Bányamunkás, 1971 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Jubileum Megünnepelték a Fejér megyei Pusztavámon a pusztavámi és a móri szénbányászás megkezdésének ötvenéves jubileumát. A községi művelődési házban tartott ünnepségen sok helyi bányászon kívül ott voltak az Oroszlányi Szénbánya Vállalat vezetői, valamint Klujber László országgyűlési képviselő, a Móri Járási Pártbizottság első titkára is. Balázs Mátyás üzemvezető elmondotta, hogy a pusztavámi bányászok 1970-ben is helytálltak, s már december elején befejezték éves tervüket. A termelt szén minősége jobb a tervezettnél, s a várható nyereség is többszöröse lesz az előirányzottnak. Az ünnepségen a pusztavámi bánya és üzem kitüntetést, öt bányász miniszteri kitüntetést, 93 pedig kiváló dolgozó kiüntetésben részesült. Aknatorony robbantás Különleges munkára került sor Dorogon. Lerobbantották a VIII-as számú bánya 32 méter magas acélszerkezetű aknatornyát. Ebben a bányában még 1960-ban beszüntették a munkát, mert olyan nagy mennyiségű — percenként 17 köbméter — vizet kellett felszínre szivattyúzni, hogy már nem volt kifizetődő a széntermelés. Az 1937-ben épített függőleges aknatorony azóta a helyén állt, s az idő vasfoga olyan alaposan kikezdte, hogy állapotának további romlása baleseti veszélyforrást jelentett volna. A nyolc emeletnyi magas torony biztonságos lerobbantását a Bányászati Kutató Intézet munkatársai, a Dorogi Szénbányák műszaki dolgozóival közösen dolgozták ki és irányították. Ledöntésével 120 tonna acélhoz jutott a kohászati ipar. Iparágaink dolgozói mindent megtesznek a népgazdaság igényeinek kielégítéséért • •Ülésezett központi vezetőségünk Szakszervezetünk központi vezetősége január 19-én megtartotta ez évi első ülését, amelyen megtárgyalta a bányászati iparágak 1970. évi eredményeit, az új esztendő gazdaságpolitikai és mozgalmi céljait. A központi vezetőség a kiküldött írásos anyag alapján megtárgyalta és megvitatta a XX. kongresszus elé terjesztendő beszámolót. A központi vezetőség ülésén a megjelenteket, a meghívott vendégeket Zgyerka János elvtárs, szakszervezetünk elnöke üdvözölte, majd javaslatot tett a napirendre, amelyeket a központi vezetőség egyhangúlag elfogadott. Ezután átadta a szót az első napirendi pont előadójának, Simon Antal elvtársnak, szakszervezetünk főtitkárának. A pártkongresszus szellemében a jelenről és a távlatokról ismét magunk mögött hagytunk egy esztendőt és újat kezdtünk. Az 1970-es év eseményekben igen gazdag volt, sajnos gondokkal és problémákkal is eléggé terhes. Az elmúlt évre esett a Lenin-centenárium, hazánk felszabadulásának 25-ik évfordulója és pártunk X. kongresszusa. Olyan események évfordulói voltak ezek, amelyek döntő fordulatot hoztak az emberiség és népünk történetében. Bányászaink, — hagyományaikhoz — méltóan készültek és vették ki részüket az évfordulók megünnepléséből, a X. pártkongresszus köszöntéséből. Munkasikereikkel, a szocialista munkaversenyben történő részvételükkel, a termelés hatékonyságának növelésével járultak hozzá társadalmi és gazdasági céljaink eléréséhez. Különösen a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben érte el tetőfokát a dolgozók aktivitása, munkalendülete. Az országot ért súlyos természeti katasztrófa idején és azután az árvízkárosultak megsegítésénél és az okozati károk pótlásánál is mély emberi együttérzésükről és áldozatvállalásukról adtak tanúbizonyságot. A pánt, a kormány felhívására egységesen álltak csatasorba a nemzeti jövedelem egyszázalékos túlteljesítéséért, a kiesés pótlásáért. Iparágaink dolgozói minden tőlük telhetőt megtettek, az alap és fűtőanyagok termeléséért, a vállalati és ágazati programok teljesítéséért. Ha az igények mégsem voltak teljesen kielégíthetőek, erről nem ők tehettek. Ismét bizonyították, hogy mind a gazdasági építő