Bőripari Munkás, 1929 (39. évfolyam, 1-19. szám)
1929-01-16 / 1. szám
1. oldal Levél a szerkesztőhöz! Kapták a következő sorokat: Tisztelt Szerkesztő szaktárs! A közelmúlt hetekben egy röplap került a kezembe, amelynek címe „Bérmunkás“. Valami „ÁltalánosMunkás Szövetség“ hivatalos kiadványaként jelenik meg. Őszintén bevallom, majdnem a Lót feleségének sorsára jutottam a csodálkozástól, amikor azt is olvastam, hogy az egyik vendéglő különtermében rendezett fröcsisivászati bajnokság eldöntésére összegyűlt emberek egyik-másika elsóhajtotta magát, hogy szükségét látják annak, hogy a cipészülunkásáig is belépjen az osztályharcos szervezetbe. Ez az, ami engem annyira meglepett, hogy önkéntelenül kiszaladt a számon a „hála“ érzése a sors felé, miért meg hagyta érnem azt a napot, hogy a Balogistvánok fölfedezték az osztályharcot. Hát ez mit Ilyen kérdések nyargalásztak az agyamban és ismételt jókívánságaim szállottak az említett urak felé. Csak azért, mert meg fogják tanítani a cipészmunkásokat arra, hogy van osztályharc és kell egy osztályharcos szervezet is. Mivel én is az vagyok, mint az említett röplap címe, nem tarthatom magam sem felsőbb, sem pedig a polgári társadalomhoz. De bevallom, a „Bérmunkás“ nélkül is tudom, hogy nem lehetek tagja a Lipótvárosi Körnek. De valószínűnek tartom, hogy a Nemzeti Kaszinó sem fogadná el a belépési nyilatkozatomat. Azt is tudom, hogy ez azért van, mert itt nálunk is éppen úgy, mint szerte az egész világon, osztálytagozódás van. És ha osztálytagozódás van, akkor bizonyára van osztályharc is. Annál az egyszerű oknál fogva, mert minden osztálynak más és más érdekei vannak. És azt is tudom, hogy mindezt nemcsak én tudom, hanem velem együtt tudják egypár ezren, a munkástársaim is. És egy nagy szerencsétlenség érte a „Bérmunkásat és az abból élni akarókat. Mert úgy az osztályharc proklamálása, valamint annak szervezetei megalapításában mammut-bölcseség” tudósok jó pár évtizeddel megelőzték őket és megalapították a cipészminkások szervezetét is, amely valóban a cipészmunkások érdekeit védi. Valóban maradék nélkül meg akarja és meg is fogja valósítani a jövő társadalmát, a szocializmust. De marad ereje azért még arra is, hogy meggyőzze a „Bérmunkást“ és haszonélvezőit arról, hogy nem lehet jelszavakkal elidegeníteni senkit az általa kiépített szervezetétől. Ezt a szervezetet valóban súlyos osztályharc árán építette ki a cipészmunkásság érdekeinek a megvédésére. És kezet a kézbe téve küzd további kiépítésén. A balogistvánok pedig csak hálával tartoznak azoknak a sokat ócsárolt és legazemberezett szociáldemokrata szakszervezeti vezetőknek, mert írásaikból és beszédeikből, megtanulták, hogy van osztályharc és kellenek osztályharcos szervezetek is. Mert az ő bölcseségük erre sohasem jött volna rá. Végezetül csak annyit, ha már mindenáron érvényesülni akarnak, menjenek el a Szahara-sivatagon csatangoló nomád beduin-törzsek közé, ott megalakíthatják a homokszitálók és tevehajcsárok szakegyesületét, ott esetleg még érvényesülhetnek is. Munkástársaim! Tíz év óta üvölt a kibérelt lelkek kórusa az osztályharcos szociáldemokrata szakszervezetek ellen! Tíz éve annak, amióta állandóan termeli a kurzus azokat a szánalmas és tehetségtelen agurákat, akik versenyre keltek egymással a szociáldemokrata szakszervezetek vezetői megrágalmazásában. Történik mindez azért, hogy elvonja kegyelmünket