Bőripari Munkás, 1948 (1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

*. oldal BŐRIPARI MUNKÁS A karácsonyi munkanélküli segélyakció mérlege A munkan­élküliek megsegítésére OH Károly népjóléti miniszter ál­tal kezdeményezett karácsonyi se­gélyakcióhoz egyöntetű lelkesedés­sel csatlakoztak a magyar szerve­zett dolgozók- Áldozatkészségüket és munkanélküli társaik iránti szo­lidaritásukat mi sem mutatja job­ban, mint az, hogy a felajánlott fil­lérekből a­­szakszervezeti Tanács a nagy budapesti munkanélkülieknek 725.610, a vidéki városok munkanél­külijei­nek 716.930 forintot fizetett ki. Ennek az összegnek egy részét 1i60.000 forintot) a népjóléti mi­nisztérium fedezte. A pénzsegély­nél lényegesen jelentősebb, körül­belül kétszer annyi értékű termé­szetbeni segélyt juttatott ezenkívül a munkanélkülieknek a népjóléti minisztérium, karöltve az akcióban résztvett társadalmi egyesületekkel, ez MNDSZ-szel, MIOT-tal, Nemzeti Segéllyel, a Magyar Vöröskereszt­tel. A körülbelül 100 forint értékű karácsonyi csomagokat Nagybuda­­pesten a szakszervezetek, vidéken a népjóléti minisztérium és a szak­­szervezetek megbízottai osztották ki. A segélyezésben részesül­tek száma Nagy-bu­da­pesten 18.000, vidé­ken körülbelül ugyanennyi. A segélyakció jelentős segítséget nyújtott a munkanélküliek kará­csonyának boldogabb megünneplé­séhez és megerősítette a fizikai és szellemi dolgozók szolidaritását. Karácsonyi ünnepség és azzal egybekötött segélyakcióról az aláb­­biakban számolunk be: ÚJPEST: Bensőséges karácsonyi hangulati­ban tartották meg a karácsonyi estét az újpesti Bőrös Otthon­ nagy­termében a vidám gyermeksereg és a szülők jelenlétében. Nagy­szerű műsorral szolgáltak a Man­tu­ner-gyár napközi otthonának út­törői és tették emelkedetté a kará­csonyi hangulatot. Látszott az elő­adottakon, hogy új szellemben ne­velik őket oly értelmesek, kedve­sek és gyermeki öntudatuk mellett ,­ nagyszerűek voltak ezek az apró emberkék. _ Egyéni játékuk és a kórus is a szgárgondozónőkkel együtt minden dicséretet megérdemelnek: Pin­térné, Marechallné, Sörös Franciska és Tolnai Ilonka nagyszerű mun­kát végeztek. 67 gyermek kapott karácsonyi csomagot és ezzel sikerült részükre valóban boldog ünnepet szerez­nünk. Árvák és félárváik — közöttük a háború szerencsétlen áldozatai­t, a tüdőbeteg gyógyiskola és az ambu­lancia bejáró betegei kaptak cél­szerű ajándékokat: flanell­u­­cs­kákat, cipőt, harisnyát és édes­ségek Jóleső érzés volt látni­­ a kicsi­nyek örömét, hogy apró lábacs­káikra jó lábbeli és a hiányos táp­lálkozástól sovány testecskékre flanellruha került. Ki is pirultak a sápadt arcocskák a boldogságtól, az örömtől. Mindezt az üzemi­ bizottságok és a mellettük működő nőbizottságok agilis munkája tette lehetővé. Azoknak az üzemeknek és gyá­rak igazgatóságainak, kik a kará­csonyi akció sikerét adományuk­kal biztosították, ezúton mondunk a megajándékozottak nevében há­lás köszönetet. Külön ki kell emelnünk ifjúsági csoportunk áldozatkész munká­ját a karácsonyi akció sikere érdekében, és köszönetet mondunk a 20 szép játék babáért és játéklabdáiért. A karácsonyi ünnepély szervezési akciója és annak zavartalan­ lebo­nyolítása ugyancsak