Bőripar, 1901 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1901-05-15 / 14. szám

Nr. 14. szám. BORIPAR nagy akcziót a társaság állami segélyezése ellen, bár a józanul gondolkodó azt hinné, hogy a czipészekre nézve nem csak közömbös lehet azon körülmény, vájjon a czipőüzletekben osztrák gyártmányt árusitanak-e vagy pedig magyart, hanem talán mégis inkább szeretnék az utóbbi eshetőségét. Az említett agitáczió tényleg nem is tett benyomást az intéző körökre és a „Turul“ gyár építése és berendezése tovább haladt befejezése felé. Most egyszerre pedig nagy feltűnést keltő módon jelentették, miszerint Szegedre a Turul társaság ottani fióküzlete részére nagy küldemény czipőáru érkezett Mödlingből és hogy ezen áru a Turulmadár bélyeggel van ellátva. Ezen „hallatlan esetet“ a napilapok hosszú czikkekben pertraktálták és a képviselőházban interpelláczió tárgyává is tették. Hegedűs Sándor kereskedelmj miniszter válaszában kijelentette, miszerint a Turul társaságnak a kormányai kötött szerződése értelmében jogában áll, még az egész folyó év végéig árukat Ausztriából hozni és a Turul czég alatt eladni. Beszéltek csalás és félrevezetésről. Csalásról csak akkor lehetne szó, ha a czég nem építene Magyarországban gyárat, hanem osztrák árukat próbálna eladni magyar helyett; tényleg azonban a gyár már kész és teljes üzemben áll, csakhogy nincsen még eladásra kész áru. Azon körülmény, hogy egyelőre még osztrák árukat árusítanak el a „Turul“ czége alatt, semmiképen sem csalás, sem félrevezetés, hanem egyszerűen előmunkálat a készülő magyar gyártmány sima eladásához ; különben is Hegedűs miniszter a szerződés aláírása által ehhez megadta beleegyezését, úgy hogy félrevezetésről szó sem lehet. A mi pedig a Szegedre szállított czipöáruknak a Turulmadár bélyeggel való ellátását illeti, ezt a czég tagadja és kijelenti, hogy a bélyeg egész más madarat mutat; részünkről mi még a Turulmadár használatában sem láthatnánk semmi helytelenséget, mert éppúgy, a mint a kereskedelmi miniszter által megengedett Turul czég használatának — osztrák-gyártmány árusítása mellett — az volt a czélja, hogy a nagy közönséget a czéghez szoktassák, úgy a Turul bélyeg használatának sincs más czélja, mint a közönséget a bélyeghez szoktatni, úgy hogy a magyar gyártmány elkészülésénél azonnal gyors és sima elhelyezést találjon. Helytelenség csak az volna, ha a czég 1902. január 1-eje után hozná be a Turul bélyeggel ellátott osztrák árukat. Ez a világos tényállás, mely szerint a czég úgy a kormány, mint a közönséggel szemben correctul járt e] és semmiféle szemrehányást nem érdemel. Ellenben jól meg kellene szívlelni azoknak, a kik minden dologban minden áron akarnak helytelenségeket felfedezni, hogy azzal a közérdeknek nem tesznek valami nagy szolgálatot, mert nekünk oda kell törekedni, hogy erős, önálló ipart teremtsünk, nem pedig, hogy zaklatások áltat a vállalkozási kedvet elriasszuk. M. J. /,‘1Í 'rTH/.K-'ir"7vJf7^u7r'^ '''^''■•r-'./f'T* 5 tete, hat es an Gegnern nicht gefehlt. Seitens der Schuhmacher des ganzen Landes wurde gegen die staatliche Subventionirung der Gesellschaft eine organisirte Action eingeleitet, obwohl man doch vernünftigerweise hätte annehmen müssen, dass es den Schuhmachern nicht nur ganz egal sein könne, ob in den Schuhgeschäflen in Oesterreich oder in Ungarn erzeugte Schuhe verkauft, werden, sondern, dass sie selbst den letztem Fall vorziehen würden. Die erwähnte Agitation hat denn auch auf unsere leitenden Kreise keinerlei Eindruck ausgeübt und der Bau und die Einrichtung der „Turul“ Schuhfabrik ging ihrer Vollendung entgegen. In der Vorwoche wurde nun in aufsehenerregender Weise mitgetheilt, dass in Szegedin für die dortige Filiale der „Turul“ eine grössere Sendung Schuhwaaren aus der Mödlinger Schuhfabrik eingetroffen sei und dass diese Waaren mit der Turulmarke signirt sind. Dieser ,,unerhörte Fall“ wurde nun in den Tagesblättern lebhaft pertractirt und auch zum Gegenstände einer Interpellation im Abgeordnetenhause gemacht. Aus der Antwort, welche Handelsminister Hegedűs ertheilte, erfuhr man dann, dass die Turulgesellschaft im Sinne des mit der Regierung geschlossenen Vertrages das Recht habe, unter ihrer Firma das ganze laufende Jahr hindurch in Oesterreich erzeugte Schuhe zu verkaufen. Es wurde von Betrug und Irreführung gesprochen. ' Ein Betrug würde vorliegen, wenn die Firma in Ungarn | keine Fabrik errichten, sondern versuchen würde, österreichische Erzeugnisse für ungarische zu verkaufen; dies ist jedoch nicht der Fall, denn die Fabrik ist bereits in vollem Betriebe, nur sind noch keine versandtfähigen Waaren fertiggestellt worden. Auch der Umstand, das einstweilen noch österreichische Erzeugnisse unter der Turul-Firma verkauft werden, ist weder Betrug noch Irreführung, sondern einfach eine Vorbereitung zum schlanken Absatz der fertig werdenden Turul-Erzeugnisse; übrigens hat Handelsminister Hegedűs durch Unterschreibung des Vertrages seine Zustimmung hiezu gegeben und kann daher von einer Irreführung nicht die Rede sein. Was nun die Signirung der nach Szegedin gelieferten Schuhe mit dem Turul-Vogel betrifft, so wird dies seitens der Firma in Abrede gestellt und erklärt, dass die Marke einen ganz anders aussehenden Vogel darstellt; wir würden aber selbst in der Benützung des Turul-Vogels nichts Uncorrectes finden, denn so wie die vom Handelsminister zugestandene Benützung der Turul-Firma — bei Verkauf österreichischer Fabrikate — den Zweck hat die Kunden an die Firma zu gewöhnen, so hat die Benützung des Turul-Vog«ls keinen anderen Zweck, als die Käufer an die Marke zu gewöhnen, um bei Fertigwerden der ungarischen Erzeugnisse sofort raschen und leichten Absatz zu finden. Eine Incorrectheit würde nur dann vorliegen, wenn die Firma nach dem 1. Jänner 1902 österreichische Erzeugnisse mit der Turul-Marke versehen, beziehen würde. Das ist der klare Sachverhalt und kann demnach der Firma bezüglich ihres Vorgehens der Regierung und dem Publikum gegenüber nicht der geringste Vorwurf gemacht werden. Wohl aber sollten Diejenigen, welche in jeder Sache um jeden Preis Incorrectheiten entdecken wollen, beherzigen, dass sie damit dem allgemeinen wirtschaftlichen Wohle des Vaterlandes keinen grossen Dienst erweisen, denn unser Bestreben mus» sein, eine eigene selbstständige Industrie zu gründen, nicht aber durch Chicanen die Unternehmungslust zu verscheuchen. J. M.