Bányamunkás, 1928 (17. évfolyam, 4-12. szám)
1928-04-21 / 4. szám
1928 SZEMLE A bányatelepek nyugdíjasainak figyelmében A bánya társpénztárak központosításával kapcsolatos követeléseink közé tartozott az is, hogy az új helyzet előálltával a nyugdíjasok betegsége esetére biztosítva legyenek, valamint elhalálozásukkor hozzátartozóik temetkezési segélyt kapjanak. A népjóléti és munkaügyi miniszter által 4459/927. N. N. sz. alatt kiadott rendelet, amely a bányatelepek nyugdíjasainak betegség esetére való biztosítását szabályozza, biztosítékot nyújt, az elhalálozott nyugdíjasok temetkezési segélyezésére is. Eszerint a nyugdíjasok, illetve azok özvegyei a következő temetkezési segélyben részesülnek: Az 1927. évi XXI-ik törvény rendelkezései szerint azok a nyugdíjasok, akiknek nyugdíja 20 pengőnél kevesebb, kapnak 24 pengőt, azok, akiknek nyugdíja 20 pengőtől 40 pengőig terjed, 36 pengőt, akiknek 40 pengőtől 60 pengőig terjed, 60 pengőt, azok, akiknek 60 pengőtől 60 pengőig terjed, 84 pengő temetkezési segélyt kapnak. A temetkezési segélyek alacsony volta annak tudható be, hogy a nyugdíjak túlságos alacsonyan vannak megállapítva. Amennyiben a nyugdíjak emelkedni fognak, úgy automatice a temetkezési segély is emelkedni fog. Ötszáz kínai borzalmas halála. A bányakapitalizmus profitéhségének áldozatai Kínában és itthon. Az utóbbi időben mind gyakrabban érkeznek hozzánk külállamok bányáiban robotoló bányásztestvéreink tömeges pusztulásának hírei. A magánkapitalista termelési rend nemcsak nálunk, hanem az egész földkerekségen egyformán szedi a dolgozó nép soraiból áldozatait. •Legújabban a tőlünk messze fekvő hatalmas Kína birodalmának területéről érkezett hozzánk ötszáz bányamunkásnak halálhíre, akiket a tőke haszonszerzési vágya és elővigyázatlansága döntött a pusztulás mély szakadékába. A mandzsuriai Fushun-szénbányát elöntötte a víz és ennek következtében az ott dolgozó 500 bányász megfulladt... E helyen kell megemlékeznünk Német János tatabányai csillés súlyos balesetéről is, aki VI. számú aknában dolgozott és ahonnan nagypénteken délután 2 órakor súlyos fejsérüléssel szállították a bányai kórházba, ahol kétnapi kínszenvedés után sérüléseibe belehalt A szerencsétlenül járt bányamunkást felesége és 5 apró gyermeke gyászolja. A takarékosság ismét áldozatot követelt a dúsgazdag MÁK bányájánál. Azért írjuk, hogy ismét, mert az utóbbi időben csaknem napirenden vannak a kisebb-nagyobb balesetek. A hely, ahol a baleset történt, egy szűk, alacsony folyosó, amelynek közepetáján híd van építve, mert a folyosó alatt egy 350 cm mély és körülbelül ugyanolyan széles fejtés húzódik keresztül. A híd éppen úgy, mint legtöbbször, most sem volt rendesen lefedve. A szerencsétlenül járt ember a hídon áthaladva, a szembe jövő csille elől nem tudott a rosszul fedött hídon hirtelen visszaszaladni, ijedtében lehúzódott a folyosó oldaltámfái közé, ahol a csille a támfához szorította és a fején súlyos zúzódást okozott. A szerencsétlenség megtörténte után azonnal hozzáfogtak a híd lefedéséhez és biztosításához és valószínűnek tartjuk, hogy amikorra a bányakapitány kiszáll, már minden rendben lesz. Kíváncsian várjuk, hogy kit vonnak felelősségre a gondatlanságból okozott emberölésért, vagy pedig megint több lesz egy véghatározattal, amelyben megállapítják, hogy véletlenség, vagy a szerencsétlenül járt munkás gondatlansága okozta a balesetet. BÁNYAMUNKÁS Salgótarján éssa és újból megalakult a helyi csoport. Hatalmas tömeg vett részt az alakulógyűlésen. Közel két esztendeje annak, hogy Salgótarjánban a hatóságok és vállalatok támogatásával megalakult a Csóka-féle „politikamentes“ sárga egyesület és ezzel egyidejűen az öntudatos bányamunkások helyicsoportját felosztották. A bányamunkásszövetséghez hű tagok többször tettek kísérletet arra, hogy a feloszlatott helyicsoportot újra megalakítsák. Azon-s