Bányamunkás, 1967 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Megtenni mindent a választások sikeréért. Az óév utolsó szb-ülésén a tatabányai MEÜ-ben Két nappal az év búcsúja előtt Lorenz Arnold, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt MEÜ üzemének szb­­titkára, az utolsó, értékelő szb-ülésre hívta a héttagú vezetőséget. Tanulságos másfél óra volt, érdemes visz­­szatérni rá a nyilvánosság előtt is. A szakszervezeti bizottság munkájára a gazdasági körül­mények változásai érzékenyen hatottak. Nemcsak csökkent a szervezett dolgozók száma — a trösztön belüli átcsoporto­sítással —, hanem két kitűnő kollektívát, többszörös szoci­alista brigádot »vesztettek« el. A 96 százalékos szervezett­ség átmenetileg négy száza­lékkal visszaesett és csak most számolhatott be Lorenz elv­társ arról, hogy sikerült nem­csak szinkronba kerülni, de két százalékkal növelni is az év eleji szervezettséget. A köz­­gazdasági bizottság munkájá­ról elismeréssel szólt a titkári­­beszámoló. A megmaradt 11 brigádot hatékonyan segítette. Érdemük, hogy a MET négy női brigádja most másodízben érdemli ki a szocialista címet. A februári bérrendezéskor nyolcvanan kaptak alapórabér emelést. A TT-munka is jó­nak mondható — említette a­­titkári értékelés. Az üzemi jóléti alapból 26 ezer forintot, szakszervezeti segélyként 2400 forintot fiz­ettek ki. Kará­csonyra a sokgyermekes dol­gozók segítségére 300—300 fo­rintot juttattak. titkár személyére a pártalap­­szervezeti választásokhoz ha­sonlóan, névszerinti szavazást kell leadni. Újszerű lesz — ismertette a továbbiakban Lorenz elvtárs —, hogy nem hoznak határo­zatot, hanem a később sorra kerülő szakmai, majd a SZOT kongresszusi határozat lesz az irányadó. A reszortfelelősök a két évi munka mérlegét feb­ruár elseje előtt juttatják el a titkárhoz, aki ennek alapján készíti el a vezetőség két­éves működéséről szóló ér­tékelést. Az új év első érte­kezletén vitatják meg a veze­tőség beszámolóját. A vita tanulságai Akadt néhány okos meg­jegyzés, érvelés a választási munka folyamatáról. Arról, hogy bár sokat beszélnek a szocialista brigádokról, né­hánynak alaposan meg kell javítania a munkáját, ha a legközelebbi évben versen­y­ben akar maradni a cím meg­tartásáért. Hogy néhány albi­­zottsági tag saját hibáján kí­vül nem tudott képességeinek megfelelően dolgozna, mert a szétszórtság egyszerűen meg­bénította a cselekvést. Egyéb­ként is vissza-visszatérő téma volt a sok szerte levő munka­hely. Nemcsak a szakszerve­zeti, de a kultúr- és sport­munka is kárát vallja. A MEU évek óta első a városi bajnok­ságban, övék a Kilián kupa, győztesek a csapatok sport­szerűsági versenyében, a tö­megsport azonban nem ren­delkezik lelkes sportbarátok­kal. Szólottak a műszaki pat­­ronálókról Az új vezetőség hatékonyabban szervezze meg a segítségadást a brigádok ré­szére, éppen az ő intenzívebb bevonásukkal. A laboratórium női brigádjai különösen meg­érdemlik ezt, hiszen újabb vállalásukban önként ígérték, hogy segítik a most alakuló női szocialista címért verseny­ző közösségeket. A trösztbizottság nevében Lorenz elvtárs köszönetet mondott a vezetőség kétéves munkájáért és az új évben