Bányamunkás, 1967 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Megtenni mindent a választások sikeréért. Az óév utolsó szb-ülésén a tatabányai MEÜ-ben Két nappal az év búcsúja előtt Lorenz Arnold, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt MEÜ üzemének szbtitkára, az utolsó, értékelő szb-ülésre hívta a héttagú vezetőséget. Tanulságos másfél óra volt, érdemes viszszatérni rá a nyilvánosság előtt is. A szakszervezeti bizottság munkájára a gazdasági körülmények változásai érzékenyen hatottak. Nemcsak csökkent a szervezett dolgozók száma — a trösztön belüli átcsoportosítással —, hanem két kitűnő kollektívát, többszörös szocialista brigádot »vesztettek« el. A 96 százalékos szervezettség átmenetileg négy százalékkal visszaesett és csak most számolhatott be Lorenz elvtárs arról, hogy sikerült nemcsak szinkronba kerülni, de két százalékkal növelni is az év eleji szervezettséget. A közgazdasági bizottság munkájáról elismeréssel szólt a titkáribeszámoló. A megmaradt 11 brigádot hatékonyan segítette. Érdemük, hogy a MET négy női brigádja most másodízben érdemli ki a szocialista címet. A februári bérrendezéskor nyolcvanan kaptak alapórabér emelést. A TT-munka is jónak mondható — említette atitkári értékelés. Az üzemi jóléti alapból 26 ezer forintot, szakszervezeti segélyként 2400 forintot fizettek ki. Karácsonyra a sokgyermekes dolgozók segítségére 300—300 forintot juttattak. titkár személyére a pártalapszervezeti választásokhoz hasonlóan, névszerinti szavazást kell leadni. Újszerű lesz — ismertette a továbbiakban Lorenz elvtárs —, hogy nem hoznak határozatot, hanem a később sorra kerülő szakmai, majd a SZOT kongresszusi határozat lesz az irányadó. A reszortfelelősök a két évi munka mérlegét február elseje előtt juttatják el a titkárhoz, aki ennek alapján készíti el a vezetőség kétéves működéséről szóló értékelést. Az új év első értekezletén vitatják meg a vezetőség beszámolóját. A vita tanulságai Akadt néhány okos megjegyzés, érvelés a választási munka folyamatáról. Arról, hogy bár sokat beszélnek a szocialista brigádokról, néhánynak alaposan meg kell javítania a munkáját, ha a legközelebbi évben versenyben akar maradni a cím megtartásáért. Hogy néhány albizottsági tag saját hibáján kívül nem tudott képességeinek megfelelően dolgozna, mert a szétszórtság egyszerűen megbénította a cselekvést. Egyébként is vissza-visszatérő téma volt a sok szerte levő munkahely. Nemcsak a szakszervezeti, de a kultúr- és sportmunka is kárát vallja. A MEU évek óta első a városi bajnokságban, övék a Kilián kupa, győztesek a csapatok sportszerűsági versenyében, a tömegsport azonban nem rendelkezik lelkes sportbarátokkal. Szólottak a műszaki patronálókról Az új vezetőség hatékonyabban szervezze meg a segítségadást a brigádok részére, éppen az ő intenzívebb bevonásukkal. A laboratórium női brigádjai különösen megérdemlik ezt, hiszen újabb vállalásukban önként ígérték, hogy segítik a most alakuló női szocialista címért versenyző közösségeket. A trösztbizottság nevében Lorenz elvtárs köszönetet mondott a vezetőség kétéves munkájáért és az új évben hasonló sikereket kívánt valamennyiüknek. (gregor) Az évi munkáról Értékelő szb-ülés évente egyszer van, illő tehát valamennyi reszortmunkáról néhány szót ejteni, így kerültsor a mukavédelmi, a kultúrés sporttevékenység értékelésére is. Akadt elmarasztalni való, hiányoznak például a munkavédelmi őrnaplók. Érdekes gondolatot vetett fel Lorenz elvtárs. A kongresszus határozata alapján, bár erről még a tröszttől nem kaptak sípásítást, gondolkoztak azon, hogyam lehetne könnyíteni a MEÜ-nél dolgozó asszonyok helyzetén. A három műszakban dolgozó nőknél az éjszakai műszakot kívánják megszüntetni és átcsoportosítással pótolná