Bányamunkás, 1928 (17. évfolyam, 4-12. szám)

1928-04-21 / 4. szám

1928 SZEMLE A bányatelepek nyugdíjasainak figyelmébe­n A bány­a társpénztárak központosításával kapcsolatos követeléseink közé tartozott az is, hogy az új helyzet előálltával a nyug­díjasok betegsége esetére biztosítva legye­nek, valamint elhalálozásukkor hozzátar­tozóik temetkezési segélyt kapjanak. A népjóléti és munkaügyi miniszter által 4459/927. N. N. sz. alatt kiadott rendelet, amely a bányatelepek nyugdíjasainak betegség esetére való biztosítását szabá­lyozza, biztosítékot nyújt, az elhalálozott nyugdíjasok temetkezési segélyezésére is. Eszerint a nyugdíjasok, illetve azok özve­gyei a következő temetkezési segélyben részesülnek: Az 1927. évi XXI-ik törvény rendelke­zései szerint azok a nyugdíjasok, akiknek­ nyugdíja 20 pengőnél kevesebb, kapnak 24 pengőt, azok, akiknek nyugdíja 20 pengőtől 40 pengőig terjed, 36 pengőt, akiknek 40 pengőtől 60 pengőig­ terjed, 60 pengőt, azok, akiknek 60 pengőtől 60 pengőig terjed, 84 pengő temetkezési segélyt kapnak. A temetkezési segélyek alacsony volta annak tudható be, hogy a nyugdíjak túl­ságos alacsonyan vannak megállapítva. Amennyiben a nyugdíjak emelkedni fog­nak, úgy automatice a temetkezési segély is emelkedni fog. Ötszáz kínai borzalmas halála. A bányakap­italizm­us profitéhségének áldozatai Kínában és itthon. Az utóbbi időben mind gyakrabban ér­keznek hozzánk külállamok bányáiban ro­botoló bányásztestvéreink tömeges pusztu­lásának hírei. A magánkapitalista termelési rend nemcsak nálunk, hanem az egész föld­kerekségen egyformán szedi a dolgozó nép soraiból áldozatait. •Legújabban a tőlünk messze fekvő hatal­mas Kína birodalmának területéről érke­zett hozzánk ötszáz bányamunkásnak halál­híre, akiket a tőke haszonszerzési vágya és elővigyázatlansága döntött a pusztulás mély szakadékába. A mandzsuriai Fushun-szén­­bányát elöntötte a víz és ennek következté­ben az ott dolgozó 500 bányász megfulladt... E helyen kell megemlékeznünk Német János tatabányai csillés súlyos balesetéről is, aki VI. számú aknában dolgozott és ahonnan nagypénteken délután 2 órakor súlyos fejsérüléssel szállították a bánya­­i kórházba, ahol kétnapi kínszenvedés után sérüléseibe belehalt A szerencsétlenül járt bányamunkást felesége és 5 apró gyermeke gyászolja. A takarékosság ismét áldozatot követelt a dúsgazdag MÁK bányájánál. Azért írjuk, hogy ismét, mert az utóbbi időben csaknem napirenden vannak a kisebb-nagyobb bal­esetek. A hely, ahol a baleset történt, egy szűk, alacsony folyosó, amelynek közepe­­táján híd van építve, mert a folyosó alatt egy 350 cm mély és körülbelül ugyanolyan széles fejtés húzódik keresztül. A híd ép­pen úgy, mint legtöbbször, most sem volt rendesen lefedve. A szerencsétlenül járt ember a hídon áthaladva, a szembe jövő csille elől nem tudott a rosszul fedött hídon hirtelen visszaszaladni, ijedtében lehúzó­­dott a folyosó oldaltámfái közé, ahol a csille a támfához szorította és a fején súlyos zúzódást okozott. A szerencsétlenség megtörténte után azon­nal hozzáfogtak a híd lefedéséhez és bizto­sításához és valószínűnek tartjuk, hogy amikorra a bányakapitány kiszáll, már minden rendben lesz. Kíváncsian várjuk,­­ hogy kit vonnak felelősségre a gondatlan­­s­­ágból okozott emberölésért, vagy pedig megint több lesz egy véghatározattal, amelyben megállapítják, hogy véletlenség, vagy a szerencsétlenül járt munkás gondat­lansága okozta a balesetet. BÁNYAMUNKÁS Salgótarján éssa és újból megalakult a helyi csopo­rt. Hatalmas tömeg vett részt az alakulóg­yű­lésen. Közel két esztendeje annak, hogy Salgótarjánban a hatóságok és vállalatok támogatásával megalakult a Csóka-féle „politikamentes“ sárga egyesület és ez­zel egyidejűen az öntudatos bányamunkások helyi­csoportját felosztották. A bányamunkásszövetség­hez hű­ tagok többször tettek kísérletet arra, hogy a­­ feloszlatott helyicsoportot