ha­sonló sikereket kívánt vala­mennyiüknek. (gregor) Az évi munkáról Értékelő szb-ülés évente egyszer van, illő tehát vala­mennyi reszortmunkáról né­hány szót ejteni, így került­­sor a mukavédelmi, a kultúr­és sporttevékenység értékelé­s­ére is. Akadt elmarasztalni való, hiányoznak például a munkavédelmi őrnaplók. Ér­dekes gondolatot vetett fel Lo­renz elvtárs. A kongresszus határozata alapján, bár erről még a tröszttől nem kaptak sí­pásítást, gondolkoztak azon, h­ogyam lehetne könnyíteni a MEÜ-nél dolgozó asszonyok helyzetén. A három műszak­ban dolgozó nőknél az éjsza­kai műszakot kívánják meg­szüntetni és átcsoportosítás­sal pótolná a kiesett munka­időt. Részletes intézkedési terv készül . Az elemző beszámoló után is. titkár elvtárs a trösztbizott­­­ságtól kapott választási intéz­kedési tervet ismertette, a he­lyi körülmények és választási időpont javaslatokkal kiegé­szítve. Az első stáció a tag­­könyv ellenőrzés, majd ennek alapján elkészítik a választá­si jegyzéket, amit január 4-i határidőben szabott meg az szb-titkár. A felelős Kiss Já­nos. És sorban, valamennyi időpont mellett az érte felelős rab-tag neve. Január 9-ig va­lamennyi bizalmival ismerte­tik a bizalmi választás tech­nikai kérdéseit, majd 10—16-a között kerül sorra a bizalmi­választás. Összesen 26 bizalmi lesz a következő esztendők­b­e újjáválasztva, és itt törté­nik meg a 15 küldött kivá­lasztása is a február 9-én sor­ra kerülő alapszervezeti veze­tőségválasztó taggyűlésre, akik 160 szervezett dolgozót képvi­selnek, míg további 160, meg­hívott tagként lesz a Nép­házban sorra kerülő taggyűlé­sen. Élénk vitát keltett, hogy essen a napon a televízió tart­ja közvetítését itt a Zenélő órák műsora keretében, s ez teremgondok­at jelent Remé­lik, sikerül Egyezségre jutni. Elmondta az szb-titkár, me­lyik csoport hány küldöttet választ, majd a választás szer­vezeti formáit ismertette Lo­renz elvtárs. A hét tagú veze­tőség mellett 3 tagú számvizs­gáló bizottság, 5 tagú társada­lombiztosítási tanács, 15 tagú társadalmi bíróság és 3 fő munkásellátási csoport lesz megválasztva Az SZMT mel­lett működő társadalmi aktí­vák közül a kereskedelmi el­lenőrzésben ketten vesznek részt. A hét tagú jelölő bizottságot taggyűlésen választotta meg a tagság. Egyébként az elnök és Az emberek ügyeit intézzük Kossuth-bánya szakszervezeti bizottságán Vannak olyan bonyolult dol­gok az életben, amelyeket csak egyszerűen lehet kifejezni. Egy mondat néha többet mond, mint három gépelt ol­dal. Itt van például ez a té­ma: mivel foglalkozik Kos­­suth-bánya szakszervezeti bi­zottsága? Cseppben a tenger — Az emberek ügyeit intéz­zük, a dolgozók érdekeit szol­gáljuk születésüktől a halá­lukig. Ez lenne az a bizonyos egy mondat. Kérdő Lajos, a Me­­csek-vidék legnagyobb üzemi bizottságának bér- és termelé­si felelőse jellemezte így, tö­mören a tevékenységüket. De hozzátette, ha többet — pon­tosabban: ha részletesebben akarok írni erről, sok délelőtt kell hozzá. Kinek-kinek érdeme szerint Egyet el­töltöttem Bán Tibor megbízott szb-titkár, Kérdő Lajos és Adószegi Károly, s még néhány szakszervezeti funkcionárius társaságában. Sok mindenről szó esett, még­sem