a kiesett munkaidőt. Részletes intézkedési terv készül . Az elemző beszámoló után is. titkár elvtárs a trösztbizottságtól kapott választási intézkedési tervet ismertette, a helyi körülmények és választási időpont javaslatokkal kiegészítve. Az első stáció a tagkönyv ellenőrzés, majd ennek alapján elkészítik a választási jegyzéket, amit január 4-i határidőben szabott meg az szb-titkár. A felelős Kiss János. És sorban, valamennyi időpont mellett az érte felelős rab-tag neve. Január 9-ig valamennyi bizalmival ismertetik a bizalmi választás technikai kérdéseit, majd 10—16-a között kerül sorra a bizalmiválasztás. Összesen 26 bizalmi lesz a következő esztendőkbe újjáválasztva, és itt történik meg a 15 küldött kiválasztása is a február 9-én sorra kerülő alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlésre, akik 160 szervezett dolgozót képviselnek, míg további 160, meghívott tagként lesz a Népházban sorra kerülő taggyűlésen. Élénk vitát keltett, hogy essen a napon a televízió tartja közvetítését itt a Zenélő órák műsora keretében, s ez teremgondokat jelent Remélik, sikerül Egyezségre jutni. Elmondta az szb-titkár, melyik csoport hány küldöttet választ, majd a választás szervezeti formáit ismertette Lorenz elvtárs. A hét tagú vezetőség mellett 3 tagú számvizsgáló bizottság, 5 tagú társadalombiztosítási tanács, 15 tagú társadalmi bíróság és 3 fő munkásellátási csoport lesz megválasztva Az SZMT mellett működő társadalmi aktívák közül a kereskedelmi ellenőrzésben ketten vesznek részt. A hét tagú jelölő bizottságot taggyűlésen választotta meg a tagság. Egyébként az elnök és Az emberek ügyeit intézzük Kossuth-bánya szakszervezeti bizottságán Vannak olyan bonyolult dolgok az életben, amelyeket csak egyszerűen lehet kifejezni. Egy mondat néha többet mond, mint három gépelt oldal. Itt van például ez a téma: mivel foglalkozik Kossuth-bánya szakszervezeti bizottsága? Cseppben a tenger — Az emberek ügyeit intézzük, a dolgozók érdekeit szolgáljuk születésüktől a halálukig. Ez lenne az a bizonyos egy mondat. Kérdő Lajos, a Mecsek-vidék legnagyobb üzemi bizottságának bér- és termelési felelőse jellemezte így, tömören a tevékenységüket. De hozzátette, ha többet — pontosabban: ha részletesebben akarok írni erről, sok délelőtt kell hozzá. Kinek-kinek érdeme szerint Egyet eltöltöttem Bán Tibor megbízott szb-titkár, Kérdő Lajos és Adószegi Károly, s még néhány szakszervezeti funkcionárius társaságában. Sok mindenről szó esett, mégsem állíthatom, hogy annak az egyetlen mondatnak a tartalmát teljesen kimerítettük. — Kezdjük talán a pillanatnyi, év végi aktualitásokkal — javasolta Bán Tibor. És elmondta, hogy éppen a napokban jelentett komoly munkát a szakszervezeti vezetőknek és bizalmiaknak — a gazdasági vezetőkkel és a pártaktívákkal együtt — 230 ezer forintnyi béralap-megtakarítás szétosztása. — A szakszervezeti bizottságnak egyetlen kikötése volt. Az, hogy kerüljük el az egyenlősdit, s ki-ki érdemei szerint részesüljön a jutalomból. Úgy érzem, hogy a bizalmiak kellően éltek jogukkal és jól képviselték ezt az elvet. Néhány kivételtől eltekintve igazságos döntéshez adták a szavukat. Bán elvtáns folytatná, részletezné a dolgot, de nyílik az ajtó. Hatvan év körüli, vékonycsontú, nagybajuszú ember lép be. A »szokásos« év végi segély iránt érdeklődik Kérdő Lajos azonnal utána néz. — Sajnos, Matyó bácsi — mondja —, a decemberi keretből már nem futotta. De január közepe táján már folyósítani tudjuk a segélyt. Matyó Sándor köszöni a felvilágosítást és távozik. A mi beszélgetésünk pedig a segélyezésre terelődik. — így év végén a jóléti keret fennmaradó részét szétosztjuk a nagycsaládosok között — magyarázza Bán elvtárs. — Matyó Sándornak is, ha jól emlékszem, kilenc