Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-03 / 1. szám

ALFÖLDI IPARLAP.Uj évfolyam. IV. év. 1. szám. idén, hogy fogják ezt az ügyet legcélsze­rűbben rendezni; én csak e fölött néze­temet mondottam el. Talán lesz benne némi elfogadni való, mit magunkévá téve ki is vihetünk. Tisztelt szerkesztőm­! Azt hiszem, elég lesz ez már az 1884. évre, hagyjunk valamit jövőre is. Boldog újévet kívánok úgy szerkesztő uraimoknak, mint t. iparos barátaimnak ! Mezey Péter: A szegedi kiállítókhoz. Ismételve figyelmeztetjük a helyi kiállítókat, hogy a­kik a város által meg­szavazott 2000 frt segélyből részesíttetni óhajtanak, ebbeli kérelmüket szóval vagy írásban jelentsék be főispán ur ő méltó­ságánál, még pedig 1888. január 1-ig. Későbbi kérvényezők nem részesülnek segélyben. A „Magyar Kereskedők Lapjaiból veszs­jük át az alábbi érdekes cikket: A I. évtizedben uj szellő lengedez, de sajnos, a társadalomban is annál több a molusz. A külszínre, a látszatra nagyon sokat adnak, dacára hogy az élet szük­ségletei egyre drágulnak. A luxus szük­sége mintegy általánosan el lett ismerve, különösen a kereskedői osztályban, és az, valamint az étvágy magával ragadták a társadalmat, a fenntartási harc, valóságos dulakodássá vált, a melyben sok természetes jó és nemes megy tönkre és napjaink szo­kásait a nagy üzleti és társadalmi harc­téren inficiálja a hulla, a szag. Az idők megváltoztak, a­mint mon­dani szokás, és megváltoztak az emberek és szokásaik. Jobbak nem lettek, mert üzletileg szenvedünk az adóterhek alatt és társadalmilag térdig gázolunk már a korrupcióban. Vannak főrangú családjaink, melyek­ben a ranggal együtt a korrupció is örö­kös. Van pénzarisztokráciának, mely rom­lott tetőtől-talpig­ és a középkereskedő is vágyva a pénzarisztokrata külső kényel­mére, azt utánozva koldusbotra jut. Pe­dig milyen nehéz ez a bot! Az atya talán még lemondással ragadja meg, de a fiuk és leányok, kik még oly szépnek látják a világot! Van alsóbb hivatalnoki osztá­lyunk, mely roszu­l fizetve küzd a min­dennapi megélhetés gondjaival és több­nyire nagy leánysereggel van megáldva, melyről nem gondoskodhatik. Az atya el­hal, az anya szükséget szenved, a leányok eltűnnek a világba. Hová? Ki tudná, vagy ki kérdezné azt! Van végre munkásosz­tályunk, melynek keresete ki nem elégítő.­­Gyermekei felnőnek gondozás és felügye­let nélkül és a kisértés oly nagy! Leá­nyai többnyire cselédekül szegődnek, de szomorúan kell bevallani, hogy kilenc tized­­része elvesz, a nélkül, hogy az erény ér­tékéről fogalommal birna. Elnyeli őket az utca, a melyen már annyi kincs veszett el. Ezek a gondolatok támadtak bennünk, mikor okát kerestük a bécsi szenzációs sikkasztásoknak, mert Ausztriával annyira össze vagyunk nőve, hogy a szokások és erkölcsök teljesen azonosak ott és itt. Nálunk, hál’istennek, mit sem hallani sik­kasztásokról, de az okok, melyek a bécsi eseményeket előidézték, nálunk is föltalál­hatók. Mélyen begyökeredzett pénz- és kereskedelmi forgalmunkba az uzsora dísz­telen növénye. A szép és természetes iránti hajlamot a külsőségek iránti kapkodás váltotta föl. Ez pénzbe, igen sok pénzbe kerül, mert minden férfi gavallért, min­den nő úri dámát akar