Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-24 / 149. szám
4 Egy magyar úr halálára . . . Emlékezés Csery Lajosra. Hétfőn hatvankilenc éves korában meghalt Cseri Lajos. Vele eltűnik Nagy-Magyarország és Budapest fénykorából az a markáns, kedves és népszerű alak, aki a Rohonczy tikiakkal, Gromon Dezsőkkel, Podmaniczky frigyesekkel együtt előkelő szint és tónust tudott adni a gyermekcipőkből akkor kibújt és amerikai lendülettel fejlődő nagyraváló városnak és országnak. Gavallér volt nemes gesztusokkal, tréfás jókedéllyel. Találó mondásait az egész város továbbadta, grand seigneur és sportférfiú volt, a nagyúri passziók stílusos művelője és miközben kedves pajtása volt a két első kaszinó tagjainak, előkelő gavallérja a társaságoknak, komoly, nagykoncepciójú dolgokkal foglalkozott, a semmiből kincset varázsolt elő és kivételes, nagy tudásával kritikai érzékkel megjövendölője volt évek múlva bekövetkező eseményeknek. Életének legfőbb alkotása a Cséry-féle szeméttelep megalakítása. Az ő ötlete volt, hogy a nagyváros háztartásaiból, vállalataiból és gyáraiból kikerülő szemetet és használhatatlan anyagot nem szabad az enyészetnek átadni, mert abban rengeteg érték van. Megszervezte a szemétkihordás és összegyűjtés nagy apparátusát és ott kint a szentlőrinci telepen többszáz munkást foglalkoztatott azzal, hogy kikotortatta a szemétből az értékesíthető hulladékokat. Ennek a szeméttelepnek a híre csakhamar az egész világon elterjedt és más nagyvárosokban is utánozni kezdték. Két nagy külföldi város, Berlin és München Cséryt bízta meg azzal, hogy ott a szeméttelepeket rendezze be. Más városokból is kértek tőle terveket és tanácsokat és amikor a budapesti szeméttelep nagy fontosságát felismerték, a főváros megváltotta. Azóta Cséry Lajos egyedül birtoka kezelésének élt. Amíg a maga üzleti tevékenységével foglalkozott, részt vett a társaság minden mozgalmában. Páratlanul népszerű ember volt, kedélye, humora és jó modora megnyitották előtte minden szalon ajtaját és ahová elment, ott ő volt a társaság központja. Rengeteg tréfás eset és kedves kaland fűződik a nevéhez. Híres szivargyűjtő volt, lakásán, dohányszobájában a világ majd valamennyi szivarfajtája képviselve volt és nem volt az a különleges szivar, amelyet ne ismert volna, ne tudta volna, hol készítik és milyen dohányból gyártják. A szivarokkal kapcsolatosan történt, hogy néhai Bezerédy Tibor, belügyi államtitkár meg akarta tréfálni s egy külföldi útjáról hazatérve egy olyan nagy havannára gyújtott rá Cséry Lajos lakásán, amilyet addig Pesten alig láttak. Cséry azonban nem jött zavarba, bement a szomszédos szobába és onnan egy karvastagságú szivarral a szájában tért vissza. Ezzel egy külföldi barátja ajándékozta meg, aki Havannában járva, az ottani dohánygyárban vásárolta meg a világ legnagyobb szivarját. Kedvesebb eset volt, amelyet Cséry Lajos egy izben egy kártyabüvésszel követett el. Nagy társaság volt együtt, szép asszonyok és leányok és egy kártyabüvész mutatott előttük különböző kunsztokat. Cséry nagyon unta már a végnélküli mutatványokat és hogy kedvét szegje a bűvésznek, rászólt, hogy majd ő mutat valamit, azt utánozza. Ezzel elvette a kártyacsomagot és odanyújtotta a bűvésznek, hogy válasszon ki belőlük egy kártyát. Megtörtént. Aztán visszaadta a csomagot a bűvésznek, hogy keverje meg. Mikor ez is megtörtént, megkérdezte a bűvészt, hol legyen a kihúzott kártya: alul, vagy felül. Az volt ugyanis a terve, ha a bűvész azt mondaná, hogy felül, akkor ráteszi az asztal tetejére a csomagot és a kihúzott kártya is felül van. Ha pedig azt mondaná, hogy alul, ledobja az egész csomagot az asztal alá. Meg is kérdezte a bűvészt, az azt felelte, hogy alul. Cséry felmutatta a csomag alját, megkérdezte, hogy ez-e a kártya, a bűvész megrökönyödve válaszolta: ez! Maga Cséry is megdöbbent ezen a véletlenen, hogy éppen a legaljára került a kártya, de nem árulta el, hogy véletlenül került oda. A bűvész sehogysem tudta megérteni a dolgot és hónapokig járt el Cséry Lajoshoz, sírva könyörgött neki, hogy árulja el ezt a trükköt és amikor Cséry megunva a sok siránkozást, azt mondta, hogy véletlen volt, nem akarta elhinni és továbbra is kínozta a trükk titkáért. Egy másik kedves esete volt, amikor Hont megyében birtokot vásárolt és ellátogatott a környékbeli birtokosokhoz. Az egyiket Csurky Ádámnak hitták, megyeszerte híres krakéler és céllövő volt. Az öreg nagyon ridegen fogadta Cséry Lajost, elbüszkélkedett előtte sok minden hőstettével, azután nagy garral egy ezüstforintot vett elő a zsebéből, a földre dobta, lekapta a pisztolyát, s úgy ülő helyéből a forintot pont a közepén átlőtte. Cséry Lajos egy szót sem szólt, kimarkolt a zsebéből egy csomó rézkrajcárt, eldobálta a padlón, kivette vendéglátója kezéből a pisztolyt és szó nélkül valamennyi krajcárt a közepén keresztültőtte. Ettől kezdve még Gyürky Anlton előtt is nagy becsülete támadt. Arról is híres volt, hogy a legnagyobb gourmand volt, aki nemcsak szerette az ínyenc falatokat, hanem mestere volt az ebédrendezéseknek és az ételek elkészítésének. Ha valahol Pest előkelő családjaiban kivételesen nagy ebédet adtak, úgy őt kérték meg a menü összeállítására. Egy ízben a Nemzeti Kaszinóban Hadik János gróf vezetésével különböző exotikus ételekről volt szó, mindenki szakértőnek kívánt feltűnni s erre Cséry Lajos fogadást kötött, hogy olyan ebédet főzet, hogy egyetlen fogásnak a milétét sem tudják a fogyasztók megállapítani. Néhány hét múlva meg is tartották az ebédet a kaszinóban, Cséry Lajos az öt világrész minden tájékáról hozatott egészen ismeretlen és nem látott ételeket. Volt ott fecskefészeklevestől tárógyökérig minden,de bizony nem akadt a híres gourmandok közül egy sem, aki az ínyenc falatok milétét meg tudta volna állapítani. A legkülöbb kalandja azonban Monte-Carloban történt meg. Világhíres szép leányaival járta a különböző világhelyeket, ahol tenniszversenyeket rendeztek. Leányai voltak a legkülönb tenniszezők kerek Európában. Nevelt leánya, Madarász Margit volt az első magyar nő, aki külföldön versenyeken részt vett és többek között a németországi tenniszbajnokságot is megnyerte. Monte-Carlo- Vari is tennissversenyeken voltak és Cséry Lajos egy este fül.aer. a ..kaszinóba. Az volt a szokása, h hogy minden egész vagyont kitevő összegeket hordozott a tárcájában. Ekkor is mintegy harmincezer frank volt a zsebében. Ötezret maga elé telt és játszani kezdett, de nem igen volt szerencséje. Utolsó tétjét sikerült csak megnyerni, s mert későre járt az idő, felállt az asztaltól, hogy elmenjen. A néhány száz frankot be akarta tenni tárcájába, ekkor vette észre, hogy a duzzadó tárca a zsebéből eltűnt. Nagyon bosszankodott, de egy szót se szólt, hanem másnap újból fölment a kaszinóba és a roulelle asztalnál olyan szerencsével operált, hogy nemcsak az ellopott