munkában, mind az áldozatvállalásban számíthat rájuk az ország. Így volt ez korábban és a közelmúltban, minden bizonnyal így lesz ez a jövőben is. MIT VÁR 1971-TŐL? Körkérdés egy SZB-titkárhoz, egy asszonyhoz és egy vájárhoz, aki ifjúsági vezető is egyben A Szakszervezeti Bizottság titkára nagydarab ember. Közel kétméternyi magasra nőtt, széles vállú, erős fizikumú bányász. Markwart Károlynak hívják. A Mecseki Szénbányák szb-titkára. — Hogy mit várok 1971- től? — kérdez vissza, de máris válaszol — azt hirtelen nem is tudnám elmondani. Annyi szent, hogy jobban szeretnék élni, hiszen minden ember vágya ez. Csakhogy egy szakszervezeti vezető nem mondhat ilyet a nyilvánosság előtt, újságban. Ennél többet és mást is kell mondanom, csak úgy lesz érthető, amit én magam várok. Mindenekelőtt saját magamtól várok jobb munkát. Azt szeretném elérni, hogy az eddiginél is jobban ismerjem az emberek igényeit, javaslatait, újításait és kívánságait, jövedelmét és üdülési kívánságait, nem is szólva a munkahelyi körülményekről. Legfőképpen azokat kell figyelemmel kísérnem. De ez természetesen az szb feladata is. Azt nem is kell tán külön mondanom, hogy a szakszervezeti választásokat, a küldöttek megválasztását a kongresszusra ugyancsak szeretném sikeresen lebonyolítani, hiszen ezt is 1971-ben kell megoldanunk. Aztán még elgondolkodik egy kicsit és elmondja, hogy a kollektív szerződés tervezetével rengeteg munka vár még rá és az szb minden tagjára, ezt is alaposan kell előkészíteni. —• És egyéni kívánságai? — Azok is vannak bőven, persze ezt nem lehet úgy felfogni, hogy azok teljesítését megrendeljük az égiektől és várjuk, hogy teljesüljenek. A családi ház csinosítása mindenekelőtt. Nyugalmas üdülés majd a nyáron. Jó volna egy külföldi út is valahová. Aztán meg az unokámmal is foglalkoznom kell, mert elvárja és joggal. Szereti a nagyapját. (Túl ijesztően hangzik? Nem kell megijedni. Az ember 49 éves korában már nyugodtan nagyapa lehet. Ez az élet rendje.) Ha az ember ugyanezt a kérdést teszi fel egy fiatalaszszonynak, egészen más válaszokat kap. És éppen az az érdekes ebben, hogy ezek a válaszok nem mindennapiak. Feltettem a kérdést Fulcz Istvánnénak is, aki Pécs-Újhegyen a szénbányák finomlaboratóriumában laboráns. — Mit várhat egy asszony az új évtől? — kérdezett vissza ő is, és válaszolt is, mindjárt: — nagyon sok jót. — Mégis, pontosabban fogalmazva, mit? — Több megbecsülést az asszonyoknak, mint eddig. Bár nem mondhatom, hogy a mi laborbrigádunknak ebben egyáltalán nem volt része 1970-ben, mégis szeretném, ha ez állandósulna, rendszeres lenne és természetesnek vehetnénk végre. Anyagiakban is, tiszteletben is amit kapunk ugyan, de nem úgy, ahogy szeretnénk. _ ??? — Igen, igen — mondja nyomatékosan. Úgy szeretnénk, ahogy már mondtam is. Rendszeresen, állandóan, természetes módon. És még azt is várom, hogy az új esztendő meghozza a laboratórium további fejlesztését is, hogy még alaposabb vizsgálatokat folytathassunk a szén hamutartalmát, illóanyag, nedvesség és kalória értékét, szénszulfát tartalmát és fűtőértékét tekintve. Mindez nagyon fontos az értékesítés szempontjából is. ... Hát igen. Ez érthető. De kérdezzünk meg egy vájárt is végre, hiszen mégis csak bányavállalat vagyunk! Baranyai Tihamér vájár mit felel erre a hagyományos és minden évben elhangzó kérdésre? — Szeretném, komolyan mondom, hogy szeretném ha fiatal maradnék 1971-ben is. KISZ vezetőségi tag vagyok, szeretnék az ifjúsági szövetségben még sokáig dolgozni és azt is szeretném, ha az a szocialista brigád, amelyben dolgozom, így együtt maradna az új évben, ahogyan most együtt vagyunk. Sokat várok az ifjúsági törvénytől is, ami 1971-ben meglesz végre. Nagy segítséget ad majd számunkra, hogy a társadalmi életben és az államban, a családban és a művelődésben egyaránt értékesebbek