint a győzök a legyőzöttekkel és a munkaadóknak valóságos jelszavuk a­­s feltétlen meg­adási. Az árdrágítás legveszedelmesebb fajtáját éppen a­ kormány csinálja a forszírozott kivitellel. Arra hivatkoznak folyton, hogy nekünk feleslegeink van­nak. Azért vannak feleslegeink, mert az árak olyan magasak, hogy az emberek nem képesek az árucikkeket megvenni. Azt mondják, hogy a kivitel majd meg­javítja a valutát, úgy fogunk járni, mint a vá­láttak jártak a tehenükkel. Észrevették, hogy a templomtornyon fa nő és erre a tehenet felhúzták, hadd legeljen. Mire persze feléri a tehén, már megdöglött. (Derültség.) Addig húzza a kormány ezt a szegény népet is, amíg az a rátótiak tehenének sorsára jut. Ezután előterjesztette interpellációját, amelyben az elsőrendű élelmiszer kivitelének eltiltását, a kenyér, a zsír és kenyérdrágaság letörését kívánta. Kiss Menyhért ugyancsak a drágaságról interpellált. — Arról beszélj,­­miért drága a­ csizma és a nadrág! — kiáltotta feléje Sokorópátkai. Erre Pikler így vála­szolt: — Miért nevezik ki az uzsorás­okat és a­­liberákét­ kormány-főtanácsosoknak? „Ponteia” a bajai mandátum.*­ Kiss Menyhért azt firtatta, hogy amikor négy hét óta vannak kizárva a vasmunkások, a kormány semmi intézkedést nem tesz. A kereskedelmi miniszternek is fontosabb ugyhítssik a bajai mandátum, mint ez a nagy­­fontosságú kérdés. Interpellációjában a vasmunkások ügyének elintézése, sürgette a kormánytól. Amikor az interpellációt a teremőr átvette, Pek­si így kiáltott fel: — Az interpelláció kiadatik a­ sónt-vatásunk! Kékesi Ede jogi szempontból foglalkozott a kivé­teles hatalom intézményével. Kérdi az igazságügy­­minisztert, hajlandó e elismerni, hogy a gyorsított el­járási rendeletek hatályukat vesztették, mert a kormány a törvényh­ozástól nem kért felhatalmazást további ér­­vénybeutal-tásukra. A belügyminiszterhez intézett inter­pellációjában azt tette sz­óvá, hogy az internálási kivé­teles rendelkezéseknek egyes részei hasonló okból feb­ruár 15-én hatályukat vesztették és mégis ezeket a ki­vételes intézkedéseket igénybe veszi a kormány. Daruváry Géza igazságügyminiszter válaszában azt fejtegette, hogy a gyorsított eljárási szabályok már ré­gebben hatályon kívül helyeztettek és jelenleg csupán az az átmeneti intézkedés van érvényben, hogy a gyor­sított eljárást a folyamatban levő ügyekre még alkal­­mazzák, így tehát az Indem­nitási törvény alapján a kormány nem hajlandó a gyorsított eljárásnak még fen­tartott részeit hatályon kívül helyezni. Jrébekt viszonválaszában rabulisztkának nevezte fel ig­azságügyminiszter válaszát, mire Daraváry a kor­mánypárt helyeslése mellett visszautasította­ szavainak félremagyarázását. A Ház a választ tudomásul vette, Lakó Im­re a kosztpénz tárgyában interpellált. Interpellációk este nyolcig. A trinfrasstizárások ügye a nemzetgyűlésen. — A Kormány kiviteli politikája fokozza az élelmezési drágaságot. 2 UJSÁG :Csütörtök, 1923 március 21 . népjóléti miniszter az alisérlet­i uzsora ellen. Ezután Bttkácsi György interpellált az albérlők ér­dekében. Sajnálattal állapítja meg, hogy a magántulaj­don elvét közérdekből még nem lehet teljesen kiterjesz­teni a házakra is, de ugyanakkor követeli, hogy áss al­bérlőkkel szemben a főbérlőknek se legyen­ szabad keze. Ötvenezer főbérlő tart Budapesten mintegy százezer al­bérlőt és ezek nemcsak a lakbért fizetik ki a főbérlők­­fiáre, hanem, úgyszólván azokat teljesen el is tartják. Míg a főbérlők a békebeli lakbéreknek csak mintegy nyolcszorosát fizetik, addig az albérlők gyakran két­százszorosát, sőt aranyparitáson is fizetik a bért. Arányba kell hozni az albérlők által fizetett összegeket­­a főbérlők lakásbérével. Vass József népjóléti miniszter nyomban válaszolt Lukács György interpellációjára. Kifejtette, hogy az albérletek kérdéséhez nagyon nehéz hozzányúlni. Nem tanácsos olyan intézkedést tenni, amely es­etleg a fő­bérlőknek elvenné a kedvét attól, hogy albérlőket tart­sanak. Meg kell állapítani, hogy az allbérlőtogadás a főbérlő szabad joga. Még ha kataszterizálnák is a kér­dést, csak azt érnék el, hogy minden főbérlő óvakodnék attól, hogy albérlőt vegyen a nyakába. Az albérleti uzsora ellen a lakásrendeletben védelmet nyújtottak és pedig olyanformán, hogy arányosítani kell._ Majd az albérlet területét a föbérletéhez és az albérlet összegét a föbérlő által fizetett bérhez. Ez mindenesetre módot fog adni arra, hogy a bíróság közbeléphessen. A fel­mondás kérdé­sében nem lehet messze menni, mert ennek az lenne a következménye, hogy az albérletek meg­szűnnének. Megígéri azonban, hogy se albérlők által beadott memorandumot különös figyelemben, fogja ré­szesíteni. (Helyeslés.) A választ tudomásul vették. Őry-Szabó Dezső a természetben lerovandó vagyon­­váltság ügyében interpellálta meg a földreívelésügyi minisztert, Farkas István a munkásság Petőfi-ünnep­­ségének betiltásáról interpellált a belügyminiszterhez. Egy nemzet se kicsinyítheti le nagyjait és csak nálunk lehetséges az, hogy egyik legnagyobb zseninket meg­­cenzúrázzák. (Úgy van!) Várnai Dániel a népjóléti miniszterhez intézett in­terpellációjában kifejtette, hogy a kormánynak nincs törvényhozási felhatalmazása arra, hogy rendeleti úton rendezze a lakáskár­lés­t.. Gazdasági viszonyaink nem en­gedik meg az üzlethelyiségek és műhelyek felmondását. A lakáskérdésben, a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül dönteni nem szabad. (Helyeslés az ellenzéken.) Az ülés végén Szabó József a keresztényszocialista munkásságnak, március 18-ra tervezett ünnepségének betiltása tárgyában, Homonnay Tivadar pedig a fővá­rosi tisztviselők és az állami tisztviselők segélye­i kö­­zötti differenciák tárgyában interpellált. Mindkét inter­­pellációt kiadták a belügyminiszternek. Az ülés este 8/18 órakor ért véget.

Next