játszani. E „játék“ rejti magában a sok veszélyt. Mindenki játszik és mindennel játszanak. A főrangú ezreket, sőt százezreket veszít és nyer a kaszinóban egy éjjel. A becsületbeli adós­ságot 24 óra alatt tartozik megfizetni. Még kábult az­ éj izgalmaitól, mikor ma­gához hivat egy buffiert, kinek aláír akár­mit, a­nélkül, hogy látná, mit ír alá, így származnak gavallér­váltók. Egy másik játék, a tőzsdei. A bankhivatalnok fize­tése elég nagy ugyan, de még sem olyan, hogy Üldözhetné a nagy úri háztartást és egyáltalán nem födözheti akkor, ha az illető a tőzsdén saját számlára is játszik és a nyereség helyett veszteség éri. Az ilyen hivatalnok is egy buffiernek esik áldozatul, de már nem váltót, hanem lel­két adja neki. A dolog kezdetben egy­szerűnek, sőt Üzletszerűnek látszik :­­szí­vességeket“ tesznek egymásnak. Csak­hamar azonban óriásilag növekedik e szí­­vességek száma, kibonyolíthatlan ös­sze­­köttetésbe kerülnek és többé nem számol­nak el egymással. Bécsben, mint a leg­utóbbi események bizonyították, még min­dig nem számoltak le teljesen a bank­intézetek, még csak ezután fogják konsta­tálni, hogy a pénzügyi és az áruüzletek talaja alá van aknázva. Ott, a­hol meg­szűnt a hűség, ott nincs hit, csak kölcsö­nös kizsákmányolás, és ez okból még csak ezután várjuk a bécsi korrupció végered­ményeit. A helyzet még nincs tisztázva és még annyi inszolid üzelem fog nap­világra kerülni, melyek egészen el fogják homályosítani az 1873-iki eseményeket. Biztos forrásból tudjuk például azt, hogy a cseh földhitelintézet még másfél hónap előtt egész bizalommal föltárta helyzetét — egy bécsi bankigazgató előtt. Ez az igazgató ígért tanácsot, segélyt, támoga­tást és titoktartást. Ez utóbbinak felelt meg leginkább az­által, hogy elment a tőzsdére és kontreminálta a cseh földhi­telintézet részvényeit. Tudjuk továbbá, hogy számos bécsi intézet diszponensei nyíltan játszanak még ma is a tőzsdén. Ezek azonban máig szerencsével játszot­tak és az igazgatóság szemet huny még ma is, jóllehet két intézet katasztrófája már intő például szolgálhatna. Foglalkoznunk kellett a bécsi esemé­nyekkel, mert jelenleg sokat beszélnek arról, várjon egy esetleges osztrák válság behatással lenne-e Magyarországra is ? Elméletileg nagyon bajos e kérdésre meg­felelni. Annyi áll, hogy a nemzetgazdaság törvényei szerint a gazdasági egyensúly megzavarása oly hullámokat szokott vetni, mely eléri a szomszéd területeket is. Hogy a bécsi válság tehát kisebb vagy nagyobb mérvben fogja-e érinteni a mi viszonyain­kat, az kizárólag pénzintézeteink, keres­kedőink és iparosaink üzleti szoliditásától függ. Rész­vény­társulataink, igen csekély kivétellel, egészségesek és nincs mit tar­taniuk válságtól. Hogy a magánosok mi­ként állanak, a­kik nem közölnek évi mér­leget, arra nézve csak a tapasztalat ad­hat fölvilágosítást. Bizonyára nálunk sincs hiány olyanokban, kik egyaránt könnyel­műek voltak, a hitelnyújtás és hitel élve­zésében. Az ideges kapkodás gyors és nagy nyereség után, egyike ama modern társadalmi betegségeknek, melyektől egyet­len ország és nemzet sincs megkímélve. Ily exisztenciák bizonyára nálunk is nagy számban léteznek. Ha azonban százalék­­tételük az