Bőripari Munkás, 1929 (39. évfolyam, 1-19. szám)
1929-01-16 / 1. szám
2. oldal BŐRIPARI MUNKÁS KRIHSZ Egymagadat semmibe vesznek / Csak a szervezkedés vívhatja ki a követeléseidet ! menyeket érhessünk el! Meg kell szüntetni a közömbösséget, amely ma az évek óta tartó nyomorúság következtében a lelkeket megüti és a közös cselekvést lehetetlenné teszi! A minden mindegy elvét sutba kell dobnunk, hogy a szükséges cselekvéshez az egyöntetű eljárást megteremthessük. Senkinek sem szabad közöttünk abban a tudatban élni, hogy ezeken az állapotokon már nem lehet változtatni. Bár nagy pusztítást vitt véghez sorainkban az ellenforradalom és az ezzel kapcsolatos elnyomatás miatt közülünk a hosszú nélkülözés súlya alatt sokan megadták magukat mostoha sorsuknak, de ez minden megváltoztatható, ha munkástársainkkal összefogva, minden erőnket a fölszabadulás szolgálatába állítjuk. Ha ehhez a tudathoz jutottunk, akkor hozzá kell fogni a munkához, hogy a csüggedőkbe is hitet, lelket és a közös cselekvéshez szükséges önbizalmat öntsünk, hogy ennek segítségével a mai egyes, szervezetlen embereknél parlagon heverő erőt összegyűjtsük és a munkásságfölszabámulása érdekében fölhasználhassék. Az erőgyűjtés központja nem lehet más, mint a már kipróbált szakmai szervezkedés, a szakegyesület naggyá és hatalmassá tétele. Vissza kell térnünk szervezetünkhöz a fölszabadításért folytatott küzdelemben. Ennek segítsége nélkül egy lépést sem tehetünk előre! A Bőripari Munkások Szövetsége július havi országos küldöttközgyűlése már megjelölte azt az utat, amelyen a béripari munkásságnak haladnia kell. Megállapította a Szövetség legközelebbi akcióprogramját: a munkabérrendezést, a munkaidőrövidítést, a becsületes bánásmód megteremtését. Megjelölte azt a módot is, amelynek segítségével ez a program megvalósítható. Csak a Szövetség anyagi megerősítésével, csoportok, szakosztályok és befizetőhelyek kiépítésével érhetjük el az elénk kitűzött célt. A Bőripari Munkások Szövetségének már minden tagja elindult erre az útra. Szünetet és fáradságot nem ismerő agitációval töri a közömbösség göröngyös útját. Megállapíthatjuk, hogy nem eredmény nélkül. Szünőben van a közömbösség. A bőripari munkások óriási része örömmel fogadja a közgyűlés jobb viszonyok megteremtésére vonatkozó határozatát és már eddig is lelkesedéssel csatlakozik a megindított, az egész országra terjedő akcióhoz. A fővárosban és a vidéki városokban szaktársaink ezrei viszik az agitáció szárnyán az együttes cselekvésre buzdító igéket. Megalakítják a Szövetség csoportjait, befizetőhelyeit és ezzel megteremtik a további működés intézményes bástyáit! Magyarország öszszes bőripari munkásaiból szólunk, hogy ne nézzék tovább tétlenül ezt a munkát, hanem mindenki mindenerejével, tudásával és áldozatkészségével minél sürgősebben csatlakozzék a küzdők harcos táborához! Bőrmunkás, cipész, felsőrészkészítő, szűcs, szíjgyártó bőrönd ős, bőrdíszműves, nyerges tejes erejével dolgozzon a Bőripari Munkások Szövetsége megerősítésén, hogy a megnövekedett erőt a szakma összes munkásainak, munkásnőinek a boldogulására fordíthassuk! Szaktársi üdvözlettel: A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége központi vezetősége. l*fissisiafi m. szstScma&giSKii? . A magyar cipőipart súlyosan érintette az évről-évre fokozódó külföldi cipőbehozatal. Sok munkás és kisiparos munkalehetőségét veszélyezteti ez az állapot. Az Ipartestület vezetősége elhatározta, hogy a külföldi cipőbehozatal ellen erős akciót indít. Ennek az akciónak bevezetése érdekében az Ipartestület vezetősége január 10-én a