állíthatom, hogy annak az egyetlen mondatnak a tartal­mát teljesen kimerítettük. — Kezdjük talán a pillanat­nyi, év végi aktualitásokkal — javasolta Bán Tibor. És el­mondta, hogy éppen a napok­ban jelentett komoly munkát a szakszervezeti vezetőknek és bizalmiaknak — a gazdasági vezetőkkel és a pártaktívák­­kal együtt — 230 ezer forint­nyi béralap-megtakarítás szét­osztása. — A szakszervezeti bizottságnak egyetlen kikötése volt. Az, hogy kerüljük el az egyenlősdit, s ki-ki érdemei szerint részesüljön a jutalom­ból. Úgy érzem, hogy a bi­zalmiak kellően éltek joguk­kal és jól képviselték ezt az elvet. Néhány kivételtől elte­kintve igazságos döntéshez ad­ták a szavukat. Bán elvtáns folytatná, rész­letezné a dolgot, de nyílik az ajtó. Hatvan év körüli, vé­­konycsontú, nagybaj­uszú em­ber lép be. A »szokásos« év végi segély iránt érdeklődik Kérdő Lajos azonnal utána néz. — Sajnos, Matyó bácsi — mondja —, a decemberi ke­retből már nem futotta. De ja­nuár közepe táján már folyó­sítani tudjuk a segélyt. Matyó Sándor köszöni a fel­világosítást és távozik. A mi beszélgetésünk pedig a segé­lyezésre terelődik. — így év végén a jóléti ke­ret fennmaradó részét szét­osztjuk a nagycsaládosok kö­zött — magyarázza Bán elv­társ. — Matyó Sándornak is, ha jól emlékszem, kilenc gye­reke van, s ő tudja, hogy nem feledkezünk meg róla. — A legtöbb a szociális segély, ez általában a teljes összeg felét teszi ki. Utána a szülési és házassági segély kö­vetkezik. Ilyenkor év végén természe­tesen a legjobb szakszervezeti aktívákat is megjutalmazzák. Jutalom a legjobbaknak . A körletbizottságok a na­pokban tartják meg a háziün­nepségeiket«. Üzemi szinten pedig éppen ma délutánra hívtuk össze a bizottsági ülést. Ennek egyetlen napirendi pont­ja lesz, hogy megköszönjük az egész évi munkát és szerény keretek között ugyan, de meg­jutalmazzuk a legjobbakat. — Tudna néhány nevet is említeni Bán elvtáns? — Hogyne! Itt van például Kovács P. István, a TT elnö­ke. Rendkívüli lelkesedéssel és hozzáértéssel végzi a munká­ját (itt rövid kitérő követke­zik a segélyelosztásokról, be­teglátogatásokról, nyugdíj-elő­készítésekről). Aztán Szabó Pé­terné, a nőbizottság vezetője, mindig számítani lehet rá. Bár kevés nődolgozónk van, lel­kesedésük vetekszik a férfi­akéval. Ugyancsak dicsérete­sen dolgozik Becz Imre okta­tási felelős; neki a dolgozók általános iskolája a szívügye. Ben Tibor valószínű csak azért nem említette Adószegi Károly kultúrbizottsági fele­lős nevét, mert jelen volt a beszélgetésen. Amikor az M8 munkájára terelődött a szó, alig győztem jegyzetelni. Új hagyományok . Sok olyan szocialista brigádértekezletet szerveztünk az idén, amelyek egyben tár­sadalmi ünnepségek, illetve kulturális események is vol­tak. A legifjabbak névadó ünnepségét és a legidősebbek búcsúztatását már hagyomá­nyosan ilyen formában bonyo­lítjuk le. De szerveztünk szí­nész­munkás találkozókat, szellemi vetélkedőket m unkáso­kat is. Rendszeresek a klub­délutánok. Szombatonként a fiatalok, vasárnap pedig az idősebbek foglalják el az üze­mi kultúrtermet. Három öntevékeny zenekar működik az Ózb védnöksége alatt: egy gitár-együttes a leg­­fiatalabbaknak, egy