Bőripari Munkás, 1929 (39. évfolyam, 1-19. szám)

1929-01-16 / 1. szám

1. oldal Levél a szerkesztőhöz! Kapták a­ következő sorokat: Tisztelt Szerkesztő szaktárs! A közelmúlt hetekben egy röplap került a kezembe, amelynek címe „Bérmunkás“. Valami „Általános­­Munkás Szövetség“ hivatalos kiadványaként jelenik meg. Őszintén bevallom, majdnem a Lót feleségének sorsára jutottam a csodálkozástól, amikor azt is ol­vastam, hogy az egyik vendéglő különtermében ren­dezett fröcsisivászati bajnokság eldöntésére össze­gyűlt emberek egyik-másika elsóhajtotta magát, hogy szükségét látják annak, hogy a cipészül­un­kás­áig is belépjen az osztályharcos szervezetbe. Ez az, ami engem annyira meglepett, hogy önkéntelenül kiszaladt a számon a „hála“ érzése a sors felé, miért meg hagyta érnem azt a napot, hogy a Balogistvánok fölfedezték az osztályharcot. Hát ez mit Ilyen kér­dések nyargalásztak az agyamban és ismételt jó­kívánságaim szállottak az említett urak felé. Csak azért, mert meg fogják tanítani a cipészmunkásokat arra, hogy van osztályharc és kell egy osztály­harcos szervezet is. Mivel én is az vagyok, mint az említett röplap címe, nem tarthatom magam sem felsőbb, sem pedig a polgári társadalomhoz. De bevallom, a „Bérmunkás“ nélkül is tudom, hogy nem lehetek tagja a Lipótvárosi Körnek. De valószínűnek tar­tom, hogy a Nemzeti Kaszinó sem fogadná el a be­lépési nyilatkozatomat. Azt is tudom, hogy ez azért van, mert itt nálunk is éppen úgy, mint szerte az egész világon, osztálytagozódás van. És ha osztály­tagozódás van, akkor bizonyára van osztályharc is. Annál az egyszerű oknál fogva, mert minden osz­tálynak más és más érdekei vannak. És azt is tu­dom, hogy mindezt nemcsak én­ tudom, hanem velem együtt tudják egypár ezren, a­ munkás­társaim is. És egy nagy szerencsétlenség érte a „Bérmunkásat és az abból élni akarókat. Mert úgy az osztályharc proklamálása, valamint annak szervezetei megalapí­tásában mammut-bölcseség” tudósok jó pár évtized­del megelőzték őket és megalapították a cipészmin­­kások szervezetét is, amely valóban a cipészmunká­sok érdekeit védi. Valóban maradék nélkül meg akarja és meg is fogja valósítani a jövő társadalmát, a szocializmust. De marad ereje azért még arra is, hogy meggyőzze a „Bérmunkást“ és haszonélvezőit arról, hogy nem lehet jelszavakkal elidegeníteni sen­kit az általa kiépített szervezetétől. Ezt a szerve­zetet valóban súlyos osztályharc árán építette ki a cipészmunkásság érdekeinek a megvédésére. És kezet a kézbe téve küzd további kiépítésén. A balogistvánok­ pedig csak hálával tartoznak azoknak a sokat ócsárolt és legazemberezett szociál­demokrata szakszervezeti vezetőknek, mert írá­saikból és beszédeikből, megtanulták, hogy van osz­tály­harc és kellenek osztályharcos szervezetek is. Mert az ő bölcseségük erre sohasem jött volna rá. Végezetül csak annyit, ha már mindenáron érvénye­sülni akarnak, menjenek el a Szahara-sivatagon csa­tangoló nomád beduin-törzsek közé, ott megalakít­hatják a h­omokszitálók és tevehajcsárok szakegye­­sületét, ott esetleg még érvényesülhetnek is. Munkástársaim! Tíz­ év óta üvölt a kibérelt lelkek kórusa az osztályharcos szociáldemokrata szakszer­vezetek ellen! Tíz éve annak, amióta állandóan ter­meli a kurzus azokat a szánalmas és tehetségtelen agurákat, akik versenyre keltek egymással a szo­ciáldemokrata szakszervezetek vezetői megrágalma­­zásában. Történik mindez azért, hogy elvonja kegyel­münket