arról a féktelen kizsákmányolásról és f elnyomatásról, amelyben része van ma a munkásságnak. Sajnos, hogy akadtak a soraink között is egypáran, akik teljesen asszimilálódtak a kurzus által fölhangolt üvöltő dervisek kórusához. Munkástársaim! Éppen ezek miatt kétszeres kötelességünk és érdekünk, hogy állítsuk csatasorba a meglévő erőinket és új harcosok bevonásával egységesen állhassunk a szervezeteink mellett. Ha vannak is közöttük differenciák, azt intézzük el egymásközt becsületesen, anélkül hogy a szervezetnek vagy az összesség érdekeinek ártanánk vele. Ezt parancsolja a becsületesség és az a szent cél, amelynek a kivívására szövetkeztünk! Az ellenkezőjével hátráltatjuk magát a mozgalmat és ártunk vele önmagunknak. A szervezeti tagság nemcsak kritikára, bölcselkedésre jogosít, hanem kötelességet is parancsol dolgozni a közös cél eléréséért! Ha ezt a célt becsületesen és önzetlenül szolgáljuk, akkor a vélt sérelmeink sem homályosíthatják el előttünk szent eszménket, a mindnyájunk által hőn óhajtott szocializmust Bodó István matott. Majd a dalkör elnöke, Mónus Illés vette át az elnöklést és átadta a szót Bácska Sándornak, aki a Munkásdalegyletek Szövetsége, valamint a Vasas Dalkör nevében, üdvözölte a jubiláló dalkört. Utána a Rákospalotai „Szabadság“ Dalkör nevében Simon Győző és a Budapesti „Haladás“ Dalkör nevében Hagenauer János üdvözölték a dalkört, utána az összes szakmáink nevében Illés István, a cipészszakosztály titkára, mondott szép üdvözlőbeszédet. Mónus elnök megköszönte az üdvözlőlevelek, valamint a fölszólalók szép beszédeit és zárszavában a következőket mondotta: A múlt egy félszázad, elütünk a jövő. A mi dalárdánk hirdeti először a dallal az igazunkat és a dal adta meg a világosságot vészes időben, a dal mindig lenyűgözte az emberiséget. Hasonló a helyzet ma is a vészes időkhöz, amikor a „Csák Máté földjén“ című kórust betiltották a mai esti hangversenyünkön. Ez az állapot hátráltatja a fejlődést, de a hit az eszmékben harcossá tesz bennünket és erősítjük a harci készségünket arra az időre, amikor szabadabb lesz a ' 1 'Hal Kaszás karnagy tudását méltatta, amelynek köszönheti a dalkör mai teljesítményét és fegyelmét. Kéri a díszközgyűlésen megjelent, tagokat, tekintettel arra, hogy a dalkör tagjainak próbára kell menniök, a közgyűlést bezárja. Dobos Ferenc, jegyző: (1-Este VIz órára díszhangversenyre gyűltek össze a dal, illetve a jubiláló dalkör barátai a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A pompás műsort jeligéjük és Ladányi „Három eredeti népdal“-ának éneklésével nyitották meg. Teljes precizitással énekeltek és nagyon sajnálták, hogy a rendőri cenzúra okoskodása miatt Ady Kerner kórusát, „Csák Máté földjén“, itt nem énekelhették el. (A rendőrség egyöntetű eljárására jellemző, hogy három nappal később a Nyomdászdalkör már énekelhette.) Pajor Oszkár daltársunk nagy sikerrel szavalt Lantos-, Ady- és két Várnai-verset, majd Farkas István országgyűlési képviselő elvtársinak mondott talpraesett ünnepi, beszédet. Szünet után a Könyvnyomdászok Dalkörének vegyeskara brillírozott dr. Ujj József országos karnagy vezénylésével, majd Könnings Annie énekelt a szokottnál is szebben. Sugár Viktor orgonaművész igazi virtuozitással játszott az ország a nemben legnagyobb hangszerén négy gyönyörű szerzeményt, majd újból a jubiláló dalkör következett. Horváth „Késő vágy“, Erkel „Elvennélek“ és Grieg „Új föld felé“ című kórusát énekelték, ez utóbbit orgonakísérettel és a baritonszólót Baldauf László daltársunk énekelte tisztán csengő baritonjával. Ez utóbbi szám előtt a Munkásdalegyletek Szövetsége nevében Schein Béla daltárs igen szép beszédben üdvözölte a jubiláló dalkört. Többek között így szólt: Ötven évet a magyar dalkultúra szolgálatában eltölteni, egymagában véve is tiszteletreméltó teljesítmény, de ötvenn esztendőt a magyar munkásdálkultúra szolgálatában eltölteni olyan teljesítmény, amely előtt barátnak, ellenségnek egyaránt kalapot kell emelni és csak az tudja ezt kellőképen, értékelni, aki ismeri az utolsó félszázad világtörténelmi eseményeit és abban a magyar munkásság politikai és gazdasági helyzetét. Aki ismeri azt az óriási fejlődési folyamatot, amelyen a magyar ipari munkásosztály keresztülment a céhrendszer munkaviszonyaitól a mai rendezett és kultúremberhez méltóbb életet biztosító munkaviszonyokig. A Bőripari Dalkör mindig és mindenütt ott volt és irányt mutatott, ahol a szervezett munkásdalosoknak lenni kellett. És elmondhatjuk, hogy mindig méltó képen állta meg a helyét ez a dalárda, amelynek élén jelenleg jászapáti Kaszás Gyula karnagyot van szerencsénk üdvözölni. Mint szövetségi, vezető, tartozom azzal a megállapítással is, hogy havoltak dalárdáink, amelyekre mindig számíthattunk, akár arról volt szó, hogy közös érdekekért áldozatot kell hozni, akár pedig arról, hogy reprezentálni kell, ezek között mindig ott t.Háltuk a Bőripari Dalkört, amely ezenfelül mindig lelkes, használható és megbízható vezetőket adott Szövetségünk élére. Éppen ezért mi büszke önérzettel, meleg testvéri szeretettel és csak jó küzdőtársaknak kijáró szeretettel gondolunk rátok. I és midőn szívem egész melegével ismételten üdvözlöm a dalkört, egyben átadom a mai nap emlékére .Szövetségünk e szerény ajándékát, egy Schubertszobrot, Ötven év határán álljatok meg; egy pillanatra, tekintsetek vissza a múltba, gyűjtsetek erőt a múlt sikereinek tüzéből a jövő küzdelmeihez és azután föl a fejjel és előre! Mónus Illés elvtársunk köszönte meg a szép üdvözlőbeszédet, ígéretet téve a dalkör nevében, hogy mindenkor helytállnak a munkásdalkultúra szolgálatában. Lelkes hangulatban ért véget a hangverseny és ki-ki egy szépen sikerült estély emlékével távozott, van az a munkás, aki ennyi idő fölött rendelkezik, nem szólva arról hogy még öt-hat nyelv tudása sem biztosíthatja arról, hogy a világ bármely részében lakó munkástársával tudjon érintkezni. Egy külföldi nyelv tudása pedig főleg csak annak az egy országnak a munkásságával való érintkezésre teszi őt képessé, amelynek nyelvét megtanulta. Az élő nyelvek bármelyikének a megtanulása olyan mértékben, hogy azt tökéletesen megértse, annyi időt és fáradságot igényel, hogy a munkásság nem is gondolhat arra, hogy nemzetközi érintkezésének eszközéül valamely élő nyelvet válassza. Erre a célra tehát önkéntelenül kínálkozik az eszperantó, amely éppen mesterséges voltánál fogva olyan egyszerű, hogy azt bárki könynyen elsajátíthatja. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy az eszperantó egyszerűsége a nyelv kifejező voltának rovására menne. Sőt ellenkezőleg, az eszperantó módot nyújt arra, hogy a legkisebb gondolatbeli árnyalatot is kifejezhessük. Például fölemlítjük, hogy egy alkalommal a párisi kereskedelmi kamara lefordíttatott egy francia szöveget eszperantóra és az eszperantó szöveget visszafordíttatta ismét franciára. A visszafordítást természetesen más személy készítette, akinek az eredeti francia szövegről nem volt tudomása és mégis az eredeti és a visszafordított szöveg annyira egyezett egymással lényegi és formai tekintetben, hogy a francia kamara azóta külföldi viszonylatban a francia nyelv mellett az eszperantót is, mint egyenjogú nyelvet használja. A fenti példa eléggé bizonyítja, hogy az eszperantó könnyűsége mellett is alkalmas akár a legnehezebb Tudományos mű megírására, vagy politikai vita folytatására is. Ilyen körülmények között nem kétséges, hogy a munkásság idegenajkú testvéreivel az eszperantó útján kell, hogy érintkezzék. Ma már minden országban vannak munkáseszperantisták, akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a nyelvet, a munkásság között terjesszék és a nyelvet beszélők táborát növeljék. Érdekes, hogy az eszperantónak, amely eleinte csak a polgárság között terjedt, ma már, mondhatni csaknem mindenütt, sokkal több követője van a munkásság között. A föntvázolt körülményekből ez érthető is, mert ugyanakkor, amikor az eszperantó a munkásságnál elengedhetetlenül szükséges mozgalmi fegyver, a polgárságnál nem egyéb, mint alkalom egyletesdi játékokra, vagy jobb esetben bélyeggyűjtési szenvedélyek kielégítésének előmozdítására. Saját, jól fölfogott érdekünk diktálja, hogy minél nagyobb legyen azoknak a száma, akik nemzetközi, kapcsolataik folytán tágabb látókörre tesznek szert ,és a külföldi tapasztalatokat itthon tolmácsolják. Mindenki, akiben megvan a hajlandóság és az akarat, tanuljon eszperantóul saját és az összmunkásság érdekében! Kulturális élet «Jubileum Dalkarunk 50 éves fennállása alkalmából december hó 23-án délelőtt díszközgyűléssel, este pedig a Zeneakadémia nagytermében hangverseny keretén belül ünnepelte 50 éves jubileumát. A díszközgyűlésen jelen voltak az összes dalosaink, V» 11 órakor a dalkar tagjai elénekelték a jeligét, valamint „Üdvözlünk, ti ha testvérek“ című kórusát és Hajdú Isi■vein, a dalkar alelnöke, keresetlen szavakkal üdvözölte a dalkar tagjait, a diszközgyűlésen megjelent szakmák, valamint több dalkar kiküldötteit. A dalkarok képviseletében jelen voltak a Minkásdalegyletek Szövetsége részéről: Rucska Sándor, a Budapesti Könyvnyomdászok Dalköre részéről Bózsik István, a Budapesti Vasas Dalköre részéről Müller Miksa, a Rákospalotai „Szabadság“ Dalköre részéről Simon Győző, a Budapesti „Haladás“ Dalköre részéről Hagenauer János, a Senefelder Dalkör részéről Metsz Antal, a Budapesti Könyvkötők Dalköre részéről Kralovets Nándor, a MÉMOSz Dalköre részéről Molnár István, a Budafoki Munkásdalkör részéről Major István, az Újpesti Munkásképző Dalkör részéről Ilium János és Hecker Gyula. Szakosztályaink részéről küldöttek: Cipészszakosztály: Illés Istmid és Csorvási József, a Bőröndös és Rokonszakmák részéről Orosz Péter, a Szűcsök részéről Lázár István elvtársak és a dalkör alapító tagja, Herr Ipót szaktársunk. Dobos Ferenc jegyző fölolvassa az üdvözlőleveleket: Felsőgalla és az Újpesti Munkásképző dalköröktől. Azután a dalkör ügyvezető elnöke, TiUnwann, Imre, ismerteti a dalkör 50 éves történetét, amelyet a dalkör ki is nyo BORIPARI MUNKÁS . Nemzetköziség és eszperantó A munkásság gazdasági és politikai szervezkedése nemzetközi alapokon nyugszik. Ez a nemzetközi szervezettség