Bőripari Munkás, 1935 (4/45. évfolyam, 1-6. szám)
1935. január / 1. szám
1935 letett. Munkanélküli létszám: az év végén 160. A szakosztályban a kulturális tevékenység ez évben is változatlanul folyt. Az oktató előadások, szemináriumok és tudományos kirándulások megrendezése sikerrel jártak. A könyvtár igénybevételénél lehetnek kívánságok. Az Otthonban lévő közös könyvtárt a cipészszakosztály tagjai csak 2998 esetben vették igénybe. A szakosztály taglétszámát figyelembe véve, ez bizony kevés. A közös könyvtár kiegészítésére az elmúlt évben 104 darab könyv vásároltatott. Sajnos, az elmúlt évet a szakosztály működésében nem sikerült közmegelégedéssel befejezni. A központi vezetőségnek a szakmai egységre vonatkozó januári határozata nem hozta a kívánt eredményt. A szakosztály vezetősége és tagjainak egy része nem tartották be a központi vezetőségnek a szakmai egységre vonatkozó határozatát és olyan tevékenységet fejtettek ki, amely a szakosztályt a legnagyobb megrázkódtatásoknak tette ki. A hatóság részéről a szakosztály vezetőségével szemben alapszabályellenes működés címén kifogást emeltek, amely a szakosztály vezetőségének a helyzetét teljesen tarthatatlanná tette. A szakosztály vezetősége is belátva a tarthatatlan helyzetet, a tisztségéről önként lemondott. A szakosztály tagjai az ez ügyben küldött körlevelekből az eseményekről bőven vannak informálva. Ezen a helyen ezekre kitérni fölösleges. Annak a megállapítása azonban okvetlen szükséges, hogy az úgynevezett szakszervezeti ellenzék név alatt működő szervezetromboló társaság tovább folytatja rágalmazó aknamunkáját, amelynek a sikere esetén a szakosztály autonómiája és a fennmaradása válna kétségessé. A közgyűlésnek ebben a kérdésben tiszta helyzetet kell teremtenie. A szakosztályt csak azok vezethetik, akik az alapszabály alapján működnek és, a többi szakosztályokkal, a központi vezetőséggel és a magyarországi legális munkásmozgalommal együtt tudnak dolgozni, mert ellenkező esetben az egész bőripari szakmát a legsúlyosabb helyzetbe sodorják. Cipőfelsőrészkészítő munkások figyelmébe. A kisiparosoknál és a bőrkereskedésben dolgozó cipőfelsőrészkészítő munkások fontos szervezeti ügyben január hó 21-én, hétfőn este 7 órára a szakosztály helyiségében okvetlenül jelenjenek meg. * A cipészszakosztály pénztárforgalma 1934. évről. Bevétel: 4256 I. oszt. rendes heti jár. 1468 II. oszt. rendes heti jár. 1228 III. oszt. rendes heti jár. 2126 I—II. oszt. kisegítő jár. 3104 III. oszt. kisegítő jár. — 6062 munkanélkülijárulék — 1204 behratási díj — ---------Helyi különjárulékokból-----Egyéb bevétel-------------------2.723.84 P 734.—P 2.949.12 P 662.60 P 638.70 P 484.96 P 602.— P 2.200.40 P —.14 P Összesen------10.995.76 P Egyenleg az előző évről -------241.76 P Összesen------11.237.52 P Kiadás: Munkanélkülisegély----------1.239.— P Utassegély-----------------------6.—P Rendkívüli segély---------------272.18 P Hírlapok, oktatás---------------200.10 P Könyvtár-----------------------33.60 P Helyiségfenntartás---------------1.300.—P Alkalmazotti illetmény------1.920.— P Irodai kiadások------------------881.59 P Agitáció és szervezés---------Központnak elszámolva------710.29 P 4.303.65 P összesen------10.866.37 P Egyenleg az év végén------371.15 P összesen------11.237.52 P Az intézőbizottság. BŐRIPARI MUNKÁS FARKAS ISTVÁN Ha cikkünk címéül csak annyit írtunk volna: „Kalapács“, akkor is sok szaktársban régi emlékeket idéztünk volna fel. Régi szaklapunk, „A cipész“ majdnem minden számában jelent meg cikk ezzel az aláírással. Ifjúsági, közgazdasági, szakmai és szociális kérdésekről, sőt néha a vonal alatt novellát is írt. Nagy és állandó érdeklődés fogadta cikkeit. Most leleplezzük: az egyszerű „Kalapács“ név alatt Farkas István rejtőzött. Alig van még egy ember, aki Nagy- Magyarországot annyira keresztül-kasul utazta volna, mint ő. Járt falvakban és kisvárosokban, fölkereste a csizmadialegényeket és cipészsegédeket. Mindig agitált, mindig szervezett és fölvilágosított. Utazott harmadosztályú vasúti, kocsin, szekéren és gyakran tolonckocsin. Kiutasították Nagyváradról, mert féltették tőle a cipész- és csizmadialegényeket. Sok sikere volt vidéki előadásain és gyűlésein. Nem egyszer vetették föl a kérdést polgári oldalról: hol szerezte tudását, hol tanult ! Amíg mások aludtak, addig ő éjszakákon át, pislogó faggyúgyertya mellett olvasott és tanult. Előadásokra járt és később maga is előadásokat tartott. Megvont