pénzt nyerte vissza, hanem meg is duplázta. Leányainak szépsége közismert volt az egész országban. Amikor a legfiatalabb leánya, Cséry Sári a marienbadi tenniszversenyeken részt vett. //. Vilmos császár fia, Adalbert porosz herceg volt a partnere. Akkoriban arról is beszéltek, hogy a szép Cséry Sári kezét a herceg megkérte. Ez a hír azonban nem bizonyult igaznak, Cséry Sári Széchényi Mihály grófnak lett a felesége. Politikával Cséry Lajos sohasem foglalkozott, ellenben meglepte barátait, amikor 1912-ben egy brosúrát adott ki, amelyben hallatlan éleslátással és a világ politikai helyzetének egészen új szemléletével pontosan megjósolta a világháború bekövetkezésének elkerülhetetlenségét és figyelmeztetett arra, hogy erre a nagy összecsapásra Magyarországnak is fel kell készülnie. Másik nagy koncepciót szolgáló brosúrája volt, amikor a forradalmak után az ország anyagi helyzetének megmentése céljából azt proponálta, hogy a gazdák vállalják magukra holdanként 20 kilogramm búzának adó fejében való fizetését, amiből az összes közterhek fedezhetők volnának, ezzel szemben az állam adja meg annak a lehetőségét, hogy a termést megfelelően értékesíthessék, törölje el a kiviteli korlátozásokat és szüntesse meg a monopóliumokat Kezdeményezésére meg is alakult a Gazdaszövetség, amely ennek a tervnek a keresztülvitelét tűzte ki maga elé célul. Azonban a nagy tervből semmi nem lett, mert nem sokkal utána a soha beteg nem volt Cséry Lajos kétoldali tüdőgyulladást kapott, annak nyomában pedig szívgyengülés támadta meg,amely egész haláláig kínozta. Két és fél év óta állandóan betegeskedett, rengeteget kellett szenvednie, míg a halál megváltotta kínjaitól. Csütörtök, 1924 július 24.- AZ ÚJSÁG Megmentik az öngyilkosok hetven százalékát. Hatvan százalékuk egész életére megsínyli a próbálkozást. Látogatás a női öngyilkosok között a Rókus-kórházban. Katasztrofális helyzetben az Életuntakat Védő Iroda. Az Újság a tavasz kezdete óta már többször beszámolt arról, hogy a fővárosban milyen sok ember fordít hátat az életnek. Megdöbbentő számadatokkal világítottunk rá az öngyilkosságok növekedésére és arra, hogy az életuntság nem is annyira gazdasági okokra vezethető vissza, mint inkább arra, hogy az emberek túlérzékenyek és gyöngék elviselni a megpróbáltatásokat. Megírtuk azt is, hogy tavasz elején az öngyilkosság évről-évre, mint valami társadalmi epidémia lép fel és áprilistól júliusig több ember dobja el életét, mint az egész esztendő többi hónapjaiban együtt véve. Július elején azonban már csökken az öngyilkosságok száma és legutóbbi cikkünkben ki is fejeztük azt a reményünket, hogy ez idén is így lesz. (Növekszik az öngyilkosok száma.) Sajnos, csalódtunk. Mert ezidén júliusban nem csökkent az öngyilkosok száma, hanem jelentősen szaporodott. Ez év május havában 108 öngyilkosság, vagy öngyilkossági kísérlet történt a fővárosban. Júniusban 128-an követtek el, vagy kíséreltek meg öngyilkosságot és július havában a mai napig 107-en. Ezeken kívül ebben a hónapban hat eltűnés is volt. Valamennyien olyan körülmények között tűntek el, hogy szinte bizonyosan meg lehet állapítani, öngyilkosok lettek. Tehát húsz nap alatt csaknem annyi öngyilkosság történt, mint a múlt hónapban és ebből arra kell következtetni, hogy a júliusi öngyilkosok száma jóval nagyobb lesz a két előző hónapénál. A statisztika a legridegebb tudomány. Mértani pontossággal ismétlődnek a