összeghez képest nem nagy, ha kereskedőink és iparos osztályunk zöme egészségesekkor mitől sem kell tartanunk. Más tekintetben talán szükséges is, hogy időközönként erőteljes szél járja be az utcákat, hogy elseperje az idő folya­mán összegyűlő miazmákat. A szédelgés elhárítása a szédelgőkre kellemetlen lehet ugyan, de az összeségre haszonnal jár. Az inszolid üzletek valóságos átkai a tár­sadalomnak. Nemcsak a rászedetteket ká­rosítja, hanem az összes osztályokat kü­lönbség nélkül. Megdrágítja a fogyasztók áruit, mert utóvégre valakinek mégis meg kell fizetnie a rizikót. Megkárosítja a szo­lid konkurrenseket, melyektől elfogja a vevőket és végre azokat is inszolid eljá­rásra kényszeríti. Elősegíti az inproduk­tív fogyasztást, a luxust, a tékozlást, mert egyfelől könnyű nyereség által nagy köl­tekezésre bátorít, másfelől, hogy a belső állapotot, leplezze, ily költekezésre kény­szerít. És a szédelgésnek e nyilvánvaló szomorú következményei dacára vannak igen sokan, kik engedik magukat kizsák­mányolni, sőt olyanok is, kiknek a szé­delgés imponál. Ha az inszoliditás any­­nyira megvettetnék, mint a­mily megve­tésre méltó, sokáig soha sem tarthatná fönn magát. De valljuk be, hogy az úgy­nevezett tisztességes emberek zöme alap­jában véve nem veti meg a szédelgést, hanem titokban irigyli a szerencse­lova­got addig, míg képes külső sikereket föl­mutatni. Csak a sikertelenség detronizálja a szédelgést, csak bukása nyújt morális bátorságot arra, hogy a becsületes embe­rek pálcát törjenek fölötte. Mint midőn nyári éjszakán egy meteor megvilágítja a láthatárt, úgy hat csodált és irigyelt nagyságok hirtelen bukása szel­lemi látszervünkre. Az emberi sors bor­zasztó változandósága juttatja eszünkbe a nemzetgazdaság és , az erkölcs törvényei­nek állandóságát. Érezzük, hogy tartós szerencse, tartós jólét csak akkor lehet­séges, ha foglalkozásunk és eljárásunk erkölcsi alapon nyugszik. Nincs tehát el­lentét az erkölcs törvényei és az eszesség követelményei közt. Bármennyire is ki­fizesse magát néha az inszoliditás, mégis tanácsos a szolidság. A szédelgő legcso­dálatraméltóbb raffinementja föl nem ér a becsületes ember szerény eszével. Kiállítás: A háziipar-szakcsoport bizottsága kü­lön székely házat fog fölállítani s be­rendezni. A h­áziipar-csarnok, a tömeges jelent­kezések folytán, szűknek bizonyult. A csarnok 700 k­m. területű, melyből 200 □­ métert a fegyencipar számára foglal­tak le.* Szeged város nevéhez méltóan lesz képviselve az országos kiállításon. — Régibb és újabb tervrajzokat, a csator­názás rajzait, kövezetrajzokat és neve­zetesebb nyilvános épületeinek rajzait küldi fi­d.­ Azon kiállítók, kik térdijük egy­­harm­adrészét a múlt hó 31-ikére be nem küldötték, nem kapnak helyet a csar­nokban.* A kiállításon lesz orvosi kongresz­­szus, gazdasági kongreszszus, városok kon­­greszszusa azonkívül a budapesti városi és önk. tűzoltók nagy gyakorlatokat tar­tanak. A­kik kiállítási tágjaikat saját edé­nyükben óhajtják elhelyezni, az ily edényt tartoznak a kiállítási bizottságnak be­mutatni.