ban e kísérletet a rendőrség más és más indokolással mindig meghiúsította. Elvtársaink az elutasítások ellenére április 15-ére újra csoportalakító gyűlést jelentettek be. A rendőrség azonban a gyűlésbejelentőktől, akik már évek hosszú sora óta Salgótarjánban laktak és ott fizetik adójukat is,illetőségi bizott nyítványt kért. A bejelentők egyikének több mint 30 kilométert kellett megtennie, hogy a kért bizonyítványt beszerezze, de megtette. Az illetőségi bizonyítványok bemutatása után végre engedélyezték a gyűlést. Vasárnap már a kora délutáni órákban a bányamunkások százai jöttek össze a Munkásotthonban, amely már 3 órakor zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel és hat-hétszázan az udvaron várták türelemmel a gyűlés megkezdését. Az ellenőrzéssel megbízott rendőrfogalmazó alig néhány perccel a gyűlés megkezdése előtt érkezett meg s megrémülve az udvar nagy részét, a termet pedig zsúfolásig megtöltő bányamunkásoktól, kiabálva jelentette ki, hogy itt nem lehet gyűlést tartani, nincs elegendő hely és itt könnyen agyon is üthetik őt, mert még védekezni sem tud. Ekkor Ocskovszky János szaktárs, a bányamunkásszövetség központi titkára megnyugtatta a fogalmazó urat, hogy ez nem fordulhat elő, mert a bányamunkások gondolkodó emberek, akik ilyesmit nem tesznek. Majd éppen a helyszűke miatt kérte a rendőrfogalmazót, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a gyűlést az udvaron tartsák meg. A válasz ridegen elutasító volt. Elvtársaink, hogy a kintlevők is hallják az előadó beszédét, az ajtóhoz akarták hozni az asztalt, de a hatóság képviselője belekapaszkodott abba és azt mondta, hogy nem kint, hanem bent tartunk gyűlést. Elvtársaink erre leszedték az összes ablakokat, amire a fogalmazó úr is megjegyezte, hogy ő azt nem ellenzi, mert az ő tüdeje is rossz, nemcsak a bányamunkásoké. Ilyen előzmények után nyitotta meg a gyűlést Odorinszky Ferenc szaktárs és lélekemelő volt az a lelkesedés, amellyel minden üldöztetés és gáncsoskodás ellenére újra megalakíthatták helyi csoportjukat. A vezetőségbe a következő elvtársakat választották meg: Elnök: Odorinszky Ferenc; alelnök: Oszvald Mátyás; jegyző: Galláth István; pénztáros: Gyurgyik József és Neuschl János; ellenőrök: Nagy Alajos és Mede József; választmányi tagok: Nagy Ferenc, Boldis Gyula, Banos János, Verboczky József, Rozgonyi Péter, Rác János és ifj. Molnár Lajos. Ocskovszky János szaktárs tartalmas beszédben ismertette a szervezkedés szükségességét és rámutatott arra a sok jogtalanságra, amelyet a salgótarjáni munusokkal szemben elkövettek ama idő alatt, áruig jegtvárharcot folytattak és szervezetlenül álltak a hatalmas bányakapitalizmussal szemben-Ez tette lehetővé azt is, hogy most a vállalat csak az osztalékban kifejezésre jutó nyereséget azokkal magasabban állapította meg az elmúlt évi osztalékkal szemben, míg a bányamunkásoknak, akik a nyereséget éhesen, rongyosan, hetenként csak három-négy napot dolgozva, vért izzadva előteremtették, semmit sem adtak, sőt a szakmánybéreiket még le is redukálták. Fölhívta a megjelenteket, hogy minél előbb építsék ki szervezetüket, dolgozzanak a szervezetben, a szervezetért és a bányamunkások jobb megélhetéséért. Zugó éljenzés és taps követte az előadást és a megjelentek megfogadták, hogy minden akadályon keresztül fölépítik régi s minden tűzpróbát kiállt szervezetüket és harcképessé teszik azt. Odorinszky Ferenc szaktárs lelkes és buzdító szavaival ért véget a gyűlés. Hogy milyen szellem tölti el a közigazgatási hatóságok egy részét a szervezett munkássággal szemben, azt a következőkből is láthatjuk: Gyűlés közben, amikor az egyik detektív közölte a rendőrfogalmazóval, hogy az előadó beszéde a nyitott ablakon át nagyon jól kihallatszik az udvarra, a hatóság képviselője kiment az udvarra és rendőreivel az ott álló szaktársakat kizavarta, majd