hagyomá­nyos tánczenekar a középko­­rúaknak és nemrég szerveztek egy népi zenekart az időseb­bek szórakoztatására. Az oktatás külön téma Adó­szegi Károly munkájában. Nagy látogatottságnak örvend a munkásakadémia; az üzem­ben működik a két műszak­ban a dolgozók általános is­kolája; folyik a bizalmiak és a társadalmi ellenőrök okta­tása. Bérletesek — Higgye el, sokszor a szak­­szervezet és a párt irodahe­lyiségeit is tantermekké ala­kítjuk — bizonyságképpen mutatja is a szekrényen álló földgömböt és különféle tan­szereket. A dolgozók növekvő mű­veltségének ezernyi jele van. Az idén például 13 ezer forint értékű színházi bérlet talált gazdára Kossuth-bányán. De érződik ez a termelésben is, különösen a szocialista brigád­mozgalomban. Még sokat lehetne írni Kos­­suth-bánya szakszervezeti bi­zottsága munkájáról. Sorra ve­hetnénk a beteglátogatásokat, a különböző társadalmi ün­nepségek szervezését, a nyug­díjas-búcsúztatókat és -talál­kozókat, a termelést segítő te­vékenység számtalan módját, aztán a legaktuálisabbat: a vá­lasztási előkészületeket. Ehelyett szorítkozzunk is­mét a tömör, egymondatos megállapításra: a szakszerve­zet jól dolgozik, sokrétű fel­adatát valóban a dolgozók ér­dekeinek megfelelően látja el, s ez biztató a jövőre nézve is! Berkics János Idő kell hozzá „Üzemben'' a balinkai jelölő bizottságok Amíg lekerül a csizma, nad­rág, s mindaz, ami a bányá­szok hagyományos öltözéke, beszélgetünk. Most már nyu­godtan mondhatjuk, hogy ké­nyelmes körülmények között, hiszen az elmúlt és közeli vá­lasztások között elkészült itt az új fürdő- és öltözőépület, s egy esztendeje már a Balin­kai Szénbányák dolgozói is zsúfoltságmetes, tiszta helyi­ségben moshatják le maguk­ról a murka porát és sarát. Ki-ki milyen munkahelyen dolgozik. A téma most a szakszerve­zeti bizottságok vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlését előkészítő munka, a jelölőbi­zottságok munkája. — Idő kell ahhoz, hogy az ember nyugodtan kimondja va­lakire, hogy ez a legmegfele­lőbb ember — mondja az egyik vájár. — Ezért is be­csületes az hogy már most be­szélnek az emberekkel. Még akkor is, ha az illető főaknász. Mert nálunk, a mi aknabizott­ságunknál Brunner János fő­aknászra meg két társára esett a választás a jelölő bizottságot illetően. — Hall is az ember, meg olvas is eleget — veszi át a szót társa —, s ha tényleg úgy akar dolgozni a szakszervezet a jövőben, ahogyan azt leír­ták, hát higgadtfejű emberek kellenek a vezetésbe. Én mond­tam is, hogy kire gondolok megint. Azt mondták, hogy jó, ha neveket is mondunk ... December 22-én választot­ták meg a jelölő bizottságokat. Két aknabizottság, a külszíni bizottság, a műhelybizottság és az osztálybizottság tagsága jelölt három-három tagot, Brunner Jánossal, Tanka Bé­lával, Markó Józseffel és Cseh Győzővel az élükön. Hogy le­gyen idejük beszélgetni, s megvitatni a jelöltek szemé­lyét. — Én megmondtam, hogy a szakszervezeti vezetőségbe mi­lyen emberek kellenek — mondja egy asszony az iroda­épületben. — Mert igaz, hogy nálunk jó a gazdasági vezetők és a szakszervezeti vezetők kö­zötti összhang, de biztosítani kell magunkat a jövőre vonat­kozóan is. Ezért én