A Bánya, 1911 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-08 / 1. szám
2 A Bánya 1911. január 8. (1. sz.) pénztár szervezetében valósul meg. Az egész törvényből — a XIII. fejezeten kívül - egyetlenegy betű sem alkalmazható a bányatárspénztárak tagjaira;x) csak éppen a jogfosztó 82. §. volna rájuk alkalmazandó ? — ez már magában véve is valószínűtlen. A 82. §. egész szövegezése is világosan erre utal: az első bekezdés az „e törvény 71—73. §-aiban felsorolt“ hátramaradottak igényeiről rendelkezik, márpedig a társládák körében mások a segélyre jogosult hátramaradottak; a második bekezdés az „e törvény alapján“ járó kártalanítás e mértékéről rendelkezik, márpedig a bányatárspénztár tagjainak nem „e törvény alapján“ jár a kártalanítás, mert ez a törvény csak utalást tartalmaz a bányatárspénztári segélyezés módjára , az utolsó bekezdés pedig kifejezetten csak az országos pénztárról rendelkezik. Mindezek mutatják, hogy a 82. §. idézett rendelkezései mind a VII. fejezet keretében mozognak; ennélfogva a harmadik bekezdés szabálya sem terjedhet túl e fejezet körén és „az e törvény értelmében“ biztosított személyek közé e bekezdés alkalmazásánál sem lehet beleérteni a bányatársládák tagjait, annál kevésbbé, mert a 82. §. harmadik bekezdése nem egyéb, mint az első bekezdés kiegészítése és folyománya. De elég a betűmagyarázatból. A törvény czéljának kutatása sokkal meggyőzőbben bizonyítja a Kúria álláspontjának tarthatatlanságát. Igaz, hogy a Kúria is a törvény czéljára hivatkozik, imigyen: „Az 1907. XIX. t.-cz. miniszteri indokolásából kitetszően a kötelező balesetbiztosításnak egyik legfőbb czélja az, hogy általános védelmet nyújtson a munkaadó magánjogi szavatosságából folyó kötelezettség ellen, tehát a törvénynek nem lehetett czélja az, hogy a bányatársládák által biztosítottaknak munkaadóit kedvezőtlenebb elbánásban részesítse, mint az országos pénztár által biztosítottaknak munkaadóit.“ Ám jó: a törvény egyik legfőbb czélja a munkaadók tehermentesítése. De nem az önálló, hanem pusztán járulékos czélja, következménye az újonnan megalkotott balesetbiztosító szervezetnek. A törvény czélja nem a jogfosztás volt, hanem meglévő jogoknak méltányos megváltása. A törvény elvett a munkástól jogokat, de másokat adott helyükbe. A törvény terheket vett le a munkaadóról, de más terheket rakott reá. A Kúria szerint a törvény értelmezése szempontjából közömbös, hogy a bányamunkás az országos szervezetben vagy bányatársládánál van-e biztosítva; közömbös, hogy a társládák terheit a munkaadók viselik-e vagy a munkások is és közömbös, hogy a társládák általában nyújtanak-e tagjaiknak baleseti segélyt és milyen mértékben. Az én felfogásom szerint ellenben éppen ez a három mozzanat a döntő a munkaadó magánjogi felelősségének korlátozása szempontjából, mert ezen a három előfeltételen nyugszik szerintem a törvényben a munkaadó felelőtlenségének az elve. Ezen előfeltételek elseje: a munkás kártalanításának az országos balesetbiztosító szervezet által garantált feltétlen biztossága. A második előfeltétel: a munkaadók kizárólagos teherviselése. A harmadik előfeltétel: a baleseti kártalanításnak a törvényben megszabott kielégítő mértéke. Ez volt éppen az a hármas ellenérték, amelynek fejében a törvényhozás a munkás eddigi magánjogait megcsonkíthatta és a munkaadót további kötelezettségektől felmenthette. Ahol ez a három előfeltétel, ez a hármas ellenérték hiányzik, ott szükségkép hiányzik e jogcsonkítás és illetőleg felmentés alapja is. Már most az 1907: XIX. t.-cz. a bányatárspénztárakat nem alkotta meg, nem is érintette, hanem meghagyta akkori állapotukban. A társpénztárak semmi összefüggésben sincsenek az országos biztosító szervezettel; az egyes elszigetelt pénztárak fizetőképessége most is olyan ingatag, mint annak előtte. A társládák terheit nagyrészben maguk a munkások viselik ; a törvény semmi új terhet nem rótt e részben a vállalkozóra. Végül a társládák nyújtotta baleseti segély minimális, sőt éppenséggel csak esetleges. Amit ezek a pénztárak tagjaiknak nyújtanak, az kötelező balesetbiztosításnak csakugyan nem nevezhető. A bányatörvény 210. §-a szerint a bányatárspénztár czélja „a segélyre szorult bányamunkások, nemkülönben azok özvegyei és árvái gyámolítása“, nem pedig a balesetbiztosítás. Segélyt, némi nyugdért nyújt a társláda, de nem baleseti kártalanítást. Sőt hogy egyáltalában ad-e ennyit is, merőben bizonytalan, a társláda alapszabályaitól és teljesítőképességétől függ. A társláda alig gyakorol mást, mint jótékonysá- Eredeti FRÉDIT CSAPÁGYFÉMEKET minden czélnak pg_ ÁLTALÁNOS MŰSZAKI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG megfelelő minőségekben gyárt kizárólag az=________ 'ffl BUDAPEST, V.2RINYI UTCA 1 GRESHAM PALOTA. (B. 1564 378 37.) ’) A 183. §. harmadik bekezdése is a bányakapitányságokra vonatkozó részében csupán azokra a bányákra lesz alkalmazható, melyeknél társpénztár nincsen, mert más bányaüzemekhez nem lehet köze az országos pénztárnak.