Knizsea István: Szent István-kultusz és a szlovákok (Budapest, 1940)
Az már az eszmeáramlatok természetében rejlik — legyenek azok bármilyen forradalmi jellegűek is — hogy részint igazolásul, részint pedig a közvetlen múlttal szemben való védekezés céljából, mindig tradíciókat keresnek és azokat a távolabbi múltban találják meg. Az új szlovák nacionalizmus is tehát, amikor tudatosan és határozottan szembefordult a szlovák rétegeknél is elevenen élő ezeréves magyar állameszmével, történeti hagyományokért kénytelen volt a honfoglalás előtti időkre visszanyúlni, mert a magyar—-szlovák sorsközösség egész ezer éve alatt sem lehetett a mai magyarellenes élő szlovák nacionalizmus nyomait felfedezni. A magyar honfoglalás előtti időben virágzó nagy-morva birodalomban azonban annál dicsőségesebb tradíciókat vélnek felfedezni. Mivel tudjuk, hogy Morávia területéhez a Nyitra-vidék is hozzátartozott, a Nyitra-vidék lakossága pedig minden bizonnyal a mai szlovákok őseiből állt, érthető, hogy Moráviának, ennek a rövid életű de a szlávok történetének szempontjából igen jelentős szerepet játszó országnak minden dicsőségét a szlovákok is magukénak foglalják le. A fiatal szlovák nacionalizmus tehát ugyanakkor, amikor megtagadja Szent Istvánt és a hozzáfűződő összes politikai és egyházi tradíciókat, politikai ideálokért Nagy-Moráviához, egyháziakért pedig Pribinához, a nyitrai részfejedelemhez és Cyrill és Metód szláv apostolokhoz fordul. Ezekre támaszkodva igyekszik az önálló szlovák öntudatot kialakítani. De ennél is sokkal tovább megy. Nemcsak szembefordul a szentistváni tradíciókkal, hanem egyenesen letagadja, hogy ilyen hagyományok bármikor is élhettek volna a szlovák népnél. Szerinte Szent István a szlovák nép lelkétől az egész ezer éven keresztül teljesen idegen maradt. Ezzel szemben büszkén hirdeti, hogy Nagy-Morávia és Pribina hagyományai valamint Szent Cyrill és Metód kultusza az ezer éves elnyomás ellenére sem halványodott el, hanem mindvégig elevenen élt a szlovákság szívében. Röviddel az államfordulat után Szlovákia védőszentjévé Szent Cyrillt és Metódot tették meg. Ez alkalomból, de egyébként is igen sokat írtak Cyrill és Metód „szlovákiai’ működéséről és ennek a működésnek a jelentőségéről a szlovákság szempontjából. A nyitrai templom felszentelésének 1100 éves évfordulójára 1933-ban rendezett nagyszabású ünnepségek viszont alkalmat adtak a Pribina-kultusz megteremtésére. Azóta a szlovákok a Cyrill és Metód hagyományok mellett mindig a Pribina-tradíciókra is hivatkoznak, amint azt legutóbb — de bizonyára nem utoljára magát Oravean-nak nevező író tette a Slovak c. napilap hasábjain. Csák Máté „független szlovák államában” csak a históriában járatlan múltszázadi romantikus írók hittek. Ma már maguk a szlovák kutatók is elismerik, hogy a honfoglaló magyar ősöktől származó nagyratörő főúr harcát a központi hatalom ellen nem lehet „szlovák önállósági törekvések”-nek minősíteni. ”