Révész Mihály: A magyarországi munkásmozgalom története 1867-1913 (Budapest, 1913)
A régiek és az újak
A múlt ködében, Mint mécsvilág a láthatáron — Olyan ez most, mint régi álom — Föl-föltünik a küzdők kis csapatja, Alig hogy él s a szárnyát bontogatja; Kevesen vannak, ám hős mindenik, Bíznak, hogy a nagy célt elérhetik S mennek kevélyen... Csizmadia, A régiek és аж újak, (A szocialista küzdelem nehézsége.) Történetet író számára nem lehet szebb és egyúttal nehezebb feladat, mint az, hogy áttekinthető képét adja a tizenkilencedik század és ennek is csak egy-két évtizede azon eseményeinek, amelyekkel a világtörténelem porondjára lép a negyedik rend, a proletariátus. Ami különösen ebben a szerény füzetben a mi munkánkat nehezíti és széppé teszi, az nemcsak a kezdés szépsége és nehézsége, hanem az, hogy majdnem félszázadnyi idő eseményeit nézzük és a negyvenöt-ötven esztendőnek úgyszólván csak utolsó, hozzánk legközelebb eső ötödével vagy harmadával volna lehetséges a kimerítő foglalkozás — a tanulságokat és az eredményeket nézvést —, de ez a harmad vagy még inkább ez az ötöd (az utolsó két évtized és különösen a legeredményesebb, legfontosabb és legszebb utolsó évtized) annyira közel van hozzánk, hogy a tollnak akadoznia kell. De szeretjük ezt a munkát, agitációs iratnak is látjuk. Lehet-e stílussal fenségesebb, ékesszólással remekebb agitációt folytatni, mint azzal, hogy: ime, így meg így harcoltak a mi harcaink előtt, ezek meg ezek az események, ezek meg ezek az eredmények lettek a tíz-tizenöt esztendő ilyen meg olyan munkájából? Nem kell magyarázkodnunk, már a következő sorok magyaráznak: látjuk és értékeljük annak a munkának a súlyosságát, amit az első évtizedek hősei .