Bányamunkás, 1952 (39. évfolyam, 1-14. szám)
1952-01-15 / 1. szám
Szakszervezetünk távirata az amerikai bányaszerencsétlenség alkalmából West Frankfortban, az Egyesült Államok egyik legnagyobb szénbányájában december 21-én este robbanás történt, melynekkövetkeztében 195 bányász életét vesztette. Meg kellett halniok, mert az amerikai bányakapitalisták mitsem törődnek a bányamunka biztonságával, egyedül csak a profitszerzés mohósága rányítja őket. A szörnyű szerencsétlenség alkalmából központi elnökségünk az alábbi táviratot küldte az amerikai bányász szakszervezet központjához: „A Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és minden magyar bányamunkás nevében együttérzésünket és mély részvétünket fejezzük ki a West Frankfurtban történt bányaszerencsétlenség áldozatai hozzátartozóinak. Ez a szerencsétlenség is nyilvánvalóvá tette, hogy az amerikai imperialisták a legelemibb feltételeket sem biztosítják a bányákban dolgozók egészsége, testi épsége megvédése és életbiztonsága érdekében. Azt a pénzt, amit bányabiztonsági és egészségvédelmi berendezésekre kellene fordítaniuk, fegyverek gyártására, repülőterek építésére költik. Nálunk, a mi szocializmust építő országunkban, kormányzatunk mindent elkövet a bányászok egészségének megvédéséért, életük biztonságosabbá tételéért. Nálunk valóság lett az a szocialista tanítás, hogy „legfőbb érték az ember.’" A mizserfai regényszálló lakói maguk toborozzák az új dolgozókat Mizserfán október 24-én nyílt meg a legényszállás 21 fővel. Jelenleg már 41-en laknak a legényszálláson. December 15-re elkészült az új legényszállás épülete is és ezzel ez a létszám felemelkedik 50—60-ra. A legényszállás lakóinak száma azért gyarapodik ilyen rohamosan, mert maguk az ottlakó dolgozók toborozzák az új dolgozókat. Ünnepnap előtt, mielőtt Hazamennek, megkérdezik az üzemfőnököt, hogy hozhatnak-e magukkal új dolgozókat a falujukból. Juhász Pál cserhátsurányi lakos egymaga öt új dolgozót hozott eddig a mizserfai bányába. A legényszállás lakói odahaza a községben elmondják, hogy milyen jól érzik magukat a szálláson és milyen sokat foglalkoznak velük az üzemben és szabad idejükben is. Van könyvtáruk, rádiójuk, sakkjuk, dominójuk. Hetenként egyszer kollektív mozilátogatásra viszik őket és diafilmes ismeretterjesztő előadásokat tartanak nekik. Ezenkívül biliárdozhatnak, pingpongozhatnak és a sportolás különféle ágaiban vehetnek részt. A legényszálláson tíztagú kultúrcsoportot alakítottak, amely a fenyő ünnepén már műsort adott a kultúrotthonban. A közeljövőben a községekben is be akarják mutatni, hogy a falubeliek lássák, mit tanultak a legényszálláson.-‘ Kaszás János területi kultúrfelelős. Toborzási verseny indult a bányák munkaerőszüikségletének további biztosítására Ötéves tervünk harmadik évének sikeres végrehajtása döntő jelentőségű népgazdaságunk szempontjából. A már meglévő hatalmas alkotások a Sztálin Vasmű, a November 7. Erőmű és a többi már működésben lévő, vagy még építés alatt álló gyárak, üzemek, erőművek működéséhez egyre több szén szükséges. Ahhoz, hogy bányáink eleget tudjanak tenni a megnövekedettkövetelményeknek, a bányák az új bányászok ezreit várják. A veszprém megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztálya megértette a bányásztoborzás jelentőségét és ezért versenyfelhívással fordult az ország valamennyi toborzási felelőséhez, hogy idő előtt biztosítsák bányáink munkaerőszükségletét. A Munkaerő Tartalékok Hivatala a maga részéről a legerőteljesebben támogatja a veszprém megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztályának versenykihívását. Vállalta, hogy a versenyt hetenként kiértékeli és a három legjobb eredményt elérő megyei toborzási felelőst pénzjutalomban részesíti. Első díj: 800, második díj: 500, harmadik díj: 300 forint. A felhíváshoz eddig 13 megyei tanács toborzási felelőse csatlakozott, akiik között máris lendületes verseny indult meg, hogy ötéves tervünk mielőbbi teljesítése, szocialista építésünk meggyorsítása érdekében minél több új dolgozót toborozzanak a bányászatba. Kurityánban előzetes oktatás nélkül küldik le a bányába az új dolgozókat Annak érdekében, hogy a bányászat felemelt tervét