Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Budapest, 1925 csütörtök, január 1 Budapest, 1925 csütörtök, január 1 Ág*a 2000 korona* ^ _________ ___ ___ ___ ^___ " «SL SZERKESZTŐSÉG: ELŐFIZETÉSI ÁRAK: MHQf B| BH H fgjl d«l ÉS KI ADÓHIVATAL: H ■& H mBHmm gmmk amgP"* vámos császár-út 34. bz. Egy hóra ... 40,000 korona \v a X£^r£s»££ \000 korona, vasárnap :1 000 korona. gSjfcf ’ x |fi .|l§f ^ §|i ^F- ®j| este \azőktől kezdve)1 151-2L Ausztriában hétköznap ég va- fl9R.t&flHl flHV fes iSsásf tffSS**k XH a®8pSHgHS MLl jPlJI "*.* , _ . _ sárnap 2300 osztrák korona. sj$k; f* ABE fSf&lb JHB flHf FIÓK KIADÓHIVATAL: — Hv WS «ypf M ^Sb¥.MJ Budapest,VII. Erzsébet-kerút 43.n. Megjelenik ünnep utáni na Wl V» r^BBpg” «§n ‘ ijs®paMB Telefonszám: József 10-28. minden nap. wBft aHHHHI I .... I — n................. fr II m. »■■■» ———V»^fa2SS____._______L——SII—ISSSilwr'.^^^g^^^-Er^_.|j gigPgg^W|IW^^y* Szilveszter Budapesten. Sűrű emberrajok az utcákon. — Ma már lehetett kapni asztalt. — Pendliző színészek. — Nagy dáridók a szállodákban. Vidáman köszöntött be az új év. Ma már a kora esti órákban zsúfolásig megteltek a villamosok, ami már rég nem fordult elő. Még a lépcsőkön is szorongtak az utasok. Mindenki sietett haza vacsorázni és átöltözni, hogy méltó módon ünnepelhesse meg az 1921-ik esztendő elmúlását. Az üzletek lassanként leeresztették redőnyeiket, elsötétültek a fényes kirakatok és csak az ívlámpák fénye ragyogott. Nyolcóra után sűrű emberrajok lepték el a körutakat, a Rákóczi- és Andrássy-utat. Mindenki sietett, aki csak tehette, hogy megünnepelje Szilveszter éjszakáját. Az Újság néhány nappal ezelőtt megírta, hogy az idén a kávéházakat és vendéglőket, főleg az előkelőbbeket, a közönség megrohanta és az összes asztalokat előre lefoglalta Szilveszter éjszakára, mivel a nehéz gazdasági viszonyok következtében kevés embernek van módjában, hogy odahaza szűkebb családi körben vendégeket lássanak maguknál. Ma este azonban több kávéházban és vendéglőben lemondatták a lefoglalt asztalokat és így a legtöbb helyen, hol még tegnap az volt a helyzet, hogy teljes lehetetlenség volt asztalt kapni, ma már lehetett kapni asztalt. Mégis valamennyi kávéház és vendéglő teljesen megtelt, midőn ezen sorokat írjuk. A Rákóczi-úti kávéházak egy részében katonazenekar muzsikál, a rezesbandák hangja kihallatszik az utcára. Több helyen kabarét is rendeztek. Elsőrendű művészek léptek fel, de természetesen ezek a színészek nem maradnak meg ugyanazon a helyen az égész éjszakái, mivel legtöbbjüket 8—10 helyre is köti szerződéseis és ma éjszaka autón száguldannak egyik helyről a másikra a városban. A kéményseprők már este 9 órakor megjelentek az utcán, hogy egy kis újévre valót szerezzenek maguknak. Betértek a kávéházakba és mindenüt a legnagyobb örömmel fogadták őket. Vannak közöttük olyanok is, akik 30 seprűt cipelnek magukkal, mert a közönség kitépi a seprűk gályáit, hogy szerencséjük legyen az újévben. A legtöbb kávéházban természetesen élő malacok is bőven vannak, belesivtanak a cigányzene muzsikájába. A hölgyek ott tolonganak ketrecük körül s annak dacára, hogy még messze van éjfél, az újesztendő kezdete, simogatják, elbáják a fülüket. Az autótaxik még mindii sztrájkolnak és így akinek nincs saját autója, vagy restet villamoson menni, kocsit kell, hogy vegyen, a kocsisok ma kivételesen vidáman röpítik vendégeiket, mert a mai napon ők az urai a pesti utcának. A mentőknél ma csendes nap volt. Alig vonultak ki kétszer-háromszor kisebb balesethez. A tűzoltóknál mozgalmas nap van. Tűz ugyan este 8 óráig nem volt, de mindenki készülődik laktanyában Szilveszter ünnepére. Ma