Aviatikai Értesítő, 1927 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1927-07-01 / 7-8. szám
111. évfolyam 1927 július—augusztus 7—8. szám AVIATIKA! ÉRTESÍTŐ A MAGYAR AERO SZÖVETSÉG TAGJAI RESSERE Az „AVIATIKA! ÉRTESÍTŐ“ csak annyi példányban jelenik meg, ahány alapító- és fizető tagja van a Szövetségnek, kik azt díjtalanul kapják kézhez. — Tagdíjjal hátralékos tagok utólagosan sem szerezhetik be a lapot Revue technique et pratique de la locomotion Aérienne. Bulletin officiel de la „Fédération Aéronautique Hongroise“ Redaction et Administration 36. rue Tónyay, Budapest, IX, Hongrie. Szerkeszti és kiadja: A Magyar Aero Szövetség titkársága Budapest, IX. Lónyay utca 36. Telefon : József 49—52 RISZTICS A nyelvtani értelemben vett név olyan, mint egy film. Említs egy ilyen nevet és a képzeleted fehér vásznán megjelenik egy ember. Megismered az arcát, gesztusait és lepereg előtted mindaz, ami a név mögött élő vagy élt embert belevéste az emlékezetedbe. De vannak olyan nevek is, amelyek mögött sokkal több él, mint egy ember és mint egy ember életének kisebb,nagyobb történései. Az ilyen nevek viselői a legtöbbször elmosódnak, láthatatlanokká válnak a gondolattömegek optimisztikus csillogása vagy pesszimisztikus szürkesége mögött, amelyet nevük említése felidéz. Ezek a nevek elveszítenek minden egyéni vonatkozást és nem embert idéznek, hanem kort, eszmét és sorsok fordulását. Ilyen név nekünk a Risztics János neve. . . Váljon ki gondol ma közülünk Risztics személyes dolgaira?! Arca, gesztusai, szokásai kinek élnek az emlékezetében, amikor Risztics János nevét vezércikkek élén és a világsajtó tudósításai fölött olvassuk naponta? Még tucatnyi kitüntetése és szuverén, az őstehetség földjéből kinőtt repülői tudása is háttérbe szorul nevének jelentősége mögé. És még az sem minden, hogy a legelső repülőnemzet ezernyi pilótája közül Risztics Jánosra, a közülünk kiszakadt idegenre bízta a lobogóját egy nemzeti becsületre menő vetélkedésben. Az sem igen fontos nekünk, hogy Risztics János neve a világrekorderek díszes listájára került, mert nem mi adhattuk neki a gépet, hogy magyar géppel, magyar levegőben, magyar rekordot írhatott volna be a nemzetközi aviatika emlékezetébe.* Azt a kérdést pedig, hogy a második vagy a harmadik kísérlet sikeresebb lesz-e mint az első és hogy az első Európa—Amerikarepülés Risztics teljesítménye lesz-e, vagy másé, csak a bajtárs szorongó szeretetével figyelhetjük, mert hiszen, ha sikerül — amit adjon az Isten — Risztics János nem a mi lobogónkat viszi át a végtelen vizen. A siker nem a mi sikerünk lesz! De ha a hullámok győznek Risztics pilótaszerencséje fölött, a gyászunk keserűbb lesz, mert nem gyászolhatjuk Risztics Jánosban a mi lobogónk halottját. Risztics János neve többet, sokkal többet jelent nekünk mindezeknél. Risztics János neve egy fekete és választalan kérdőjel a magyar levegőben. Hogy miért nem maradhatott Risztics a miénk? Aiért nem adhattunk mi az ő tudásának és Óceánt ostromló lendületének munkateret? Miért lehetett a mi Riszticsünket megtaláló és az itthoni vigasztalan tespedésből kiemelő német aviatika a miéinkkel azonos, sőt féltékenyebben keresztülvitt korlátozások dacára is az első a világon és miért kell nekünk egy apró sportmeetinghez külföldre mennünk 2—3 gépért és 2—3 pilótáért? Miért . . .? és még meddig . . .? Az idő rohan. Köröskörül minden nap hoz új alkotásokat és új eredményeket. A magyar aviatika sivár napjai pedig csak ilyen kérdőjeleket tudtak teremteni. A Risztics Jánosok pedig fogynak, szétverődnek és boldogok közülük azok, akiket a külföld megtalál a magyar szemétdombon heverő kincsek között. * A vezércikkünk kelte óta megtartott zürichi F.A.I. konferencia határozata szerint a hitelesített rekordok a pilóta nemzetének javára könyveltetnek el. Szerk.