szakma m minden érdekeltségét megbeszélésre hívta össze. Az értekezleten megjelentek a bőrgyárak, kis és nagy bőrkereskedők, cipőkereskedők, cipőgyártók, cipőgyárosok egyesülete, az Ipartestület vezetősége és a Bőripari Munkások Szövetségének megbízottai. Az értekezleten folytatott vitában szobákérat, hogy milyen formában volna célszerű a külföldi cipőbehozatal elleni akciót megszervezni. Erre a célra az összes egyesületek megbízottaiból egy állandó bizottság megszervezését határozta el az értekezlet. Az értekezleten megjelentek nagy része előadta azokat a lehetőségeket, melynek keretén belül a külföldi cipőbehozatal elleni küzdelmet sikerrel lehetne folytatni. A vélemények nagyrésze abban egyezett meg, hogy a fogyasztóközönség felvilágosítása vezetne legnagyobb sikerre. Ezen cél érdekében az értekezlet szükségesnek tartja, hogy a külföldről behozott áruk származásuk szerint megjelöltessenek, hogy a vevők tudatában legyenek annak, hogy milyen árut vásárolnak. Többek fő fogása szerint a külföldi behozatal fölöslegessé tétele érdekében a termelést is ennek megfelelően kellene megszervezni. Szövetségünk megbízottainak felfogása szerint a súlyt a külföldi behozatal elleni küzdelemben arra kell fektetni, hogy a magyar termelést sújtó luxus- és forgalmiadók könnyíttessenek. A behozatali vám rendezése is okvetlenül szükséges, mert a jelenlegi 1 pengős és 1 pengő 29 filléres vámvédelem a külföldi tőkeerős és kedvező termelési földbétegek mellett dolgozó gyáripari termeléssel szemben nem jelent hathatós védelmet. A vám enyhítését kell kieszközölni azon félkész áru vámjánál, melyek Magyarországon nem készülnek. Továbbá olcsó hitellel kellene ellátni a termelőket, hogy ezzel a termelési költségek csökkenjenek és a termelés folytonossága biztosíttassák. A bajokon gyökeresen segíteni csak a lakosság fogyasztóképességének az emelésével lehet, hogy lábbeli-szükségletét a lakosság meg is tudja vásárolni. Ezenkívül szükséges volna a cipőipar érdekeltségeinek megvizsgálni, hogy nem lehetne-e a cipő előállítási és forgalmi költségén a jelenlegi amúgy is silány munkabérek további rontása nélkül könnyíteni, hogy ezzel megközelítsük a fogyasztóközönség vásárlóképességét. Ez az egész cipőipar fokozot- 1929 tabb foglalkoztatásának előfeltétele. Fölmerült az értekezleten az a kérdés is, hogy a magyar cipőipar exportlehetőségét elő kellene mozdítani. A magyar cipőipar minden tekintetben elsőrangú. A legnagyobb igényeket is kielégíti és a külföldi piacon az exportanyagi lehetőségek esetén egész biztosan nagy fogyasztásnak is örvendene. A magyar cipőáruk, amennyiben külföldre kerülhetnek, a külföldi árukhoz viszonyítva versenyképesek volnának. A hivatalos tényezőknek kötelességük volna ezt az elsőrendű exportlehetőséggel rendelkező ipart abba a helyzetbe juttatni, hogy termékeit külföldre juttathassa. A megbeszélés rendkívül komoly formában folyt le. A cipőipar válsága rendkívül súlyos, nagy szüksége volna a gyors sikerre, hogy a munkanélküli cipészmunkásoknak és kisiparosok ezreinek minél előbb megfelelő munkaalkalmat lehetne nyújtani.