lett készen a rádiófelszerelés a tűzoltólaktanyában, hallgatják London, Paks, Párna, Pécs és egyéb egygyárosok koncertjeit addig, míg esetleg megszólal a riasztó csengő és ki kell vokulniok. Este 11 órakor már volt egy kisebb tűz. Sziporkás, bolondos jókedv tombolt már éjfél előtt az előkelő szállodák halljában, éttermeiben. Pazar toalettek, vakító, csillogó ékszerek, jószabásu, elegáns frakkok — ott, ahol a jólét és gazdagság terpeszkedik az év szürke hétköznapjain is: szmokingok és sötét utcai ruhák egyebütt, ahol a polgári kényelemhez és zökkenő nélküli élethez szokott közönség a látogatók jórésze. De abban valamennyi szilveszter-estét rendező szálloda egy volt ma este, hogy a szomorúsággal és kínlódásokkal spékelt (•esztendőtől szinte félelmetesen ható heje-hajazással, mulatóssal búcsúzott mindenki, mintha egy komor, nyomasztó lidltrefeny elől menekült volna ennek a szegény városnak a lakossága. Az 1924. évi Szilveszter éjszaka nem olyan volt, mint az elmúlt évek Szilveszterei. Tavaly még házibálokon, otthoni imnaiságokon is tombolt a jókedv és az ifjú vidámság, a néhai újgazdagokat, akik tavaly felséges villákban libertás , inasok sorfala között fogadták vendégeiket a szilveszteri éjszakán, az idén frakkos pincérek szolgálták ki csupán... A gong már elütötte a tizenkettőt, a zsibongó, forró levegőjű, mámortól izzó, szállóhallókból alig-alig vetődik ki egy egy elegáns egymáshoz simult pár. Mulatnak. KOVA*. Az új világ új szokásokat honosított, azaz régieket megszüntetett. Újévkor nincs politikai újévi kormánynyilatkozat. Az urak nem kívánnak egymásnak boldog új esztendőt, nem magasztalják egymást s nem néznek, nem mutatnak a jövőbe. Hogy mi ez, nem tudjuk. Őszinték-e és ezért hallgatnak, vagy azért, mert minden elhallgatott mondat tiszta erkölcsi nyereség? A magunk részéről , elszoruló szívvel kívánunk kormánynak, többségnek boldog új esztendőt.Talán az ő boldogságukból csurran-csöppen valami az országnak is.* Ki tartotta be, ki szegte mega szocialista—kormány-paktumot, bennünket nem érdekel. Mi elképedve,vesszük tudomásul, hogy az ország kormánya a lakosság egy részével paktumra lépett s országos intézkedéseket, igazságosságot és szabadságot feltételek mellett áruba bocsát. A szocialisták olyan feltételeket vállaltak, melyek elveikkel ellenkeznek — kényszer hatása alatt. Bethlen • alkudozhatik mint politikus, de az “államhatalmat nem vethette serpenyőbe, • mint Brennus a kardját. Nem vethette, de vetette. Elképedni muszáj, csodálkozni nem lehet. ♦ Kellemesebb újesztendői meglepetést nem szerezhettek az országnak, mint az amnesztia-rendelet kiterjesztését az orgoványi bűntettekre. Boldogan sikoltunk: hogyan, csak most! Azt hittük, már régen, már mindig és soha máskép! Hiszen azok az urak, akiket most a kegyelem palástja takar be, eddig meztelenül, azaz takaratlanul is kézbecsülésben részesültek. Homályosan emlékszünk, hogy egyikük büszkén visszautasította a kegyelmet és bíróság elé követelődzőn. Igaza volt, mert kegyelem csak elítéltet érhet. De úgy látszik, az igaza nem tudott győzedelmeskedni. . * Európa. írta Alexander Bernát. Felismerhetjük-e a jelen zűrzavarában, merrefelé indul Európa politikai útja? Azt hiszem, fel, csak valamivel magasabbra kell emelkednünk, mint rendesen szokás. Nem szabad a kisebb bonyodalmakon megakadnunk, mert a politika útját nem akaratok szabják meg, hanem nagy szociális erők, melyek népek életszükségleteiből fakadnak és ezek az erők igenis felismerhetők. A legnagyobb szociális erő ma bizonyára a béke szükségességének minden más érzést, indulatot, akaratot legyűtő érzése. Ez buktatta meg Poincarét, ezt