grafikonok vonalai, de az 1924-es év öngyilkossági statisztikájának grafikonja nagy eltérést mutat. (Életuntakat Védő-iroda.) Húsz nap alatt 113 öngyilkos volt Budapesten. A mentők elsősegélyben részesítették őket és kórházba vitték. Vagy a rendőrségi hullaszállító autó pléhkoporsójában tették meg az utat a bonctani intézetbe. A kórházi ágyon hetekig szenvednek és amikor felépülnek ismét kikerülnek az életbe, amelytől menekülni akartak. Ezekre fordít gondot és rajtuk igyekszik segíteni a főkapitányságon lévő Életuntakat Védőiroda, amelyben Nánássy László dr. fiatal orvos és Albert Péter nyug.államvasúti főellenőr dolgoznak lelkesen és minden díjazás nékül. Nehéz a helyzetük, mert jó szívükkel minden anyagi eszköz híján csak nehezen tudnak segíteni szerencsétlen védenceiken. Az irodának semmi pénze sincs, amivel támogatná azokat az életuntakat, akik szegénységük miatt indulnak a halálba, de félúton mégis itt marasztotta őket az orvos és a kórházi ápolónő. Az állástalanokat igyekeznek kenyérkeresethez juttatni. De munkájuk legszebb része az, amikor a haragos házastársak között egyengetik a béke és a boldogság útját, vagy megkísérlik kibékíteni az élettel azokat, akik szerelmi bánatukban, vagy szinte jelentéktelennek látszó okokból indultak a halálba. (Nincs egy fillér sem.) Ma délelőtt elentünk irodájukba A főkapitányság ósdi épületének egyik szűk sarkában van ez a kis szürke szoba, ahol annyi emberi szeretet talált otthont. Ép egy fiatalember állt az asztal előtt. Azt mondta öngyilkos lesz, mert börtönbe kerül. Tisztviselő egy tőzsdei irodában. Ismerősei pénzüket rábízták, megszédült és ebből elköltött hárommilliót. Fel fogják jelenteni a károsultak, mert nincs pénze visszatéríteni semmit. Az életuntak védői máris készek a tervvel a szerencsétlen ember megmentésére. Felkeresik még ma hitelezőit és fizetési haladékot kérnek tőlük. Aztán egy úriasszony jön be a szobába kisírt szemmel. Az ura elkergette. Ki fogják békíteni vele. És végül egy toprongyos alak állít be. Hat hónapja nincs munkája, csak néha-néha tud napszámot szerezni. Három gyermeke van. Majd megpróbálják elhelyezni valahol, de eddig bizony egy fülért sem tudtak neki adni. Pedig a szerencsétlen szentül fogadkozik, hogy még ma a Dunának megy. (Látogatás öngyilkosoknál a Rókusban.) Délután Nánássy dr. a Rókus-kórház női öngyilkosait kereste fel és munkatársunk vele együtt ment a híres 28-as szobába, ahol az életunt nők feküsznek. Tizenhat ágy, mindegyikben sápadt és vézna lányok, aszszonyok. A 3-as beteg Sós Lajosné piciné az Örömvölgyutcából. Tegnap nagymosás volt éppen, amikor a házmesternével összeveszett. A házmesterné azt mondta, hogy ki fogja dobni a lakásából. Ettől megijedt, mert iát tudja, hogy nem tud más lakáshoz jutni. A mosói léknő mellett ott állott a lúgos víz. Felhajtotta. Nánássy dr. beidézi a házmesternél és lelkére fog beszélni. Sósné mellett jobbra-balra csupa lúgmérgezett. Sebes szájjal, rettenetes kínok között fekszenek és vonaglanak. .A lúgivás még mindig a legdivatosabb öngyilkossági mód. Pedig ez a legkevésbbé halálos. De aki lúgot ivott, az nyomorékká teszi magát egész életére. Összeég a nyelőcsöve és a gyomra, súlyos beteg lesz, amíg csak él, anélkül, hogy elérte volna célját: gyorsan meghalni és itthagyni az életet. Al (A létszámredukció áldozatai.) .A sarokban egy gyönyörűszemű fiatal asszony fekszik. Látszik fájdalmas arcán, hogy milyen