teljesíteni tudjuk, kiszélesítettük a Sztahanov-mozgalmat és az újítómozgalmat, ugyanakkor különböző új munkamódszereket vezettünk be: a ciklusos munkamódszert, a milliszekundos robbantást, a melegcsákányváltást stb. . Mindezek mellett a bányaüzemek dolgozóinak létszámát is fel kellett emelni. Ennek folytán sok olyan dolgozó került a bányába, aki még nem ismeri a bányamunka természetét és a bányában előfordulható balesetek okait, a baleseti veszélyforrásokat. Népi demokráciánk kormányzata. Lenin elvtárs tanítását követve, azt vallja, hogy nálunk legfőbb érték a dolgozó ember. Ennek az elvnek a megvalósítása érdekében a minisztertanács elrendelte, hogy minden, a bányaiparban újonnan elhelyezkedett dolgozót is napi előzetes oktatásban kell részesíteni, mielőtt a gyakorlati munkába beállítják. Ezt a rendeletet, sajnos, nem mindenütt hajtják végre, így például a kurityáni bányaüzemnél sem minden esetben Megállapítottuk, hogy Andonyák István és T. Varga András új dolgozók semmiféle oktatásban nem részesültek. Felvételük után mindjárt az eső napon faszállításhoz osztották be őket a frontfejtésnél. Munkába történt beosztásuk előtt Kasza László felvigyázó figyelmeztette Molcsányi Gábor főaknászt arra, hogy ezek a dolgozók még nem kapták meg a 6 napos előzetes oktatást. A főaknász a figyelmeztetés ellenére sem intézkedett, hogy az említett új dolgozóknál ezt a mulasztást pótolja Kurityánban a 18 órás balesetes hárítási oktatás sem úgy megy, ahogyan kelene. Az oktatást a felolvasóteremben tartják az új dolgozóknak. A terem szokás szerint többnyire olyan, mint egy átjáróház, keresztül-kasul járkálnak át rajta a dolgozók, ügyes-bajos dolgaikat intézve. Ezzel a tanfolyamot állandóan zavarják. Az egyik legnagyobb hiba az, hogy a tanfolyam vezetője maga sem sokat törődik az oktatás eredményességével. A hallgatók egymás között beszélgetnek, sőt tetszésük szerint bármikor otthagyják az előadást. Ő megelégszik azzal, hogy gépiesen ledarálja az előadás anyagát. A dolgozók egészségvédelme, testi épségének megvédése s ezen keresztül is a termelés folyamatosságának biztosítása megköveteli, hogy üzemeinkben, így a kurityáni üzemnél is, sokkal nagyobb gondot fordítsanak az oktatásra. Ezért fontos volna, hogy az üzemi bizottság fokozottabban ellenőrizze a tanfolyamokat és feltétlenül biztosítsa a 6 napos előzetes oktatásban való részvételt minden új dolgozó számára. BANTAM DNKAS 1952 január IS. 'JffinAvMVAkén&áffkr Mexikó bányászai az amerikai monopóliumok igájában Mexikó jelentős, bányaiparnal rendelkező agrárország. A művelhető földterületeknek körülbelül az egynegyede nagybirtokosok tulajdonában van. Több mint kétmillió szegényparasztnak egyáltalán nincs földje, nyomorúságos körülmények között kénytelen tengődni. De még azok is gyakran uzsorások hálójába kerülnek, akiknek van valami földjük. Évente többszázezer paraszt kénytelen elhagyni földjét, cselédnek szerződni, vagy az Egyesült Államokba vándorolni, hogy ott találjon munkát valami ültetvényen. Nem kevésbbé nehéz az ipari munkások helyzete, akiknek száma már a 7 milliót is eléri. A félgyarmati országok ipari viszonyaira jellemző kegyetlen kizsákmányolás a sorsuk. A bányaiparban a nagyrészt amerikai vállalkozók önkénye semmiféle korlátot nem ismer. 1950-ben az emberfeletti munka miatt kétségbeesésbe hajszolt bányászok sztrájkba léptek. Hónapokon át hősies harcot folytattak jogaik védelmében. A sztrájkolók feleségeik és gyermekeik kíséretében felkerekedtek és elindultak a főváros felé, hogy a köztársasági elnöktől követeléseik teljesítését kérjék. A bányászok útja tömegtüntetéssé vált. Mexikó utcáin 25.000 ember csatlakozott hozzájuk, munkások, diákok, értelmiségiek vegyesen. A város főterén gyűlést tartottak, melyen a bánya- és kohóipari munkások szakszervezetének főtitkára kijelentette, hogy a bányászok mindaddig nem hagyják el a fővárost, amíg béremelési követelésüket nem teljesítik. Az a bizottság azonban, melyet az elnök kinevezett, megtagadta a bányászok követelésének teljesítését. A felvonulás részvevői közül mindössze ezret fogadtak vissza eredeti munkahelyére a sztrájk lezajlása után, méghozzá az előbbinél is gyalázatosabb feltételek mellett. A