újra megalakítsák. Azon-­s ban e kísérletet a rendőrség más és más indokolással­­ mindig meghiúsította. Elvtársaink az elutasítások ellenér­e április 15-ére újra csoportalakító gyűlést je­lentettek be. A rendőrség azonban a gyűlésbejelen­­tőktől, akik már évek hosszú sora óta Salgótarján­ban laktak és ott fizetik adójukat is,­­illetőségi bizot­t nyítványt kért. A bejelentők egyikének több mint 30 kilométert kellett megtennie, hogy a kért bizo­nyítványt beszerezze, de megtette. Az illetőségi bi­zonyítványok bemutatása után végre engedélyezték a gyűlést. Vasárnap már a kora délutáni órákban a bánya­munkások százai jöttek össze a Munkásotthonban, amely már 3 órakor zsúfolásig megtelt érdeklődők­kel és hat-hétszázan az udvaron várták türelemmel a gyűlés megkezdését. Az ellenőrzéssel megbízott­­ rendőrfogalmazó alig néhány perccel a gyűlés meg­­­­kezdése előtt érkezett meg s megrémülve az udvar nagy részét, a termet pedig zsúfolásig megtöltő bányamunkásoktól, kiabálva jelentette ki, hogy itt nem lehet gyűlést tartani, nincs elegendő hely és itt könnyen agyon is üthetik őt, mert még védekezni sem tud. Ekkor Ocskovszky János szaktárs, a bánya­­munkásszövetség központi titkára megnyugtatta a fogalmazó urat, hogy ez nem fordulhat elő, mert a bányamunkások gondolkodó emberek, akik ilyesmit nem tesznek. Majd­ éppen a helyszűke miatt kérte a rendőrfogalmazót, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a gyűlést az udvaron tartsák meg. A válasz ridegen elutasító volt. Elvtársaink, hogy a kintlevők is hallják az előadó beszédét, az ajtóhoz akarták hozni az asztalt, de a hatóság képviselője belekapaszkodott abba és azt mondta, hogy nem kint, hanem bent tar­tunk gyűlést. Elvtársaink erre leszedték az összes ablakokat, amire a fogalmazó úr is megjegyezte, hogy ő azt nem ellenzi, mert az ő tüdeje is rossz, nemcsak a bányamunkásoké. Ilyen előzmények után nyitotta meg a gyűlést Odorinszky Ferenc szaktárs és lélekemelő volt az a lelkesedés, amellyel minden ül­döztetés és gáncsoskodás ellenére újra megalakíthat­ták helyi csoportjukat. A vezetőségbe a következő elvtársakat választották meg: Elnök: Odorinszky Ferenc; alelnök: Oszvald Mátyás; jegyző: Galláth István; pénztáros: Gyurgyik József és Neuschl Já­nos; ellenőrök: Nagy Alajos és Mede József; választ­mányi tagok: Nagy Ferenc, Boldis Gyula, Banos Já­nos, Verboczky József, Rozgonyi Péter, Rác János és ifj. Molnár Lajos. Ocskovszky János szaktárs tartalmas beszédben ismertette a szervezkedés szükségességét és rámuta­tott arra a sok jogtalanságra, amelyet a salgótar­jáni munusokkal­ szemben elkövettek ama idő alatt, áruig jegtvárharcot folytattak és szervezetlenül áll­tak a hatalmas bányakapitalizmussal szemben­-Ez tette lehetővé azt is, hogy most a vállalat csak az osztalékban kifejezésre jutó nyereséget azokkal ma­gasabban állapította meg az elmúlt évi osztalékkal szemben, míg a bányamunkásoknak, akik a nyere­séget éhesen, rongyosan, hetenként csak három-négy napot dolgozva, vért izzadva előteremtették, semmit sem adtak, sőt a szakmánybéreiket még le is redukálták. Föl­hívta a megjelenteket, hogy minél előbb építsék ki szervezetüket, dolgozzanak a szervezetben, a szerve­zetért és a bányamunkások jobb megélhetéséért. Zugó éljenzés és taps követte az előadást és a meg­jelentek megfogadták, hogy minden akadályon ke­resztül fölépítik régi s minden tűzpróbát kiállt szer­vezetüket és harcképessé teszik azt. Odorinszky Ferenc szaktárs lelkes és buzdító sza­vaival ért véget a gyűlés. Hogy milyen szellem tölti el a közigazgatási ható­ságok egy részét a szervezett munkássággal szem­ben, azt a következőkből is láthatjuk: Gyűlés közben, amikor az egyik detektív közölte a rendőrfogalmazóval, hogy az előadó beszéde a nyi­tott ablakon át nagyon jól kihallatszik az udvarra, a hatóság képviselője kiment az udvarra és rend­őreivel az ott álló szaktársakat kizavarta, majd