arról a féktelen kizsákmányolásról és f el­nyomatásról, amelyben része van ma a munkás­ságnak. Sajnos, hogy akadtak a soraink között is egypáran, akik teljesen asszimilálódtak a kurzus által fölhangolt üvöltő dervisek kórusához. Munkás­­társaim! Éppen ezek miatt kétszeres kötelessé­günk és érdekünk, hogy állítsuk csatasorba a meg­lévő erőinket és új harcosok bevonásával egysége­sen állhassunk a szervezeteink mellett. Ha vannak is közöttük differenciák, azt intézzük el egymás­közt becsületesen, anélkül hogy a szervezetnek vagy az összesség érdekeinek ártanánk vele. Ezt paran­­csol­ja a becsületesség és az a szent cél, amelynek a kivívására szövetkeztünk! Az ellenkezőjével hátrál­tatjuk magát a mozgalmat és ártunk vele önmagunk­nak. A szervezeti tagság nemcsak kritikára, bölcsel­kedésre jogosít, hanem kötelességet is parancsol dolgozni a közös cél eléréséért! Ha ezt a célt becsü­letesen és önzetlenül szolgáljuk, akkor a vélt sérel­meink sem homályosíthatják el előttünk szent esz­ménket, a mindnyájunk által hőn óhajtott szo­cializmust Bodó István­ matott. Majd a dalkör elnöke, Mónus Illés vette át az elnöklést és átadta a szót Bácska Sándornak, aki a Munkásdalegyletek Szövetsége, valamint a Vasas Dalkör nevében, üdvözölte a jubiláló dalkört. Utána a Rákospalotai „Szabadság“ Dalkör nevében Simon Győző és a Budapesti „Haladás“ Dalkör nevében Hagenauer János üdvözölték a dalkört­, utána az összes szakmáink nevében Illés István, a cipészszak­osztály titkára, mondott szép üdvözlőbeszédet. Mónus elnök megköszönte az üdvözlőlevelek, vala­mint­ a fölszólalók szép beszédeit és zárszavában a következőket mondotta: A múlt egy félszázad, elü­tünk a jövő. A mi dalárdánk hirdeti először a dal­lal az igazunkat és a dal adta meg a világosságot vészes időben, a dal mindig lenyűgözte az emberisé­get. Hasonló a helyzet ma is a vészes időkhöz, ami­kor a „Csák Máté földjén“ cím­ű kórust betiltották a mai esti hangversenyünkön. Ez az állapot hátrál­tatja a fejlődést, de a hit az eszmékben harcossá tesz bennünket és erősítjük a harci készségünket arra az időre, amikor szabadabb lesz a­­ ' 1 'Hal Kaszás karnagy tudását méltatta, amelynek köszön­heti a dalkör mai teljesítményét és fegyelmét. Kéri a díszközgyűlésen megjelent, tagokat, tekintettel arra, hogy a dalkör tagjainak próbára kell menniök, a közgyűlést bezárja. Dobos Ferenc, jegyző: (1-Este VIz órára díszhangversenyre gyűltek össze a dal, illetve a jubiláló dalkör barátai a Zeneművé­szeti Főiskola nagytermében. A pompás műsort jeligéjük és Ladányi „Három eredeti népdal“-ának éneklésével nyitották meg­. Teljes precizitással éne­keltek és nagyon sajnálták, hogy a rendőri cenzúra okoskodása miatt Ady­ Kerner kórusát, „Csák Máté földjén“, itt nem énekelhették el. (A rendőrség egy­öntetű eljárására jellemző, hogy három nappal ké­sőbb­ a Nyomdászdalkör már énekelhette.) Pajor Oszkár daltársunk nagy sikerrel szavalt Lantos-, Ady- és két Várnai-verset, majd­ Farkas István or­szággyűlési képviselő elvtársinak mondott talpra­esett ünnepi, beszédet. Szünet után a Könyvnyomdá­szok Dalkörének vegyeskara brillírozott dr. Ujj Jó­zsef országos karnagy vezénylésével, majd Könnings Annie énekelt a szokottnál is szebben. Sugár Viktor orgonaművész igazi virtuozitással játszott az ország a nemben legnagyobb hangszerén négy gyönyörű szerzeményt, majd újból a jubiláló dalkör követke­zett. Horváth „Késő vágy“, Erkel „Elvennélek“ és Grieg „Új föld felé“ című kórusát énekelték, ez utóbbit orgonakísérettel és a baritonszólót Baldauf László daltársunk énekelte tisztán csengő bariton­jával.