többieknek a bizottság azt tanácsolta, hogy a mezőgazdaságban helyezkedjenek el. A felvonulás ennek ellenére igen nagy szerepet játszott a mexikói munkásosztály erőinek összefogásában. A munkásmozgalom növekedése komoly aggodalmat vált ki az amerikai monopol tőkések és ügynökeik körében. Az uralkodó körök a dolgozók megmozdulásait terrorral próbálják ellensúlyozni. Ezenkívül ügynökeiket beépítik a munkásszervezetekbe, hogy belülről bomlasszanak. A mexikói dolgozók sorában határozott egységtörekvés figyelhető meg. Komoly lépést tettek az erők tömörítése felé 1949-ben az Általános Mexikói Munkás-Paraszt Szövetség létrehozásával, amely több mint félmillió ipari és mezőgazdasági munkás egyesítésével a Szakszervezeti Világszövetség tevékeny tagja lett. A szakszervezet szilárdan megvetette lábát abban a harcban, amely a haladó és a reakciós erők között dúl az országban. Harci célja a béke, az ország függetlenítése az amerikai monopóliumok uralmától és barátságos viszony a Szovjetunióval. Állandóan javul a bányászok élete a Német Demokratikus Köztársaságban Az új esztendő alkalmából számos üdvözlő levelet és táviratot kaptunk külföldi testvér-szakszervezeteinktől. Ezek között különösen megörvendeztetett bennünket a Német Demokratikus Köztársaság Bányász Szakszervezetének Honisch elnök elvtárs által aláírt hosszú levele. A szabad német bányászok szívélyes üdvözletüket küldik a magyar bányászoknak és sok szerencsét kívánnak nekünk a békéért és a haladásért folytatott harcban. Külön érdekessége a levélnek, hogy részletesen ismertetia Német Demokratikus Köztársaság bányászainak helyzetét és azt a harcot, melyet anémet egység megteremtéséért és a tartós béke biztosítási érdekében folytatnak. Ahol megszűnt a kizsákmányolás Megtudtuk, hogy 1951 december 15-én befejezték ötéves népgazdasági tervük első évét és ezzel nagyban hozzájárultak a béke megvédéséért, Németország egységének helyreállításáért és az összes dolgozók jobb életéért vívott hősies küzdelmeik győzelméhez. A levél párhuzamot von a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat- Németország bányászainak életkörülményei között. A Német Demokratikus Köztársaságban a vájárok átlagkeresete 20.17—23.29 márka, ugyanakkor Nyugat-Németországban 9.80— 15.67 márka. A nagy különbözetek, írják német elvtársaink, abból adódnak, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a bányákat a nép tulajdonába vették és a bányászok nem akkordbérban, hanem teljesítménybérben dolgoznak. A kormány intézkedésére a bányászok bérezés tekintetében az összdolgozók élére szerültek. A Német Demokratikus Köztársaságban állandóan javul a dolgozók életszínvonala, mert a munka hozama különböző formában újra visszakerül a dolgozóikhoz és nem folyik a monopolistáik kizsákmányolóik zsebébe, mint Nyugat-Németországban és a kapitalista államokban. Beszámol a szabad Németország Bányász Szakszervezetének hozzánk intézett levele arról az egyre fokozódó mind nagyobb sikerekkel járó harcról is, melyet Nyugat-Németország bányászai folytatnak szabadságuk és jobb életük kivívásáért. Harc a békéért és az egységért Harcban a Schumann-terv kihatásai: a bányászok szociális helyzetének állandó rosszabbodása, a bércsökentéseik, a drágaság, a hátrányos, rossz mukafeltételek, a munkavédelmi előírások figyelmen kívül hagyása, az újrafelfegyverkezés, Nyugat-Németország fasizálódása é® az Adenauer kormány felfegyverkezési politikája miatt állandóan növekvő háborús veszély ellen, a nyugatnémet bányászok kezdeményező bizottságot alakítottak egy össznémet bányászkonferencia előkészítésére és levezetésére. A bizottság a múlt év december elején felhívást intézett az összes német bányászóikhoz, amelyben elítéli az Adenauer kormánynak a német nép háta mögött folytatott háborús politikáját és össznémet tanácskozásokat követel a békeszerződés megkötéséért ,és Németország egységéért. A nyugatnémet bányászok kezdeményezését a Német Demokratikus Köztársaság bányászai nagy lelkesedéssel fogadták. A felhívásra adott válaszban többek között megállapítják, hogy ez a javaslat abban a komoly helyzetben, amelyben jelenleg a német nemzet van, jelentős lépés az egység helyreállítására az égész