Aviatika, 1929 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
( AVIATIKA 1921) január perspektívának centruma az objektív főpontja, a kép síkja pedig az üveglemez vagy film fényérzékeny síkja (1. ábra). A fényképre, mint centrális vetületre, Oltay professzor a következő jelöléseket és elnevezéseket vezette be : 0=a fénykép centruma, K=a fénykép főpontja, azaz az (7-ból a képsíkra bocsájtott merőleges metszéspontja a képsíkkal. 0K=a fénykép fősugara vagy tengelye, melyet azonosnak vehetünk a fénykép objektív optikai tengelyével. 0K=a fénykép képtávolsága. A fényképen ki van jelölve két egymásra merőleges irány, melyeket a fénykép főirányainak nevezünk. Vízszintes főiránynak nevezzük azt az irányt, mely közelebb van a vízszinteshez, a másikat pedig függőleges főiránynak. Metszéspontjukat X'-vel jelöljük, mely rendesen a K pont közelében van, vagy esetleg azzal egészen összeesik. Az utóbbi esetben K—K', s ekkor a főirányokat centrált főirányoknak nevezik. Ez a két főirány alkotja a fénykép koordináta-rendszerét, melyet a képpontok meghatározására használnak. Abscissa tengelyül a vízszintes főirányt szokás használni. Ha most már a centrum helyzete a képsíkhoz képest ismeretes, akkor a centrális rendszer teljesen meg van határozva. Ennek meghatározásához azonban szükségünk van a fénykép belső adataira, melyek a főpont két koordinátája és a centrum távolsága a főponttól (2. ábra). A fénykép belső adatainak meghatározása azonban korántsem oly egyszerű, mint az első pillanatra látszik. Meghatározásukra függőleges képsíkkal oly pontokat kell lefényképezni, melyeknek vízszintes és magassági szögei ismeretesek, illetve theodolittal megmérhetők. Elméletileg két vízszintes és egy magassági szög ismerete már elegendő a belső adatok meghatározásához, de tekintettel az itt megkívánt igen nagy pontosságra, a mérést és fényképezést mindig több pontra végzik el és kiegyenlítéssel vezetik le a Rt. és / értékeket. Éppen azért a belső adatok kiszámítása meglehetősen komplikált matematikai eljárásokkal történik és ezért ezeknek ismertetésétől e helyt el kell hogy tekintsek. Mindenesetre meg kell hogy említsem azonban, hogy a Németországban használatos Huggershoff-féle eljáráson kívül Oltay Károly, a Kir. József Műegyetem külföldön is nagy tekintélynek örvendő Geodézia-tanára, dolgozott ki egy külön eljárást, mely a Hugershoff-féle eljárásnál gyorsabban és egyszerűbben végezhető el és hamarább adja meg a kívánt eredményeket. A fénykép belső adatainak ismeretén kívül azonban még ismerni kell a fényképnek a felvétel pillanatában az alapul választott nívófelülethez és a függővonalhoz viszonyított adatait is, mert hiszen felvételünket ehhez a koordináta-rendszerhez kívánjuk viszonyítani. Ismernünk kell tehát a centrum vízszintes koordinátáit és magasságát ; a fősugárnak, illetve képtengelynek magassági szögét ; a képtengely vízszintes vetületének irányszögét és végül a fénykép egyik főirányának a fénykép vízszintes alkotójával bezárt szögét. Ezek az adatok a fénykép külső adatai, melyek, egyszerűen szólva, a fényképezőgépnek és fényképnek pontos helyzetét adják meg a felvétel pillanatában a földhöz, illetve az ott választott nívófelülethez viszonyítva. Ennek a hat külső adatnak meghatározása a három belső adat meghatározásánál már sokkal komplikáltabb. Ezeknek meghatározása igen sokféle módon és módszerrel történhetik, de ezek közül legfontosabb az, melynél a terepen kijelölt ismeretes koordinátájú alappontokat fényképezzük le. Három ismeretes alappont lefényképezése módot ad a térbeli hátrametszés megejtésére, melyből a centrum koordinátái kiszámíthatók és a többi külső adat is levezethető (3. ábra). A külső adatok meghatározására használható számítási módszerek közül fel kell hogy említsük az úgynevezett gúla-módszert, mely a 3. ábrán látható, háromoldalú gúlának síkbafejtésén alapszik. Erre Finsterwalder egy próbálgató eljárást dolgozott ki, melyet azonban Huggershoff egyszerűsített. A másik felemlítendő módszer a Fischer-féle eljárás, melynek részletes ismertetése úgy az előbb említett munkában, mint Dr. C. Pulfrich : «Über Photogrammetrie aus Luftfahrtzeugen» című munkájában található meg. A külső adatoknak azonban ily módokon való szá K + 7 1 * H / K' ;_ 2. ábra