Bányamunkás, 1983 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1983-08-01 / 8. szám
Bányamunkás 1983. augusztus SZAKSZERVEZETI FÚVÓSZENEKAROK III. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Emlékezetes koncert Várpalotán A SZOT, BDSZ, Veszprémi Szénbányák, Kórusok Országos Tanácsa, a várpalotai Városi Tanács, Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza és a várpalotai Jószerencsét Művelődési Központ Várpalotán rendezte az ország 10 legjobb szakszervezeti fúvószenekarának III. országos találkozóját. Zenészek és közönségük néma felállással adózott a közelmúlt bányász mártírjai emlékének. Szabó Gáborné városi tanácselnök köszöntője után Palotai Károly a SZOT elnökhelyettese nyitotta meg az országos találkozót. Ezután a 800 tagú egyesített zenekar adott Marosvölgyi Károly karnagy vezetésével színvonalas összeállítást Müller, Erkel és Kodály műveiből. Zenéjüket várpalotai táncosok palotája színesítette. Ezt ünnepi hangverseny követte, melyben pécsi és szentendrei vasutasok, ózdi és salgótarjáni kohászok, nagykőrösi konzervgyáriak, ajkai, várpalotai, dorogi, oroszlányi, mátraaljai bányászok, a vendégként fellépő johnsdorfi osztrák bányászok és a szovjet katonazenekar ragadtatta tapsra a közönséget. A szabadtéri hangverényt szakmai bemutató követte, ahol mátraaljai, dorogi, pécsi zenészek bizonyították felkészültségüket. A műsor végén tűzijáték zárta az első nap programját. Másnap zenés ébresztő köszöntötte Székesfehérvár és Várpalota lakóit. Délelőtt alaki szemlén vettek részt a zenekarok, ahol Mátraalja bányászai szerepeltek legjobban. Dorog, Gyöngyös bányászai, Pécs és Szentes vasutasai kaptak értékes díjakat a két napon tanúsított teljesítményéért. A kétnapos fesztivál népművészeti vásárral zárult. Csősz Sándor A legjobban alakízók, Mátraaljáról Zenárt Elek az oroszlányi, dorogi, gyöngyösi bányászokkal BIZALMI VETÉLKEDŐK Az évforduló jegyében Szakszervezetünk 70. és a Szocialista Brigádmozgalom 25. évfordulója adta az ötletet az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalati Szakszervezeti Bizottságának, hogy az ünnepi megemlékezések jegyében bizalmi vetélkedőket szervezzünk. Célunk az volt, hogy a mindennapi tennivalónk színvonalasabb ellátásához nélkülözhetetlen elméleti ismereteket bővítsük, felfrissítsük, s hogy méltó megemlékezést adjunk az elmúlt 70 év munkásmozgalmi harcainak, a küzdelmes munkának, amelynek során a bányamunkásság eljutott a napjainkban mindinkább magasabb technikai színvonalon álló, szervezettségében folyton fejlődő munka- és biztonságtechnikai feltételekhez, a még olyan veszélyes, de mindenképpen tiszteletet parancsoló hétköznapok hőseinek. Már túl vagyunk az üzemi szintű versenyeken, az eddigi tapasztalatok igen kedvezőek. A vállalati szakszervezeti bizottság gazdagabb lett olyan információkkal, amelynek birtokában egyértelműen ráirányíthatja figyelmét a részterületekre, a napi tennivalókra, és gyengeségeinkre. S nyertek a bizalmiak, mivel tapasztalható, hogy a megfelelő következtetéseket ők is levonták. Ugyanis fordulóról fordulóra emelkedett a színvonal, mert olyan ismereteket sajátítottak el, illetve plusz tudásanyagot vallhatnak magukénak, amit a mindennapok természetes munkafolyamatai mellett, azok soksok problémájával egyidejűleg ezen „játékos vetélkedő” nélkül elképzelhetetlennek tartottak volna. Eredményesen forgatták azokat a kiadványokat, amelyek a bányamunkásság 70 éves történetével foglalkoznak, vagy szabályzatokat, rendeleteket tartalmaznak. Az eredményeket elsősorban azzal mérjük, hogy a legnagyobb nyertes a szakszervezeti tagság, mivel jobban, felkészült, megbízatásának, az elvárásoknak megfelelni tudó tisztségviselők képviselik érdekeiket, intézik ügyeiket. Dányi Mihály Alkalmi bélyegzés Budapesten A BDSZ megalakulásának 70. évfordulója alkalmából a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Budapesti Postaigazgatóság külön levelezőlapot hozott forgalomba. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy 1983. szeptember 9-én Budapesten a 4. sz. postahivatal (Petőfi Sándor u.) 8—20 óráig alkalmi bélyegzést végez. Helyreigazítás A Bányamunkás júniusi számában a „Kártérítési járadék kiszámítása” címmel megjelent cikkünkben sajnálatos módon elírások miatt két helyen téves szedés történt. Ezeket az alábbiak szerint korrigáljuk: A cikk hatodik bekezdésének első mondata helyesen a következő: ..Ezzel kapcsolatban külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy korábban a kártérítés megállapításának alapjául szolgáló jövedelemből nem kellett nyugdíjjárulékot levonni, azonban 1981. január 1. óta a nyugdíjjárulék levonását minden esetben végre kell hajtani.” A nyolcadik bekezdésben szereplő példa pedig helyesen a következő: „A dolgozónak a balesetet megelőzően havi 7000.— Ft volt az átlagkeresete. Ezután 9 százalékot kell nyugdíjjárulékként fizetnie, mely 630.— Ft. Foky József nyugdíjas olvasónk kérdésére a következőket válaszoljuk: A megállapított rokkantnyugdíj után a 26980. (XII. 20.) MVM. számú rendelet értelmében külön nyugdíjjárulékot levonni nem lehet. A hivatkozott rendelet ugyanis kimondja (9. §. a. pontja), hogy nyugdíjjárulékot az elmaradt keresetre eső rész után kell levonni. Amennyiben Foky József elvtársnak, illetve munkatársnak ezzel kapcsolatosan problémája merülne fel, úgy keressék fel bizalommal az Országos Érc- és Ásványbányák Szakszervezeti Bizottságát, vagy Szakszervezeti Központunkat. Dr. Zsingor Iván Új kiadásban Szakszervezetünk története A bányászszakszervezet megalakulásának 70. évfordulója alkalmából jelenik meg második, bővített kiadásban Gergely Ernő A bányászszakszervezet története című műve. A szerző már korábban publikált műveiben is kísérletet tesz a magyarországi érc-, ásvány-, köszénés kőolajbányászat fejlődésének, a bányászkodással foglalkozó népesség élet- és munkaviszonyainak, szervezkedési és osztályharcos küzdelmeinek a honfoglalástól 1962- ig, a szocializmus alapjainak lerakásáig terjedő, több mint ezer évet felölelő korszak bemutatására. A téma igen fontos, egyrészt a magyarországi társadalmi és osztályharcok történetének reális és teljes feltárása, másrészt a sok tízezernyi bányász, az emberibb társadalomért folytatott szüntelen és nem lankadó harca során vállalt szenvedéseinek és áldozatvállalásának az utódok számára történő méltó megörökítése szempontjából. A bányamunkából élő embereknek, a társadalmi haladásért, a szabadságért és a nagyobb darab kenyérért folytatott harcainak bemutatásából az utódok is erőt meríthetnek. A szerző a bányászati ágazatok valamennyi területére kitekintve, a fejlődési folyamatokat, egy-egy jellemző korszakos eseményt, az általános feltételeket és körülményeket mindig az adott történelmi periódus gazdasági-politikai, technikai kereteibe ágyazza. Ezáltal kézzelfoghatóbbá válik egy-egy munkásharc, követelés, politikai mozgalom, szervezkedés és szakszervezeti esemény felvetődése, bekövetkezése, értékelése és leírása. A gazdasági tényezők rövid és alapos felvázolását jól kiegészíti az egyes korszakokra meghatározó jellegű politikai viszonyok bemutatása is. Lényegében az első kísérletnek tekinthető a bányászok történetének összegező feltárása szempontjából. A kötetet 240 rövid életrajz egészíti ki és az időrendi táblázat 454 — a bányászattal és a bányászmozgalommal kapcsolatos — adatot ölel fel.. E kötet elsősorban ismeretterjesztési célokat szolgál, de a szakemberek számára is hasznosítható anyagot nyújt. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemében immármásodik alkalommal rendezte meg a „Ki tud többet a magyar munkásmozgalomról?” című vetélkedőt a Reflux szocialista brigád. A verseny első helyezettje a termelési üzemegység Eötvös Loránd brigádja lett. I mérnökök és közgazdászok klubja alakult a Gépipari Tudományos Egyesület vállalati szervezete keretében a Budapesti Kőolajipari Gépgyárban. Célja, hogy tagjai részére fórumot biztosítson a vállalat munkáját érintő gazdasági, politikai, társadalmi kérdések megvitatására. Ezzel is elő kívánja segíteni az egységes közgazdasági-műszaki szemlélet kialakítását. A tervszerű munkát a közösen kialakított negyedéves program biztosítja, a vitát önként