felsorol­tam, kiket gondolok, de sza­vazni is rájuk fogok... ■— Nemet is kell tudni mon­dani a szakszervezeti vezetők­nek — mondják a műhelyben. — Végtére is még mindig van­nak emberek, akik csak saját érdekeikre értelmezik az ér­dekvédelmet. Ezért szóvá is tettem Markó elvtársnak. Nem a jelölőbizottsági tagok­kal beszéltem. Nem interjút akartam készíteni »csupán« azt megtudni, hogy dolgoz­nak-e, s hogyan végzik felada­taikat. S az ötletet, hogy ne őket, hanem a szakszervezeti tagokat szólaltassam meg — kaptam. Az életből, a fürdőből. Az első, unaloműzőnek szánt szóváltásból. S jó hallani, jó tudni, hogy beszélnek már az emberek arról, hogy ki, mikor és mit mondott Brunner elv­társnak, Tanka Bélának, Mar­kó Józsefnek és a többieknek. Azokra, akik vállalták, a szak­­szervezeti tagság megbízásá­ból vállalták ezt a nem éppen könnyű és lehet, hogy egy ki­csit népszerűtlen munkát is. Január 13-án az osztálybi­zottság választ vezetőséget és bizalmiakat, valamint küldöt­teket a szakszervezeti tanácsot választó fórumra. Huszadikán a Barin­ka-aknabizottság tagsá­ga szavaz 7 vezetőségi tagra, nyolcvan bizalmira. Négy nap­pal később a műhely, egy nap­pal ezután a külszín és 27-én a Kisgyón­ aknabizottsága ke­rül megválasztásra, öt szak­­szervezeti bizottságba 27 veze­tőségi tagot, 163 bizalmit vá­lasztanak, s február 14-én vá­lasztják meg a szakszervezeti tanácsot. A figyelem középpontjába a választási előkészület, a meg­választandó személyek állnak. S az a nem kis jelentőségű munka, amelyet a műhely­bi­zottságoknak, aknabizottságok­nak, osztálybizottságoknak kell majd végezniük a jövőben azért, hogy valamennyi ba­linkai szakszervezeti tag el­mondhassa később: rászolgál­tak a bizalomra. K. A. Még felsorolni is nehéz lenne, mi mindennel tölti el napját egy szak­szervezeti bizottság titkára. Különö­sen az első félévtől kezdve lett szí­nesebb, sokrétűbb, szerteágazóbb­­i munkája, olyan, akárcsak az élet. Böröczi Károly, a Somsályi Bánya­üzem szl­tittkára így nyilatkozik er­ről: — Ma sokkal nehezebb a munka, mint korábban bármikor. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert most olyan periódusba értünk, amikor át­menetileg sok a gond, a probléma a bányában. Az elbocsátásokat vagy el­helyezéseket se lehet csak úgy se­matikusan és bürokratikusan elin­tézni, mindent meg kell tenni az em­berekért. Egyszóval, az élethez iga­zodva kell dolgoznunk. — Úgy gondolom, hogy az szb-tit­­kár munkája soha nem ér véget, ál­landó körforgást jelent. — Tökéletesen így van. És egyik nap nem olyan, mint a másik, bár­mily furcsán hangzik is, de így igaz. Mindig új feladatokat kell elvégez­ni, s ezek a feladatok láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz... Szóval, nem járok messze az igazságtól, ha kijelentem, hogy ma nem könnyű szakszervezeti munkát végezni. Az emberek sokat várnak tőlünk... Böröczi Károly komoly, megfon­tolt, az életet jól ismerő szakszerve­zeti vezető. Ezért tud hatékony mun­kát végezni, s alaposan, lelkiismere­tesen foglalkozni az emberekkel. Reggel hat, negyed hétkor már bent van az üzemben, s már ott várják a bányászok. S ő türelmesen hallgatja végig az embereket. S ha nem