gyereke van, s ő tudja, hogy nem feledkezünk meg róla. — A legtöbb a szociális segély, ez általában a teljes összeg felét teszi ki. Utána a szülési és házassági segély következik. Ilyenkor év végén természetesen a legjobb szakszervezeti aktívákat is megjutalmazzák. Jutalom a legjobbaknak . A körletbizottságok a napokban tartják meg a háziünnepségeiket«. Üzemi szinten pedig éppen ma délutánra hívtuk össze a bizottsági ülést. Ennek egyetlen napirendi pontja lesz, hogy megköszönjük az egész évi munkát és szerény keretek között ugyan, de megjutalmazzuk a legjobbakat. — Tudna néhány nevet is említeni Bán elvtáns? — Hogyne! Itt van például Kovács P. István, a TT elnöke. Rendkívüli lelkesedéssel és hozzáértéssel végzi a munkáját (itt rövid kitérő következik a segélyelosztásokról, beteglátogatásokról, nyugdíj-előkészítésekről). Aztán Szabó Péterné, a nőbizottság vezetője, mindig számítani lehet rá. Bár kevés nődolgozónk van, lelkesedésük vetekszik a férfiakéval. Ugyancsak dicséretesen dolgozik Becz Imre oktatási felelős; neki a dolgozók általános iskolája a szívügye. Ben Tibor valószínű csak azért nem említette Adószegi Károly kultúrbizottsági felelős nevét, mert jelen volt a beszélgetésen. Amikor az M8 munkájára terelődött a szó, alig győztem jegyzetelni. Új hagyományok . Sok olyan szocialista brigádértekezletet szerveztünk az idén, amelyek egyben társadalmi ünnepségek, illetve kulturális események is voltak. A legifjabbak névadó ünnepségét és a legidősebbek búcsúztatását már hagyományosan ilyen formában bonyolítjuk le. De szerveztünk színészmunkás találkozókat, szellemi vetélkedőket m unkásokat is. Rendszeresek a klubdélutánok. Szombatonként a fiatalok, vasárnap pedig az idősebbek foglalják el az üzemi kultúrtermet. Három öntevékeny zenekar működik az Ózb védnöksége alatt: egy gitár-együttes a legfiatalabbaknak, egy hagyományos tánczenekar a középkorúaknak és nemrég szerveztek egy népi zenekart az idősebbek szórakoztatására. Az oktatás külön téma Adószegi Károly munkájában. Nagy látogatottságnak örvend a munkásakadémia; az üzemben működik a két műszakban a dolgozók általános iskolája; folyik a bizalmiak és a társadalmi ellenőrök oktatása. Bérletesek — Higgye el, sokszor a szakszervezet és a párt irodahelyiségeit is tantermekké alakítjuk — bizonyságképpen mutatja is a szekrényen álló földgömböt és különféle tanszereket. A dolgozók növekvő műveltségének ezernyi jele van. Az idén például 13 ezer forint értékű színházi bérlet talált gazdára Kossuth-bányán. De érződik ez a termelésben is, különösen a szocialista brigádmozgalomban. Még sokat lehetne írni Kossuth-bánya szakszervezeti bizottsága munkájáról. Sorra vehetnénk a beteglátogatásokat, a különböző társadalmi ünnepségek szervezését, a nyugdíjas-búcsúztatókat és -találkozókat, a termelést segítő tevékenység számtalan módját, aztán a legaktuálisabbat: a választási előkészületeket. Ehelyett szorítkozzunk ismét a tömör, egymondatos megállapításra: a szakszervezet jól dolgozik, sokrétű feladatát valóban a dolgozók érdekeinek megfelelően látja el, s ez biztató a jövőre nézve is! Berkics János Idő kell hozzá „Üzemben'' a balinkai jelölő bizottságok Amíg lekerül a csizma, nadrág, s mindaz, ami a bányászok hagyományos öltözéke, beszélgetünk. Most már nyugodtan mondhatjuk, hogy kényelmes körülmények között, hiszen az elmúlt és közeli választások között elkészült itt az új fürdő- és öltözőépület, s egy esztendeje már a Balinkai Szénbányák dolgozói is zsúfoltságmetes, tiszta helyiségben moshatják le magukról a murka porát és sarát. Ki-ki milyen munkahelyen dolgozik. A téma most a szakszervezeti bizottságok vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlését előkészítő munka, a jelölőbizottságok