vitte Macdonaldot a konzervatív, kapitalisztikus Anglia kormányának élére, akit csak akkor buktattak meg, mikor a londoni egyezménnyel és a genévei jegyzőkönyvvel a béke'*"' ügye úgy ahogy biztosítottnak látszott. A német nacionalisták is azon a híres ülésen, melyen nem éppen finom, de célravezető taktikával látszólag kettéosztottak, hogy az egyik felükkel megzavartassák a Dawes-féle tervezet kétharmad többséget kívánó pontjait, kelletlenül bár, de határozottan a béke oltárán hozták meg a szükséges áldozatot. Hiába volt és van lázadás Albániában és szövetkezgetnek a Balkánon, hiába lángolnak fel kis tüzecskék Marokkóban, béke kell, béke legyen, szól a legnagyobb szociális erő a világon és ennek nem állhat ellen senki. Volt egy régi buta diáknótánk, melyet csak a végső stádiumban énekeltünk, amely így szólt: Európának szüksége van békére, Európának szüksége van nyugalomra és mert Európának szüksége van békére, azért van szüksége nyugalomra is; ezt énekeltük ugyanazzal a szöveggel tízszer is, mindig crescendo, röhögve és zokogva, míg csak nem hangzott fel az ex, mire abbahagytuk — hát ebben a nótában foglaltatik a ma politikai bölcsessége. Nem folytathatjuk a háborút, se a fegyverest, se a gazdaságit és ezért van biz tosítva a béke — egyelőre néhány évre, talán néhány évtizedre. Nem a népek szövetsége csinálja a békét és őrködik megmaradásán, hanem az a legnagyobb szociális erő. Valószínűleg Oroszországban is így áll a dolog, nem tudunk róla megbízhatót, de ismerjük azt a szociális erőt, melyet nem lehet ott sem tartósan megcsúfolni.’ Európa politikáját nem Moszkvában csinálják, hanem Parisban, Londonban és Berlinben, más centrum nem számít, nem számított soha, csak akkor számíttat, ha Páris, London, Berlin akarták, hogy számítson. Az a hires balkáni tűzfészek csak akkor volt az, ha a három főváros akarta, hogy az legyen. Hogy most, mint a táviratok mondják , „nagy feszültség" van Páris és Berlin közt Köln miatt, attól nem kell megijedni, majd „enyhül" ismét ez a feszültség, mint a táviratok nemsokára jelenteni fogják. Ezek kis taktikai fogások, melyek miatt senkinek se kell elveszíteni az étvágyát. Nem lehetséges a háború, mert a népek nem akarják a háborút és nem is képesek harcba indulni. Még Ludendorfftól se féljünk, ő se tudja felrobbantani a békét. Ha csak ennyi baj volna. Ha a béke mindig annyira biztosítva volna, mint most, a tehetetlenség és a háborútól való irtózás ide térrt .A taktika most abban merül ki, hogy mideriki akarja kitenni a másikul, hogy de bizony, ha, ha, ha, akkor, akkor . ...Ez máskor veszedelmes játék Mna/moá mSL ez, a tűzzel való játék se veszettes. Jiem tűzre! való játék, csak ly •módijáéi. A/ y augur-M mosolyogna’ ha tatéznak, azután //hamar zordul nézek ■ ,mét eln magukat. /fi" E? az, arm': a múlt évien elértünk. Tudjuk ,hogy nem tudjuk, hogy nyugodtan dolgoz gazdasági újjáépítésünkön Tudjuk, hot.. ,őre szünet van, mely mégszélim újjáépítésünkön is dolgozj, nárik. Ezt iönjük a londoni értekezletnek, a francia választásoknak, a genovei jegyzőkönyvnek. A dolgok lassan indulnak és haladnak, mert ha már nem lehet nagy dolgot csinálni, legalább lehet taktikázni és a közvéleményt dirigálni. De mi tudjuk, hogy nem lehet más, mint béke, ezt a színjátékot, tehát pár I dolyból nézhetjük. Ha a színészek még ugr ágálnak, nem ijedünk meg. Béke van, békének kell lennie, a béke igazán biztosítva van. Nem mert a kormányok nagyon békeszeretők hanem mert nem tehetnek máskép. Talán mégis lesz most már boldogabb tíl esztendő ■búit évien elértünk. Tudjuk honi. Tudjuk, hogy nyugodzdasági újjáépítésünkön .ere szünet van, mely