Bányamunkás, 1957 (44. évfolyam, 1-5. szám)
1957-08-20 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK_ _________________________A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA_________________________ XXXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM________________________ÁRA 50 FILLÉR__________________________________1957. AUGUSZTUS 20 ÚTRAVALÓ Hosszú hallgatás után ismét útjára indítjuk a „Bánya- munkás”-t, szakszervezetünk nagy múltra visszatekintő s központi lapját. Tavaly, a XVI. kongresszuson, hangzott el , nyilvánosan is az a kívánság, hogy adjuk ismét bányászaink kezébe ezt az öt évvel ezelőtt megszűnt újságot, s amely 36 éven keresztül harcolt a bányászok érdekeiért, s segítette dolgozóink szervezkedését. A jogos kívánságnak, íme, eleget tettünk. Szeretettel köszöntjük hát valamennyi olvasónkat, különösen azokat, akik régen is rendszeresen járatták a lapot, s nemcsak olvasói, hanem önkéntes munká-j ; társai, szervezői és terjesztői voltak a „Bányamunkás”-nak. Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy volt olyan ' idő, amikor szinte ez az újság jelentette az egyszerű bányá- t ; szók számára a „belépőjegyet” a munkásmozgalomba. Akik '■ olvasták, hamarabb megértették, hogy a tőke ellen vívott,harchoz szervezkedni kell, s hamarosan tagjai lettek a szak- , szervezetnek is. Tudósítói, az egyszerű munkásemberek sok- ,í szór vállalták a munkanélküliség veszélyét is, csakhogy el is láthassák olyan híranyaggal a lapot, amely leleplezi a kapi- ttalizmus, s az egyes bányatulajdonosok bűneit. Sok segítséget jelentett a „Bányamunkás” szakszerve- zetünknek a felszabadulás után is. Hűséges krónikása volt s az emlékezetes széncsatáknak, s céltudatos nevelőmunkájá- já val elősegítette, hogy kiépüljön szakszervezetünk tömeg- bázisa. . . Most, hogy a lapot újra megjelentetjük, nem csak a régi hagyományok ápolása miatt tesszük. Az elmúlt évek-ben — éppen a „Bányamunkás” hallgatása miatt — hiányzott a rendszeres kapcsolat a szakszervezet vezetői és az 1. egyszerű tagok között. Pár helyen megjelenik ugyan helyi bányászújság, de olvasóik bizony nem nagyon értesülnek: arról, hogy mi történik más bányavidékeken. Elsikkadnak : a hasznos tapasztalatok, s az üzemek dolgozói — hacsak , az országos napilapok elvétve nem írnak róla — nem is ismerik egymás problémáit. Ezeket a hiányokat is pótolni akarjuk a „Bányamunkás” megjelenésével. Úgy tapasztaljuk, hogy igen sokan fordulnak tanácsért vagy segítségért szakszervezetünk helyi és felső vezetéséhez egyaránt. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy megnövekedett a szakszervezetek társadalmi szerepe, s ahol erre törvényes lehetőség van, ott hathatósan segíteni is tudunk. Érthető hát, hogy sokan figyelemmel kísérik munkánkat, hogy mit teszünk a bányászok érdekében. A párt és a kormány biztosította, hogy a szakszervezetek betölthessék hivatásukat a szocializmus építésében. Minden lehetőségünk megvan tehát arra, hogy segítsük az országépítő gondok megoldását, s hathatós védői legyünk a dolgozók érdekeinek. Egy ilyen nyilvános fórum, mint a „Bányamunkás”, az megkönnyíti ezt a munkát is. Az ellenforradalom vihara súlyos károkat okozott nem- : csak a népgazdaságnak, hanem szakszervezetünknek is. Mégis a bányászok voltak az elsők, akik rendet teremtettek a munka arcvonalán, s soraink szervezettsége is talán■ nálunk állt leghamarabb helyre. Tény, hogy elkerültük az infláció veszélyét, s tény, hogy az alapanyagok hiánya miatt nem kellett az utcára helyezni négyszázezer embert, nincs tömeges munkanélküliség. Ezt pedig elsősorban derék bányászainknak köszönhetjük A lapban is biztosítunk helyet arra, hogy minél többen megismerjék az igazi bányászhelytállás nagyszerű példáit az ellenforradalom viharában. Az ellenforradalom súlyos sebeket okozott, s ezek gyógyítására a legjobb orvosság a munka. Bátor helytállásra van szükség a politikai