legyünk, hogy jobb emberek legyünk. — Van valami egyéni terve, elképzelése az új évben? — Nincs olyan ember, akinek ne lenne. Nekem is van. Azt szoktam mondani tréfásan, hogy ha minden második kívánságom megvalósul az új évben, akkor boldog leszek. Jobb is ha nem sorolom fel mind, mert ebből is látni, hogy sok van. Csak példának okáért mondok néhányat: például azt tervezem, hogy mint vájár és mint KISZ-vezető egyaránt tanulni fogok. A politikai műveltségeiket szeretném kibővíteni — és ha tudom, hogy ez manapság a közgazdasági műveltséggel is együttjár, akkor azt hiszem, kemény feladatot tűztem ki magam elé. Mint egyéni terv, ez bizonyára nem kis terv. És ugyanakkor a közérdeket is szolgálhatom vele. Nem is kérdezek többet. Minek? Ha egy vájár így beszél 1971 elején, ilyen szabatosan és értelemesen, és ha ilyen jól érti is amit érez, itt nincs mit kérdezősködni tovább. Legfeljebb hozzáteheti az újságíró meg az olvasó is, ezek hallatán-olvastán, hogy: „lám, ilyenek ezek a mai fiatalok!" Gyevi Károly Világ proletárjai, egyesüljetek! BimNKiS A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETINeK KÖZPONTI LAPJA LVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM JANUÁR ÁRA 50 FILLÉR Megnövekedett energiaigények Ismert, hogy pártunk IX. kongresszusa óta az energiastruktúra átalakításán dolgozunk. Ez a terv szerint halad. Szeretném kiemelni, hogy az energiapolitikai elvek helyesek. Az utóbbi idők problémái nem az arányok változásából fakadnak, hanem abból, hogy hazánk energiaigényének növekedése, lényegesen meghaladja a tervezettek A bányászok tudják, hogy ha a problémák tovább tornyosulnak, akkor a közvélemény, amelynek tájékozottsága a bányászattal kapcsolatosan nem mindig megfelelő, nem a tervező szerveket, megrendelőket tenné felelőssé, hanem a bányászokat. A nehéz és bonyolult helyzetről, az objektív valóságnak megfelelően pártunk IX. és X. kongresszusán ismét Kádár elvtárs adott megítélésünk szerint helyes értékelést. Kádár elvtárs szavai ismertek. Ebből kell az illetékes kormányzati szerveknek és nekünk is kiindulni, levonva a helyes következtetéseket és erőnket, lehetőségeinket felhasználva munkálkodni a megoldásán. Nem ártana, ha mindazok akik az ország energiaellátásáért felelősek, a X. kongresszuson elhangzott szavak szellemében cselekednének, a kellő előrelátás és a biztonságosabb energiagazdálkodás érdekében. Kötött árrendszerben El kell ismerni az irányítási rendszer pozitív vonásait mind társadalmi, mind bányászati vonatkozásban. Ennek ellenére az elmúlt évek tapasztalatai alapján az is megállapítható, hogy nem egyenlő feltételeket biztosít az iparágak számára még abban az esetben sem, ha ez a szándék megvolt Folytatás a 20. oldalon Új esztendő kezdetén *Új évszám van a naptáron — 1971. De hogyan öszszegezhetjük véleményünket a régiről? A kiemelkedő események — a X. pártkongresszusra való készülődés, hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójára indult munkakezdeményezések alapján igen sikeres, eredményekben gazdag óévre tekinthetünk vissza. Az új esztendő kezdetén ezért csak elismeréssel adózhatunk a bányaipar dolgozóinak derekas és önfeláldozó munkájáért, megköszönhetjük közülük is a legkiválóbbaknak, a szocialista brigádoknak áldozatos munkáját. Mert áldozatos munkában sem szűkölködött 1970. A szénbányászok sokszor — még a nyári hónapokban is lemondva a pihenőnapról — választották a bányák mélyét, az osztályozók zörejét. Kellett a szén és tudták, hogy a többletet csak ilyen módon lehet kitermelni, biztosítani a népgazdaság, az ország számára. Elmondhatjuk, jó év volt az 1970-es. Teljesültek a tervek, pontosabban, egyes iparágakban idő előtt is teljesültek. Ha nem is minden vállalatnál egyformán, de a hatékonyság tényezői javultak. Természetesen gondoktól és problémáktól nem volt mentes