ami­kor a bentlevők ez ellen tiltakoztak, a gyűlést öt percre fölfüggesztette, azzal az indokolással, hogy amíg az udvaron egy ember lesz, addig nem engedi folytatni a tanácskozást, aki pedig a teremből ez idő alatt kimegy, az már nem jöhet vissza. Csak szak­társaink józansága és fegyelmezettsége tette lehe­tővé a gyűlés nyugodt, lefolyását és azt, hogy nem ugrottak be a provokációnak és nem adtak okot a gyűlés föloszlatására neki megnyitója után Dick György elvtárs pécsi párttitkár tolmácsolta a pécsi munkásság üdvözle­tét. Beszédében visszapillantást vetett a pécsvidéki bányamunkások 10 évvel ezelőtti mozgalmaira és megál­lapította, hogy az ország bányamunkásai kö­zött a mecsekszabolcsiak voltak a legelsők, akik az osztályharcos szervezkedés lobogóját kibontották. Megígérte, hogy a pécsi munkásság továbbra is támogatja a bányászokat a jobb jövőért folytatott küzdelemben. A tetszéssel fogadott beszéd után Fodor József elvtárs lépett az emelvényre. Részlete­sen foglalkozott a bányamunkások tízéves küzdel­meivel. 1918 tavaszán e küzdelem elérkezett egyik jelentős célkitűzéséhez: a kormány jóváhagyta a Bányamunkásszövetség alapszabályait. Ez után már az összes bányatelepeken megalakultak a Szövetség helyi csoportjai, amelyekben aztán megindult a munka a bányamunkások emberibb életmódjáért. Első és legnehezebb feladat volt a nyolcórás műszak kiverekedése, amit követelt a bányamunkások élet­nívójának feljavításáért és szociális biztosításáért megindított küzdelem. Sokszor találkoztunk árulók­kal is sorainkban. A bányamunkásság kiállotta a tűzpróbát és ma szerte az országban ünnepük helyi­­csoportjaink tízéves fönnállásukat, amikor erőt me­rítenek a további nagy küzdelmekhez. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Eszter­gályos János elvtárs, országgyűlési képviselő emel­kedett szólásra. Ma nem fogjuk szidni a kormányt —­ mondotta —, ma szidni fogjuk azokat, akiknek a bányamunkások egész életükön át kincseket ter­melnek, amiért csak a nyomort és szenvedést adják ellenértékül. Ma itt nem a politikus jelent, meg, hanem a dolgozó ember, aki végigélte mindazt a nyomort, amelyben a munkások milliói szenvednek. Hirdessük a magunk közötti békét és egyetértést. Akik valamilyen okok miatt eltávolodtak és más utakon próbálták boldogulásukat keresni, lássák be, hogy nincs más út és eltávolodásukkal a bánya­munkásság összességét gyöngítették meg. Béke te­hát magunk között. Más oldalon hirdessük a harcot. Bele kell vinni a fanatikus harc gondolatát a bányamunkástömegek lelkébe. Harcot akarunk azok ellen, akik a dolgozó bányamunkások harcát gyöngítik és megakadályoz­zák azt, hogy a bányamunkásság nagyobb darab kenyérhez jusson és a boldogulása útját megtalálja. Mit akar a magyar bányamunkásság? Talán va­lami szörnyű dolgot? Azt akarjuk, hogy legyen az osztalék kisebb és a bányamunkás kenyere nagyobb. Végül komoly szervező munkára hívta föl a bánya­munkásságot, azzal, ha mindenki elvégzi feladatát, a másik tíz esztendő meg fogja hozni mindazt, ami ma még hiányzik. Ezután a gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy táviratban üdvözli Baron Ede elvtársat, az agg har­cost, aki 10 évvel ezelőtt néhai Szabó József pécsi párttitkár elvtárssal megalakította a mecsekszabolcsi helyi csoportot. Végül a helyi csoport dalárdája elénekelte Vanczák elvtárs „A völgy fölött“ kezdetű gyönyörű versét, amelyet a jelenlevők kalaplevéve hallgattak végig. Hegyi elvtárs munkára buzdító lelkes szavai zárták be a fényesen sikerült jubileumi közgyűlést. A mecs®kszafe©5esi feuroyatmufti&siss« csoport jubiláris sk­özgyű­­lésén a munkások ezrei tettek hitet a Szövetség mellett A bányamunkások nemes versenye Szövetségük megerősítéséért. Az elmúlt, vasárnap ünnepre ébredtek a mecsek­­szabolcsi és környéki bányamunkások. Ezen a napon ünnepelték helyi csoportjuk tízéves fennállásának jubileumát. Mindenkit öröm töltött el, aki ezen a vasárnap délután a pécs-mecsekszabolcsi országúton haladt, annak láttán, miként igyekeznek a bánya rabszolgái, emberek, asszonyok és gyermekek vegye­sen, ünneplőruhába öltözve a jubileumi közgyűlésre. Végig az egész után kalap- és zsebkendőlengetések, „Jó szerencsét!