* A kiállítási épület vállalkozója múlt hó 31-én adta át az épületet a kiállítási bizottságnak. Helyi h­i­r­e­k. — Követésre méltó példa. A helybeli magyar szabó-ifjúság testületi­leg, mintegy 24-en, beléptek a szegedi ip­aros-ifjak képző- és segélyző-egyletébe. Éljen a helyes gondolkozás a derék ifjú­ság! Mint halljuk, a magyar lábbeli ké­szítő ifjúság és több szakbeli ifjúság tes­tületében szintén megindult a mozgalom az egyletbe testületileg való belépésre. — Helyesen, csak rajta, — az önálló ipa­rosok már egyesültek, illő és kívána­tos volna, hogy Szegeden az ifjúság se maradjon tétlenül, hanem tömörüljön egy nagy egyesületté. — Névnapi tisztelgés. A szegedi iparos-ifjak képző- és segélyző­­egyletének tagja­ szeretett elnökük tisz­telendő Ivánkovics János tanár ur név­napjára egy díszes egyleti jelvényt ké­szíttettek, melynek átadásával egy tizen­két tagból álló küldöttség élén az egy­let titkára bízatott meg. A küldöttség karácsony másnapján nyújtotta át az el­nöknek az egylet ifjúságának ajándékát, mit az elnök megh­atottan vett át és biz­tosította az egylet küldöttségét, hogy miként eddig, úgy a jövőben is el fog követni mindent az­­ egylet fölvirágozta­­tása érdekében. A díszes egyleti jelvény ezüstműves mű, Szegeden Reich Mór fia­tal ötvös iparosunk kezéből került ki ; di­cséret illeti meg a csinos mű készítőjét. — A szegedi polgári da­lárda működő kara­­— mely iparos ele­mekből áll — tanulási gyakorlatukat némi szünetelés után Barna I. karmes­ter vezetése alatt újból megkezdte. Jó forrásból vett értesülésünk nyomán már is jelezhetjük, miszerint a dalárda f. é. jan. hó 31-ik napján — tehát a farsang derekán —­ a pártoló tagok részére IV-ik kötele­zett dal- és táncestélyt rendez Pap Pista tévés és csinos vendéglője helyiségében, mire előre is fölhívjuk a pártoló tagok figyelmét. — A szegedi gazdasági egy-­­ e­­ tej-, vaj- és sajt-csarnokot állit föl. — A szegedi sertés vásár valószínűleg létre fog jönni, legalább a miniszter kedvezőleg nyilatkozott. — Országos hirek. — Ra­dó Kálmán vasmegyei fő­ispán 100 írttal a magyar iparművészeti egylet alapitó tagjai sorába lépett. — A R W­h­i­t­e­h­e­a­d-f­é­l­e torpedó­gyár, mely el akart költözni, a kormány közbenjárására Fiuméban marad. — A minisztérium már e­l­k­é­­s­z­í­t­é az uj­­bányatörvényjavaslatot, mely nemsokára a ház asztalára is kerül. — Losonci és losonc vidéki iparosok nyilatkoznak, hogy igenis Losonc sem maradt el az újabb iparügyi mozgalmakban, al­apszabályaik készek már, de még nincsenek meg­erősítve. 1885. január 3. — A budapesti asztalos­­ipar egylet megalakult múlt hó 28-án. A teendők végzésére Madary Gábor elnöklete alatt egy bizottságot küldtek ki. — Újabban Temesvárott, Nagy-Kikindán és Keszthelyen alakultak meg az ipartestü­letek, valamint a déghi, nagyszokoli s a deési. Nagy-Szebenben az iparosok el­lene szavaztak a testülésnek. — A debreceni cukorgyá­r­­r­é­s­z­v.-tá­r­s., mely 1861-ben alakult, likvidálni fog. — A ki­s­k­un-majsai gőzmalom­részvénytársaság föloszlott. — A szolnoki ipar­testület alapszabályait — mint a „Sz. H.