és a termelőmunkában , egyaránt: meg kell erősíteni a munkáshatalmat gazdaságilag és politikailag is. Több szén, több olaj, több érc kell az országnak, több öntudatos, a munkáshatalom érdekeiért: mindenkor kiálló tagra van szüksége szakszervezetünknek. Ebben a munkában is segítséget ad majd a „Bányamunkás”. .. E gondolatok jegyében köszöntöm központi lapunk első számában bányász elvtársainkat, valamennyi szervezett dobggónkat, s most, alkotmányunk ünnepén, a Bányásznap előestéjén kívánok valamennyiüknek jó munkát, jó egészséget és .. ... jó Szerencsét! Blaha Béla, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke .•¥*w~u~u~u~uvx~i_r.n.n.r nnnrr *i*fl^Aw**“**AAA***^*****A****^^**Mri*ftVini¥' Gyorsfala&ás A várpalotai S II-es aknában érdekes módszert elevenítettek fel a bányászok. Betonidomköves falazásnál, az elég állékony kőzetben az eddigi 3 méteres fogások helyett csak 110-est vesznek. Ezzel megtakarítják az árdol- Várpalotán gozáshoz szükséges külön fabiztosítás jelentős részét. Az eddigi havi 40 méter helyett a két és fél méter átmérőjű körszelvényű vágatban 52 méteres eredményt is elértek már ezzel a módszerrel. Kevesebb fát használnak Pusztavámon Pusztavámon, a csukatói üzemnél nagy gondot fordítanak a bányafa-takarékosságra. A frontfejtésekből kirabolt fát széldeszkának használják fel elég nagy mennyiségben, úgyhogy az egy vagon szénre eső széldeszka árát az eddigi 39 forintról 25-re tudták csökkenteni. Bányászőrség az Alkotmány ünnepére 178 méteres elővárás egy hónapban — de most talán több is lesz! Délután öt óra — de a kis irodában még mindig szaporán kattognak a számológépek. Azt tartja a fáma, hogy az ilyesmi jó jel. A tapasztalt bányászok kifinomult hallása kiszűri ezekből a zajokból a lényeget, mint ahogy a róka is megérzi egy kis szimatból, merre van a csirkeól. Mert ha a bérelszámoláson túlóráznak, akkor sok a munka. Ha pedig sok a munka, akkor nyilván sok pénzzel bajlódnak. És ki nem örül a sok pénznek? Nem okoskodtunk rosszul, mert a mizserfai vállalat Pálhagy II-es üzemében a két bérelszámoló kislány, Ida és Gabi éppen most dolgoznak a hűségjutalom kiszámításán. Igaz, hogy az idén csak háromnegyed évre számfejtünk, de így is szép pénzeket vesznek fel az emberek. Kaposvárt Ferenc is kis híja 7000 forintot kap — mondja Wiedereisz Ida. — Amióta megkezdődött újra a verseny, keresnek is a bányászok — toldja meg Borsos József körletvezető, becenevén »Apó«. — Szorospatak hívott ki bennünket, nem akarunk lemaradni. Augusztus 1-én kezdődött a bányásznapi verseny, most meg éppen alkotmánynapi őrségen vagyunk. Az emberek azt mondják: tartani fogjuk a 110 százalékos tervteljesítést, így végeztünk ugyanis az első augusztusi dekádban. Fehér Jánosék. 142, Kaposváriék .127,3, Kővári Józsefék 131,51 százalékos eredményt értek el. Hát ez mind szép és jó. De az ember mégis csak arra kíváncsi a leginkább, hogy dolgoznak lent a munkahelyeken, valóban versenyeznek-e az emberek? Elég rendes, jó karban tartott bánya a Pálhegy II-es. Nincs még nagy kiterjedése, a kötélszállítás csaknem a csapatokig ér, a lejtakna tulajdonképpen kutatóvágat is, bár 9,48 négyzetméteres szelvényben dolgoznak. Ezen az előváráson dolgozik Eczer János csapata. Most, a délutános harmadban Ripsz Lajos bácsi (harmincnégy éve bányász!) a csapatvezető. — Verseny? — kérdezi. — Hát persze, hogy van! De én azt mondom, hogy ha már csináljuk, akkor ésszel csinálják, ne bolondozzunk a számokkal. Nálunk a csapatom az a törvény, hogy — bár három munkahelyet viszünk egyszerre — egy előváráson két embernél több ne dolgozzon. A harmadik, bármilyen jó szándékú is, csak csellengő lenne. És én azt gondolom, az a lényeg, hogy a fejteljesítmény emelkedjék. Nem igaz? így a múlt hónapban 38,8 centiméter volt az egy főre eső műszakonkénti előrehaladás. Ki is hajtottunk a három, munkahelyünkön összesem 178 métert egy hónapban. Most sem akarunk