amikor a bentlevők ez ellen tiltakoztak, a gyűlést öt percre fölfüggesztette, azzal az indokolással, hogy amíg az udvaron egy ember lesz, addig nem engedi folytatni a tanácskozást, aki pedig a teremből ez idő alatt kimegy, az már nem jöhet vissza. Csak szaktársaink józansága és fegyelmezettsége tette lehetővé a gyűlés nyugodt, lefolyását és azt, hogy nem ugrottak be a provokációnak és nem adtak okot a gyűlés föloszlatására neki megnyitója után Dick György elvtárs pécsi párttitkár tolmácsolta a pécsi munkásság üdvözletét. Beszédében visszapillantást vetett a pécsvidéki bányamunkások 10 évvel ezelőtti mozgalmaira és megállapította, hogy az ország bányamunkásai között a mecsekszabolcsiak voltak a legelsők, akik az osztályharcos szervezkedés lobogóját kibontották. Megígérte, hogy a pécsi munkásság továbbra is támogatja a bányászokat a jobb jövőért folytatott küzdelemben. A tetszéssel fogadott beszéd után Fodor József elvtárs lépett az emelvényre. Részletesen foglalkozott a bányamunkások tízéves küzdelmeivel. 1918 tavaszán e küzdelem elérkezett egyik jelentős célkitűzéséhez: a kormány jóváhagyta a Bányamunkásszövetség alapszabályait. Ez után már az összes bányatelepeken megalakultak a Szövetség helyi csoportjai, amelyekben aztán megindult a munka a bányamunkások emberibb életmódjáért. Első és legnehezebb feladat volt a nyolcórás műszak kiverekedése, amit követelt a bányamunkások életnívójának feljavításáért és szociális biztosításáért megindított küzdelem. Sokszor találkoztunk árulókkal is sorainkban. A bányamunkásság kiállotta a tűzpróbát és ma szerte az országban ünnepük helyicsoportjaink tízéves fönnállásukat, amikor erőt merítenek a további nagy küzdelmekhez. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Esztergályos János elvtárs, országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Ma nem fogjuk szidni a kormányt — mondotta —, ma szidni fogjuk azokat, akiknek a bányamunkások egész életükön át kincseket termelnek, amiért csak a nyomort és szenvedést adják ellenértékül. Ma itt nem a politikus jelent, meg, hanem a dolgozó ember, aki végigélte mindazt a nyomort, amelyben a munkások milliói szenvednek. Hirdessük a magunk közötti békét és egyetértést. Akik valamilyen okok miatt eltávolodtak és más utakon próbálták boldogulásukat keresni, lássák be, hogy nincs más út és eltávolodásukkal a bányamunkásság összességét gyöngítették meg. Béke tehát magunk között. Más oldalon hirdessük a harcot. Bele kell vinni a fanatikus harc gondolatát a bányamunkástömegek lelkébe. Harcot akarunk azok ellen, akik a dolgozó bányamunkások harcát gyöngítik és megakadályozzák azt, hogy a bányamunkásság nagyobb darab kenyérhez jusson és a boldogulása útját megtalálja. Mit akar a magyar bányamunkásság? Talán valami szörnyű dolgot? Azt akarjuk, hogy legyen az osztalék kisebb és a bányamunkás kenyere nagyobb. Végül komoly szervező munkára hívta föl a bányamunkásságot, azzal, ha mindenki elvégzi feladatát, a másik tíz esztendő meg fogja hozni mindazt, ami ma még hiányzik. Ezután a gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy táviratban üdvözli Baron Ede elvtársat, az agg harcost, aki 10 évvel ezelőtt néhai Szabó József pécsi párttitkár elvtárssal megalakította a mecsekszabolcsi helyi csoportot. Végül a helyi csoport dalárdája elénekelte Vanczák elvtárs „A völgy fölött“ kezdetű gyönyörű versét, amelyet a jelenlevők kalaplevéve hallgattak végig. Hegyi elvtárs munkára buzdító lelkes szavai zárták be a fényesen sikerült jubileumi közgyűlést. A mecs®kszafe©5esi feuroyatmufti&siss« csoport jubiláris sközgyűlésén a munkások ezrei tettek hitet a Szövetség mellett A bányamunkások nemes versenye Szövetségük megerősítéséért. Az elmúlt, vasárnap ünnepre ébredtek a mecsekszabolcsi és környéki bányamunkások. Ezen a napon ünnepelték helyi csoportjuk tízéves fennállásának jubileumát. Mindenkit öröm töltött el, aki ezen a vasárnap délután a pécs-mecsekszabolcsi országúton haladt, annak láttán, miként igyekeznek a bánya rabszolgái, emberek, asszonyok és gyermekek vegyesen, ünneplőruhába öltözve a jubileumi közgyűlésre. Végig az egész után kalap- és zsebkendőlengetések, „Jó szerencsét!