“ és „Barátság!“-köszöntésektől han­gos az útvonal. A bányatelepen levő Kner-vendéglő előtt gyülekeztek össze a különböző irányból érke­zők. A vendéglő hatalmas termei nem tudták be­fogadni a hatalmas tömeget és így a gyűlést a ven­déglő udvarán kellett megtartani, de még itt, is ember-ember hátán szorongott. Ekkora tömeg évek óta nem jött itt össze. A helyi csoport dalárdájának éneke után a jubilá­­ris közgyűlésre megjelenteket az egybehivók nevé­ben Bertrand Antal elvtárs, a Szövetség pécsvidéki kerületi titkára üdvözölte. Hegyi Lipót elvtárs el- BBB—BBMM—awm— 3. oldal A szászvára tagjai a Mecsekszabolcson­ megnyilvánuló lelkesedés­hez hasonló örömmel tartották meg folyó hó 9-én, jubiláns közgyűlésüket. A Szövetség központja ré­széről érkező elvtársakat zenével fogadták. A gyűlést Jencer Antal elvtárs nyitotta meg. A gyűlés napi­rendjét Esztergályos János országgyűlési képviselő, Fodor József és Vina József elvtársak ismertették a hallgatóság tetszésétől kísérve. A gyűlés a zene elő­adása után nagy lelkesedéssel ért véget. A gyűlés után a hely lesöpört jól sikerült táncmulatságot ren­dezett, amelynek megkezdésével az elvtársak fele­ségei egy szép virágcsokorral ajándékozták meg Esztergályos elvtársat. A környebányai helyi csoport ugyancsak folyó hó 1-én tartotta jubiláns közgyűlését. A gyűlés meg­nyitásával a megjelenteket Nagy Pál elvtárs üdvö­zölte. A felsőgallai helyicsoport dalkarának sikeres közreműködése után a felsőgallai tatabányai helyi­csoport üdvözletét Javorek Fál, a párszervezet üd­vözletét Jelinek Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezet üdvözletét Varga József elvtársak tol­mácsolták A gyűlés napirendjét Kohák Lajos ország­gyűlési képviselő és Fodor József elvtársak ismertet­ték, akiknek lelkesítő előadása után a dalkar által előadott „Zászlóbontás“ című dal elhangzásával ért véget.* A nagybátonyi helyi csoport április 1-én tartotta rendes havi taggyűlését. A gyűlést Orosz elvtárs nyitotta meg és átadta a szót Ocskovszky elvtárs­nak, a Szövetség központi kiküldöttének, aki ismer­tette a napirendet. Ocskovszky elvtársnak figyelem­mel hallgatott előadása után az elvtársak azzal az elhatározással távoztak el a gyűlés színhelyéről, hogy a legnagyobb energiával fognak hozzá a szer­vezés munkájához. #­ LiverfeSeifiafo eS&8S£r£©iás£ö „é|fe§i A legutóbbi számunkban helyszűke miatt nem ad­hattuk közre azt a módszert, amely módszer alkal­mazásával próbálják gyöngíteni Tatabányán a szer­vezett munkások erejét. A felsőgallai helyi csoport március 18-án tartotta tízéves működésének jubilá­ns közgyűlését, amely alkalommal a gyűlés után a csoport, műkedvelőgárdájának, zenekarának és dal­karának közreműködésével, énekszámokkal, szavala­tokkal egybekötött műkedvelőelőadást rendezett a tagok és hozzátartozóik szórakoztatására. A mű­­kedvelőgárda tagjai között szerepeltek leventeköte­les ifjak is, akik közül kettőt az előadás megkezdése előtt nyolc, csendőr kisért a laktanyába, ahonnan este 9 órakor lettek szabadon bocsátva. Az ünnepélyt ez­zel nem sikerült megzavarni, mert voltak lelkes elv­társak, akik pótolták a hiányzó szereplőket. A mű­sor utolsó számának leadására a letartóztatottak visszaérkezve, még fölléptek, akiket az ünneplő kö­zönség lelkes ovációba részesített. Dacára a letar­tóztatásukkal járó izgalmaknak, az előadás alkalmá­val olyan sikert arattak, hogy szereplésükkel a hall­gatóság lelkes ovációját váltották ki. Az ügyet Peyer Károly és Kabók Lajos képvi­selő elvtársak a parlament elé vitték, akik mindket­ten interpellációt terjesztettek elő a letartóztatás ügyében.

Next