Bőripari Szemle, 1911 (10. évfolyam, 1-30. szám)

1911-01-01 / 1. szám

_6 1911. január 1. BŐRIPARI SZEMLE Olvasóinkat f. felkérjük, szíveskedjenek hirdetéseinket figyelmükre méltatni és rendeléseiknél lapunkra hivatkozni elég szépen volt részünk, az emelkedő és hanyatló szük­séglet, minden szépen, rendben visszavezethető valami okra, minden világosan és érthetően magyarázható. Ennél­fogva semmi sem jöhetett annak váratlanul, aki tapasz­talatait számontartva, a kereskedő éles szemével nézte az eseményeket. Hogy ennek daczára oly kevesen hasz­nálták ki ezt az előnyt, hogy olyan kevesen vannak meg­elégedve a lefolyt esztendő eredményével, az arra vezet­hető megint vissza, hogy nálunk, a mi szakmánkban igen nagy a hirtelen meggazdagodás vágya és azért nem a logika terén folyik az üzlet, hanem a spekuláció süp­­pedékes medrében, amelyben aranyat vélnek lelni, ehe­lyett pedig elnyeli őket. Azok azonban, akik elővigyáza­tosak voltak, akik nem akartak túl sokat markolni, akik csak a rendes polgári haszonra vágytak és tartózkodtak a spekulációtól, azok meg is találták számadásukat és azok nem is panaszkodnak a lefolyt évre. A bőrgyártás terén a haladás a lefolyt évben nem volt nagy. Ennek nem kedvezett a konjunktúra. Új ala­pítás, értve alatta új nagyobb gyárakat, nem fordult elő. De ez érthető is. A magas nyersbőrárak, a nyersáru hiánya nem nagyon csalogatták a tőkét a befektetésre. Meglevő gyáraink azonban a lefolyt évben is szépen haladtak a fejlődés útján. Különösen a b­rombőrgyártás terén látunk szép haladást. Marhabox, puttlingbox, kipsz­­box, borjúbox, lóbox és lachevreaux ma már a belföl­dön is oly szép minőségben és oly nagy mennyiségben készülnek, hogy az egyre fokozódó fogyasztás dacára képes már a szükséglet jó részét fedezni, sőt jut belőle az exportra is. Talpbőr-iparunk is tovább fejlődött úgy a régi gyárak, mint azok, melyek csak újabban rendez­kedtek be, a fő konsum-cikk, vache-talp, gyártására újabb gépekkel szerelték fel üzemüket, melyek teljesítőképes­ségét erősen emelték. A tehénbőr-gyártás terén különö­sen kisiparosaink mutatnak szép haladást, úgy tetszik hogy a tehénbőr-cikkek gyártása lassanként teljesen a kisipar kezébe jut, m­íg a nagyobb tőkével dolgozó nagyiparosaink és gyárosaink más modernebb cikkek gyártására adják majd magukat, örvendetesen konstatál­hatjuk, hogy többfelé a tímárok szövetkezetek útján igye­keznek versenyképesebbekké válni és közös műhelyeket építenek, melyeket tökéletes gépszereléssel látnak el. A gyártás ez említett cikkekben a lefolyt évben egész szép fejlődést vett, viszont a juhbőrgyártás, mely egykor a legfejlettebb volt az egész országban, most is vissza­­hanyatlott és hova­tovább nem marad belőle semmi. Saj­nálattal konstatálhatjuk, hogy a chevreaux gyártás a lefolyt évben sem honosodott meg hazánkban, így tehát ezen igen fontos és nagyforgalmú cikkben még mindig teljesen az importra vagyunk utalva. Hogy a lényegesnél jobban nem fejlődött a bőripa­runk, annak két oka van . Az egyik a magas nyersbőr­árak, a másik, hogy a készáruért nem lehetett soha meg­felelő árakat elérni. Foglalkozzunk először a nyersbőr­kereskedelemmel és vizsgáljuk meg miképen alakultak az árak és mik voltak, okai az állandóan magas jegyzé­seknek. Mint tudjuk, az 1906. évi magas nyersbőrárakat 1907-ben lenyomta az amerikai nagy pénzügyi krach, mely egész Európára éreztette hatását. Ekkor az ipari fellendülést vagy egy fél évig ipari depressio követte. Ez azonban csak vagy egy fél évig tartott és már 1907. év vége felé újra megindult mindenfelé az erősebb munka. A romok hamar el voltak takarítva, a bezárt gyártelepek egymásután megnyíltak, az elbocsájtott munkásokat ismét visszahozták és kezdték a kémények újra a füstöt okádni. Ekkor természetesen több nyersanyag is kellett és amily mértékben ismét fellendült az ipar, ésoly mértékben emelkedtek a nyersáruk árai is Az ipar fejlődésével azonban lépést haladt a spekuláció is, amely szintén drágította a nyersanyagot Spekuláció a termelés terén és spekuláció a nyersáru értékesítése terén. Ezek közö­sen idézték elő, hogy az 1910. év elején a nyersborárak már magasak voltak. (Folytatjuk.) „Tímárok, vigyázat!“ E címmel a „Magyar Bőripar“ szokatlanul tisztán körvonalazott álláspontot foglal el az u. n. évi kötések-­­kel szemben és nagy meglepetésünkre ugyanazon érvek­kel operál, mint mi. (Lásd a „Bőripari Szemle“ dec. 15-i vezércikkét) Aki e kérdésben elfoglalt álláspontunkat már régebb időtől fogva figyelemmel kísérte és kíséri, rájön arra, hogy ép az évi kötések árnyoldalát vittük ütközetbe a nyersbőrárverések inaugurálása érdekében! Ép az évi kötések ártalmas voltával sikerült szak­mánk legkonzervatívebb tagjait az aukciók eszméjének megnyernünk! És íme, laptársunk bizonyára meggondo­latlanul és anélkül, hogy lejebb idézett cikkének publi­kálása által nekünk, illetve az aukciók eszméjének akart volna ily kiválóan hasznos szolgálatot, illetve szívességet tenni, ezzel a cikkével egyszers mindenkorra oly fegyvert adott ki kezéből, melyet a legnagyobb köszönettel sietünk ezennel nyugtázni. Laptársunk szóbanforgó vezércikkének kivonatát itt adjuk . Sajnos, nálunk még mindig dívik, hogy a mészá­rosok az árut egész évre előre adják el. Sajnos, mondot­tuk, mert ez állandó elégedetlenségre és perpatvarra ad okot. Hol a mészárosok, hol a közvetítő kereskedők és tímárok érzik magukat becsapottaknak, mert a nyersbő­rök ára előre, egész esztendőre meg nem állapítható. Állandó árváltozásnak van ez a cikk kitéve és hol drá­gul, hol olcsóbb lesz, hónapokon keresztül pedig a leg­ritkábban tartja árát." Azt hisszük nem csalódunk, amikor azt mondjuk, hogy általában az éves kötések az okai annak, hogy a mészárosok és tímárok és a mészárosok és nyersbőrkereskedők között nincs összhang és nincs bizalom. Most ismét kötések előtt állunk és ezek oly izgal­masak, amilyenek még sohasem voltak. A nyersbőrkeres­kedők, a tanárok és a szövetkezetek harcban állanak egymással a nyersbőrök megszerzése körül és egész indokolatlanul hallatlan árak követelésére bátorítják a mészárosokat. Hogy ennek ki issza meg levét? A tímár, természetesen, mert, amint halljuk, egyes helyeken máris beugrottak és mert féltek, hogy egyáltalában nem kapnak bért, nem létező magas árakat fizetnek.

Next