­­ Ez utóbbi szám előtt a Munkásdalegyletek Szö­vetsége nevében Schein Béla daltárs igen szép be­szédben üdvözölte a jubiláló dalkört. Többek között így szólt: Ötven évet a magyar dalkultúra szolgálatában eltölteni, egymagában véve is tiszteletreméltó telje­­sítmény, de ötvenn esztendőt a magyar munkásdál­­kultúra szolgálatában eltölteni olyan teljesítmény, amely előtt barátnak, ellenségnek egyaránt kalapot kell emelni és csak az tudja ezt kellőképen, érté­kelni, aki ismeri az utolsó félszázad világtörté­nelmi eseményeit és abban a magyar munkásság politikai és gazdasági helyzetét. Aki ismeri azt az óriási fejlődési folyamatot, amelyen a­ magyar ipari munkásosztály keresztülment a céhrendszer munka­­viszonyaitól a mai rendezett és kultúrem­berhez mél­tóbb életet biztosító munkaviszonyokig. A Bőripari Dalkör mindig és mindenütt ott volt és irányt mutatott, ahol a szervezett munkásdalosok­nak lenni kellett. És elmondhatjuk, hogy mindig méltó képen állta meg a helyét ez a dalárda, amely­nek élén jelenleg jászapáti Kaszás Gyula karnagyot van szerencsénk üdvözölni. Mint szövetségi, vezető, tartozom azzal a megálla­pítással is, hogy ha­­voltak dalárdáink, amelyekre mindig számíthattunk, akár arról volt szó, hogy közös érdekekért áldozatot kell hozni, akár pedig arról, hogy reprezentálni kell, ezek között mindig ott t.Háltuk a Bőripari Dalkört, amely ezenfelül mindig lelkes, használható és megbízható vezetőket adott Szövetségünk élére. Éppen ezért mi büszke ön­érzettel, meleg testvéri szeretettel és csak jó küzdő­­társaknak kijáró szeretettel gondolunk rátok. I és mi­dőn szívem egész melegével ismételten üdvözlöm a dalkört, egyben átadom a mai­ nap emlékére .Szö­vetségünk e szerény ajándékát, egy Schuber­t­­szobrot, Ötven év határán álljatok meg; egy pillanatra, te­kintsetek vissza a múltba, gyűjtsetek erőt a múlt sikereinek tü­zéből a jövő küzdelmeihez és azután föl a fejjel és előre! Mónus Illés elvtársunk köszönte meg a szép üd­vözlőbeszédet, ígéretet téve a dalkör nevében, hogy mindenkor helytállnak a munkásdalkultúra szolgá­latában. Lelkes hangulatban ért véget a hangverseny és ki-ki egy szépen sikerült estély emlékével távozott, van az a munkás, aki ennyi idő fölött rendelkezik, nem szólva arról hogy még öt-hat nyelv tudása sem biztosíthat­ja arról, hogy a világ bármely részében lakó munkástársával tudjon érintkezni. Egy külföldi nyelv tudása pedig főleg csak annak az egy ország­nak a munkásságával való­ érintkezésre teszi őt ké­pessé, amelynek nyelvét megtanulta. Az élő nyelvek bármelyikének a megtanulása olyan mértékben, hogy azt tökéletesen megértse, annyi időt és fáradságot igényel, hogy a munkásság nem is gondolhat arra, hogy nemzetközi érintkezésének eszközéül valamely élő nyelvet válassza. Erre a célra tehát önkéntelenül kínálkozik az eszperantó, amely éppen mesterséges voltánál fogva olyan egyszerű, hogy azt bárki köny­­nyen elsajátíthatja. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy az eszperantó egyszerűsége a­ nyelv ki­fejező voltának rovására menne. Sőt ellenkezőleg, az eszperantó módot nyújt arra, hogy a legkisebb gon­­dolatbeli árnyalatot is kifejezhessük. Például föl­említjük, hogy egy alkalommal a párisi kereskedelmi kamara lefordíttatott egy francia szöveget eszperan­tóra és az eszperantó szöveget visszafordít­tatta is­mét franciára. A visszafordítást természetesen más személy készítette, akinek az eredeti francia szöveg­ről nem volt tudomása és mégis az eredeti és a visszafordított szöveg annyira egyezett egymással lényegi és formai tekintetben, hogy a francia ka­mara azóta külföldi viszonylatban a francia nyelv mellett az eszperantót is, mint egyenjogú nyelvet használja. A fenti példa eléggé bizonyítja, hogy az eszperantó könnyűsége mellett is alkalmas akár a legnehezebb Tudományos mű megírására, vagy politikai vita foly­tatására is. Ilyen körülmények között nem kétséges, hogy a munkásság idegenajkú testvéreivel az eszpe­rantó útján kell, hogy érintkezzék. Ma már minden országban vannak munkáseszperantisták, akik fárad­hatatlanul dolgoznak azon, hogy a nyelvet, a munkás­ság között terjesszék és a nyelvet beszélők táborát növeljék. Érdekes, hogy az eszperantónak, amely eleinte csak a polgárság között terjedt, ma már, mondhatni csaknem mindenütt, sokkal több követője van a munkásság között. A föntvázolt körülmények­ből ez érthető is, mert ugyanakkor, amikor az esz­perantó a munkásságnál elengedhetetlenül szükséges mozgalmi fegyver, a polgárságnál nem egyéb, mint alkalom egyletesdi játékokra, vagy jobb esetben bé­­lyeggyűjtési szenvedélyek kielégítésének előmozdítá­sára. Saját, jól fölfogott­ érdekünk diktálja, hogy minél nagyobb legyen azoknak a száma, akik nemzetközi, kapcsolataik folytán tágabb látókörre tesznek szert ,és a külföldi tapasztalatokat itthon tolmácsolják. Mindenki, akiben megvan a hajlandóság és az aka­rat, tanuljon eszperantóul saját és az összmunkásság érdekében! Kulturális élet «Jubileum Dalkarunk 50 éves fennállása alkalmából decem­ber hó 23-án délelőtt díszközgyűléssel,­­ este pedig a Zeneakadémia nagytermében hangverseny keretén belül ünnepelte 50 éves jubileumát. A díszközgyűlé­sen jelen voltak az összes dalosaink, V» 1­1 órakor a dalkar tagjai elénekelték a jeligét, valamint „Üd­vözlünk, ti ha testvérek“ című kórusát és Hajdú Isi­­■vein, a dalkar alelnöke, keresetlen szavakkal üdvö­zölte a dalkar tagjait, a diszközgyű­­lésen megjelent szakmák, valamint több dalkar kiküldöt­teit. A dalkarok képviseletében jelen voltak a Min­­kásdalegyletek Szövetsége részéről: Rucska Sándor, a Budapesti Könyvnyomdászok Dalköre részéről Bózsik István, a Budapesti Vasas Dalköre részéről Müller Miksa, a Rákospalotai „Szabadság“ Dalköre részéről Simon Győző, a Budapesti „Haladás“ Dal­köre részéről Hagenauer János, a Senefelder Dal­kör részéről Metsz Antal, a Budapesti Könyvkötők Dalköre részéről Kralovets Nándor, a MÉMOSz Dal­köre részéről Molnár István, a Budafoki Munkás­­dalkör részéről Major István, az Újpesti Munkás­­képző Dalkör részéről Ilium János és Hecker Gyula. Szakosztályaink részéről küldöttek: Cipészszakosz­tály: Illés Ist­mid és Csorvási József, a Bőröndös és Rokonszakmák részéről Orosz Péter, a Szűcsök ré­széről Lázár István elvtársak és a dalkör alapító­­­ tagja, Herr I­pót szak­társunk. Dobos Ferenc jegyző föl­olvassa az üdvözlőleveleket: Felsőgalla és az Újpesti Munkásképző dalköröktől­. Azután a dalkör ügyvezető elnöke, TiUnwann, Imre, ismerteti a dal­kör 50 éves történetét, amelyet a dalkör ki is nyo­ BORIPARI MUNKÁS . Nemzetköziség és eszperantó A munkásság gazdasági és politikai szervezkedése nemzetközi alapokon nyugszik. Ez a nemzetközi szer­vezettség eredményeiben