“ és „Barátság!“-köszöntésektől hangos az útvonal. A bányatelepen levő Kner-vendéglő előtt gyülekeztek össze a különböző irányból érkezők. A vendéglő hatalmas termei nem tudták befogadni a hatalmas tömeget és így a gyűlést a vendéglő udvarán kellett megtartani, de még itt, is ember-ember hátán szorongott. Ekkora tömeg évek óta nem jött itt össze. A helyi csoport dalárdájának éneke után a jubiláris közgyűlésre megjelenteket az egybehivók nevében Bertrand Antal elvtárs, a Szövetség pécsvidéki kerületi titkára üdvözölte. Hegyi Lipót elvtárs el- BBB—BBMM—awm— 3. oldal A szászvára tagjai a Mecsekszabolcson megnyilvánuló lelkesedéshez hasonló örömmel tartották meg folyó hó 9-én, jubiláns közgyűlésüket. A Szövetség központja részéről érkező elvtársakat zenével fogadták. A gyűlést Jencer Antal elvtárs nyitotta meg. A gyűlés napirendjét Esztergályos János országgyűlési képviselő, Fodor József és Vina József elvtársak ismertették a hallgatóság tetszésétől kísérve. A gyűlés a zene előadása után nagy lelkesedéssel ért véget. A gyűlés után a hely lesöpört jól sikerült táncmulatságot rendezett, amelynek megkezdésével az elvtársak feleségei egy szép virágcsokorral ajándékozták meg Esztergályos elvtársat. A környebányai helyi csoport ugyancsak folyó hó 1-én tartotta jubiláns közgyűlését. A gyűlés megnyitásával a megjelenteket Nagy Pál elvtárs üdvözölte. A felsőgallai helyicsoport dalkarának sikeres közreműködése után a felsőgallai tatabányai helyicsoport üdvözletét Javorek Fál, a párszervezet üdvözletét Jelinek Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezet üdvözletét Varga József elvtársak tolmácsolták A gyűlés napirendjét Kohák Lajos országgyűlési képviselő és Fodor József elvtársak ismertették, akiknek lelkesítő előadása után a dalkar által előadott „Zászlóbontás“ című dal elhangzásával ért véget.* A nagybátonyi helyi csoport április 1-én tartotta rendes havi taggyűlését. A gyűlést Orosz elvtárs nyitotta meg és átadta a szót Ocskovszky elvtársnak, a Szövetség központi kiküldöttének, aki ismertette a napirendet. Ocskovszky elvtársnak figyelemmel hallgatott előadása után az elvtársak azzal az elhatározással távoztak el a gyűlés színhelyéről, hogy a legnagyobb energiával fognak hozzá a szervezés munkájához. # LiverfeSeifiafo eS&8S£r£©iás£ö „é|fe§i A legutóbbi számunkban helyszűke miatt nem adhattuk közre azt a módszert, amely módszer alkalmazásával próbálják gyöngíteni Tatabányán a szervezett munkások erejét. A felsőgallai helyi csoport március 18-án tartotta tízéves működésének jubiláns közgyűlését, amely alkalommal a gyűlés után a csoport, műkedvelőgárdájának, zenekarának és dalkarának közreműködésével, énekszámokkal, szavalatokkal egybekötött műkedvelőelőadást rendezett a tagok és hozzátartozóik szórakoztatására. A műkedvelőgárda tagjai között szerepeltek leventeköteles ifjak is, akik közül kettőt az előadás megkezdése előtt nyolc, csendőr kisért a laktanyába, ahonnan este 9 órakor lettek szabadon bocsátva. Az ünnepélyt ezzel nem sikerült megzavarni, mert voltak lelkes elvtársak, akik pótolták a hiányzó szereplőket. A műsor utolsó számának leadására a letartóztatottak visszaérkezve, még fölléptek, akiket az ünneplő közönség lelkes ovációba részesített. Dacára a letartóztatásukkal járó izgalmaknak, az előadás alkalmával olyan sikert arattak, hogy szereplésükkel a hallgatóság lelkes ovációját váltották ki. Az ügyet Peyer Károly és Kabók Lajos képviselő elvtársak a parlament elé vitték, akik mindketten interpellációt terjesztettek elő a letartóztatás ügyében.