Németország bányászai között. A nyugatnémet bányászok javaslatára küldött válasz kifejezést ad annak a meggyőződésnek, hogy a január 13-i össznémet bányászkonferencia Németország bányászainak hatalmas tüntetése lesz a munkásosztály akcióegységéért és fontos hozzájárulás a bányászoknak a békéért, az egységért és a demokráciáért folytatott nemzetközi harcához. Kommunista bányászok a munkaverseny élcsapatában A rabló hitlerista hordák 1941. őszén betörtek a moszkvakörnyéki bányák körzetébe. Mindössze 20 napig múlt módjukban ott garázdálkodni, de borzalmas rombolást és pusztítást vittek végbe. A német fasiszta rablók kiűzése után a bányászok kemény téli fagyok és hóviharok közepette hősies munkával helyreállították a 22-es bányát és már 1942 elején megkezdték a széntermelést. A termelés napról napra növekedett és a múlt évben a bánya tervezett teljesítőképességét két és félszeresével túlszárnyalták. Ugyan miben rejlik a bánya kollektívája által elért ragyogó sikerek titka? — A szovjet emberek hősies munkájában, a kommunisták élenjáró szerepében — mondja Sz. Komarov, a bánya párttitkára. A kommunisták a háború idején és a háború utáni időszakban egyaránt mindig ott voltak a legnehezebb és legfelelősségteljesebb helyeken, személyes példájukkal lelkesítették a bányászokat. A bánya tervezett teljesítőképességét 1947 végére érték el. Azonban sem a pártszervezetet, sem pedig a bányászkollektívát nem elégítette ki az elért eredmény. Célul tűzték ki, hogy kétszeresével túlszárnyalják a bánya tervezett teljesítőképességét. A kérdést megvitatták a pártvezetőségi ülésen és a taggyűlésen. A bánya igazgatósága lelkesen támogatta, a pártszervezet kezdeményezését. Felmerülhet az a kérdés, hogy miyen lehetőségekkel rendelkeztünk, mikor feladatul tűztük ki a tervezett teljesítőképesség kétszeres túlszárnyalását. Igen sokkal. A szovjet állam üzemünket, a többiekhez hasonlóan, hatalmas gépekkel látta el. A sikert mégsem a gépesítés döntötte el, bár az is igen nagy szerepet játszik a munka termelékenységének emelésében. A legfontosabb az emberek voltak, akik készek minden nehézség leküzdésére a győzelem kivívása érdekében. A szocialista munkaverseny élén a kommunisták álltak, így például Fomcsenko párttag kezdeményezte a réselőgépek versenyét és elsőnek résett alá egy hónapban 10—12 ezer tonna szenet. Mikor a szénrakodógép megérkezett a bányába, a kommunista Ivan Kurszin sajátította el először a kezelését. Pjotr Knjagnicki kommunista vésellőgépkezelő, belekapcsolódva a munkaversenybe, azt az eszmét vetette fel, hogy minden munkás vegye át gépét saját felelősségére és szocialista megőrzésre. A maga gépét a legnagyobb figyelemmel gondozta, minden alkalommal alaposan megvizsgálta, idejében és a lehető legjobban megjavította. Nagyon sokan követték példáját. A vágatok gyorsított előválásáért folyó versenyt Borisz Kucserov brigádjának komszomolista elővásárjai kezdeményezték. ,a kommunisták és a Komszomol-tagok mindig ott voltak, ahol nehéz volt a munka, ahol akaraterőre és tudásra volt szükség. Mindig megtalálhatók voltak azokon a helyeken, ahol a termelés sikere dől el. Igen nagy munkát végeztek a pártcsoportok. Azok irányították a termelés legfontosabb területein a munkaversenyt. Felvilágosító munkát folytattak a bányászok körében és segítettek megszervezni, hogy a képzettbányászok elvállalják az ifjúmunkások védnökségét. Annak a pártcsoportnak a kommunistái, ahol Tyiholov elvtárs a részlegfőnök, javasolták egy új dúcolási eljárás bevezetését a sejtéseknél. Ennek eredményeképpen a bánya havonta 50 köbméter fát takarított meg azon felül, hogy megnőtt a bányászok munkájának termelékenyége. Így lépnek fel a pártcsoportok valamennyi részlegnél az állam érdekeinek szószólóiként. A bánya kollektívája annak az egyetlen gondolatnak él, hogy minél több szenet adjon a hazának. Ha a bányászoknak valamilyen értékes javaslata alakul ki, ha munkájuk folyamán nehézségbe, akadályba ütköznek, segítségért és tanácsért mindig a kommunistákhoz fordulnak. A 22-es számú bánya kollektívája a múlt évben elérte kitűzött célját. A bányászok alkotóerejének azonban nincs határa. Mindig egy jelszó lebeg szemük előtt: állandóan előre!