______________• A központi vezetőség közleményei— December havi Jelentés az országos mozgalom eseményeiről Az országos küldöttközgyűlés által elhatározott mozgalmat s a Szövetséget megerősítő munkát december hóban is teljes erővel folytattuk. Az összes városokban, amelyekben megjelentünk, nagy megértéssel és lelkesedéssel fogadták a megindított agitációt., Mindenütt lelkesedéssel csatlakoztak a központi vezetőség által megindított akcióhoz. Sajnos, hogy a megindított agitáció sikerét rendkívüli mértékben hátráltatta az időközben bekövetkezett nagyobb munkanélküliség. November végén 289 volt a cipészcsoportokban és szakosztályokban nyilvántartott munkanélküliek száma. Ez a szám december végére 656-ra emelkedem, mely az egész múlt évben havonta kimutatott munkanélküliek számát fölülmúlja. Pedig ez létszám nem is fejezi ki teljesen a szakmában lévő munkanélküliséget, mert számtalan szaktársunk az elhelyezkedés reménye nélkül kimarad a nyilvántartásból. Az előző körlevél óta a következő csoportokat látogattuk meg: Makó, Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Kiskunfélegyháza, Cegléd, Debrecen, Keszthely, Nagykanizsa, Nagyatád, Nyíregyháza, Kaposvár, Miskolc, Orosháza, Tatatóváros, Szeged, Veszprém, Bátaszék, Baja, Szekszárd, Bonyhád, Tolna, Bicske. A felsorolt városok közül két esetben látogattuk meg Hódmezővásárhelyt, Szentest, Csongrádot, Ceglédet és Nagyatádot. A meglátogatott, városok közül évi vagy rendkívüli közgyűlést tartott: Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, Orosháza, Veszprém és Szentes. A szentesi közgyűlés kivételével a többi csoportok közgyűlései határozatképesek voltak, az új vezetőséget mindenütt megválasztották. A.. megindított agitáció eredménye, hogy Nagykanizsán, Keszthelyen, Cegléden, Tóvároson, Nagyatádon, Törökszentmiklóson a befizetőhelyeket fölállítottuk. Az újonnan alakult befizetőhelyek működését nagymértékben hátráltatja a legtöbb városban bekövetkezett munkanélküliség. Ennek dacára a megválasztott új vezetőségekkel mindenütt megbeszéltük, hogy az agitációt teljes erővel folytassák, mert a munkanélküliség idején nyílik a legnagyobb alkalom a szervezetlen szaktársak fölvilágosítására és a tőkés termelési rendszer igazságtalanságainak megismertetésére. Az elvégzett munkának ha nem is lesz meg azonnal a látható eredménye, mihelyt a munka megindul, bizonyos, hogy az agitáció eredményei jelentkezni fognak. A szervezési munka további végzése a tervezett tavaszi mozgalommal kapcsolatban is okvetlenül szükséges, mert csak megingathatatlan meggyőződés és szervezeti hűség biztosíthatja mozgalmunk sikerét. Legutóbbi körlevelünk óta az agitációs munkába a következő városokat, kapcsoltuk be: Beled, Nagykőrös, Lacháza, Tab, Nyirmada, Marcali, Kisvárda, Zalaszentgrót, Tolna, Szekszárd, Balassagyarmat, Eger, Esztergom, Gyula, Rákospalota, Salgótarján, Túrkeve, Budafok, Tiszaföldvár, Vác, Dombóvár, összesen 21 várost. A fölsorolt városokba eljuttattuk a tavasz folyamán kiadott röpiratainkat, az agitációs szaklapokat, a csoport vagy befizetőhely megalakítására vonatkozó utasításokkal együtt. A fölsorolt városokból még nem érkeztek meg a válaszok s amennyiben azok elmaradnának, újra fölszólítjuk őket a válaszadásra. A munkanélküliség ügyével a Szakszervezeti Tanács közbejöttével Szövetségünk központi vezetősége december hóban behatóan foglalkozott. Részt vettünk a munkanélküliek érdekében a régi képviselőházban tartott munkanélküliek gyűlésén, ahol a Szövetségbe tömörült minden szakma sérelmét megismertettük és a sérelmek megszüntetését célzó kormányhatósági intézkedések sürgős szükségességére rámutattunk. A központi vezetőség a Szövetség megerősítése érdekében megkezdett agitációs munkát januárban is teljes erővel fogja folytatni. Arra kérjük a csoportok vezetőségeit, hogy a részükre megállapított napon és időben az összehívott értekezleteket, megbeszéléseket okvetlenül tartsák meg, pontosan jelenjenek meg, mert ezzel a Szövetségnek nagy anyagi megtakarítást érhetünk el. Budapest, 1929 január 7. Szaktársi üdvözlettel a központi vezetőség.