az ifjúság jó­akaratát és munkakészségét dicséri. BUDAPEST KÖZPONT 23-án egész napos bensőséges ka­rácsonyi ünnep melege töltötte el a székházunkba érkező szak­társukat és szaktársnőket. A munkanélküliek megsegítésére a demokratikus kormány segély-­ akciót indított, élén a népjóléti miniszter, Olt Károly elvtársunk­kal. Ehhez kapcsolódott a Szak­szervezeti Tanács nevében Kossa elvtársunk, valamint a MNDSZ és nem utolsó sorban kapcsolódott szakszervezetünk aőbizottsága a karácsonyi akció sikeres megte­remtéséhez. A szakmánkban dolgozó összes munkavállalók szeretettel és segítő­készségükkel támogatták ezen ak­ciót Közel 700 csomagot osztottunk széjjel és közel 600 személy pénz­segély­ben részesült. Ez a karácso­nyi ünnepünk kiválóbb­­volt, mint az elmúlt évek bármelyik karácso­nya. Hosszú évtizedek hamis csill­o­­gású karácsonya után a dolgozó magyar nép végre az igazi szeretet karácsonyát ünnepéit© most Az elmúlt években a „mindenki karácsonyfája“ alatt a gazdagok asztaláról lehulló morzsákat osz­tották csak szét a szegények kö­zött, ma azonban az egész ország dolgozói igyekeztek nem könyör­­adom­ány-morzsákat juttatni, ha­nem szeretetükkel és munkástársi szolidaritás érzésével tették boldo­gabbá a munkanélküliek karácso­nyi ünnepét. Ezt követőleg a nőbizottság által ünnepség keretében rendezett gyer­mekakció igen szép volt, ahol 400 gyermek részére juttattunk csoma­got, cipőt, ruhát, élelmet és játé­kokat. A megajándékozottak között első­sorban a hadigondozottak és hadi­özvegyek gyermekei voltak, másod­sorban a nagycsaládosok, továbbá árvák és mindazok, akik erre rá­szorultak. A kiosztás ünnepélyes keretek között zaj­­­lott le. Ünnepi beszédet Seszták János országos főtitká­­rnak tartott, az akció jelentősé­gét pedig Van­czer Erzsébet orszá­gos nőtitkárunk ismertette. A gyermekeknek és szüleiknek nemcsak az adományokkal igyeke­zett nőbizottságunk örömet nyúj­tani, hanem a karácsonyfa alatt apró kis­gyermekek a VII. kerületi Úttörők csoportja egyik régi ma­gyar hagyományunkat tiszteletben tartva, betlehemes pásztorjátékot mutatott be. Köszönetet mondunk mindazok­nak, akik ezen akciónkat ,agy pénz­­beni, mint természetbeni juttatás­sal támogatták. Köszönetet mon­dunk továbbá mindazoknak, akik munkakészségükkel járultak hozzá akciónk sikeréhez, akik között nem utolsó sorban foglalnak helyet az üzemi nőmegbízottak, valamint nő­­bizottságok, akik egésznapi mun­kájuk után fáradhatatlanul dolgoz­tak, hogy ezen karácsonyi ünnep boldog és békés karácsonya..legyen szaktársainknak, szaktársnőinknek, valamint azok gyermekeinek is. V. E. A Mauthner gitár nőbizottsága jó munkáját dicséri, hogy gyűjtés út­ján szerzett anyagiakból és termé­szetben­ adományokból 10 fiúnak télikabátot, 15 gyermekn­ek öltönyt, 100 apróságnak cukorkacsom­agot juttattak. Az Olympia bőrgyárban 1­-1 pár cipőt kaptak a dolgozók gyer­mekei. A Csillag-bőrgyár nőbizottságá­nak munkájába a főnök felesége is bekapcsolódott és együttesen szereztek jó karácsonyt a gyerme­keknek. A szilveszteri kabaré nagyszerűen sikerült A most induló színjátszó­gárda már most is nagyszerű mű­sorral tudott szolgálni. Szavalatok, énekszámok, villám tréfák, nagy­szerűen elszórakoztatták a hallga­tóságot. Szűri György, Vincze László, Jobbágyáé. Mandel Xénia, Mihalek Ilonka, Darvas László, Tatár János, Bársony­ István, és Lakatos Rozália nagyon jól szere­peltek, indulásuk kitűnően sikerült Mihalek János mint konferanszié­­k mint szereplő is nagyon jó volt.