vállalkozók vezetik. A havi egy alkalommal sorra kerülő rendezvényeken nemcsak a tagok, hanem a téma iránt érdeklődő vendégek is részt vehetnek. A vitáról emlékeztetőt készítenek, amelyet megküldenek az illetékes szerveknek, tájékoztatás, felhasználás, esetleg intézkedés céljából. A nem mindennapi kiállítás megnyitójára gyűltek össze a dorogiak július 25-én a József Attila Művelődési Központ galériájában. Nemcsak a megragadó látvány, de az alkotó személye is sok embert csábított erre a kiállításra. Aki bemutatkozott, dr. Kovács József amatőr fafaragó, dorogi bányászszülők gyermeke, aki 1947-től számos felelős beosztást látott el Dorogon, közöttük tizenhat éven át volt a nagyközség tanácsának elnöke. Az egykori tanácselnök, aki most új módon lépett régi közönsége színe elé, így vallott önmagáról: „A fafaragás számomra nemcsak hasznos időtöltés, hanem a népművészet évszázados kultúrájának, hagyományainak csodálata is. Megelevenedni látom benne a nép munkaszeretetét és azt a melegséget, amely összekötötte az alkotó kis közösségeket, melynek hiányát egyre jobban érezzük az urbanizálódó világban. Közéleti tevékenysége után, mint „hétköznapi ember”, mindig új módon találtam kapcsolatot az emberekkel, őszinte és önzetlen barátokat találok a tatabányai szakkörben és a fafaragótáborokban. Ezt a közelséget és baráti üzenetet érzem akkor is, amikor a közönség elégedett a munkámmal. Szívesen teszem azt, aminek értelmét látom, kiváltképp, ha ezzel másnak is élményt, örömet nyújthatok.” kezdeményezésként az Oroszlányi Szénbányák déli bányaüzem MHSZ-szervezete vállalta a helyi gimnázium tanulóinak segítését. Több feladatot tűztek ki célul, így a fiatalok hazafias nevelését, a honvédelmi ismeretek elsajátítását. Nagy súlyt helyeztek a szocialista hazafiaság és a proletár internacionalizmus eszméinek terjesztésére. A fiúk elsősorban honvédelmi, a lányok pedig polgári védelmi kiképzésben részesültek. Siófoki Dalkör meghívására a GOV és a KW közös fenntartásában működő Bányász Női Kar baráti esten találkozott a finnországbeli Culu város énekkarával. A finn vendégeket Tímár Imre karnagy köszöntötte, ezt követte az énekkarok bemutatkozása. A produkciók sorából kiemelkedett a finn kvartett műsora. A szólisták finom árnyalású, tiszta csengésű éneke, jól szervezett, összhatásában lenyűgöző előadásmódja átütő sikert aratott. A hangverseny után a siófokiak vendégül látták kedves barátaikat, i .“Örömteli eseményre került a közelmúltban sor Oroszlány Kossuth Lajosról elnevezett óvodájában. A vállalat anyagforgalmi és gépkocsiüzemének és a XX-as bányaüzem szocialista brigádjai egy régi garázsbóli tornatermet alakítottak ki az apróságoknak. A vezető óvónő meghatottan mondott köszönetet a bányászbrigádoknak azért az önzetlen munkáért, amelylyel megteremtették a gyerekek számára oly sokat jelentő sportolás lehetőségét. Az igazi elismerést azonban a látvány jelentette, amikor a kisgyerekek boldogan vették birtokukba az új tornatermet A hagyományokhoz híven az idén is megrendezték a kanizsai KÖGÁZ-napokat. Ez alkalomból a vidéki üzemekből is eljöttek a sportolók, a kultúr- és sportnap programja sok dolgozót és családot is mozgósított. Dénes János vállalatigazgató köszöntője után fellobbant az olimpiai láng és kezdetét vette a küzdelem. Délután az Erkel Ferenc Művelődési Házban a „Ki mit tud?” kiállítás megnyitójára került sor. A nap záróeseményei a Hevesi Sándor Művelődési Központban volt, ahol fővárosi művészek adtak műsort a nagyszámú közönség részére. F Fennállásának egy évtizedes évfordulóját ünnepelte a Padragkúti Bányász Férfikar. A jubileumi koncert több száz résztvevője előtt Győr Sándor, az ajkai bányaüzem szb-titkára méltatta az Aranylant minősítést elért kórus tevékenységét, majd Rieger Rezső vszb-titkár a vállalat nevében mondott köszönetet és kitüntetéseket adott át. Az ünnepi műsorban — a jubiláló együttes mellett — fellépett az ajkacsingeri Borostyán-kórus, a péti munkásénekkar, valamint a Szerencsi Cukorgyár férfikara. A legmesszebbről jövő üdvözletet az erdélyi Sepsiszentgyörgy dalosai hozták. Bónis János