“ írja — dec. 18-án délután 4 órakor tárgyalta a budapesti kereskedelmi és iparkamara iparügyi bizottsága. Az erről szóló érte­sítés csak aznap délelőtt érkezvén a szolnoki kamarai tagokhoz, azoknak a tárgyalásban való részvétel végetti Buda­pestre utazása az idő előhaladott voltánál fogva nem volt lehetséges. Még eddig nem érkezett értesítés arról, hogy a ka­mara hozzájárul-e a szolnoki ipartestület alapszabályaihoz, avagy módosításokat kíván-e azon eszközöltetni. — A szolnoki ipar­társulat választmánya — mint a „Sz. H.“ írja — dec. 21 -én gyűlést tartott, melynek hatá­rozatai közül fölemlíthetjük, hogy az u. n. „fekete“ könyvbe jegyzett két tanuló rakoncátlan magaviselete miatt megdor­gáltatok s ennek remélhetőleg jó ered­ménye lesz a jövőre nézve, mert az ilyetén megdorgálás által alkalmasint eléretik a kitűzött cél, a mennyiben ez elijesztő hatást gyakorland a többiekre, s így a sokszor elpanaszolt rakoncátlan magavi­selete az iparos-tanoncoknak megszűnik. — A társulati titkár megbízást nyert arra, hogy a jövő évi orsz. kiállításon az iskola részéről kiállítandó dolgozatok mellé szükséges programmját és törté­netét az iskolának megírja és társulati költségen kinyomassa. — A gyűlés többi tárgyait apróbb jelentések képezték. — A gőzmozdony (1 o c­o m­o­­bil) és gőzcsép­lőg­épek keze­lői számára rendezett tanfol l­y­a­m, mint egy ízben már jeleztük, a budapesti állami közép-ipartanodánál (VIII. kerület, Kodzafa­ utca 28. sz.) folyó 1885. évi január hó 5-ik napján fog megnyit­tatni s ápril hó 15-ik napjáig tart. E tanfolyamon a gőzmozdony (locomobil) és a különböző cséplőgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. Tanulókat fölvétet­nek a 20-ik életéveket betöltött önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gép­gyárak főbb munkásai, továbbá cséplő­géptulajdonosok, s azok, a­kik már locomo­­bil és gőzcséplőgépek mellett foglalkoztak, előnyben részesülnek. A belépőktől erköl­csi bizonyítvány kívántatik s tudniok kell írni, olvasni. A behatások az intézet he­lyiségében a múlt hó 15-ik napján kez­dődtek s folyó évi január hó 5-ig este 6 órától 7-ig, vasárnap és ünnepnapokon pedig d. e. 9 órától 12-ig tartatnak. Vi­dékiek okmányaik beküldése mellett le­vélben is jelentkezhetnek, a tanfolyam megnyitásán azonban személyesen meg kell jelenniük. — Mechanikai tanműhely állíttatott föl a kereskedelmi s vallás- és közoktatásügyi miniszterek együttes intéz­kedései következtében Budapesten, a VI. ke­rületi mozsár­ utcai 8. sz. házban. A tan­műhely vezetésével Süss Nándor egyetemi mechanikus bízatott meg. Ez intézet fel­adata hazai erőket a mechanika ipar­ágak gyakorlásában ingyen képezni s a hozzá tanácsért folyamodó hazai mecha­nikusoknak díjtalanul fölvilágosítást adni. A tanfolyam négy évig tart.­­ A marosvásárhelyi ipa-­­ros önképző-és betegséger­yző­­egylet évi rendes közgyűlését nem sokára meg fogja tartani. A tagok a mellett, hogy jótékony célt mozdítanak elő eshető betegség alkalmával naponként 40 kv se­gélyt is nyerhetnek az alapszabályok értel­mében az egyleti pénztárból. Az egylet élén dr. Antal László kir. tanácsos fő­orvos áll, ki egész odaadással s a nála megszokott lelkiismeretességgel vezeti az egylet ügyeit. Csődök. Spitz Adolf bpesti cipész ellen csőd nyittatott. Bejelent, határidő 1885. feb­ruár 26.____________________________ Felelős szerkesztő : Ifj. Szmollény Nándor. Laptulajdonos: A „Szegedi Ipartársulat.“

Next