is nyilvánul, mert az egyes országokban elért eredmények a más országokban élő proletárokra is kihatnak. Ha valamely országban a reakció felülbelü­l és a proletárság által már el­ért eredményeket megnyirbálja, akkor egészen bizo­nyos, hogy ennek a más országokban élő munkások is kárát látják. Viszont, ha valahol a munkások szer­vezettségük erejével valamit elérnek, az elérő ered­mények a többi országban is éreztetik hatásukat. Nagyon fontos tehát, hogy a világ munkássága állandó érintkezésben legyen egymással és az egyes országokban kivívott jogok lelkesítő hatását kihasz­nálva, igyekezzenek erejüket és befolyásukat minél inkább fokozni. A nemzetközi érintkezés egyik leg­nagyobb akadálya azonban a nyelvkülönbség, amely sokkal jobban, krvá­­n­sztja egymástól a különböző nemzethez tartozó proletárokat, mint az országha­tá­rok. A nyelvkü­lönbség okozta határok ledöntése egyik legf­ontosabb feladata kell, hogy legyen a mun­kásságnak." A szellemi képességektől eltekintve, nem akad munkás, aki annyi szabad idővel rendelkezzék, hogy m­egtanulhasson öt-hat­ nyelvet.. Egy nyelv megtanu­lásához átlag ezer tanóra szükséges, márpedig hat Előadások az Otthonban Mindig nagyobb és nagyobb számban láto­gatják előadásainkat és egyre többen kísérik figyelemmel az oktatásügyi bizottság munká­ját. Ennek az érdeklődésnek még fokozódni kell. Még nagyobb agitációt kell kifejteni az üzemek bizalmi férfiainak az előadások sikere érdekében. Az oktatásügyi bizottság minden előadásra, meghívót küld az üzemek bizalmijai­hoz, közli az előadó nevét és az előadás tár­gyát, amelyet minden bizalmi férfi az előadás napján megismertett a műhelyben dolgozó munkástársaival és fölhívja szaktársait, az elő­adások látogatására. Ezzel az agitációval a bi­zalmi szaktársak biztosítják az előadások si­kerét és elérik azt, hogy másnap nem a futball­meccs eredményeit tárgyalják az üzemben mun­­kástársaink, hanem az előadás anyagáról be­szélgetnek és igyekeznek egymással megértetni az ismertetett anyagot. Fokozottabb érdeklő­désre töltetlen szükségünk van, ha meg aka­runk felelni amai nagy­ feladatoknak, amelyek reánk várnak. Ne felejtsük el, hogy az okta­tásügyi bizottság az első oktatási sorozatban ezeket az előadásokat vezette be. November 1-én Kolacskovszki Lajos elvtárs A társadalmi harcok keletkezése címen tartott tartalmas előadást, amelyen 72 hallgató vett részt; november 8-án Pajor Rudolf elvtárs Mun­kásmozgalmi problémák címen tartott értékes előadásán 68 hallgató vett részt; nov. 12-én Polkák Feren­cné elvtárs tartott szépen fölépí­tet­t előadást A nő helyzete a kapitalista terme­lésben , ci­men. 61 érdeklődő volt; november 22-én Kádas József elv­társ a magyar irodalom fejlődését ismertette, az előadást 58-an hallgat­ták; november 28-án Wollák Jenő elvtárs na­gyon szépen fölépített előadást tartott a kapi­talista termelés mai állásáról. Az előadást 73-an hallgatták végig; december 6-án Büchler József elv­társ Külpolitika címen tartott tar­talmas előadást, amelyet 69-en hallgattak; de­cember 13-án Biró Dezső a fasizmust ismertette. 1925 Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. Szerkeszti: Mónus Illés. „Világossás“ könyvnyomda II. Budapest, VIII. Conti­ u. 4. Műszaki igazgató: Deutsch D. Szaktársak! Elsőrendű,bármilyen kivitelű espiszezerszurpok kaphatók Javítást olcsón és jól készítek. Szíves pártolást, kérve Stuhát János Rottenbaler­ utca­it. pince

Next