szép lehetett. Csakhogy most szája környékét összemarta a lúg. Úriasszony, 28 éves. A férje három éve elmegyógyintézetben van, ő maga banktisztviselőnő volt, de július hó elsején elküldötték, mert létszámredukció van. Nyomorba került és most ő is itt fekszik a Rókusban. Vele szemben egy bájos 18 éves úrileány van. Két hete lakója a Rókus-kórháznak. Veronáit vett be, mert őt is kitették állásából. Bukovits Zsófi 15 éves kis cseléd lúgot ivott. Megkérdeztük tőle, miért unta meg rövid kis életét? — Hát mert összevesztem a nővéremmel — mondja egyszerűen. Hiába faggatjuk, min vesztek össze, csak ennyit mond: —■ Már nem tudom. El is felejtette már, hogy miért akart meghalni. .A vele szomszédos ágyban egy 27 éves cselédleány fekszik. Hétfőn reggel kinyitotta a gázcsapot. Egy 74 éves öreg púpos kereskedőnél szolgált,, akinek neve egy véres bűnténnyel kapcsolatban lett közismert. Feleségét a Hűvösvölgyben meggyilkolta a barátja. A leány, azt mondja, hogy a gazdája el akarta csábítani és azzal fenyegette, hogy kiteszi máskülönben. Ezért akart elpusztulni. Attól félt, nem kap másutt állást. A leány elmeséli azt is, hogy a gázcsap mellett elaludt és nagyon szépet álmodott. Angyalok énekeltek körülötte. Most már jókedvű a kis erkölcsös mindenes. Nevetgél. Egy óra múlva elhagyhatja a kórházat. Az öngyilkosságok ritkán sikerülnek. Az életuntaknak alig 30 százaléka hal meg. Viszont legalább 60 percentjük egész életére beteg lesz a méregtől, vagy nyomorék a revolvergolyótól, emeletről való leugrástól, vízbeugrástól. Nehezebb meghalni, mint élni és mégis mennyi ember kísérli meg, hogy itthagyja az életet. Szokoly Endre. Mussolini tartja a milíciát. «A kormányt nem lehet megdönteni.» A fascista szakszervezetek és a nagy fascistatanács ülése. Róma, július. 23. (Siriani.) A nagy fascista tanács júliusi ülésén Mussolini miniszterelnök részletesen beszámolt az általános politikai helyzetről. Ennek keretében foglalkozott az ellenzékkel is s kijelentette, hogy a kormányt nem tudja megdönteni sem egy parlamenti, sem pedig parlamenten kívül álló ellenzék. Ami a milíciát illeti, meg kell állapítania, hogy ez feladatának teljesítésében sohasem volt párteszköz. Teljesen lehetetlen gondolat a milíciának a hadsereggel való összeolvasztása, mégpedig azért, mert a milícia olyan célokat követ, amelyeket a hadsereg természeténél fogva nem tud megvalósítani. Ezeket a célokat természetesen pontosan körül kell írni. A milíciának semmiesetre sem szabad elvesztenie tulajdonképpeni jellegét. A milícia hit őrzője lesz a forradalomnak s kimeríthetetlen forrása annak a lelkes hitnek, hogy a király személyében a haza sorsa ölt testet. — A vihartól rázott fascizmus, folytatta Mussolini, csodálatos ellenálló erőt tanusitott. Jelenleg a fascizmus nyugodtan teheti lábhoz a fegyvert, mert nem fenyegeti semmi valóságos veszedelem. Mussolini beszélt ezután a fascista szakszervezetekről is s azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a fascista szakszervezetek hatékonyan közremunkálhatnak a munkások életszínvonalának emelésében. A munka jövedelméből részesedniük kell azoknak, akik a termelést végzik. A fascistatanács helyesléssel fogadta Mussolini kijelentéseit. A Piu Avanti című lapot osztálygyűlöletre való izgatás miatt elkobozták. A szerkesztőt megintették. A milánói Unit a cimü kommunista újságot ..A londoni konferencia talizmánja" cimü cikk miatt elkobozták. "