tud segíteni, őszintén megmondja. Nem ritkán este hétig is dolgozik, s fárad­tan tér haza családja körébe. Mégis, szereti ezt a beosztást, mert mint mondja, nincs szebb dolog, mint tö­rődni, foglalkozni az emberekkel. Igaz, idegőrlő munka ez, de az em­berek hálásak érte és szeretetet, bi­zalmat kölcsönöznek a segítségért. Megjegyzem beszélgetés közben, hogy azért nem jó dolog a késő esti munka... — Ellenkezőleg —, tiltakozik — éppen ilyenkor lehet jól dolgozni. Mert elmélyült, komoly munkát csakis csendben, nyugodt körülmé­nyek között lehet végezni. — Mégis, mivel foglalkozik egy nap? — Rengeteg egyéni problémát kell megoldani. S ez sok időt vesz el az embertől. Aztán a munkásellátás, munkásvédelem, családi ügyek, egészségügyi kérdések, segélyezési ügyek s még hosszan sorolhatnám. Sőt, még szerelmi bonyodalmak miatt is felkeresik egyesek a szak­szervezetet ... S kell-e mondani, hogy nem könnyű a döntés? — Mi veszi el ideje nagy részét? — Az emberekkel való foglalko­zás. Naponta 25—30 bányász keres fel, s mind azt szeretné, hogy szemé­lyesen én intézzem a kérését. Holott vannak dolgok, amelyeket az üzem­vezető vagy a főmérnök is elintéz­hetne. Mert nem minden ügy tarto­zik a szakszervezet hatáskörébe. Ezt sokan nem akarják megérteni... ■— Mit mondjak? — folytatta Bö­röczi Károly — egy ilyen nagy lét­számú üzemben, mint a somsályi, ahol 1360 szervezett dolgozó ügyeit kell intézni, nagyon nehéz a munka. Annak örülök viszont, hogy jó mun­katársaim vannak, akik sokat segíte­nek. Jól dolgoznak a bizalmiak, s jó a kapcsolatunk a gazdasági vezetők­kel is... — Gondolom, olykor van vita a szakszervezet és a gazdasásági veze­tő, az üzemvezető között. — Igen, van, s ez nem is baj. Kell vitatkozni. De végül is mindig közös nevezőre hozzuk a dolgokat. Segít ebben a pártvezetőség is. Az üzem­vezető kemény, határozott ember, okosan védi a maga igazát, de végül is sikerül meggyőzni, amikor az em­berek érdekeiről van szó. Talán úgy fogalmaznám meg ezt a kapcsolatot, hogy jó összhangra épül, de az em­berek ügyes-bajos dolgaiban még fin­nomítani kell ezt a kapcsolatot... — Egy példa? — Megtörténik, hogy a szakszer­­vezet tudta nélkül helyeznek át em­bereket egyik munkahelyről a má­sikra. Ilyenkor aztán parázs vitat­kozások következnek, míg végül is megnyugtatóan rendeződik minden... — Az új gazdasági mechanizmus nyilvánosságra való hozatala óta mennyiben változott meg a szakszer­vezet munkája? — A munka lényege megmaradt, de mint mondottam, bonyolultabb lett. A szakszervezet ma egyre in­kább érdekvédelmi szervvé alakul. S elmondhatom, azt is: egyre nő a szak­­szervezet tekintélye, bíznak benne az emberek. S ez igen jó és lelkesí­tő érzést kölcsönöz__Nekem csu­pán az a problémám, hogyan tudnék többet foglalkozni a szakszervezeti bizalmiakkal. Mert erre sajnos már kevés idő jut. Beismerem, nem sikerült bemutat­ni, mi mindennel foglalkozik egy szb-titkár. De talán nem is lehet. Mert olyan munkát végez, amelyet nem lehet mérni számokkal, statisz­tikákkal. Munkájának nagyságát, ér­tékét és hatékonyságát az emberi lel­kekben, s a tudatban, az érzelmek­ben lehetne megtalálni... —szegedi— A titkár egy napja

Next