eredményeiben is nyilvánul, mert az egyes országokban elért eredmények a más országokban élő proletárokra is kihatnak. Ha valamely országban a reakció felülbelül és a proletárság által már elért eredményeket megnyirbálja, akkor egészen bizonyos, hogy ennek a más országokban élő munkások is kárát látják. Viszont, ha valahol a munkások szervezettségük erejével valamit elérnek, az elérő eredmények a többi országban is éreztetik hatásukat. Nagyon fontos tehát, hogy a világ munkássága állandó érintkezésben legyen egymással és az egyes országokban kivívott jogok lelkesítő hatását kihasználva, igyekezzenek erejüket és befolyásukat minél inkább fokozni. A nemzetközi érintkezés egyik legnagyobb akadálya azonban a nyelvkülönbség, amely sokkal jobban, krvánsztja egymástól a különböző nemzethez tartozó proletárokat, mint az országhatárok. A nyelvkülönbség okozta határok ledöntése egyik legfontosabb feladata kell, hogy legyen a munkásságnak." A szellemi képességektől eltekintve, nem akad munkás, aki annyi szabad idővel rendelkezzék, hogy megtanulhasson öt-hat nyelvet.. Egy nyelv megtanulásához átlag ezer tanóra szükséges, márpedig hat Előadások az Otthonban Mindig nagyobb és nagyobb számban látogatják előadásainkat és egyre többen kísérik figyelemmel az oktatásügyi bizottság munkáját. Ennek az érdeklődésnek még fokozódni kell. Még nagyobb agitációt kell kifejteni az üzemek bizalmi férfiainak az előadások sikere érdekében. Az oktatásügyi bizottság minden előadásra, meghívót küld az üzemek bizalmijaihoz, közli az előadó nevét és az előadás tárgyát, amelyet minden bizalmi férfi az előadás napján megismertett a műhelyben dolgozó munkástársaival és fölhívja szaktársait, az előadások látogatására. Ezzel az agitációval a bizalmi szaktársak biztosítják az előadások sikerét és elérik azt, hogy másnap nem a futballmeccs eredményeit tárgyalják az üzemben munkástársaink, hanem az előadás anyagáról beszélgetnek és igyekeznek egymással megértetni az ismertetett anyagot. Fokozottabb érdeklődésre töltetlen szükségünk van, ha meg akarunk felelni amai nagy feladatoknak, amelyek reánk várnak. Ne felejtsük el, hogy az oktatásügyi bizottság az első oktatási sorozatban ezeket az előadásokat vezette be. November 1-én Kolacskovszki Lajos elvtárs A társadalmi harcok keletkezése címen tartott tartalmas előadást, amelyen 72 hallgató vett részt; november 8-án Pajor Rudolf elvtárs Munkásmozgalmi problémák címen tartott értékes előadásán 68 hallgató vett részt; nov. 12-én Polkák Ferencné elvtárs tartott szépen fölépített előadást A nő helyzete a kapitalista termelésben , cimen. 61 érdeklődő volt; november 22-én Kádas József elvtárs a magyar irodalom fejlődését ismertette, az előadást 58-an hallgatták; november 28-án Wollák Jenő elvtárs nagyon szépen fölépített előadást tartott a kapitalista termelés mai állásáról. Az előadást 73-an hallgatták végig; december 6-án Büchler József elvtárs Külpolitika címen tartott tartalmas előadást, amelyet 69-en hallgattak; december 13-án Biró Dezső a fasizmust ismertette. 1925 Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. Szerkeszti: Mónus Illés. „Világossás“ könyvnyomda II. Budapest, VIII. Conti u. 4. Műszaki igazgató: Deutsch D. Szaktársak! Elsőrendű,bármilyen kivitelű espiszezerszurpok kaphatók Javítást olcsón és jól készítek. Szíves pártolást, kérve Stuhát János Rottenbaler utcait. pince