­­ A vidám szilveszteri kabarét reggelig tartó tánc követte.­­ 1948 január ha Szeresd a munkát Ma, amikor a nép önmagának ter­mel, különösképpen fontos, hogy közelebbről megvilágítsuk a mun­kásnak a munkához való viszonyát Ezzel kapcsolatban fel kell vetnünk a munkafegyelem kérdését is. Kell róla beszélni, mert ez a legégetőbb kérdés napjainkban. Kell azért is beszélnünk róla, mert­­— a munká­sok nagy tömegében a múlt tapasz­talataiból — bizonyos fokú gyűlö­let él a munkával szemben. Ez az, aminek okát meg kell is­mertetni a dolgozókkal, ha azt akarjuk, hogy a munkafegyelem megszilárduljon,­­hogy a munka­szeretet fölébredjen a munkásokban. A kapitalista termelési rendben, ahol a munkásnak a munkából csak fáradság, munkája gyümölcséből csak morzsák jutnak, semmi oka nincs, hogy a munkát különöskép­pen megszeresse. Nem lát a munkás mást, mint hogy elejtett, vagy oda vetett morzsákért nehéz, test­etöltő munkát kell, hogy kifejtsen, ha nyo­morúságos életét fönn akarja tar­tani s családjáról úgy ahogy gon­doskodni akar. A tőkésnek különös gondja van arra, hogy a munkás életnívóját minél alacsonyabb fo­kon tartsa, hogy minél jobban ki legyen szolgáltatva és munkaerejét minél olcsóbban áruba bocsátani kényszerítve legyen. Innent van, hogy most, amikor a nép önmagának termel, nehezen ba­rátkozik meg azzal a gondolattal, hogy a munkát, mint az élet legfon­tosabb tartozékát, szeretni kell Ma, amikor termelő munkánkkal még sok hiányt kell pótolni, amikor le­rombolt országunkat kell újjáépí­teni, magától értetődő, ha a megfe­szített munka ellenében nem kapja meg a munkás azt, amit végzett munkája után megérdemelne. Ezen azonban változtatni csak úgy lehet, ha tudomásul vesszük, hogy csak munkával lehet a dolgozók számára a teljes jólétet biztosítani. Elégedetlenséggel és zúgolódással, ami a nehéz helyzettel szemben meg­nyilvánul, helyzetünkön változtatni nem tudunk, csak úgy, ha megért­jük valamennyien, hogy rajtunk kí­vül ezt a problémát más megoldani nem fogja. Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy az új társadalmi formában más a munkás helyzete és semmi nem aka­dályozhatja meg a munkásokat, hogy munkájának gyümölcsét, ha ma még nem is, de a jövőben teljes egészében élvezhesse. Ma, amikor az üzemi bizottságok, munkásigazgatók komoly befolyást gyakorolhatnak a termelésre, biztosak lehetünk afelől, hogy ez a befolyás nem tőkés érde­keket szolgál. Az üzemi bizottságok és munkás gyárigazgatók, mint­ a népi demokráciának gazdasági pil­lérei, biztosíték kell hogy legyen számunkra abban a tekintetben, hogy a munka a jövőben meg lesz becsülve, kellőképpen lesz értékelve s annak gyümölcse nem a népet nyúz­ó herék asztalára fog kerülni. Bízzunk abban és dolgozzunk érte, hogy a munka ne testet­ és lelket ölő emberkínzás legyen, hogy érdemes legyen a munkát szeretni és meg tudjunk szabadulni egyszer és min­denkorra a kizsákmányolás minden fajtájától. 