magától mindent, hogy újságokat, könyveket vásárolhasson és tudását gyarapíthassa. Szakadatlan, munkás- és tevékeny élet van mögötte. Volt a cipészipartestület betegsegélyző pénztárának tisztviselője és a szervezet titkára. Az egyik helyen délutánig tartott a munkája, a másik helyen késő éjszakáig. És vasárnap délelőtt járta a vidéket. Volt egy személyben titkár és szerkesztő, agitátor és szervező. Farkas István ma túlvan a hatvanon és a törzslapján látjuk: negyven éve múlt, hogy tagja Szövetségünknek. Négy évtizednél hosszabb szakszervezeti múlt van mögötte. Megírta a cipészmozgalom történetét és ezt a történetet végigélte, végigcsinálta. A szorosan vett cipészmozgalmat sohasem választotta el az általános munkásmozgalomtól. Élénken részt vett a munkásmozgalom minden területén. Minden probléma érdekelte, de a legszívesebben és a legközelebbről talán kettő: a cipészipari munkásmozgalom és a földmunkásmozgalom. A föld népével való együttérzés olyan mélységes nála, hogy második énjévé vált. A földmunkásmozgalmat szolgálta mint agitátor és mint párttitkár. Mindig megértette és értékelte mindazt az áldozatot, amit ez a mozgalom igényelt. Ha kellett, akár gyalog, akár szekéren a legmesszebb fekvő falvakat fölkereste. Nem ismert félelmet. A csendőrök föllépése, a szolgabírák hetyke magatartása egyformán hidegen hagyta. Csak az ügyet látta, amit szolgált, amiben hitt. Sohasem volt több egyszerű embernél. Keresetlen, közvetlen ember volt, aki minden hiúságtól és nagyképűségtől mentes. Tőle ma sem tudtuk volna meg, hogy már több mint negyven éves a cipészszövetségben való tagsága és munkássága. Sohasem ünnepelteti magát. Azt tartja, hogy az ember élete arra való, hogy csendben, észrevétlenül dolgozzon. Ezt teszi most is: szüntelenül agitál, politizál, dolgozik a munkásmozgalom politikai frontján. Erénye a helytállás. Forradalom, ellenforradalom egyaránt a munkásmozgalom frontján találja. Bizonyára ő lesz a legjobban meglepve, ha szaklapunkban olvassa a leleplezést. A leleplezés kettős: leleplezzük, hogy „A cipész” régi szerkesztője és cikkírója, „Kalapács“, Farkas István és leleplezzük, hogy most negyven éve múlt, hogy hűséges, áldozatkész, harcos tagja a cipészszervezetnek. Nem tilthatja és nem akadályozhatja meg, hogy ma köszöntsük őt és megszorítsuk a kezét barátsággal, szeretettel és szocialista megbecsüléssel. AZ ÜZEMI BALESETEKBŐL tartott előadást dr Hedri Endre mentőegyesületi főorvos. Az előadás anyagából megtudjuk, hogy a ma is érvényben lévő balesetbiztosítási törvény rendelkezése ellenére, „nálunk még mindig nincsen megszervezve még Budapesten sem az első segélynyújtás. A törvény végrehajtása nem jelent kielégítő eredményt. A tartályok bekerítése, a vágókések befedése, a hajtó- és fogaskerekek korláttal való ellátása elmarad, ebből napról napra annyi gondatlanság történik, hogy a■ mentők, akik Budapesten csak a súlyosabb üzemi balesetekhez vonulnak ki, havonként átlag 160 összeroncsolt, törttagú munkást szállítanak kórházba.“ „Magyarországon körülbelül 25.000 üzem foglalkoztat a munkásnál többet. Az iparfelügyelőség száma 30, úgy hogy ha azok éjjelt nappallá tennének, akkor minden üzemre csak minden harmadik évben kerülhetne sor. Az iparfelügyelők jelentése közli, hogy 6608 üzemben balesetvédelmi, 2633 üzemben iparegészségügyi szabálytalanságokat találtak. Ez a jelentés egymagában döbbenetes vádirat. Az üzemek 44,8%-ában, tehát csaknem minden második üzemben találtak kifogásolni valót az iparfelügyelők, de a meglévő állapotok olyanok, hogy az nem jelent az üzemieknek semmi káros következményt. Megtorlásról szó sem esik, minden marad a régiben, mert kevesebbe kerül az üzemeknek a munkás balesete, mint a védőkészülék fölszerelése.“ A Budapesti Méntők Egyesülete a legilletékesebb testület a mai tűrhetetlen gyári baleseti állapotok tarthatatlanságának megállapítására. A bőrgyári, cipőgyári, szücs- és szőrmekikészítő üzemek munkásai szenvedik ezen mulasztások legtöbb káros következményeit. Az üzemek egészségtelen volta a szakma munkásainak 80%-át sújtja Í9, vigyáznak a munkás egészségére, te épségére a mai tőkés termelési rendű Szaktársak, OTI-választás lesz. A Szásnál vigyázzatok, hogy kikre szív A budapesti munkánk figyelmébe A cipész- és cipőfelsőrosztály vezetősége felhívja azan nyilvántartott munkásokat, hogy az 1934. év munkanélkülijelentkezése év december hó 31-ig 1935. évi január hal-vány okát a vezetőség TERJESSZÜK ! 3. oldal