az óesztendő, mégis jelentékenyek az eredmények a bányaiparban dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulásában. A múlt évben is és most is változatlanul hangsúlyozzuk, tennivalónk van bőven. Még vannak jócskán kielégítésre váró egyéni és kollektív igények. S van társadalmi érdek is. Ez az újabb szénigényekben jelentkezik. Fock elvtárs január 1-i Népszabadság-cikkében jelentősnek tartja az energiastruktúrában elért változásokat és arra hívja fel a figyelmet, hogy a szénnek továbbra is jelentős szerepe lesz. „A forradalmi munkásmozgalom az egykori széncsaták tapasztalatával és értékes hagyományaival rendelkező bányászok helytállására a jövőben is számítunk” — írta. Ennél megkapóbb újévi üdvözlet nem érte az utóbbi időben a bányászokat. De ezt tanúsítják a különböző intézkedések és rendeletek is. A földalatti bányászokra hozott kormányhatározat, amely lényegesen megnöveli a fizetett szabadságot. A gazdasági bizottság korábbi határozata, ami szerint a szénbányászat 350 millió forintot kap gépesítésre és technikai fejlődésre, kapacitás-bővítésre, az anyagi ösztönzés elősegítésére. Jelentős az a rendelkezés is, ami eltérően más iparágak dolgozóitól, kedvezményeket biztosít bányászfiataljaink számára. Jó érzés tapasztalni azt az elismerést, és egyre nagyobb fokú gondoskodást is, ami olajbányászaink felé kezd áramlani. Ilyen tények tükrében más megvilágítást kap az új esztendő. Napjainkra a sötét fellegek eloszlottak, s ahogy mondani szokás, már „ólmot sem igen öntenek”. Világosan látható, mit hoz a jövő. Bizonyos, ez az esztendő még derekasabb munkát követel mindenkitől, természetesen javuló munkakörülmények, anyagi és erkölcsi megbecsülés közepette. A kettő együtt adja munkánk lényegét. Szakszervezeti szerveink is ismerik az elmúlt év sikereinek zálogát, az ez évre „áthozott” problémákat, gondokat. Bizonyosra vehető, hogy mindent elkövetnek majd feladataik még hatékonyabb ellátásáért. A szakszervezeti szervek tekintélyét kétséget kizáróan munkájuk határozza meg. Ez a feltétele a gyorsabb előrehaladásnak is. A magyar szakszerveti mozgalom a munkásosztály legnagyobb és legátfogóbb tömegszervezete. A párt politikáját megvalósítva, osztálypolitikától vezérelve, mozgósítja a dolgozókat a feladatokra, képviseli az egyének és kollektívák érdekeit. Ha feladatok ellátását vesszük alapul, akkor elmondható, hogy a szakszervezeti mozgalom is jól vizsgázott az 1970-es évben. De a jobb „jegyekért” azért még sokat kell tenni. Főként tanulni kell a tagságtól, megfogadni tanácsaikat, elismerni jogos észrevételeiket. Minden — kis és nagy — kérdésben egyaránt tárgyalni kell az emberekkel. Ez a munkastílus már élő és eleven valóság, az üzemi demokrácia ereje is hat. Most arra kell törekedni, hogy ez még életképesebbé, izmosabbá, a feladatok megoldásának fő eszközévé váljon. Arra nagy gondot kell fordítani, hogy a dolgozók, az egyének ügye ne sikkadjon el. Változatlanul nagy feladatunk a differenciáltság elvének országos és munkahelyenkénti érvényesítése. Kell a jobb szociálpolitika is, a többgyermekes dolgozók, az egyedülálló és gyermekeket nevelő nőkről való kiemelt gondoskodás, szociális heyzetük javítása. Kellenek még szép számmal lakások a bányavidékekre, több üzlet, jobb szolgáltatási hálózat. Vonzóbb kulturális lehetőségek, ami még csak hozzájárul az élet megkönnyítéséhez. Pártunk X. kongresszusa mindezt máskülönben határozatban is rögzíti. De a határozat megvalósításáért fáradozni kell. Fáradozni, intézkedésekkel, mozgósítással. Az eredményes fáradozás, a jobb munkával válik életté, valósággá. Az új év a negyedik 5 éves népgazdasági terv kezdete, a szocializmus magasabb szinten való építésének új éve is. E gondolatok jegyében kívánunk szakszervezeti tagságunknak, családjaiknak békés, boldog, eredményekben gazdag esztendőt!