1948-as termelési kilátásaink: Az új esztendő küszöbén minden munkás kíváncsian néz elébe az el­következendő esztendőnek. Vajjon foglalkoztatásban milyen változást hoz? Lesz-e több munka? Kétségkívül, ha visszatekintünk az 1947-es évre, megállapíthatjuk,­ hogy a bőripar kitűnő munkát végzett, úgy a bőr, mint a cipő és egyéb bőráru ter­melésben messze előre ugrott. Bíz­vást állíthatjuk, hogy a bőripar a legjobban dolgozó szakmák között foglal helyet A hároméves terv előirányzatát az első negyed­évben 15—20%-kal is túltermeltük. Kérdéses, hogy fog záródni a második negyed­év, majd továbbá, hogyan zárjuk le az 1918-as évet. Nyersbőrgyűjtésü­nk — mely ter­melésünk alapja — hazai viszony­latban nem fog mutatni emelke­dést. Ennek megvannak a termé­szetes okai, ezen változtatni sajnos, nem lehet több terme­léshez szüksé­ges nyersanyagot tehát külföldről kell majd beszereznünk. Ehhez vi­szont nemes valuta kell. Ennek biztosítását csak a fokozott expor­tálással lehet elérnünk. Több minőségi árut! Mert a kül­föld csak kizárólag minőségi árut vásárol. A bőripari munkák döntő szere­pet kap az ipar fejlesztésének to­vábbi előbbrevitelében. Sok függ attól, hogy mennyi és milyen mi­nőségi árut fogunk termelni! Min­den tudásunkat, minden tapaszta­latunkat latba kell vetnünk, hogy minőségileg elérhessük azt a fokot, mely az egész magyar bőripart a múltban jellemezte. 1948 legyen a minőségi áruter­melők éve! Ettől függ, hogy a hároméves tervben előirányzott termelést tel­jesíteni tudjuk tov­ábbra is úgy, mint eddig. Ha így lesz, bízhatunk abban, hogy az elkövetkezendő évet már sokkal kedvezőbb eredményekkel tudjuk­ befejezni! Segítsük a görög szabadságharcosokat ! A szabadságszerető görög nép még sem sem tudta fegyverét tenni a fasiszta elnyomók ellen befeje­zett győzedelmes harca után, máris tovább kell harcot follytatni a nyu­gati imperialista hatalomnak mun­kás-elnyomó, gyarmatosító táma­dás ellen. Truman- és a M­arshall-terv ,,segítő akciója“ vált fegyverré a szabadságszerető, görög nép ellen. A görög nép, mely nem tűrte a fasizmus elnyomását és fegyvert fogott ellene, nem tűrheti a nyu­gatról jövő új fasiszta elnyomást sem. Az a harc, mely ma Görögország­ban folyik és annak kimenetele nemcsak görög ügy, hanem az egész európai szabadságszerető nemzetek ügye is. A Szakszervezeti Tanács a görög nép megsegítése érdekében fel­hívással fordult a magyar szerve­­zeti munkássághoz, melyben kéri a munkásságot, hogy támogassa a görög szabadságharcosok szent ügyét Szakszervezetünk nőbizottsága az ügyet aktíva ülés elé vitte és ott határozottan kimondták, hogy a görög szabadságharcosok támoga­tását elsőrendű kötelességüknek tekintik. E felhívásra és a nőbizottság munkája nyomán az eredményei nagyon szépen jelentkeznek. Csillag, Imi, Erdei, dr Herczog, Földes, Corso, Dixi, Gerő cipőgyá­rak. Neufeild kesztyűüzem munká­sai heti keresetüknek 1%-át aján­lották fel. Egész biztos, hogy e fel­hívásnak valamennyi szervezett munkás eleget fog tenni. Miként a múltban, úgy most is a bőripari munkásság minden esz­közzel küzd az elnyomatás ellen, így a szabadságért harcoló görög népet is erőteljesen támogatni fogja.

Next