munkája. — Idő kell ahhoz, hogy az ember nyugodtan kimondja valakire, hogy ez a legmegfelelőbb ember — mondja az egyik vájár. — Ezért is becsületes az hogy már most beszélnek az emberekkel. Még akkor is, ha az illető főaknász. Mert nálunk, a mi aknabizottságunknál Brunner János főaknászra meg két társára esett a választás a jelölő bizottságot illetően. — Hall is az ember, meg olvas is eleget — veszi át a szót társa —, s ha tényleg úgy akar dolgozni a szakszervezet a jövőben, ahogyan azt leírták, hát higgadtfejű emberek kellenek a vezetésbe. Én mondtam is, hogy kire gondolok megint. Azt mondták, hogy jó, ha neveket is mondunk ... December 22-én választották meg a jelölő bizottságokat. Két aknabizottság, a külszíni bizottság, a műhelybizottság és az osztálybizottság tagsága jelölt három-három tagot, Brunner Jánossal, Tanka Bélával, Markó Józseffel és Cseh Győzővel az élükön. Hogy legyen idejük beszélgetni, s megvitatni a jelöltek személyét. — Én megmondtam, hogy a szakszervezeti vezetőségbe milyen emberek kellenek — mondja egy asszony az irodaépületben. — Mert igaz, hogy nálunk jó a gazdasági vezetők és a szakszervezeti vezetők közötti összhang, de biztosítani kell magunkat a jövőre vonatkozóan is. Ezért én felsoroltam, kiket gondolok, de szavazni is rájuk fogok... ■— Nemet is kell tudni mondani a szakszervezeti vezetőknek — mondják a műhelyben. — Végtére is még mindig vannak emberek, akik csak saját érdekeikre értelmezik az érdekvédelmet. Ezért szóvá is tettem Markó elvtársnak. Nem a jelölőbizottsági tagokkal beszéltem. Nem interjút akartam készíteni »csupán« azt megtudni, hogy dolgoznak-e, s hogyan végzik feladataikat. S az ötletet, hogy ne őket, hanem a szakszervezeti tagokat szólaltassam meg — kaptam. Az életből, a fürdőből. Az első, unaloműzőnek szánt szóváltásból. S jó hallani, jó tudni, hogy beszélnek már az emberek arról, hogy ki, mikor és mit mondott Brunner elvtársnak, Tanka Bélának, Markó Józsefnek és a többieknek. Azokra, akik vállalták, a szakszervezeti tagság megbízásából vállalták ezt a nem éppen könnyű és lehet, hogy egy kicsit népszerűtlen munkát is. Január 13-án az osztálybizottság választ vezetőséget és bizalmiakat, valamint küldötteket a szakszervezeti tanácsot választó fórumra. Huszadikán a Barinka-aknabizottság tagsága szavaz 7 vezetőségi tagra, nyolcvan bizalmira. Négy nappal később a műhely, egy nappal ezután a külszín és 27-én a Kisgyón aknabizottsága kerül megválasztásra, öt szakszervezeti bizottságba 27 vezetőségi tagot, 163 bizalmit választanak, s február 14-én választják meg a szakszervezeti tanácsot. A figyelem középpontjába a választási előkészület, a megválasztandó személyek állnak. S az a nem kis jelentőségű munka, amelyet a műhelybizottságoknak, aknabizottságoknak, osztálybizottságoknak kell majd végezniük a jövőben azért, hogy valamennyi balinkai szakszervezeti tag elmondhassa később: rászolgáltak a bizalomra. K. A. Még felsorolni is nehéz lenne, mi mindennel tölti el napját egy szakszervezeti bizottság titkára. Különösen az első félévtől kezdve lett színesebb, sokrétűbb, szerteágazóbbi munkája, olyan, akárcsak az élet. Böröczi Károly, a Somsályi Bányaüzem szltittkára így nyilatkozik erről: — Ma sokkal nehezebb a munka, mint korábban bármikor. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert most olyan periódusba értünk, amikor átmenetileg sok a gond, a probléma a bányában. Az elbocsátásokat vagy elhelyezéseket se lehet csak úgy sematikusan és bürokratikusan elintézni, mindent meg kell tenni az emberekért. Egyszóval, az élethez igazodva kell dolgoznunk. — Úgy gondolom, hogy az szb-titkár munkája soha nem ér véget, állandó körforgást jelent. — Tökéletesen így van. És egyik nap nem olyan, mint a másik, bármily furcsán hangzik is, de így igaz. Mindig új feladatokat kell elvégezni, s ezek a feladatok láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz... Szóval, nem járok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy ma nem könnyű szakszervezeti munkát végezni. Az emberek sokat várnak tőlünk... Böröczi Károly komoly, megfontolt, az életet jól ismerő szakszervezeti vezető. Ezért tud hatékony munkát végezni, s alaposan, lelkiismeretesen foglalkozni az emberekkel. Reggel hat, negyed hétkor már bent van az üzemben, s már ott várják a bányászok. S ő türelmesen hallgatja végig az embereket. S ha nem tud segíteni, őszintén megmondja. Nem ritkán este hétig is dolgozik, s fáradtan tér haza családja körébe. Mégis, szereti ezt a beosztást, mert mint mondja, nincs szebb dolog, mint törődni, foglalkozni az emberekkel. Igaz, idegőrlő munka ez, de az emberek hálásak érte és szeretetet, bizalmat kölcsönöznek a segítségért. Megjegyzem beszélgetés közben, hogy azért nem jó dolog a késő esti munka... — Ellenkezőleg —, tiltakozik — éppen ilyenkor lehet jól dolgozni. Mert elmélyült, komoly munkát csakis csendben, nyugodt körülmények között lehet végezni. — Mégis, mivel foglalkozik egy nap? — Rengeteg egyéni problémát kell megoldani. S ez sok időt vesz el az embertől. Aztán a munkásellátás, munkásvédelem, családi ügyek, egészségügyi kérdések, segélyezési ügyek s még hosszan sorolhatnám. Sőt, még szerelmi bonyodalmak miatt is felkeresik egyesek a szakszervezetet ... S kell-e mondani, hogy nem könnyű a döntés? — Mi veszi el ideje nagy részét? — Az emberekkel való foglalkozás. Naponta 25—30 bányász keres fel, s mind azt szeretné, hogy személyesen én intézzem a kérését. Holott vannak dolgok, amelyeket az üzemvezető vagy a főmérnök is elintézhetne. Mert nem minden ügy tartozik a szakszervezet hatáskörébe. Ezt sokan nem akarják megérteni... ■— Mit mondjak? — folytatta Böröczi Károly — egy ilyen nagy létszámú üzemben, mint a somsályi, ahol 1360 szervezett dolgozó ügyeit kell intézni, nagyon nehéz a munka. Annak örülök viszont, hogy jó munkatársaim vannak, akik sokat segítenek. Jól dolgoznak a bizalmiak, s jó a kapcsolatunk a gazdasági vezetőkkel is... — Gondolom, olykor van vita a szakszervezet és a gazdasásági vezető, az üzemvezető között. — Igen, van, s ez nem is baj. Kell vitatkozni. De végül is mindig közös nevezőre hozzuk a dolgokat. Segít ebben a pártvezetőség is. Az üzemvezető kemény, határozott ember, okosan védi a maga igazát, de végül is sikerül meggyőzni, amikor az emberek érdekeiről van szó. Talán úgy fogalmaznám meg ezt a kapcsolatot, hogy jó összhangra épül, de az emberek ügyes-bajos dolgaiban még finnomítani kell ezt a kapcsolatot... — Egy példa? — Megtörténik, hogy a szakszervezet tudta nélkül helyeznek át embereket egyik munkahelyről a másikra. Ilyenkor aztán parázs vitatkozások következnek, míg végül is megnyugtatóan rendeződik minden... — Az új gazdasági mechanizmus nyilvánosságra való hozatala óta mennyiben változott meg a szakszervezet munkája? — A munka lényege megmaradt, de mint mondottam, bonyolultabb lett. A szakszervezet ma egyre inkább érdekvédelmi szervvé alakul. S elmondhatom, azt is: egyre nő a szakszervezet tekintélye, bíznak benne az emberek. S ez igen jó és lelkesítő érzést kölcsönöz__Nekem csupán az a problémám, hogyan tudnék többet foglalkozni a szakszervezeti bizalmiakkal. Mert erre sajnos már kevés idő jut. Beismerem, nem sikerült bemutatni, mi mindennel foglalkozik egy szb-titkár. De talán nem is lehet. Mert olyan munkát végez, amelyet nem lehet mérni számokkal, statisztikákkal. Munkájának nagyságát, értékét és hatékonyságát az emberi lelkekben, s a tudatban, az érzelmekben lehetne megtalálni... —szegedi— A titkár egy napja