A Bánya, 1911 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-08 / 1. szám

2 A Bánya 1911. január 8. (1. sz.) pénztár szervezetében valósul meg. Az egész törvényből — a XIII. fejezeten kívül - egyetlen­egy betű sem alkalmazható a bányatárspénztárak tagjaira;x) csak éppen a jogfosztó 82. §. volna rá­juk alkalmazandó ? — ez már magában véve is valószínűtlen. A 82. §. egész szövegezése is világosan erre utal: az első bekezdés az „e törvény 71—73. §-aiban felsorolt“ hátramaradottak igényeiről ren­delkezik, már­pedig a társládák körében mások a segélyre jogosult hátramaradottak; a második bekezdés az „e törvény alapján“ járó kártalaní­tás e mértékéről rendelkezik, már­pedig a bánya­­társpénztár tagjainak nem „e törvény alapján“ jár a kártalanítás, mert ez a törvény csak utalást tartalmaz a bányatárspénztári segélyezés mód­jára , az utolsó bekezdés pedig kifejezetten csak az országos pénztárról rendelkezik. Mindezek mutatják, hogy a 82. §. idézett rendelkezései mind a VII. fejezet keretében mozognak; ennél­fogva a harmadik bekezdés szabálya sem terjed­het túl e fejezet körén és „az e törvény értel­mében“ biztosított személyek közé e bekezdés alkalmazásánál sem lehet beleérteni a bányatárs­­ládák tagjait, annál kevésbbé, mert a 82. §. har­madik bekezdése nem egyéb, mint az első be­kezdés kiegészítése és folyománya. De elég a betűmagyarázatból. A törvény czéljának kutatása sokkal meggyőzőbben bizo­nyítja a Kúria álláspontjának tarthatatlanságát. Igaz, hogy a Kúria is a törvény czéljára hivatkozik, imigyen: „Az 1907. XIX. t.-cz. minisz­teri indokolásából kitetszően a kötelező baleset­biztosításnak egyik legfőbb czélja az, hogy álta­lános védelmet nyújtson a munkaadó magánjogi szavatosságából folyó kötelezettség ellen, tehát a törvénynek nem lehetett czélja az, hogy a bá­­nyatársládák által biztosítottaknak munkaadóit kedvezőtlenebb elbánásban részesítse, mint az országos pénztár által biztosítottaknak munka­adóit.“ Ám jó: a törvény egyik legfőbb czélja a munkaadók tehermentesítése. De nem az önálló, hanem pusztán járulékos czélja, következménye az újonnan megalkotott balesetbiztosító szerve­zetnek. A törvény czélja nem a jogfosztás volt, hanem meglévő jogoknak méltányos megváltása. A törvény elvett a munkástól jogokat, de máso­kat adott helyükbe. A törvény terheket vett le a munkaadóról, de más terheket rakott reá. A Kúria szerint a törvény értelmezése szem­pontjából közömbös, hogy a bányamunkás az országos szervezetben vagy bányatársládánál van-e biztosítva; közömbös, hogy a társládák terheit a munkaadók viselik-e vagy a munkások is és közömbös, hogy a társládák általában nyúj­tanak-e tagjaiknak baleseti segélyt és milyen mértékben. Az én felfogásom szerint ellenben éppen ez a három mozzanat a döntő a munka­adó magánjogi felelősségének korlátozása szem­pontjából, mert ezen a három előfeltételen nyug­szik szerintem a törvényben a munkaadó felelőt­lenségének az elve. Ezen előfeltételek elseje: a munkás kártalanításának az országos balesetbiz­tosító szervezet által garantált feltétlen biztos­sága. A második előfeltétel: a munkaadók kizá­rólagos teherviselése. A harmadik előfeltétel: a baleseti kártalanításnak a törvényben megszabott kielégítő mértéke. Ez volt éppen az a hármas ellenérték, amelynek fejében a törvényhozás a munkás eddigi magánjogait megcsonkíthatta és a munkaadót további kötelezettségektől felment­hette. Ahol ez a három előfeltétel, ez a hármas ellenérték hiányzik, ott szükségkép hiányzik e jogcsonkítás és illetőleg felmentés alapja is. Már most az 1907: XIX. t.-cz. a bányatárs­­pénztárakat nem alkotta meg, nem is érintette, hanem meghagyta akkori állapotukban. A társ­pénztárak semmi összefüggésben sincsenek az országos biztosító szervezettel; az egyes elszi­getelt pénztárak fizetőképessége most is olyan ingatag, mint annak előtte. A társládák terheit nagyrészben maguk a munkások viselik ; a tör­vény semmi új terhet nem rótt e részben a vál­lalkozóra. Végül a társládák nyújtotta baleseti segély minimális, sőt éppenséggel csak esetleges. Amit ezek a pénztárak tagjaiknak nyújtanak, az kötelező balesetbiztosításnak csakugyan nem ne­vezhető. A bányatörvény 210. §-a szerint a bá­­nyatárspénztár czélja „a segélyre szorult bánya­munkások, nemkülönben azok özvegyei és árvái gyámolítása“, nem pedig a balesetbiztosítás. Se­gélyt, némi nyugdért nyújt a társláda, de nem baleseti kártalanítást. Sőt hogy egyáltalában ad-e ennyit is, merőben bizonytalan, a társláda alap­szabályaitól és teljesítőképességétől függ. A társ­láda alig gyakorol mást, mint jótékonysá- Eredeti FRÉDIT CSAPÁGYFÉMEKET minden czélnak pg_ ÁLTALÁNOS MŰSZAKI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG megfelelő minőségekben gyárt kizárólag az=________ 'ffl BUDAPEST, V.2RINYI­ UTCA 1 GRESHAM PALOTA. (B. 1564 378 37.) ’) A 183. §. harmadik bekezdése is a bányakapi­tányságokra vonatkozó részében csupán azokra a bá­nyákra lesz alkalmazható, melyeknél társpénztár nin­csen, mert más bányaüzemekhez nem lehet köze az országos pénztárnak.

Next