rosszabb eredményt elérni! Tizenöt lyukat fúrtak, most behelyezik a paxitot. Időzített gyutacsot használnak, a betörés kúp alakú. Egyméteres fogásokkal haladnak előre. — Az új gyutacs nagyon jól bevált — mondja Lajos bácsi —, mi az elsők között voltunk, akik kértük, de -most már az egész bánya ezt használja. Hiába, öreg ember nem vén ember — szívesen foglalkozik új módszerekkel, új eljárásokkal. A verseny? Hát persze, hogy megy az is. Nem ígérnek mások látatlanba helyettük is hetet-havat, nem dobálódznak ők sem a nagy szavakkal — hanem okosan, megfontoltan, gazdaságosan dolgoznak. Hogy mit érnek el ezzel? — Arról majd az alkotmány ünnepe után érdeklődjenek — kacsint búcsúzóul Lajos bácsi. Hadd nézzem csak, hogy alakul a kereset? — kérdi Borsos József körletvezető a bérelszámoló lányoktól. Meg lehet elégedve: ahol jól megy a verseny, ott szépek a keresetek, de a hűségjutalmak is Látogatás a »TITOKZATOS« uránbányában — 115 méter feltárás egy hónap alatt — 10 000 forintos vájárkereset — — Molnár István régi versenytársat keresi — Nem megvetendő dolog, ha az embert meghívják az urániumbányába. . Nem megvetendő, már csak azért sem, mert reggel 6 órakor a műszak k evéssel kezdődik. Felolvasás után szépen letelepednek a csapatok a hosszú asztalokhoz és hozzálátnak a védőételek elfogyasztásához. Öklömnyi sült sertésborda, púpozott tányér rizs, káposztasaláta, őszibarack — hát ez bizony kellemes elfoglaltságot jelent. Nem is csodálhatja senki, hogy kevesen hoznak tarisznyában egy kis „hazait” magukkal — hacsak nem lakik valaki túlságosan messze, nem követelőzik a gyomorműszak végéig. Milyen is az uránbánya Mennyi titokzatosságról meséltek itt annak idején! Pedig Bakonya is éppen olyan bánya, mint a többi. A munka sem titokzatos, inkább csak sajátságos. A vájár nem látja az uránércet — lehet, hogy éppen követ fejt. Neki segít a „látó ember”, aki kezében hosszú fémrúddal, fülén fejhallgatóval, nyakában érzékeny műszerrel a vájár helyett is „lát”. Az is az uránbánya sajátosságai közé tartozik, hogy talán sehol sem ügyelnek anynyira a bányászok egészségére, mint éppen itt. Csak vízöblítéses fúróval lehet dolgozni, s csakis olyan munkahely lehet, ahol tökéletes a szellőztetés. Érthető ez, a rádióaktív érc birodalmában nem lehet tréfálni. Talán nem haragszik meg az olvasó, hogy bevezetőben egy kis vargabetűvel indultunk. Deha már uránbányában jártunk, illőnek tartottuk, hogy legalábbis néhány sorban beszámoljunk róla, milyen is. Nem mindennapi újság van ugyanis Bakonyán, Molnár István, a híres komlói feltáróvásár néhány hónapja ide jött dolgozni csaknem teljes régi csapatával együtt. Őlőmesteri beosztásba került, de a „fiúk” három alkalommal is túlszárnyalták a 100 méteres feltárást. „Beállították” az üzemi rekordot is, 103,5 méterrel. Egy óvatos fogadás Molnár azonban sehogy sem érezte jól magát. Tizenkét éves kora óta bányász, termelő munkát végzett, a lőmesterséget „csellengő munkának” tartotta. Amikor arról hallott, hogy a kis feltárási teljesítmények miatt (bár minden bányánkban ilyen „kicsi” lenne!) az egyik új uránmezőt csak tavasszal lehetne lefejteni, vállalkozott rá, hogy ő még ebben az évben utat vág hozzá. is Csak engedjenek vissza a csapatomhoz, lesz itt még több is 100 méternél! — mondta. Egy számot súgott Grósz Gyuri „bácsi”, a vállalat termelési osztályvezetőjének a fülébe, aki bizony alaposan meghökkent. — Nem lesz az sok, te Pista? — Ha nem hiszi, fogadjunk! Gyuri „bácsi” világéletében óvatos ember volt, egy kicsit elgondolkozott. Bizonyára eszébe jutottak Molnár komlói eredményei, mert csak ennyit mondott: — No, nem bánom, fogadjunk ... De csak egy pikkoló világosba! Nem akarom az alsóneműmet is elveszteni! Összenevettek, azután egymás tenyerébe csaptak. Hát így kezdődött a Molnár-brigád munkája ez év július 1-én. Most, július 31-én a reggeles marszak rakodással kezd. (Folytatás a 2. oldalon)